A bejegyzés címadó munkája Tábori András multiplikája, aki egy egyszerűen megvalósítható mű receptjével jelentkezett a Plágium2000 által 2009-ben szervezett Második (Copy Shop) multiplika showra. Maga a mű értelmezhető a Plágium2000 rekonstrukciós törekvéseinek kritikájaként: óvatosságra int Erdély munkásságának lehetséges módosításával kapcsolatban. Ebben a posztban röviden olyan további Erdély örökségéhez kapcsolódó munkákat is bemutatok, mint Vass Miklós Dialog Mit Der Jugend című egyestés kiállítása (2007, FKSE), illetve ehhez köthető saját egyestés diplomakiállításom, a Tűz, víz, repülő # 2 (2013, Liget Galéria).
Tábori András: Posztumusz tudattágítás, Copy Shop Show, Oberwelt e.V., Stuttgart, 2009
A Második multiplika showra küldte be Tábori András multiplika receptjét, a Posztumusz tudattágítást. „Elkészítési javaslat: az elhalálozott személy fényképét az arc szimmetriatengelye mentén kettévágod, majd elforgatod őket (az orr-száj kapcsolódási pontok figyelembevételével), úgy, hogy a két képrészlet egymáshoz képest 12 fokot zárjon. A végeredményt ajánlatos az előkészített papírlapra fixálni.” A receptet Stuttgartban valósította meg Kangiszer Dóra a Copy Shop Show keretei között, ahol több beszélgetésünk témája volt Erdély Miklós kínzó hiánya. Ehhez fontos hozzáfűzni, hogy a helyi művészek részvételével szervezett workshopunkat megelőző hetekben nyílt meg egy kapcsolódó előadássorozattal a nemzetközi Subversive Practices kiállítás, aminek a Szőke Annamária és Peternák Miklós kurálta magyar szekciójában többek között Erdély Miklós Morálalgebrája is látható volt.
Tábori partitúrája a Plágium2000 csoport Erdély műveit rekonstruáló törekvéseit ért kritikák sorát bővíti. Egyedisége abban áll, hogy Tábori volt az egyetlen, aki egy új mű létrehozásával járult hozzá az általunk indítványozott diskurzushoz. Nem hozta el nekünk a kész multiplikát, hanem pusztán elküldte a receptjét, ezen keresztül instruált minket, hogy hogyan készítsük el Erdély Posztumusz tudattágítását. Velünk nevet, rajtunk: éles szemmel meglátja tevékenységünk egyik aspektusát, és azt előjelek nélkül adja közre saját nyelvén, ráadásul, hogy azt mi is biztosan megéljük, megértsük, velünk készítetti el.
Vass Miklós: Dialog mit der Jugend, 2007
Ebben az Erdély hiányára épülő kontextusban akarta megvalósítani Vass Miklós a 2007-es Gallery By Night kiállítás-sorozat keretei között az Erdély Miklós szellemével való beszélgetést. Úgy gondolta, hogy egy mitizált alakot csak mitikus csatornákon lehet megszólítani: egy különleges gesztussal akarta megpiszkálni Erdély státuszát. Az érdeklődők egy szeánsz keretében, médiumon keresztül beszélhettek volna Erdély Miklóssal. Köztudomású, hogy Erdély felmenői közt voltak gyakorló médiumok, vélhetőleg ez is alapozta meg spirituális érzékenységét.
Erdély Miklós: Időzárójel, 1976 k. | forrás: artpool.hu
Vass „egy szerintem kifejezetten Erdély Miklós gondolkodásmódjához közeli hommage-t valósított volna meg. […] egy paranormális jelenségnek adott volna otthont a galéria. Utólag azt gondolom, talán pont az iróniát és az agresszivitást kölcsönző keret túldimenzionálása vitte félre a szeánszot, amiben egyébként egy elég őszinte kíváncsiság öltött volna testet, a kommunikációnak ezen »abszurd« és nem kevés szkepszissel övezett formájában. De végül is Erdély szellemét követve mindig a legmegvalósíthatatlanabb alternatívával kell próbálkozni.” (balkon.hu)
A művész és a kurátor, Fenyvesi Áron által megkeresett spiritiszták nem vállalták a nyilvános szellemidézés lehetőségét. Egyikükkel végül arra az áthidaló javaslatra jutottak, hogy miután az érdeklődők kérdéseit begyűjtötték, zárt körben, a nyilvánosság kizárásával teszik azokat fel Erdély szellemének. Vass Miklós ezután megkereste az Erdély-családot, akik megkérték, hogy ne idézze meg Erdély Miklós szellemét, így az akció elmaradt. Az egyestés kiállításon végül csak a Luis Terran argentin vendégművész által erre az alkalomra készített, Vass Miklós által tervezett „szellemidéző” asztalka került bemutatásra, a szerző jegyzetei, egy fehér zajjal kapcsolatos audiovizuális installáció, illetve egy fal méretű mozaik portré, ami Erdély portréját ábrázolja, utalva Erdély híressé vált fotómozaik eljárására.
Vass Miklós: Dialog mit der Jugend, Gallery by Night, FKSE, 2007 | fotó: Luis Terran
A falra ragasztott mozaik rögtön a kiállítás bontásakor megsemmisült, míg az asztalka a Stúdióban várta, hogy beteljesüljön a sorsa: Ferenczi Róbert zúzta apró darabokra egy pusztítással töltött éjszakán. Saját elmondása szerint az ABBA együttes Dancing Queen című számára vesztette el a fejét, és egy fejszével látott neki a szisztematikus pusztításnak. A Stúdió konyhájának ajtaján a mai napig látható az a (később felhő alakúra szelídített) lyuk, ami a pusztítás egyetlen nyomaként emlékezteti a történet ismerőit az esetre.
Vass felvetése után 5 évvel, 2012-ben a Gruppo Tökmag rendezett egy halottak napi kiállításmegnyitót Necropolis kiállításukhoz kapcsolódóan a Stúdió Galériában, ahol általuk felkért performerek (a Forgács Társaság) adták elő Malevics szellemének megidézését. A színház ötlete mögött az a tudás állt, hogy a felkért performer remekül halandzsázik sok világnyelven, így oroszul is. Ez a happening tehát tekinthető a spiritiszta jellenség szórakoztató leleplezésének is. Ilyen értelemben ez egy duplacsavar, hiszen Vass egy mitikus vonalon próbált kapcsolatba lépni Erdéllyel, sikertelenül, majd ugyanabban a térben a Gruppo Tökmag adatta elő a Malevics szellemével való kapcsolatbalépés bohózatát. Ez utóbbi, tudatosan illuzórikus aktus sikeresen megvalósult.
„Erdélyről természetesen tudjuk, hogy stratégiája közé tartozott komolyan venni, amit mások hülyeségnek tartanak és hülyeségként kezelni a közmegegyezés szerint komoly dolgot.”(artpool.hu)
Kotun Viktor: Tűz, víz, repülő #2, 2013
2013-as diplomamunkámban abból a feltevésből indultam ki, hogy az Erdéllyel médiumon keresztül folytatandó beszélgetés titokban mégis megvalósult. Erdély akkor azzal a felvetéssel fordult a fiatalok felé, hogy szervezzenek még abban az évben, 2007-ben egy csoportos kreatív összejövetelt Tűz, víz, repülő címmel, ahol a résztvevők a közismert gyermekjátékban megjelölt három témában készítenek műveket. Diplomamunkám Tűz, víz, repülő #2 címmel e kiállítás rekonstrukciója volt: részben a már akkor is rekonstruált 1960-as, ’70-es évekbeli műveket mutattam be, részben pedig kortársaim 2007-es összejövetelre készített munkáit másoltam le. Bejegyzésemet az ezen a rekonstrukciós kiállításon készült fotókkal, illetve Várnagy Tibor videójával zárom.
A kiállítás meghívója
George Brecht: Tilos a dohányzás!, 1961 | eredetileg: artpool.hu
Erdély Miklós: Rőzse a tüzelőanyagok proletárja, 1972 – Kotun Viktor másolata, 2013 | eredetileg: artpool.hu
Tolvaly Ernő: Egy pohár víz vízben, Rózsa presszó, 1976 – Kotun Viktor másolata, 2013 | eredetileg: issuu.com
Kaszás Tamás: A zászlóégetés lobogója, 2002 – Kotun Viktor másolata, 2013
Az esemény programja, az alábbi videóban dokumentálva
Errata: A művészettörténeti megnyitó beszédemben elhangzó állítás, mi szerint az Antimédia csoport nem létezik, valótlan állítás. | videó: Várnagy Tibor
