Egy téma, három vélemény – Jobb vírusnak lenni, mint megbetegedni című kiállítás az FKSE Galériájában

Alább olvasható az Egy téma, három vélemény legújabb bejegyzése, melynek keretén belül három felkért szerző kéthetente publikál rövid véleményeket egy közösen kiválasztott témáról. Az első sorozatot Nagy Edina esztéta, egyetemi oktató; Pacsika Márton ELTE szociológia és MKE kurátor szakos hallgató; és Tulisz Hajnalka intermédia szakos képzőművész hallgató írják. Negyedik választott témájuk Isabelle Le Normand vendégkurátor által Jobb vírusnak lenni, mint megbetegedni címmel rendezett csoportos kiállítás volt.


Jobb vírusnak lenni…. FKSE | fotó: Szalai Bori

Pacsika Márton: A Jobb vírusnak lenni… talán az egyik legfontosabb kérdését vizsgálja a kortárs képzőművészet által felvállalt kritikai attitűdnek. Mik az esélyei az ellenállásnak a kapitalista rendszer ellen? És ebben az antikapitalista orientációban, illetve kapitalizmuskritikában hol a helye a képzőművészetnek? A kurátor bátran és okosan válogatott munkákat világhírű művészektől, kevésbé ismert alkotóktól és aktivistáktól, ráadásul nem kizárólag érdekes és eredeti műveket. Feljavítania még az erős kurátori koncepciónak sem sikerült mindent, az inspiráló kontextus által mégis működni kezdtek a gyengébb alkotások is. Különösen fontosnak érzem Faycal Baghriche munkáját, mely a művészeti világ társadalomtól elszigetelt, éppen ezért saját határain kívül értelmezhetetlen refenciáira mutat rá egyszerre nevettető és mélyen elkeserítő videójában.

Amellett, hogy a kurátori koncepció egyáltalán nem lépett fel ilyen igényekkel, és egy kiállítás sokkal inkább a kérdések, mint a megoldások helyszíne, egy koherens társadalmi és művészeti vízió hiánya mégis érezhető. Hiszen szórványos művészeti partizánakciókkal, legyenek azok mégoly aktivista ihletettségűek is, aligha lehetséges egy kizsákmányolástól mentes rendszerhez közelebb jutni.


Julien Berthier Para Site, 2004 | fotó: Szalai Bori

Nagy Edina:
Az FKSE kiállítását az utolsó napon sikerült megnéznem, odafelé rohantomban gondoltam is, hogy az ún. záró tárlatvezetésen majd nagy lesz a tolongás. Azért voltam optimista a látogatószámot illetően, mert több szakmabelitől hallottam, hogy a kiállítás jó. „Vannak gyenge művek is, de a koncepció erős” – kb. így lehetne összefoglalni a kiállításról hallott véleményeket. Ezek után nem kevéssé lepődtem meg, hogy a vezetésen összesen hárman voltunk. Furcsa, hogy ennyire keveseket érdekel egy fiatal külföldi kurátor (Isabelle Le Normand) szervezte nemzetközi, csoportos kiállítás, amelynek kibővített, a helyszínre applikált változatába magyar résztvevőket is beválogattak. De térjünk vissza a koncepció vs művek imént említett problémájára: az alternatív művészi ellenállási stratégiákat és ezek lehetőségeit kutató (majd kiállító) kurátori statement első olvasatra nem szolgált túl sok meglepetéssel. Számomra inkább néhány mű volt érdekes: az álláspályázatokra beküldött anti-motivációs levelek, a csoportos házasság érdekében kezdeményezett (sikeres) aláírásgyűjtés; a naplemente email-projekt és a youtube-ra feltett rövidfilmek. Vírus helyett ugyanakkor azonban több munkáról is a parazita szó jutott eszembe, a véhicule Parasite, egy, a kiállításon szereplő mű címétől függetlenül is. Ezek olyan, a „hiperkapitalizmus” (a kiállítási koncepció hangsúlyos fogalma) által kitermelt művek, melyek olykor reflektálatlanul és olykor szó szerint táplálkoznak az általuk bírált rendszerből, használva annak logóit, szimbólumait, mechanizmusait, de nem szivárognak be a gazdatest bőre alá, ahogy azt a tisztességes vírusok szokták.

Tulisz Hajnalka:
Ez a kiállítás „kivételesen” nemcsak művészeknek szólt, mert a témák annyira mindennapiak, hogy szinte bárki könnyen tud hozzájuk kapcsolódni.

Julian Prévieux álláshirdetésekre válaszolt antimotivációs levelekkel, de valójában nem jelentkezett egyikre sem, csak kritizálta azokat. Felsorolja, hogy mi mindent nem akar, de nem jelentkezik, ezért nincs súlya, mivel csak önmagát képviseli. A többi álláskereső nevében akkor szólhatott volna ezen a módon, ha mégis kellene neki az adott munka. Így kiderülhetne, hogy sok más emberhez hasonlóan egyszerűen csak pénzre van szüksége, egyéb motivációja nincs. Felesleges fárasztani a jelentkezőket azzal, hogy hazugságokat találjanak ki, mert ennyi is elég lehetne egy állás megszerzéséhez. (Lazán kapcsolódik ehhez Charlotte Young Artist’s Statement c. videója,  ahol egyszerre van jelen az elvárásoknak megfelelő szöveg és annak valódi jelentése.)


Igor és Ivan Buharov  Smellcollection | fotó: Szalai Bori

Számomra Igor és Ivan Buharov „szagautomatája” (amivel a szaguk alapján lehet politikusokra szavazni) egy kicsit kilóg a többi közül. Úgy érzem, hogy nem kellene ekkora jelentőséget tulajdonítani egy közszereplő (nem tudom, hogy a köztársasági elnök politikusnak számít-e) buta megnyilvánulásának. De ha legalább nem lett volna kiírva a galéria falára, hogy a kiindulási alap Schmitt Pál melyik mondata volt, akkor talán nem szólnék egy szót sem.

***

 

Cím: Jobb vírusnak lenni, mint megbetegedni
Helyszín: FKSE Galéria
Kurátor: Isabelle Le Normand
Művészek: Matthieu Laurette, Fayçal Baghriche, Francisco Camacho, Frédéric Pradeau, Igor és Ivan Buharov, Jennifer Allora és Guillermo Calzadilla, Julien Berthier, Julien Prévieux, Matthieu Clainchard, Papp Réka Kinga, SZAF, Tökmag Gruppo, Wim Delvoye
Megtekinthető: 2011. május 25. – június 25. -ig.
 

Vonatkozó linkek:

Kritika a Revizoron

 

 

 

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány