Véletlenül lettek baloldaliak: interjú Olekszij Radinszkij ukrán dokumentumfilm-rendezővel

kep_2_1.jpg

Olekszij Radinszkij – Tomas Rafa: Ukraine Goes to War, 2014, doumentumfilm, részlet l © Olekszij Radinszkij

„Véleményem szerint ennek sokkal mélyebb oka van: politikai oka! Arról van szó, igenis – arról van szó, hogy Oroszország háborúra készül, s a minisztérium – amint látható – kiküld egy hivatalnokot, mert meg akarja tudni, nincsenek-e itt hazaárulók.” – fejtette ki Ammosz Fjodorovics járásbíró Gogol Revizor című komédiájában, ahol a kisváros lakói sorra hódolnak be egy általuk elképzelt hatalomnak. Fjodorovics megállapítása egy későbbi korba tekint, ahol Oroszország a történelem során több ízben elnyomott Ukrajna antifasiszta megmentőjeként tünteti fel magát, hogy saját gazdasági és politikai érdekeit egy elkeseredett társadalom romjain valósítsa meg. Kijev egyik főtere, a Maidan, mely már a kilencvenes évek elején is a demokratikus berendezkedésért folytatott tüntetések helyszíne volt, tavaly november óta a forradalom szimbolikus színterévé és a nemzetközi figyelem középpontjává vált. A kezdetben békés demonstráció eredetileg az európai értékek mellett állt ki, azonban az ukrán politikai elit korrupcióra, hegemóniára és központosított hatalomra épült rendszere egyre inkább megosztotta az ukrán társadalmat, az emberek folyamatosan romló életszínvonala és a növekvő orosz befolyás polgárháborús helyzetet generált. A feléledő ukrán nemzeti öntudat és az Európához tartozás vágya többfrontos háborút eredményezett, amely az agresszív orosz érdekérvényesítésnek és az Európai Uniónak egyszerre tart tükröt. Ez a szembesítés azonban egyelőre egyik fél részéről sem vezetett olyasfajta komoly önvizsgálathoz, mely végül a Gogol-i konfliktust is megoldotta, és az ukrán válság európai recepciója továbbra is meglehetősen összezavaró. Olekszij Radinszkij kijevi aktivista-kurátor dokumentumfilmjeivel és újságírói tevékenységével igyekszik eloszlatni a félreértéseket: első kézből szerzett információkkal és a művészet eszközeivel mutat rá a hatalmi struktúrák visszásságaira.

kep_1.jpeg

Orosz propaganda plakát Szevasztopolban I Fotó: Baz Ratner I Forrás: reuters.com

Soós Andrea: Mesélnél egy kicsit az aktivista hátteredről?

Olekszij Radinszkij: Az aktivista tevékenységem leginkább az újságírói és filmes munkáimhoz, illetve a különbözőpolitikai kezdeményezésekhez köthető, melyekben részt veszek. 2008-ban indítottuk el a Visual Culture Research Centert a Kijevi Egyetemen, ami egy művészekből és értelmiségiekből állókutatócsoport. A tekintélyelvűés neoliberális politikai eszmék valahogy együtt kezdtek el terjedni abban az időben, és erre reagálva, a városi tereken jelentünk meg, a városi aktivizmus különbözőgyakorlatait alkalmaztuk. Ugyanekkor vezették be a Bologna-rendszert az egyetemen, ami szintén a tiltakozásunk tárgya lett, és a VCRC hamarosan különböző, baloldali szellemiségűdiák- és politikai érdekérvényesítőcsoportok találkozóhelyévévált. A hatékony kommunikációérdekében hoztuk létre a Krytyka Polityczna nevű politikai és kulturális magazint, ami egy közös projekt a hasonlóan gondolkodó, baloldali irányultságú lengyel barátainkkal.

SA: Magyarországon a fiatalokat gyakran vádolják azzal, hogy nem foglalnak állást politikai kérdésekben, közömbösek a közügyek iránt. Ukrajnában mennyire jellemző a huszon-harmincévesekre a politikus gondolkodás?

OR: Úgy látom, Kelet-Európa felénk esőrészén, Ukrajnában, Lengyelországban és Oroszországban ez egy elég átpolitizált generáció, azonban a politikai állásfoglalás több formában is megnyilvánul, amelyek közül nem mind pozitív. Például Ukrajnában most mindenki szélsőségesen éli meg a forradalom és a Maidan eseményeit, ami egy veszélyes típusú átpolitizáltság, mert a jobboldal kisajátította magának az ellenállást, és a kezdetektől fogva kizárta a baloldalt a történet alakításából. Az ukrán jobboldali pártok nemcsak hogy támogatták a tiltakozást, de hatékonynak bizonyultak az utcai politizálás terén, és még saját utcai harcosaik is voltak. Teljesen ellehetetlenítették, hogy a baloldal is politikiai tényezővé váljon a Maidanon, amiért persze az újbaloldal is okolható, mert akkoriban, mikor a lázadás elkezdődött, a baloldali mozgalom majdnem teljesen felbomlott.

SA: Lehet, hogy a baloldal nem tud megoldást kínálni a jelen helyzetre?

OR: De igen, a baloldal is tud hatékony lenni. Ez abból is látszik, hogy sohasem találkoztam annyi baloldali gondolkodásúemberrel, mint amikor interjút készítettem a tiltakozókkal az Integration címűfilmhez. Csak éppen ők akaratukon kívül, véletlenül lettek baloldaliak, egyébként soha nem fogadnák el ezt a tényt, mert a baloldaliságot a kommunizmushoz kötik, azt pedig a Szovjetunióhoz, a követeléseik viszont tisztán baloldali gondolatok.

SA: Mik voltak ezek a követelések?

OR: Beszélgettem egy nagyon fiatal, mélyszegénységből származófiúval, aki azt mondta, addig nem fogja elhagyni a teret, amíg a nép át nem veszi a hatalmat az országban, mert elege van abból, hogy a gazdagok kihasználják őket és meggátolják abban, hogy normális életet éljenek. Ebből is látszik, hogy egy baloldali szellemiség hatja át az embereket, csak nem áll mögöttük baloldali politikai tényező, így a jobboldal könnyedén bekebelezhette a forradalmat. Pontosan ez az, ami történt.

Olekszij Radinszkij – Tomas Rafa: Ukraine Goes to War, 2014, dokumentumfilm (9:18 perc)

SA: Húzódik egy ellentmondás is a követelések mögött, mert az Európához tartozás a cél, figyelmen kívül marad azonban az, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Európa is érdekelt ebben.

OR: A felkelés európai észlelésével az volt az alapvetőprobléma, hogy nagyon sok ember őszintén meglepődött azon, hogy Európa keleti felén az Európai Unióhoz tartozásért demonstrálnak, mert az életszínvonaluk drámaian rossz, annak ellenére, hogy az élet az EU-ban is távol áll a tökéletestől. Nem vették figyelembe azt, hogy a pangásnak több szintje van: Ukrajnában az élet sokkal nyomorultabb, mint az EU legelmaradottabb, válság sújtotta területein. Ami Ukrajnában történt, szembesíti az Európai Uniót azokkal a meghatározópolitikai elvekkel, amiket hangoztat, és azzal, hogy valóban megvalósul-e a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia, a tolerancia vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalma. Az ukrán kormányt felszólították, hogy minél előbb készítse fel az országot egy lehetséges EU csatlakozásra, ami azonban akár katasztrófához is vezethet egy olyan országban, ami a társadalmi összeomlás szélén áll. Úgy gondolom, egy ilyen sokk-terápia alkalmazása valójában bűn: egy új stratégiára lenne szükség az eszköztelen neoliberalizmus helyett, azonban én nem látom, hogy készülne ráalternatíva.

kep_3_1.jpg

Olekszij Radinszkij: Integráció, 2014, dokumentumfilm, részlet I © Olekszij Radinszkij

SA: A válság is egy elég kimerített fogalom, amit nem árt újragondolni.

OR: Ukrajnában minden lehetséges téren válság van. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a felkelés elsősorban a 2008-ban elindult gazdasági válság következménye. A lázadás tárgya nem a globális kapitalizmus volt, hanem az ország vezetése, ugyanakkor az erős, kívülről, elsősorban Oroszország irányából érkezőnyomás idézte előa társadalmi krízist. Amikor Oroszország számára világossávált, hogy az egyetlen esélyük, hogy hatalmukat fenntartsák Ukrajnában az, ha lerombolják az országot, egy második világháborút idézőpropagandát kezdtek el folytatni. A szovjet idők régi mítoszát, a negyvenes évek politikai nyelvezetét hívták életre, ahol magukat mint antifasiszták tüntették fel, akik az ukrán szélsőjobboldal ellen harcolnak. Persze, elfogadhatatlan a szélsőjobb jelenléte az ukrán kormányban, de távolról sem jelentenek akkora veszélyt: a valódi fasiszta fenyegetettség éppen Oroszország. Vlagyimir Putyin magát a globális konzervatív tábor vezetőjének tartja, kormányában pedig több olyan politikus is van, aki kimondottan fasiszta eszméket hirdet. Egyértelmű, hogy a szélsőjobboldali erőket el kell távolítani az ukrán hatalomból, ami meg is fog történni, remélhetőleg demokratikus és nem erőszakos úton.

kep_4_1.jpg

Orosz propaganda plakát 1932-ből: Halál a kapitalizmusra, harcolunk a fehér terror, a fasizmus és a háború ellen!

 

SA: A második forgatókönyvnek van reális esélye?

OR: Persze, van. Minden forradalom után lehetséges egy ellenforradalom. Például Egyiptomban is újra hatalmon vannak a fegyveres erők, de Ukrajnában még nem világos, hogyan tudnának visszatérni a forradalom előtti politikai csoportok.

kep_5.jpg

Emlékhely a kijevi Maidan téren (magyarul: Függetlenség tere), ahol közel 102 demonstráló veszítette életét I Fotó: AFP/Louisa Gouliamaki

SA: Miközben a jelenkori fasizmusról beszélünk, azt is figyelembe kell venni, hogy a mai szélsőséges tendenciákat a történelmi fasizmushoz hasonlítani elég félrevezető lehet.

OR: A történelmi fasizmust hasznos tanulmányozni, mert ideológiai nyomai a modern történelemben sok helyen megtalálhatók. Nem szabad úgy tekintenünk a fasizmusra, mint egy meghatározott országokban, meghatározott időben létrejött politikai mozgalom, amit legyőztünk, mert ez nem igaz: a fasizmus átível a történelmen. Fontos a fasizmust minden esetben elítélni, és beszélni róla, nem pedig általánosságban a totalitarianizmusról, ami a szélsőbal- és jobboldalt ugyanolyan veszélyes ideológiának állítja be, ami jellemzőa mai liberális politikai párbeszédre. Ez a gondolat nemcsak helytelen, hanem nagyon káros is, mert a valódi politikai gyakorlatban a fasizmus újjáéledését szolgálja. Európa tett egy nagy szívességet a neonáciknak a Prágai Nyilatkozattal, ami egy szintre helyezte a kommunizmust és a fasizmust: így már könnyen hivatkozhatnak magukra mint a politika jogos résztvevőire.

SA: Mit tehet a művész és mi az értelmiség felelőssége a mai, kritikus helyzetben?

OR: A felelősség tárgya elég egyszerű: a lehető legösszetettebben megmutatni azt, ami történik. Egy ilyen felfokozott állapotban különösen nehéz elkerülni a dolgok leegyszerűsítését, hiszen nem nagyon tudsz objektív maradni egy háborús helyzetben. A művészet alkalmas arra, hogy minél több oldalról közelítsen egy jelenség felé, ezért is kezdtem el dokumentumfilmeket készíteni. Úgy éreztem, hatékonyabbak, mint a szövegek, amiket írok, így egy párhuzamos narratíva jött létre, amiben kibontakoztathattam a történeteket, amiket el akarok mesélni.

Olekszij Radinszkij: Incidens a múzeumban, 2013, dokumentumfilm (08:21 perc) I A filmet május 16-án vetítette le a művész a Majakovszkij 102-ben

________

Olekszij Radinszkij a tranzit.hu Művészet veszélyes csillagzat alatt – A művészet felelőssége című, jelenkori fasizmussal foglalkozó kiállításának résztvevő alkotója. A kiállítás megtekinthető három helyszínen:

Stúdió Galéria: május 23-ig
Majakovszkij 102 – a tranzit.hu nyitott irodája: május 30-ig
Írók Boltja: május 30-ig

A kiállításhoz kapcsolódó események az elkövetkezendő egy hétben:

május 16. Még mennyi fasizmus? – Szabadiskola a WHW csoporttal és az Alertával. Bővebben >>
május 23. Jonas Staal és Wendelien van Oldenborgh rotterdami képzőművészek előadása

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány