A Művészeti és Művészetelméleti Szakkollégium és az Építész Szakkollégium együttműködéséből létrejött munkacsoport az elmúlt fél évben több középiskolai osztályban tartott foglalkozásokat, ahol egy-egy közösségi kérdést igyekeztek körüljárni a diákokkal. A foglalkozások témái a városi tér – szubjektív várostérkép, a köztéri emlékművek – emlékműtervezés, egy átalakulás előtt álló osztályterem és a kör mint csoportalakzat voltak. A március 6-i projektbemutató esemény után, most írásban számolnak be tapasztalataikról és jövőbeli terveikről a munkacsoport tagjai, Barna Orsolya, Dányádi Sára, Esze Dorka, Molnár Eszter, Pálinkás Bence György, Sarbak Klára, Tüdős Panka és Zsámboki Miklós. Legközelebb a Művészek az iskolában 2014 pályázat másik nyertese, Mécs Miklós számol be Korrekciós osztály című projektjéről a traniztban.
2013-ban – amikor az MMSZK és az ÉSZAK közös munkacsoportjával – elkezdtünk a témával közösen foglalkozni, olyan órákat akartunk kitalálni és megtartani, amik a diákok hétköznapi tapasztalataira építenek – mint az osztálytermük, az iskolájuk, a városuk – hogy foglalkozhassunk olyan problémákkal, amiket az iskolai vagy az azon kívüli életükben tapasztalhatnak – például, hogyan határozza meg viselkedésünket az osztályterem berendezése. Így a művészeti technikák gyakorlását nem célnak, hanem eszköznek tekintettük. Mindezt olyan infrastrukturális és időbeli keretben akartuk kipróbálni, ami a tanárnak minden nap adva van, olyan formában, ami az alap és a kerettanterv előírásainak megfelel. Az új keretrendszert akkor kezdték el használni, a Vizuális kultúra műveltségterület órái akkor lettek kötelezőek elsőtől tizenkettedikig, ezzel egy időben a tanárok kötelező óraszáma is jócskán megemelkedett és sok helyen olyan tanároknak kellett az órákat megtartani, akik azelőtt sose foglalkoztak ezzel és nem is jártasak a témában, az óraterveinkkel nekik is akartunk új ötleteket adni.
Olyan órákat terveztünk, ahol az ismeretszerzés a diákokkal együtt történő közös munkából fakad, a részvételükön, az aktivitásukon múlik. Mi is 2-4 fős képzős-építész vegyes csapatokban terveztük és tartottuk az órákat, a mi együttműködésünkön is múlott az óra kimenetele, így mi is sokat tanultunk egymástól, mindenki számára volt új a másik gondolkodásmódjában. Összesen négy osztályban tartottunk négy-négy tanórát.
Az órák kitalálásának egy másik fontos szempontja volt, hogy a megoldandó feladatok nem a rajztudásra vagy az előzetes műveltségre építettek, a rajzot, fényképezést, makett építést a megfigyelés, gondolatrögzítés eszközét használtuk.
Végül négy témával foglalkoztunk és ezek köré alakultak kisebb csoportok: iskolai terek, város, emlékművek, kör alakzat. Mindegyik foglalkozás egy dialógusra épülő folyamat volt, bár a végeredmény minden esetben más formát öltött. Míg az egyikben egy osztályterem átrendezése és átfestése, a másikban egy emlékmű kitalálása és megtervezése, vagy a városi lét tapasztalatának közös megformálása maketten, mentális térképeken, addig az utolsó foglalkozásnál egy elsőre szinte lehetetlennek tűnő szituációban született közös rajz lett az eredmény.
Voltak olyan csoportok, ahol nem számított újnak a projektmódszeres megközelítés, de a közös beszélgetések során mindenhol szükség volt egy alapszintű moderálásra, hogy a lehető legtöbben hozzá tudjanak szólni a témához.
Bár fontos volt számunkra, hogy a megszabott intézményi kereten belül mozogjunk, igyekeztünk azt minél inkább kitágítani. A foglalkozásokat átrendezett termekben, iskolai folyosókon és az iskolán kívül szabad téren tartottuk. Összességében azt tapasztaltuk, hogy egy átlagos középiskola épített terei és berendezései egyáltalán nem támogatják a frontálistól eltérő oktatási módszerek alkalmazását, így rengeteg plusz energiát igényel, ha ezen valaki változtatni próbál, ráadásul gyakran épp a többi pedagógussal vezet konfliktushoz.
A tanárok részéről alapvetően nyitottságot tapasztaltunk a munkánk felé, mégis adódtak furcsa helyzetek. Alapvetően az okozott problémát, hogy a feladatok a mindennapi órákon megszokottól eltérő viselkedésre ösztönözték a diákokat, ráadásul fegyelmezni sem akartuk őket, hogy minél szabadabban alakulhassanak a foglalkozások. A munkájukat nem akartuk a megszokott értékelési minták alapján megítélni, inkább az önreflexiót tartottuk fontosnak.
Érdekes volt látni, hogy bár a diákok elég gyorsan ráállnak egy-egy szerepre az osztályközösségen belül, egy a miénkhez hasonló foglalkozás ezekben tud változást indukálni.
Például ha valaki a “rosszfiú” szerepét veszi magára, de érdekli a téma, amit viszünk, és szeretne részt venni, akkor a kettő összeütközésbe kerül, és egy újfajta viselkedésre ösztönözheti. Szerintünk ez egy nagyon fontos pozitív hozadéka a külsősök jelenlétének a tanórákon.
Kezdetektől célunk, hogy párbeszédet indítsunk pedagógusokkal arról, hogy hogyan tud egy olyan új megközelítés is helyet kapni a középiskolai rajz és média órákon, ami a közösséget érintő témák feldolgozásának terepet biztosít. A mostani projekt zárásaként egy kiadványt fogunk létrehozni, amiben terveink szerint az óratervek mellett pedagógusokkal készülő beszélgetések is helyet kapnak majd, folytatva a 2013-14-es tanévünk beszélgetéseit.
Az órák tapasztalatai nagyon inspirálóak voltak, és a Művészek az iskolában pályázat végeztével is folytatjuk a közös munkát. Szeptemberre egy egyhetes programmal készülünk, amelynek témája a rajzolás mint közösségi tevékenység lesz, saját fejlesztésű rajzeszközöket és rajzoláshoz kapcsolódó játékokat mutatva be a Labor Galériában.
Fotók a projektbemutatóról
2015. március 6., Majakovszkij 102 – tranzit.hu nyitott iroda
A projektben részt vevő iskolák:
Deák Téri Evangélikus Gimnázium, 10. a és 10. b osztály, Rostás Zsuzsa
Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola, 9. c osztály, Gyurcsik Péter
Radnóti Miklós Gimnázium, média fakultáció, Horváth Beáta
A projektben részt vevő munkacsoport tagok:
Barna Orsolya, Dányádi Sára, Esze Dorka, Molnár Eszter, Pálinkás Bence György, Sarbak Klára, Tüdős Panka, Zsámboki Miklós
Projektvezető: Barna Orsolya
