Újságtorta


Erdély Miklós a ránk maradt anekdoták szerint az 1960-as években találta ki az Újságtorta ötletét, de maga sosem valósította meg. Az ötlet rám hagyományozódott verziója szerint újságpapírból kivágott egyforma átmérőjű köröket kell egymásra ragasztani csirizzel vagy tapétaragasztóval, majd ebből kivágni egy szeletet.

ujsagtorta01.jpg

Erdély Miklós: Újságtorta, 3×4, Artpool, Budapest, 1993 – Altorjay Gábor és Szentjóby Tamás készítette verzió

„Erdély abban az időszakban kezdett képzőművészettel foglalkozni, amikor a fluxus vagy a koncept art jegyében készült művek egy része egyfajta művészeti javaslat vagy partitúra volt, amelyek a potenciális befogadó számára valós vagy mentális cselekvési és megvalósítási lehetőségeket kínáltak.” – írja Szőke Annamária Erdély munkáinak restaurálása kapcsán. Altorjay Gábor levelezésünkben osztotta meg velem, hogyan realizálódott első ízben Erdély ötlete: „1967 első felében Erdély elmesélte ötletét […] 1968 januárjában volt az első kiállításom a stuttgarti Galerie Senatoreban, ahol én egy event keretében magyar partnereimtől mutattam be dolgokat, […] és ott a közönséggel gyártottunk egy Újságtortát.” Az Artpool Művészetkutató Központban rendezett 1993-as 3×4 kiállításra Altorjay és Galántai emlékei szerint Altorjay és Szentjóby Tamás közösen készítette el Erdély instrukciói szerint az Artpool honlapján ma is látható verziót.

Az Újságtorta egy olyan ehetetlen étel, amit Szentjóby szavaival élve „mindenki megesz nap, mint nap.” Magyarországon az 1960-as években egy ilyen gondolattal szembesülni, hogy az Újságtortát minden nap megesszük, értelmezhető volt metaforikusan is (úgy sem kicsit erőszakos), illetve gondolva a rendőrség különböző kreatív kínzásmódszereire, a szó szoros értelmében is.

„A politikai művészet fő ellensége az időszakosság. Olyan mértékben meghatározza a korszak, amelyben létrejött, hogy egy másik korszak megváltozott politikai, gazdasági, kulturális rendszerében elveszíti természetének legmeghatározóbb összetevőjét, az elevenséget.” Ha Kürti Emese állítását általánosságában elfogadnánk, úgy azt is általánosan el kellene fogadnunk, hogy a politikai művek rekonstruálásának, újra-kiállításának csak művészettörténeti, kiállításrendezési aspektusaiban van jelentősége. Hipotézisem szerint azonban lehetséges bizonyos műveket olyan módon rekonstruálni, hogy a művészettörténeti aspektusok mellett konkrét kortárs tartalommal, jelentéssel, jelenléttel telítődjék a munka; úgy jelenik meg egy régi munka, hogy új formája legkevesebb két jelentésréteget tartalmaz: egyfelől művészettörténeti hivatkozás a kánon bizonyos dimenzióira, másfelől viszont aktív hivatkozás a kortárs kontextus bizonyos dinamikus elemeire. Az elmúlt pár évben a diákok és értelmiségiek, elvileg, a sajtó szabadságáért mennek el tüntetni, azt hallottam, egy millióan. Milyen sajtó szabadságáért? Kinyitom a mai lapokat és megeszem reggelire. Újságtortát készítek belőle és megeszem vacsorára. Talán ma még fontosabb az Újságtorta gondolatának terjesztése, mint az 1960-as évek végén.

ujsagtorta02_nepszabadsag_1.jpg

Erdély Miklós: Újságtorta, Első multiplika show, Liget Galéria, Budapest, 2008 – Kotun Viktor készítette verzió

Álláspontom szerint, azon túl, hogy érdemes nemcsak mentálisan, de valóságosan is elkészíteni az avantgárd mesterek partitúráit, szükséges megvizsgálni a társadalmi-történelmi kontextusok közti különbségeket, és ezt követően kiválasztani az újra-készítés során használatos alapanyagokat, eszközöket. Az Újságtortából a Plágium2000 Multiplika show-i alkalmából több különböző verziót készítettünk. Az 1993-as 3×4 kiállításra készült példány fotója alapján többnyire mi is klasszikus, fekete-fehér újságpapírból dolgoztunk, de emellett készítettünk szupermarketek minden postaládát elárasztó akciós katalógusokból, illetve a hasonló csatornákon támadó kerületi politikai-bulvár lapokból is tortákat. Bővülő médiaterrorhoz bővülő tortakínálat.

ujsagtorta03_helyi_tema.jpg

Erdély Miklós: Újságtorta, Első multiplika show, Liget Galéria, Budapest, 2008 – Kotun Viktor készítette verzió

Az Újságtorta elkészítésének aktusa (tehát, ha akcióként éljük meg) egy újabb dimenziót tár fel az egyén számára: konkrét sajtótermékek sniccerrel való felszabdalásáról van szó. Lényegében a készítő egy aprólékos destrukciós folyamatnak veti alá az általa kiválogatott sajtóterméket; a folyamatnak ez a fázisa eltarthat akár 2 óráig (ez a készítendő Újságtorták számával csak növekszik). Az idő múlásával az ember egyre türelmetlenebbé válik, egyre erőszakosabb mozdulatokkal és gondolatokkal vágja az újságokat.

 

fent: a tortalapok vágása, lent: a szelet elektromos kenyérvágóval való kivágása

Egy alkalommal egy szerencsés véletlen folytán sikerült feloldani a készítésében szükségszerűen rejlő erőszakos agressziót: egy barátunk is részt vett az akcióban, aki magával hozta a kutyáját. A padlón felgyülemlő rengeteg papírhulladék (a torta negatívja) remek alkalmat nyújtott egy jó kis játékhoz, „fürdetéshez” a kutyával.

ujsagtorta_04_hajdu_zsolt.jpg

Multiplika műhely, Feszty-ház, Budapest, 2011 | fotó: Hajdú Zsolt

Az erőszakos szabdalást követő folyamat, az újságpapír-körök egyesével való ragasztásának a monotonitása gyakorlatilag meditációs aktusként érkezik megnyugtatni az alkotót. A ragasztó megszáradásával érkezik el a torta felvágásának pillanata. Jó étvágyat kívánunk!

Amikor a Plágium2000 Multiplika archívumát bemutattuk az FKSE 2009-es csoportos kiállításán a Trafó Galériában, akkor jött az ötlet, hogy a galéria terén kívül hozzunk létre egy rendhagyó műtárgy terjesztést: béreltünk egy iskolákból, várótermekből, kórházakból ismerős szendvicsautomatát, amit a Trafó bejáratában helyeztünk el és tíz különböző kis méretű multiplika művel töltöttünk fel. Ezekből aprópénz bedobásával vásárolhattak maguknak a látogatók. Mivel az automata dimenziói megkötötték a benne terjeszthető multiplikák méretét, arra kényszerültünk, hogy egy Újságtortát szeletekre vágjunk fel, és így, szeletenként értékesítsük, illetve cseréljük el. Akkor úgy gondoltuk, hogy valami újat hoztunk létre, és szeletenként még nem létezett az Újságtorta, csak egészben. Altorjay Gábor tájékoztatása alapján azonban kiderült, hogy a mű korábbi megvalósulásaikor volt olyan alkalom, amikor a mű elkészítésében résztvevők szeletenként vitték haza az objektet.

ujsagtorta05_hajdu_zsolt.jpg

Hajdu Zsolt: CD torta, Harmadik multiplika show, Demo Galéria, Budapest, 2009 | fotó: Tóth Gábor

Hajdu Zsolt a 2009-ben rendezett Első multiplika piknikre készítette el egy példányban a CD tortát, ami egy másolt, kalóz CD lemezekből összeragasztott torta, az Erdély műhöz hasonlóan egy kivágott szelettel. Ez a CD-mű már nem a sajtót tárgyalja (de nyilvánvalóan magában hordozza bújtatva az Újságtortát is), hanem egyfelől a mindennapi zene- és filmfogyasztási szokásainkat, másfelől pedig generációnk letöltési rutinját, a szellemi tulajdon relativizálását, az egymásnak ajándékba égetett lopott dalokat, filmeket.

Az ember az 1990-es évek második felétől a 2000-es évek elejéig mindent kiírt CD-re, azon hozta-vitte az adatokat stb. A napilap kérészéletű hírértékéhez képest a CD-k egészen addig megőrizték értéküket, amíg be nem robbant a szabad piacra a külső merevlemez. A CD amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt. Hajdu Zsolt pedig ült a szobájában 2009-ben, és azon tűnődött, mit is kezdjen azzal a rengeteg írott CD-vel.

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány