A Birodalom proletárjai

Aki olvasta a Tőkét és az Ezer platót, bizonyára olvasta a Birodalmat is, Antonio Negri és Michael Hardt posztmarxista bestsellerét. Aki egyiket sem olvasta, annak érdemes az utóbbival kezdeni, mivel – állítólag – a „szentháromság” tagjai közül az a legfrissebb és a legkönnyebben olvasható. De legyen most ennyi elég az infotainmentből és a gyorstalpalásból, mivel a továbbiakban arról lesz szó, hogy miért jó az, ha Tamás Gáspár Miklós nyitja meg Szacsva y Pál „haditudósító” Légiparádé és tűzijáték című kiállítását egy lehetetlen, ámbátor mégis praktikus helyen.


Szacsva Y Pál: állókép a Kemény élek, lágy átmenetek című videóból

Kezdjük a hellyel, vagyis a Pixel galéria spiráljával, amely köztudottan alkalmatlan arra, hogy teret adjon a műtárgyak invenciózus bemutatásának. Igazából csak egy dologra jó: videók falra függesztésére, de arra se nagyon, mivel a spirálisan emelkedő pálya csak egyfajta, lineáris rendezésre ad lehetőséget. Szacsva y se tehetett mást, mint hogy egymás mellé pakolta majd tizenöt év videóit, melyek azért sokszor és sokféleképpen igénylik a szerzői kommentárt, miközben vizuálisan szerves egységet alkotnak, és képesek a nézőn keresztül még akár párbeszédbe is elegyedni egymással. Ha viszont van hozzájuk kommentár, akkor nem csak egymással (vagyis Szacsva y térben és időben változó kezével és szemével) képesek kommunikálni, hanem még a nézővel is. Tamás Gáspár Miklós pedig a megnyitón kiváló kommentárt rittyentett a művek mellé, vagy inkább alá és persze fölé is, melyhez tökéletes kulisszát szolgáltatott a budai „zsebguggenheim”.


Szacsva Y Pál: állókép a Kemény élek, lágy átmenetek című videóból

TGM a jelenlegi világháborús helyzet ismertetésével kezdte, melynek átérzéséhez legalább egy művet alaposabban ismerni kell a „szentháromságból”, avagy egy fokkal realistábban: minimum egy TGM szöveget félig-meddig értően végig kell olvasni. Aki még ezt sem tette meg, annak idézek egy rövidebb és visszafogottabb passzust a nagyszerű megnyitóból: „Az elvileg kényszermentes kommunikáción, konszenzuson, szerződéses viszonyokon – tehát önkéntes beleegyezésen – nyugvó polgári demokráciák, liberális jogállamok békés, kommerciális szövegei alatt egyre inkább hallik a rendszeres erőszak dallama. Ez az erőszak nem mindig rendőri, katonai vagy paramilitáris erőszak – hogy a magáncégekbe, biztonsági, hadviselő és gerillavállalkozásokba törvényesen kiszervezett „legitim” erőszakról ne is szóljunk – , hanem az erőszak és az erőszakkal fönntartott hierarchia (azaz a kulturálisan, gazdaságilag, szociálisan, jogilag és szimbolikusan szentesített társadalmi rangsor, amely megszabja: ki utasíthat kit, ki bánthat kit bántatlanul, ki vehet el valamit kitől) interiorizálása és belső jelenléte a látszólag erőszakmentes szituációkban és kontextusokban mozgó magánember pszichéjében.”


Szacsva y Pál: Empire különböző színekben

TGM-től azt is megtudhattuk, hogy ez a bizonyos „interiorizálás” többnyire észrevétlen marad az átlagember (régebben proletár, ma, Machiavelli, Althusser és Negri után: sokaság) számára, így a „jó politikai művészet” feladata éppen az, hogy láthatóvá tegye a „birodalmi” elnyomást. A kérdés csak az, hogy önmagában (tehát ideológiai és „ikonográfiai” útmutató nélkül) mennyire közérthető a művek vizuális nyelvezete. TGM pozitív példaként beszélt Szacsva y 2005-ös ujjgyakorlatáról, amely a 2004-es dublini EU-bővítési ceremónia CNN-es élő közvetítésére reflektált. A videón egy katonai díszszemle hangjainak (menetelés, vezényszavak) taktusaira mozognak egy zongorista ujjai egy fotel karfáján, majd ugyanilyen vizuális kommentárt kap az EU-zászló felvonás is az EU „paramilitáris” himnuszával, Beethoven Örömódájával. Ha ellátogatunk Szacsva y perimedia site-jára, akkor azt is megtudhatjuk, hogy a női ujjak az „engedelmesség tánclépéseit” (Timothy Brennan kifejezése) vizualizálják. Ha pedig eljátszunk a netes perimédia labor memóriatesztjével (Szacsva y művei tiszteletreméltó öniróniával, név nélkül, színes dinnyemagokként jelennek meg), akkor azt is megtudhatjuk, hogy Szacsva y már 1996-ban is végzett hasonszőrű ujjgyakorlatokat, amelyekben saját ujjai – mintegy a művészi egót szimbolizálva – tapogatták le a látható világ jelenségeit.


Szacsva y Pál: állókép a Séta a Birodalomban (2004) című videóból

Az ujjak persze mást is szimbolizálnak: a látvány, a „vetítés” és a spektákulum kultúrájának uralmát, amely a média hatékony közreműködésével távolítja el a nézőktől (azaz teszi kézzel NEM foghatóvá) a valós eseményeket. Egy ilyen, meglehetősen súlyos, valós eseményt idéz fel Szacsva y egy másik 2005-ös melója, a Kemény élek, lágy átmenetek is, amelyen (vélhetően) New York-i felhőkarcolók láthatók művészi „békaperspektívából”. Akinek kétségei lennének afelől, hogy mire is utal ez a mű az éles felhőkarcolócsúcsokkal és az elmosódó alanti utcaképekkel, annak a művész odarakta mellé a Séta a Birodalombant is. Ezen a 2004-es videón légi panorámák, repkedő játékmadarak, elvakult utcai hitvitázók és közönyös örömlányok jelennek meg, egyszóval a globalizált spektákulum képei, melyek közé egy az Empire lapjain mászkáló hangya képei ékelődnek be, a sokaság (mégpedig Negri sokaságának) allegorikus alakjaként. Negri sokaságát amúgy nagyon pontosan maga Negri se határozta meg, de kábé az a bérből és fizetésből élő néptömeg értendő alatta, akik inkább a globalizáció hátrányait tapasztalják meg, mintsem annak előnyeit, de azért rendelkeznek netes hozzáféréssel, amely új, minden korábbinál hatékonyabb terepet kínál az alulról jövő kezdeményezések szervezéséhez.


Szacsva y Pál: állókép a Séta a Birodalomban (2004) című videóból

A Séta a Birodalomban tehát maga is kommentár. Kommentár egy bestsellerhez, melyet sokan kommentáltak, de egyúttal egy állatorvosi ló „anatómiai” ábrázolása is. Pontosabban annak egy részlete! A ló teljes képéhez szükség van egy 2004-es kiállításra is, amely az Empire különböző színekben címet kapta. Szacsva y ekkor (amikor a képzőművészek hazai szekértáborában rajta kívül talán csak Erhardt Miklós olvasta az „új tőkét”) arra törekedett, hogy különböző méretű színes fénymásolatok segítségével vizualizálja az Empire eltérő fogadtatását a kortárs képzőművészetben és a politikai filozófiában. A művész ugyanis meglehetősen lehangolónak találta, hogy miközben komoly politikai filozófusok bizonygatták az Empire ellentmondásos fércmű voltát, addig a sztárkurátorok (Okwui Enwezor, Hans Ulrich Obrist) meg rajongva forgatták a jó, politikai művészet bibliájaként. Számukra és számunkra azonban nem az (volt) az érdekes és a kérdéses, hogy mennyiben és miként támaszkodik Negri Spinoza és Machiavelli politikai filozófiájára, akik komoly hatalomgyakorlási problémaként tekintettek a sokaságként definiált néptömegekre, hanem az, hogy miként lehet mobilizálni és megszervezni e néptömegeket, akik nyilván nem fogják végigolvasni Negri és Hardt filozofikus eszmetörténetét, amely a késő-római birodalom politológiájától Deleuze és Foucault biopolitikájáig ível. A válasz pedig az, hogy képekkel lehet őket szervezni és mozgósítani, melyre elborzasztóan jó példa a World Trade Center esete egy valóban hatékony (és nem mellesleg egy viszonylag egységes ideológiával rendelkező) sokasággal. (Amúgy nyugati parti szituácionisták mutattak rá provokatívan, hogy nemcsak a globális liberalizmus álmát, de Negri és az újbaloldal forradalmi vízióit is villámgyorsan kritika tárgyává tette a terrorizmus elleni háború valósága.)

Szacsva y „hangyás” videó-kommentárja ezen túl még valamin elgondolkodtathat! Az Empire valamiért mégiscsak sikerkönyv lett, és nyilván igazságtalan lenne a Da Vinci-kóddal összevetni, de tény, hogy bírálóinak tényszerűen pontosabb és tudományosan megalapozottabb kötetei nem lettek ennyire népszerűek. (A Birodalomra ugyanis sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy unalmas lenne.) Ha tehát valaki erre a könyvre reflektál vizuálisan, akkor nem feltétlenül a tudós kritikusok hadához kellene elegánsan csatlakozni, mert ennél egy fokkal talán tanulságosabb lenne a kötet sikerének magyarázata, melynek segítségével mi, proli hangyák is ki tudnánk silabizálni, hogyan is működik a Birodalom látványtársadalma.

Szacsva y Pál
Légiparádé és tűzijáték
Pixel Galéria
2010. február 17- március 31.
 

  • timár.kati

    Az Ezer plató az Oliver Stone-film tv-sorozattá alakított változata?

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány