AZ EMBER MINT ANTITERMÉSZET

A poszthumanista diskurzusok előretörésének, illetve a kortárs képkultúra más releváns jelenségeinek fényében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szervesség/testiség vizuális reprezentációi nem függetleníthetők a humanizmust érintő jelentésváltozásoktól, az ember(i) fogalmát elbizonytalanító antropológiai-esztétikai tendenciáktól. Mindez nem hagyja érintetlenül a genderpolitikai kérdésfeltevéseket sem, hiszen a nemi kódok színrevitele ugyancsak elválaszthatatlanul összekapcsolódik az emberi és nem-emberi megváltozott – fokozatosan újraformálódó – viszonyrendszerével. Ezeknek a tendenciáknak a művészi reflexiója hangsúlyosan jelen van a kortárs magyar képzőművészet egyes alkotóinál – jellegzetesen azoknál a szerzőknél, akik több szempontból is szubverzív poétikákat működtetnek – ugyanakkor a problematika intézményi keretek közti felmutatása és kontextualizálása eddig elmaradt. Erre a feladatra vállalkozik a Halálos természet – Naturalizmus és humanizmus a 21. század elején (2013.november 17. és 2014. február 16. között) című kiállítás a debreceni MODEM-ben.

halalos.jpg

A Hornyik Sándor kurátori koncepcióját tömören összefoglaló sajtóanyagban azt olvashatjuk, hogy a csoportos tárlat az emberi egzisztencia optika és ismeretelmélet által (is) motivált elváltozásait, hibrid rendjeit szeretné feltérképezni. Az optika ebben a kontextusban kevésbé a fénytant jelöli, inkább azon vizuális stratégiák tárházára vonatkozik, melyek a szellem és a test jelölőit próbálják új konstellációkba rendezni. Ezek a képalkotó stratégiák megbontják a magas és populáris kultúra dichotómiáját, illetve a különböző vizuális médiumok hierarchiáját, hiszen a tárlaton szereplő művészek (Czene Márta, Fülöp Gábor, Győrffy László, Karácsonyi László, Kis Róka Csaba, Kovách Gergő, Máriás István aka Horror Pista, Magyarósi Éva, Moizer Zsuzsa, Nyári István, Péli Barna, Szabó Eszter, Szöllősi Géza, Verebics Ágnes) olyan mellérendelő kulturális logikát érvényesítenek, mely egyaránt jelentésesként ismeri fel és hasznosítja a tévésorozatok, műfaji filmek, rémregények stb. ikonográfiáját és a kanonikus művészeti tradíciók formakincsét. Az antropológiai hibridizáció tehát együtt jár az optika vagyis a vizuális színrevitel mutációjával, ugyanis az ember humanista fogalmának dekonstrukciója a klasszikus műveltségi és képzőművészeti eszmények felforgatását tételezi fel.

Győrffy László Az ismétlés pokla.jpg

Győrffy László: Az ismétlés pokla – 7×7 főbűn: Fösvénység III, 2010
© Győrffy László

A Halálos természet egy egyre fontosabbá váló vizuális/művészeti tendencia kifejeződése, ugyanakkor egy ilyen kontextusban mindig mellérendelt jelenségek fokozatos „előtüremkedéséről” és láthatóvá válásáról van szó. A debreceni tárlat inspirálójaként, illetve testvértárlataként a tavalyi besztercebányai Organs&Extasy csoportos kiállítást lehetne megemlíteni, mely Bánki Ákos, Szöllősi Géza, Győrffy László, Rechnitzer Zsófia szervezői munkája és a Roham magazin, illetve Central Slovakian Galéria közti együttműködés által jött létre. A Besztercebányán szereplő művészek közül többen a debreceni tárlaton is jelen vannak, illetve a két kiállítás szellemisége között is számos párhuzam vonható, hiszen az antropocentrikus-humanista esztétika meghaladása, a nem-emberi irányában végbemenő átváltozások színrevitele, illetve az emberábrázolás kánonjainak progresszív felforgatása közös kontextusként jelölhető ki. Mindez azt jelenti, hogy itt egy fokozatosan kiépülő, hálózatosan fejlődő, a párhuzamos kortárs tendenciákra érzékenyen reagáló művészeti gondolkodás megszületését figyelhetjük meg, melynek történetében a debreceni tárlat vélhetően csak az első lépések egyike.

géza_cow_5.jpg

Szöllősi Géza: My Pets: Cow No.5. (black), 2010, taxidermied cow head, d: 45 cm
© Szőllősi Géza


© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány