Léptékváltás: mikro-urbanizmus és helyi kezdeményezések

„Úgy gondolom, hogy az egyén, egy politikai rendszer vagy bármilyen tevékenység számára a legfontosabb relevancia a helyi tényezőkben rejlik: helyi kezdeményezésekben és körülményekben.” Ai Weiwei


Helyi kérdések megvitatása nemzetközi támogatók segítségével | Fotó-Polyák Levente


Az elmúlt években a városokról szóló vitákban egyre többet hallottunk helyi tényezőkről, közösségekről, szerveződésekről: a környék (neighborhood, quartier) illetve a háztömb (block, Kiez) a várospolitika, a kutatás és különösen az aktivizmus legitim alapegységeivé léptek elő. Párhuzamosan a nyugat-európai és észak-amerikai nagyvárosokkal, ahol a mobilitás növekedésének és a városok felgyorsult átalakulásának elidegenítő hatását ellensúlyozandó, számos civil szerveződés és kereskedelmi vállalkozás épít a „helyi tényezőre”, az elmúlt évtizedben látványosan átstrukturálódó Budapesten is egyre több mikro-léptékű kezdeményezés látott napvilágot: ilyenek a például a különböző utca-középpontú események, a Ráday, Barát, Kazinczy, Király vagy Kertész utcai fesztiválok, kirakodóvásárok, tematikus útvonalak, boltos hálózatok.

Mindez igen izgalmas fejlemény, de kérdés, hogy a különböző helyi boltok és vendéglátóipari egységek által összefogott kezdeményezések mennyire tudnak túllépni azon a törekvésen hogy maguknak biztosítsanak nagyobb láthatóságot (reklámot), hogyan tudják meghaladni a fogyasztás-központú logikát, miként képesek jövőképet alkotni egy-egy környékről és tudnak-e (önzetlen) szereplőkké válni a helyi várospolitikában? Persze erre is akadnak példák: a Király utca – Design utca szerveződés kezdeményezői nem csak üzleteik nagyobb láthatóságára törekszenek, de a környék üres üzlethelyiségeire vonatkozóan is kidolgoztak terveket és használati mechanizmusokat.

Mégis, ezek a kezdeményezések rendszerint jól meghatározott érdekek mentén szerveződnek, és nem kifejezett céljuk, hogy egy-egy környék lakói és használói aktív résztvevőivé váljanak a helyről szóló vitáknak, illetve hatással legyenek a környék alakulására. Ilyen célt sokkal inkább a helyi információcsere médiumai, a helyi újságok vagy blogok fogalmaznak meg.

Pár éve igen nagy újdonságnak számított az ún. helyi újságírás és a helyi blogok megjelenése, amely a hagyományos hírközlő médiumokkal keveredve sajátos, hibrid újságírási formákat hozott létre. Ezek a helyekre koncentráló, de internet-alapú „hiperlokális” médiumok hatásosan cáfolták meg az internet „deterritorializáló” hatásáról szóló jóslatokat, amelyek a hely dimenziójának érvényvesztését, a helyek fokozatos felszámolódását hirdették. A geolokalizáció különböző alkalmazásai, nem utolsósorban a participatív térképezés és helyi civil újságírás médiumai a helyekre fókuszáló várospolitika és kereskedelem számára is fontos mintát nyújthatnak.


New Yorki közterek feltérképezése egy helyi OWS-kutatócsoport szervezésében | Fotó-Polyák Levente

A legerősebb politikai dimenzióval rendelkező helyi blogok rendszerint konfliktusok mentén jönnek létre: New Yorkban az elmúlt évek legvitatottabb nagyberuházása, az Atlantic Yards-projekt kritikus, tényfeltáró és elemző helyi blogok egész hálózatát hívta életre, akik egymásra hivatkozva, illetve egymást kiegészítve a hivatásos újságírókat megszégyenítő információs ellátást nyújtottak a környék lakóinak és az érdeklődő nagyközönségnek.

Ha ezek a „civil újságírók” kutatásaikat közvetlenül blogok és helyi folyóiratok segítségével teszik nyilvánossá, igen erős helyi dimenzióval rendelkeznek azok a kutatások is, amelyek az akadémikus világ és az aktivizmus határterületén zajlanak. Közösségi fókuszukkal ezek jelentősen eltérnek a „hagyományos”, tágabb térbeli perspektívára törekvő tudományos kutatásoktól. A statisztikai adatgyűjtés strukturális jellegzetességei folytán a városkutatás hagyományos alapegységeii a kerületek vagy választókerületek: az adatok alacsony felbontása miatt a statisztikai felmérések kevéssé alkalmasak – és talán nem is kívánatosak – a mikro-léptékű folyamatok feltárásában és láttatásában. Ezzel szemben a közelmúltban több olyan kutatás is napvilágot látott, amelyben a kutató-aktivisták egy kisebb egységre koncentrálva, mikro-perspektívában, egy-egy utcára vagy környékre fókuszálva tárják fel a városok átalakulásának jellegzetességeit. Ezek, mint például az Urban Code, amely a New Yorki SoHo építészeti logikáját próbálja megfejteni a helyi építési szabályozások és a városhasználat kölcsönhatásának tanulmányozásával, vagy a Street Value, amely Brooklyn fő bevásárlóutcája, a Fulton Mall kialakulását és kereskedelmének urbanisztikai dimenzióit elemzi, mind a közvetlenül megfigyelhető jelenségekből kiindulva, azokat a várostervezés, a helyi gazdaság és társadalom kontextusában értelmezve készítik el várospolitikai irányokat is felvázoló diagnózisukat. Hasonló céllal kezdtünk bele két éve a Király utcát és környékét felfedező-feldolgozó kutatásba, amellyel a városnegyed átalakulását próbáltuk mikro-perspektívából, az üzletek, profilok, árak, védettségek változásaiból kiindulva értelmezni. Az Anatomy of a Street apropóját és megjelenési lehetőségét a 2010-es London Festival of Architecture adta, de valódi jelentősége remélhetőleg helyben, hosszútávon bontakozik majd ki.

A 2011-es év Magyarországon a döntéshozói és végrehajtói hatalom rég nem látott koncentrációját és a közösségi részvétel („konzultáció”) cinikus elhiteltelenítését hozta, és mindezekkel összefüggésben megnövekedett kulturális és politikai emigrációt. Ebben a környezetben különösen fontos a különböző „helyközi” forrásokkal dolgozó helyi kezdeményezések szerepe, amelyek pártpolitikától függetlenül, egy adott környéken lakók illetve azt használók különböző nézőpontjait, megfigyeléseit. ismereteit és szakértelmét hasznosítva egy viszonylag átlátható, közvetlenül megtapasztalható léptékben próbálják tisztázni a döntéshozatal logikáját, közösségi kontroll alá helyezni annak mechanizmusait és megfogalmazni saját elképzeléseket. Nem véletlen, hogy 2011-ben több olyan magyarországi közösségi kezdeményezés indult útjára, amelyek pontosan e meggyőződések mentén definiálják magukat. Ezek egyike a pécsi EKF-évad eredményeit számba venni és örökségét megvitatni kívánó EK-Fal kezdeményezés, amely újjáélesztette a pécsi kulturális fejlesztésekről szóló, az örkormányzat által idejekorán elfojtott civil diskurzust. Más példák a különböző hely-fókuszú Facebook-csoportok vagy levelezőlisták, amelyek az egyes könyékeken lakókat illetve azokat intenzíven használókat kapcsolja össze azzal a céllal, hogy a helyi értékek feltárása és a közérdekű és közérdekes információk megosztása mellett a helyi szabályozások, tervek, állapotok, potenciálok minél pontosabb közösségi és szakmai feltérképezésének segítségével a környékre vonatkozó saját jövőképet is kidolgozzanak.

Remélhetőleg további szerveződések követik a példájukat: az országos civil és érdekvédelmi szervezetek és pártkezdemények redemokratizációs törekvései mellett ezek a helyi fókuszú csoportok lehetnek a közösségi hatalomgyakorlás építőkockái. A lokalitás-alapú szerveződésnek természetesen megvannak a maga ideológiai kihívásai: hogyan kell ellenállni a helyi gyökerekre hivatkozó, kizáró jellegű fundamentalista lokálpatriotizmusnak? Ellentétben az egyén és a csoport identitását egy közös eredet vagy egy zárt csoport mítoszához kapcsoló lokálpatriotizmussal, egy olyan, progresszív lokálpatriotizmus gondolatát kell támogatnunk, amely egy mobilisabb, hálózatok mentén szerveződő világnak megfelelő, dinamikusabb hely- és közösség-koncepcióval operál, szomszédságok pragmatikus, ideiglenes együttműködésében is identitás-lehetőségeket tételez fel, és az egyébként apolitizálódó expat, kivándorolt vagy modern nomád csoportok kötödésének és politikai kapacitásainak is tárgyául szolgálhat. A nagyhatású francia filozófusok, Gilles Deleuze és Felix Guattari gyökerek helyett rizómákról, vándorló gyökerekről beszélnek. Itt az ideje újranöveszteni (vándorló) gyökereinket.

 

  • iparterves

    Drága barátom, magának és kortársai egy részének még lehetősége van: növesszék a vándorló gyökereiket, amíg tudják.
    Ha nem vette volna észre, a hazai politika más gyökerekben gondolkodik jelenleg és a saját kedvéből nem fogja támogatni a vándorló – nem népi és egyhelyben maradó – gyökereket.
    Tehát: marad a nemzetközi finanszírozás. Ameddig és akinek.

  • Polyak Levente

    De igen, észrevettem, és ez nem csak a fiatalok lehetőségeire vonatkozóan jelent óriási hátrányokat, hanem az egész ország számára. Ha valaki elmegy rövidebb-hosszabb időre, nem csak a tudását viszi el, de további tudásokat is felhalmoz, amiket utána gyakran visszahoz. Nem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy az ország legsikeresebb start-up cégei mind egy ideig külföldön dolgozó, majd tapasztalataikat itthon kamatoztató emberek kezdeményezései.

    De persze ennél lehetne rosszabb is: nemrég jártam Szerbiában, ahol valahogy a húszas éveik elején járó emberek társaságában találtam magam. Némileg beszéltek angolul, de az embargóknak és vízum-kötelezettségeknek köszönhetően gyakorlatilag nem tették ki a lábukat az országból. Az eredmény: végtelenül beszűkült, agresszív, nacionalista emberek lettek, akik legfőbb szórakozásukként horvát sportolókat szállító buszokat dobálnak meg a belgrádi hidakon. Ha ilyen generációkat akar a kormány kitermelni, ennek is biztosan megvan a politikai értelme.

  • iparterves

    @Polyak Levente:

    A kérdést tehát úgy tehetjük fel: el innen vagy sem?

    Ha úgy döntünk: el, akkor hová és hogyan-miből?

    Még tovább: meddig és miért?

    Erre most nem egy korosztálynak kell válaszolni, s közülük keveseknek jut majd évek hosszú során keresztül ösztöndíj, amelyből meg tudnak élni.

    A start-up cégek dolgában nem vagyok vitaképes, de arra mérget venne, hogy ezek az induló vállalkozások megérik a második-harmadik üzleti évüket is?

  • Polyak Levente

    Szerintem a valódi kérdés az: tényleg csak vagy-vagyban lehet gondolkodni, vagy inkább is-isben? A művészeti és egyéb értelmiség jelentős része szabadúszóként dolgozik, szóval elvileg nagyobb mobilitás-lehetőséggel rendelkezik, mint más foglalkozások képviselői, így talán kevésbé kellene döntenie az itt vagy máshol között, mint inkább megpróbálnia kombinálni e kettőt?

    Egy barátom mesélte, aki Varsóban tanít egy egyetemen, hogy (legalábbis a válság előtti években) a hallgatóinak legalább a fele heti ingázásban volt Varsó és London között. Amit a hétvégén Londonban megkerestek, abból kényelmesen megéltek a héten Varsóban. Ugyanezt csinálja például ma Magyarországon is számtalan orvos, akik két hetes ügyeletet vállalnak angliai kórházakban, és az ott keresett pénzüket itthon költik el és fektetik be.

    Egyetemistaként ma (ha megtehetném), valószínűleg Bécs felé venném az irányt: Bécs olyan közel van, hogy ott tanulva itt isjelen lehet maradni. Persze, mellette dolgozni kell, hogy eltartsa magát az ember: de ez az én egyetemi éveim alatt sem volt másként. De abban is van valami, hogy annyira kiszámíthatatlan a röghöz kötő jogszabályok jövője, hogy könnyen lehet, hogy soha semmire sem tudnak majd kötelezni senkit.

  • iparterves

    @Polyak Levente:

    A munka rendben is van – ha van.
    Az is elfogadható, hogy egy kis kinti keresetet otthon költ el az ember.
    Az a helyzet, amibe most fiatalok – egyetemekre készülők – és kevésbé fiatalok – a humánértelmiség döntő többsége – került, már nem ismeri az is-i-t, csak a vagy-vagy-ot.

    Mert a nemlét ( meg- és ki- vagy elhalás ) és a megmaradás között választhat.

    S itt nem a szó fizikális/fiziológiás értelmét veszem – bár az is egyre gyötrőbb kétségeket támaszt sokunkban -, hanem a létezés egy átfogóbb és a kultúrába ágyazottságával jellemezhető rendszerét, amelyet újra kell termelni magunkban és általunk.

    Ha nem lesz lehetőségünk magunkat újratermelnünk – pl. úgy, hogy a jövő humánértelmiségét az abortusz tilalmát eröltető, önmagukat katolikusnak merni nevező politikusok már most, az “anyaméhben” megfojtják -, s ezáltal a magyar kultúra/civilizáció normális újratermelődése is egy elvesző projekt lesz, akkor – s így erősödik fel a folyamat – nem lesz érdemes, de nem is szabad itthon maradni.

    De elmenni sem lesz könnyű, mint arra a legelső kommentemben utaltam.

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány