A Negyed6Negyed7 Fesztivál keretében két könyvet mutattak be szerzőik 2013. november 30-án a tranzit.hu irodájában. Mindkét írás a szocializmus kulturális jelenségeit helyezi új fénytörésbe. A Kultúra a szocializmusban – mi van a retrón és a terroron túl? című eseményen könyveik kapcsán Hock Beáta a magyarországi feminista művészet állítólagos hiányát vitatta meg Apor Péter történésszel, Hammer Ferenc pedig Wessely Anna és Dessewfy Tibor szociológusokkal beszélgetett a rendszerváltás előtti élet „mindennapi kincseiről”. Jöjjön tehát a két olvasmány, mely ajánlott mindazoknak, akik a múlt rendszer vizuális kultúrája iránt érdeklődnek!
Hammer Ferenc szociológus és médiakutató tanulmányai a rendszerváltás előtti Magyarországon játszódnak és a mindennapi kultúra egyes jelenségeit követik figyelemmel, köztük például a farmerviselet jelentését és a szocialista rendszerre adaptált gazdasági társasjáték, a Gazdálkodj okosan! szabályait.
A szerző a bemutató alkalmával a letűnt rendszer egy-két maradványát el is hozta magával, hogy körbeadhassa azokat a közönség soraiban ülőknek. Konrád György A városalapító című könyve, a dorkó és az egyébként amerikai gyártású tűzköpő apáca osztatlan tetszést arattak. Wessely Anna és Dessewfy Tibor e tárgyakkal kapcsolatos személyes élményeikről meséltek.
Hock Beáta: Gendered Artistic Positions and Social Voices: Politics, Cinema, and the Visual Arts in State-socialist and Post-socialist Hungary (Franz Steiner Verlag, Stuttgart, 2013)
Hock Beáta kultúrtörténész 2009-ben a CEU-n megvédett disszertációján alapuló könyve a magyarországi feminista művészet állítólagos hiányát vitatja, és sajátos jelenlétét vizsgálja, különös tekintettel a képző- és a filmművészetben zajló folyamatokra. A művészi tevékenység gender- (társadalmi nem) szempontú megközelítése a tágabb társadalmi és kulturális környezettel való összefüggésében kerül bemutatásra.
Gregor Anikó a könyvről írott kritikájában (BUKSZ, III. Évf. (2013) 3. sz. 260–263. p.) utalást tesz például arra, hogy „helyesebb lett volna, ha [a szerző] vagy már a címben feltünteti, hogy munkája alapvetően női művészekkel foglalkozik, vagy pedig az elemzett alkotók között a saját maszkulinitásukra így vagy úgy, de reflektáló férfiakat, sőt a társadalmi nem fogalmának a szexualitásokkal kapcsolatos összetevőjét tematizáló művészeket is szerepeltet könyvében”. A könyv végén derül ki csupán az olvasó számára ugyanis az, hogy Hock a gender/társadalmi nem fogalmát a „nő(i)” szinonimájaként használja.
Gregor kritikájának zárómondatai szerint Hock munkája „segíteni tudja azoknak a gender-viszonyokat problematizáló vagy azokra reflektáló alkotóknak az eligazodását, akik saját, jelen társadalmi kontextusba ágyazódó művészi pozíciójukat kívánják megérteni, tisztán látni. Hasznos emellett mindazoknak, akik általánosabban érdeklődnek a magyar, illetve a posztszocialista vizuális művészetek gender-szempontú elemzése iránt. Egyik legfontosabb célját a szerző mindenképpen elérte: könyvének puszta léte komoly érv amellett, hogy léteztek-léteznek olyan alkotók Magyarországon, akik műveikkel reflektálnak a társadalmi nemek viszonyaira. Mivel a szerző által vizsgált művészeti mezők folyamatosan változnak, akárcsak a társadalmi kontextus, biztosak lehetünk abban, hogy a jövőben még több kutatás születik e témában, és a későbbi elemzéseknek Hock Beáta könyve kiváló kiindulópontul szolgál majd.”