Egy téma, három vélemény: Kalifornia, csoportos kiállítás a Trafó Galériában

Tulisz Hajnalka:

Ha először csak a címet próbálom megérteni, akkor a következő a gondolatmenet: a kalifornia szót látjuk fonetikusan leírva, ami számomra azt jelentené, hogy a kiállítás Californiáról fog szólni, vagyis arról, hogy milyennek látszik (hogyan kell ejteni, hogyan kell érteni, milyennek „kell” látni). Az ígéret földjének, ahol bárkiből bármi lehet. Pár vicces rajz, kifordított vizuális jelek, szlogenek utalnak erre, de magyar viszonyokkal foglalkozó műveket is látunk. Horváth Tibor óriási iskolásfüzet-lapjain az aktuális társadalmi feszültségekkel foglalkozik, nagyon direkt állásfoglalásokkal. Nekem kissé „olcsónak” tűnik, ha ennyire egyértelmű egy művészeti megnyilatkozás. Bodó Sándor: Férfiak, Nők, Élők, Halottak, Egyenlők című installációja pedig túl komplikált. Fodor János Kitörési Kísérlete a legérdekesebb számomra. Fodor János ki akar törni a Műcsarnok (az intézményesített művészeti formák) falai közül. Ezek szerint ő legalább már bent van. De ez se biztos, hiszen aki egyensúlyoz a teljesen veszélytelen magasságban (ez akár a művészet metaforája is lehetne), az egy kommandós külsejű alak, ami arra utal, hogy inkább be akar jutni. Ettől az ellentmondástól válik gondolatébresztővé a videó.


Bodó Sándor: Férfiak, nők, élők, halottak, egyenlők. 2011 | Surányi Miklós

Pacsika Márton: A Kaliforniát nehéz egységes kiállításként értelmezni. Olvasva a kurátori bevezetőt nem tisztázódik egy olyan kurátori koncepció, mely koherenciát lenne hivatott adni a kiállításnak, és kontextualizálná a munkákat. Erősen vitatható a kurátori szöveg több kijelentése, így az is, hogy „többnyire intézmények perifériáján fejtik ki tevékenységüket” a kiállító művészek. Amikor meg nem, akkor átveszik a Munkácsy-díjat, köz- és magángyűjteményeknek adnak el, kiállítanak a Műcsarnokban vagy a legjobb kereskedelmi galériák egyikében. És ez így van rendjén, hiszen mind inspiráló művészek, de aligha helytálló állítás, hogy száműzve lennének szubverzív vagy éppen mediálisan kísérletező művészeti tevékenységük okán a kortárs képzőművészeti közegből. Nem világos a néhol a szélesebb közönséget megszólító, máshol pedig marginális szakmai kérdéseket firtató írásból, hogy kiknek szól a kiállítás, kiket ,,kalauzolnak” a munkák „olyan terepre … , ahol korábban nem járhattak”. Holott mindenképpen ikonikus alkotás Horváth Tibor Magyar/Zsidó a … című műve, és Fodor János akár Kalifornia címmel is csinálhatott volna egy izgalmas egyéni kiállítást az itt kiállított munkáit felhasználva. A Kalifornia hibája talán az, hogy egy zavaros koncepciót húz rá a művekre, melyek befogadását így inkább zavarja, mint kiállítást csinálna belőlük.


Uglár Csaba: Idegen tudatáram | 2011, fotó: Surányi Miklós


Horváth Tibor: Magyar / Zsidó a…  2011 | fotó: Surányi Miklós



Fodor János: Kiegészítés, 2011 | fotó: Surányi Miklós

Nagy Edina:  Californication

A Trafó kiállításáról első körben két dolog jutott eszembe: a címről a Red Hot Chili Peppers örökzöldje (ha lehet ilyet mondani egy 2006-os felvételről), a kiállító művészekről meg a „Nyuszi és barátai” kifejezés, mondhatni, fogalom a kétségkívül örökzöldnek számító Micimackóból. Míg az első asszociáció feltehetően mindenki számára világos, a második lehet, hogy némi magyarázatra szorul. A kiállításon részt vevő művészekkel a kurátor, Fenyvesi Áron gyakran dolgozott együtt (mint pl. Stúdió galériás bemutatkozások itthon és külföldön, a Lenmechanika az Ernst múzeumban). Nemcsak szakmai, de baráti kapcsolatokról beszélhetünk, és tulajdonképpen olybá tűnhet, mintha a kurátor egy nyári show-t rendezett volna a baráti társaságnak, a névsorból esetleg Kokesch Ádám hiányozhat, de ő a nyitó kiállításon (Outpost-A kritikai tér) vett részt. S hogy miért tűnhet olybá? Nekem leginkább azért, mert a kiállítás koncepciója, a közös nevező nem annyira koherens, hogy ne férhetett volna bele mondjuk egy külföldi művész, valaki, aki nem ennyire nőtt hozzá az FKSE-hez, mint a résztvevők, vagy, ne adj Isten, esetleg egy női alkotó? A „közös (neo)-konceptuális képzőművészeti alapokat“ (ld. Fenyvesi Áronnak a kiállításhoz írt kísérőszövegét) másnál is megtaláljuk, mint ahogy „renitens” magyar alkotó is akad bőven. Mint ahogy ez a fentiekből kiderül, annyira lefoglalt a fentebb vázolt helyzet, hogy nem is tudom érdemben megítélni a látottakat. Mondhatnám, hogy (das Werk) „von János Fodor wird überbewertet”, de ez is csak egy, a kiállítás keltette impresszió, ami azonban annyira meghatározó, hogy nem szabadulok a hatása alól. Azt is mondhatnám, hogy számomra Kaliforniához inkább a szörfösök képzete kapcsolódik, mint az asztronautáké, de ez is nézőpont kérdése. Azt, hogy a mai magyar valóság messzebb már nem is lehetne Kaliforniától, Horváth Tibor munkái példaszerűen illusztrálják. Ezek után nem is juthatunk más következtetésre, mint hogy itt és most jobban tesszük, ha a mesterséges intelligencia felé fordulunk – hiszen az legalább „kíméletlen öntudatra ébredt”.


Kalifornia – Kiállítási látkép | fotó: Surányi Miklós


Fodor János: Monolit 2011 | fotó: Surányi Miklós

 

Kalifornia
Trafó Galéria
Kiállító művészek: Bodó Sándor, Fodor János, Horváth Tibor, Uglár Csaba
Kurátor: Fenyvesi Áron
Megtekinthető: 2011.05.13 – 2011.06.19 között.

  • iparterves

    Nem mindegy, ki írja, amit ír.

    Ha Pacsika Márton – akinek munkáját nem doktor Mélyi oly alaposan megdícsérte – rója e sorokat:
    “Erősen vitatható a kurátori szöveg több kijelentése, így az is, hogy „többnyire intézmények perifériáján fejtik ki tevékenységüket” a kiállító művészek. Amikor meg nem, akkor átveszik a Munkácsy-díjat, köz- és magángyűjteményeknek adnak el, kiállítanak a Műcsarnokban vagy a legjobb kereskedelmi galériák egyikében.” – akkor az baráti, belülről jövő, konstruktív kritika.

    Ha ugyanezt nekem van szerencsétlenségem leírni, akkor troll vagy.

    S tovább: amikor Nagy Edina bepöntyögte gépébe, hogy:

    “..a kiállító művészekről meg a „Nyuszi és barátai” kifejezés” jut eszébe, s meg is indokolja, miért, akkor az jópofa, megértő szöveg.

    Ha nekem van szerencsétlenségem ilyet használni: a művészek és a művészet ellensége vagyok ( igen, az ).

    Pedig ugyanarról beszélünk, csak a szereplők mások: a felállás nem.

    Pusziiii!

  • http://www.karas.hu/ karas

    ipartervesnek megint igaza van

    “A mű érdekessége továbbá, hogy rovásírással szerepel rajta egy angol nyelvű idézet a 2001: Űrodüsszeia c. filmből.”

  • iparterves

    @karas:

    Ez aztán baromi jó nekem!

  • kishawa

    RHCP – Californication: 2000, nem 6.

  • laurabit

    A fiatal kurátorok, iskolázottságuknak, tehetségüknek tökéletesen megfelelő, tájékozottságuktól és képességeiktől elvárható kritikát formáltak. Sok sikert!

  • iparterves

    @laurabit: Jó olvasni az ilyen pozitív hangú hozzászólást!

    Azért megkérdezném: honnan tudja, mekkora és milyen kiterjedésű a három kritikus tehetsége, tájékozottsága és képessége?

    Önnek mindegyikről vannak ilyesféle ismeretei?

    Vagy nem is annyira pozitív, amit írt?

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány