Életrajzok emberek nélkül

A huszadik század egyik legnagyobb kihívása a tömegek megszervezése volt.[1] Ennek alapvetően két nagyobb módját tudjuk megkülönböztetni: az integrációt és a kirekesztést. Legyen szó a tömegoktatás kialakításáról, a nemzetállamok kiteljesedéséről, a populáris kultúra szerepéről a tömegek manipulálásában, a demokratikus politikai részvételről vagy éppen a kommunista […]


„Ez egy többfrontos, kulturális partizánháború” – a hungarofuturizmus évében

"Én művészként nem szeretnék politikus lenni, mert akkor tetszenem kéne az embereknek, és azzal a művészi szabadságomnak annyi. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a politikaiság az, hogy hogyan képzeled el az emberek közösségét. A legutóbbi összejövetelünk éppen ezért volt a Gellérthegyen. Ez az a hely, aminek földrajzi, természeti adottságai miatt minden kor és közösség valamilyen szakrális jelentőséget tulajdonított. Mindenki a saját olvasatát próbálta megszilárdítani több-kevesebb sikerrel. Ilyen szempontból a Gellérthegy egy origó, ahol mítoszok kezdődtek." (Bajusz Orsolya)



„Varázsolj nekünk valami szépet”

Egész rendes dél-amerikai ország lettünk: van korrupció, pocakos diktátor és jó foci – posztolta valaki a Facebookon a futball-láz napjaiban. A poszt elemzésébe most ne menjünk bele, mindenesetre azokat a képeket, amelyeket eddig leginkább dél-amerikai vagy dél-európai országokból láttunk, az autókból kilógó, festett arcú, zászlókat lobogtató drukkereket, a fellobogózott taxikat, a mezbe öltözött ezreket az utcán, most megkaptuk testközelből. Az Ausztria elleni pazar nyitómeccs alatt arra eszmélt az ország, hogy a százszor eltemetett magyar foci él. És él a közönsége is. Olyannyira, hogy megszállja a Nagykörutat, leállítja a villamosokat, megmássza a villanyoszlopokat, az Oktogonnál megafonos srácok animálására együttmozog, hajnalig mulat, vonul, énekel, mindenféle területfoglalási engedélyt, előre bejelentést mellőzve.


Kiszámíthatatlan emlékek

A bécsi Képzőművészeti Akadémia művésztanár mesterképzési programja 1941-ben, három évvel az Anschluss – vagyis Ausztria Náci Németországhoz való csatolása – után indult. Az alapítás körülményei, a művésztanár képzés intézményesítésének kezdeti időszaka, valamint a művészeti felsőoktatási intézmény nemzetszocializmusban betöltött szerepe egészen a közelmúltig az osztrák történet- és kultúratudomány feldolgozatlan területének számított.


Kié a jelkép, ha nemzeti(nek hiszi)?

Andrea tavaly is elment a Budapest Pride-ra. A ‘Buzilobbi Internesönel’ kamionját választotta, ahol papi reverendából szórta a szappanbuborékot és az áldást a felvonulókra. Előtte, a kamion oldalára rögzített kartonlapra, árpád-sávos Nagy-Magyarországot, annak közepére pedig nagyméretű faszt/motorost rajzolt. Eredmény: két hónapnyi agresszív zaklatás (online, a munkahelyén, […]


Kerekasztal-beszélgetés a fasizmus és a nacionalizmus képzőművészeti értelmezéseiről a QUEST OF QUERY kiállítás kapcsán

Művészet veszélyes csillagzat alatt című kiállítás-sorozatunk harmadik, befejező részeként a tranzit.hu nyitott irodájában Theodoros Zafeiropoulos athéni művész és Szakács Eszter kurátor (tranzit.hu) együttműködésen alapuló projektjét mutattuk be. A Quest of Query projekt kiindulási pontját követve, miszerint a „környezet nem ártalmatlan”, a kiállításon látható videoinstalláció középpontja a megfigyelői magatartás és a […]


Párhuzamok I: Nacionalizmus a múzeumban

A Kumu Észt Művészeti Múzeum 2006-ban nyitotta meg kapuit. Annak ellenére, hogy mind a helyszín, mind az épület lehetővé tenné, hogy az intézmény hatékonyan végezzen kultúrkritikai tevékenységet és bevonó jelleggel foglalkozzon a régió művészetével, újratermelte az észt, zömében nacionalista kultúrpolitika sajátosságait. Bognár Benedek: Tallinn


© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány