Már a szocializmusban is voltak meleg férfiak: Interjú Takács Máriával

A melegség magyarországi történetével kapcsolatos kutatások száma igen csekély. Kurimay Anitától tudjuk, hogy már a Horthy-korszakban is voltak buzik. A huszadik századi történelem egy másik vakfoltja, a szocializmus alatti meleg közösségek helyzete szintén világosodni látszik. Takács Mária sorra készíti az interjúkat a Kádár-kort megélt meleg férfiakkal, a történeteket pedig fiatalokkal közösen dolgozzák újra. Az Eltitkolt évek rendezőjének legújabb dokumentumfilmje, a Meleg férfiak, hideg dikatatúrák  2014-re várható.

MGY_1cikk_interjuTM_1kep.jpg

A Meleg férfiak, hideg diktatúrák forgatása, fotó: Erdélyi Tea

Muskovics Gyula: Miért foglalkoztat téged a homoszexualitás témájával kapcsolatban éppen a rendszerváltás előtti időszak?

Takács Mária: A saját szubkultúrám és a saját közösségem története foglalkoztat, és ebben a kortársaim a kezdetektől fogva támogattak. Úgy gondolom, hogy aki érintett, az érdeklődik.

Muskovics Gyula: Szerintem azért is fontos a Kádár-korszak feltérképezése, mert segíthet megérteni azt, hogy miben más az LMBT akkori és mostani közege itthon és egy szabadabb kontextusban.

Takács Mária: Hát igen, de azért annyira szerintem nem is más. Ha olvasunk hatvanas évekbeli irodalmat arról, hogy akkoriban hogyan éltek a leszbikus nők…, azért az egy kőkemény világ volt. Amerikában is ugyanúgy, mint itt.

MGY_1cikk_interjuTM_2kep.jpgTakács Mária, fotó: Erdélyi Tea

Muskovics Gyula: Kik foglalkoznak még ezzel az időszakkal mélyrehatóbban?

Takács Mária: Takács Judit kutatásokat végez, azt tudjuk, ott vannak a Háttér archivistái, ők is. Maguk az egykori aktivisták is végeztek kutatást, például azok a pasik, akik annak idején a Mások újságot szerkesztették. Ott van például a Fiumei úti temetőben egy második világháború utáni sírkő, amin két férfi látható. Azt például a mai 50-esek, 60-asok fedezték fel.

Muskovics Gyula: A Meleg férfiak, hideg diktatúrák nem az első olyan munkád, aminek szerves része a kutatás. Miért fontos számodra a dokumentumfilm műfaja?

Takács Mária: Mikor 2000-ben megcsináltuk a Budapesti Leszbikus Filmbizottságot, akkor nem csak fikciós filmeket akartunk csinálni, tehát nem csak azt akartuk kifejezni, hogy mi hogyan látjuk a világot, hanem elkezdtünk kutatni. Fontosnak tartottuk, hogy azoknak az idősebb leszbikusoknak az élettörténetét, akiket közben megismertünk, ne csak egy kocsmai beszélgetés szintjén őrizzük meg, hanem dokumentáljuk is, és hogy ne csupán egy riport formájában éljenek tovább, hanem film is legyen belőlük. Leszbikus szálon ez lett az Eltitkolt évek ( a filmet itt lehet megtekinteni), pasi szálon pedig most lesz a Meleg férfiak, hideg diktatúrák. De a pasis film többrétűbb lesz azáltal, hogy a fiatal srácok benne lesznek. Itt van egy belső és egy külső stáb. Továbbá kreatív feldolgozási módszereket találtunk ki, ahol már a fiúk is szerepben vannak, az idősebb pasikkal együtt próbálják megérteni, milyen is volt az elmúlt világ. Egy-két dolgot emelünk ki ebből, ami izgalmas lehet. Ugye 90 perc nagyon kevés. Fontos, hogy mindkét film célközönsége a mainstream és nem a szubkultúra. Ahhoz, hogy egy ilyen, már eleve nehéz filmbe bele lehessen valakit vezérelni, tiszteletben kell tartani a fogyasztási szokásait. Az lenne a cél, hogy megértsék végre, hogy nem csak a rózsaszíntangás bibliások a buzik – amit amúgy én nem bánok –, hanem itt sokkal hétköznapibb dolgokról van szó.

MGY_1cikk_interjuTM_3kep.jpg Az Eltitkolt évek forgatása, a képen: Szabó Judit © Takács Mária

Muskovics Gyula: A begyűjtött történetek ugyanakkor egy archívum részét is képezik.

Takács Mária: Igen, az Eltitkolt évekhez készült interjúk megvannak külön DVD lemezeken a Labrisz irodájában, illetve szerkesztett változatban megjelentettük őket az Eltitkolt évek című könyvben. Ez a pasiknál is egy távlati cél.

 Az Eltitkolt évek előzetese

Muskovics Gyula: Az eddig elkészített interjúkból mi derül ki? Mennyiben volt más akkoriban meleg férfinek lenni, mint leszbikus nőnek?

Takács Mária: A leszbikus körök többnyire rejtetten szerveződtek. Ha elmentél, és megismerkedtél egy bárban egy nővel, legközelebb jó eséllyel egy házibuliban, tehát egy még szűkebb környezetben találkoztatok. A pasik imádták a nyílt tereket, ők ilyen szempontból sokkal mozgalmasabb életet éltek. A pasiknál szerveződtek nagy baráti társaságok. Hallottam például három olyan párról, akik azért vettek egy hatalmas házat, aminek nappalijába befért mondjuk 120 ember itthonról meg külföldről, hogy ott legyen egy társasági élet. Szilveszterkor, névnapkor, születésnapkor itt gyűltek össze. De nem csak együtt buliztak, hanem együtt is melóztak (egymás házát kalákában építették) vagy elmentek nyaralni például a jugoszláv tengerpartra, ahol az akkori nudista strandoknak mindig volt egy meleg része.

MGY_1cikk_interjuTM_4kep.jpg Az Eltitkolt évek forgatása, a képen: Bíró Csilla, Szineg Ildikó © Takács Mária

MGY_1cikk_interjuTM_5kep.jpgAz Eltitkolt évek forgatása, a képen: Gordon Agáta © Takács Mária

Muskovics Gyula: Az Eltitkolt éveknek van egy számomra nagyon meglepő momentuma, mikor Lovas Nagy Anna arról mesél, hogyan plakátolta ki Budapesten a villamosmegállókat a nevével, címével és telefonszámával ellátott társkereső hirdetéseivel.

Takács Mária: Anna az utcán plakátolt, a pasik meg korzóztak. Ez a férfi vágynak egy sokkal explicitebb megnyilvánulása. A nők azért nehezebben szedték fel egymást. Inkább a zárt terekben való ismerkedést választották. A pasiknál ez simán ment, tudjuk, hogy a Blaháról elindultak, az Astorián át el az Erzsébet-hídig, és végig a korzón a Lánchídig, és akkor volt még egy vissza-kör is.

A Meleg férfiak, hideg diktatúrák forgatása, fotó: Erdélyi Tea

MGY_1cikk_interjuTM_7kep.jpg A Meleg férfiak, hideg diktatúrák forgatása, fotó: Erdélyi Tea

MGY_1cikk_interjuTM_8kep.jpg A Meleg férfiak, hideg diktatúrák forgatása, fotó: Erdélyi Tea

Muskovics Gyula: Hogyan álltak mindehhez a hatóságok?

Takács Mária: Az lehet tudni, hogy a rendőrségnek volt egy külön osztálya, ami a melegekkel foglalkozott. Volt olyan, hogy valakit megfenyegettek, hogy elveszti az állását, ami vicces volt, mert kötelező volt dolgozni. De volt olyan is, hogy az illetőt kitiltják Budapestről. Ez akkor legálisan tudott működni, mert beleírták a személyi igazolványába, hogy Budapestre nem teheti be a lábát. És ugye Pesten kívül nem tudom, hol volt még ilyen típusú meleg élet. Voltak még férfi WC-k, pályaudvarok vidéki városokban is, de azért az nem egy élet, az 10 perc. A meleg pasis filmben egyébként tervezzük, hogy az idősebb szereplőinknek kikérjük az aktáját, hogy miket írtak akkor róluk.

MGY_1cikk_interjuTM_9kep.jpg A Meleg férfiak, hideg diktatúrák forgatása, fotó: Erdélyi Tea

Muskovics Gyula: Egy lengyel kiadványban olvastam, hogy ’89-ben Budapesten volt az első olyan konferencia, ami a volt szocialista országok meleg közösségeivel foglalkozott, és még a brit Channel 4-tól is érkeztek ide interjúkat készíteni. Ilyen fontos találkozópont volt akkoriban Budapest?

Takács Mária: Erről idáig nem tudtam, de itt azért valóban jobb helyzetük volt a melegeknek. A kelet-németeknek a kedvenc helye volt Budapest, Bécsből is jöttek, a szlovákok, a lengyelek is jártak át, és orosz sztorim is van. A dél-szlávok annyira nem, hisz nekik ott volt a tengerpart, és azért Dél-Jugoszlávia mégis szabadabb volt. A románoknál ez elképzelhetetlen lett volna, hiszen Ceaucescu bukása után is még egy-két évig börtönnel büntették a homoszexualitást.

Muskovics Gyula: Milyen rendszerváltás előtti meleg találkozóhelyekről tudsz?

A hatvanas években volt a Kálvin téren a Gösser söröző, a Városkapu, a Múzeum kávéház, az Egyetem presszó ’92-ig, aztán az Ipoly Mozi, a Rózsaszín Balettcipő, az Angyal bárnak is nem tudom, hány helye volt. Csomóan még a nyolcvanas évek végén nyitottak. A Kertész utcai Lokál például ’87-ben, és az már a Homérosz egyesület fészke volt. A kilencvenes évek elején pedig megjelennek az első egyesületek, amiknek már irodájuk lesz.

Takács Mária: Meleg férfiak, hideg diktatúrák, előzetes

Muskovics Gyula: Hogyan hat majd mindez a mainstream nézőközönség számára szerinted?

Takács Mária: Szeretném azt a közös nyelvet, csatornát megtalálni, amelyen ez a tudás átvihető. Tök jó, hogy a srácaim ilyen exhibicionisták, mert ez a fajta megmutatkozási vágy reményeim szerint ad majd valami élményszerűséget a filmnek. Egyszerre lesz okos és élményszerű a film.

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány