Globális vendégszeretet – szemben a nemzeti ellenségeskedéssel

Universal Hospitality 2., Prága

Március folyamán három kiállítás zajlott párhuzamosan Prágában, amelyek között a téma, vagyis a demokrácia Közép-Európában, de világméretekben is tapasztalható válsága teremtette a kapcsolatot. A Félelem az ismeretlentől (Strach z neznámého, Galerie NTK), a Universal Hospitality 2 (Galerie MeetFactory, Galerie Kostka, Galerie Futura) és az Út törvénye (Zákon cesty, (Veletržní palác – Vásárpalota) című tárlatok egyugyanazon területen nyilvánították ki különböző kurátori állásfoglalásaikat a társadalom jelenlegi állapota és a szóban forgó témák kétségkívül nehézségekkel járó, ám annál szükségszerűbb reflektálása kapcsán. Ezek közül azonban csak az András Edit, Birgit Lurz, Német Ilona és Wolfgang Schlag kurátori koncepciójának megfelelően megvalósított Universal Hospitalty 2. kiállításnak sikerült markánsan eltérnie az illusztrativitás általánosan elvárt tendenciájától és a — a sokszor kifejezetten kényszerű — nevelési célzattól.

Bevezetőül bátorkodom rávilágítani néhány tisztázandó összefüggésre. A Universal Hospitalty első részét tavaly rendezték meg a bécsi Alte Post helyiségeiben a Wiener Festwoche keretei között, az Into the City című program részeként. A tárlat eredetileg a menekültválság problémakörére reflektált, nem egészen egy év múlva pedig alkalmazkodott ahhoz a társadalmi-politikai helyzethez, amely a Brexit és a törökországi puccskísérlet után kialakult, és amelyet a szünet nélkül erősödő nacionalizmus, populizmus és a szélsőséges megnyilvánulások jellemeznek: a kiállítás rendezőinek egy drasztikusan eltérő valósággal kellett szembesülniük. Az az elhatározás, hogy reagálnak a jelen helyzetre – amely nem fogható fel másképp, mint a politikai rendszerek csődjeként –, egy komoly kihívással szembesítette a kurátorok csapatát, amelyben azonban meglepően sikeresen helytálltak.

3
Oliver Ressler: Emergency Turned Upside-Down, 2016

Univerzális vendégszeretet – a kiállítás címe szabadabb fordításban így is hangozhat. A kurátorok az elnevezéssel közvetlenül a felvilágosodás filozófiájában kifejeződő humanista értékek eszmekörére és a kozmopolitizmus, avagy a mai felfogásnak megfelelően a globalizmus eszméjére utalnak. A globális nyitottság és vendégszeretet utópiája azonban igen éles ellentétben áll napjaink valóságával: a bezárkózással és a nemzetállamok részéről megnyilvánuló, fokozódó ellenségeskedéssel. A kiállítás koncepciója épp a globális vendégszeretet (hospitality) és a nemzeti ellenségeskedés (hostility) egyensúlyozó, de inkább egyensúlyhiányban megnyilvánuló paradoxonának ábrázolására helyezi a hangsúlyt. Nem korlátozódik azonban a szóban forgó paradoxon legidőszerűbb realitásként történő bemutatására, hanem a múltra is reflektál, valamint alternatív víziókat és utópiákat is bemutat. Az installáció dramaturgiájában is az ellenpólusok és az időbeli rétegzettség ugyanezen princípiumát aknázzák ki. Miközben a MeetFactory kiállítótereiben a problémakört szélesebb látószögből, többé-kevésbé globális mértékben mutatják be, a Futura galériában a közép-európai országok sajátosságai és nacionalizmusai jelennek meg.

2
Anca Benera / Arnold Estefan: The World is Bound with Secret Knots, 2016
1
Michal Moravčík: Which Nationalism Is Better?, 2003
4
Marina Naprushkina: Refugees’ Library, 2013-16
András Cséfalvay: Compsognation, a Dinosaur’s View of the Nation State, 2013
András Cséfalvay: Compsognation, a Dinosaur’s View of the Nation State, 2013

Futurában tehát a nemzeti hősök témaköréhez kapcsolódó műveket láthatunk – akár a Milan Rastislav Štefánikkal1 való azonosulási kísérlet szintjén, ahogy azt Martin Piaček esete mutatja (Self-portrait as a Bust of Milan Rastislav Štefánik, 2007), akár úgy, ahogy Pavel Sterecnél tapasztaljuk, aki legújabb, To Look up to Amoeba Швейк /Szwejk (2017) című művében Švejk ironikusan értelmezett alakját veszi szemügyre a környező népek perspektívájából. Szándékosan szakít ki bennünket a nemzeti büszkeség feletti merengésből Nemes Csaba 2017. évi, Mother-kitty című alkotása. Falfestménye a Magyarország és Szerbia közti, ijesztő totemisztikus figurákat magába foglaló határkerítést jeleníti meg: a hamisítatlan valóságból kiindulva kommentálja annak az ellenséges magatartásnak a kiélezettségét, melyet a nemzetállamok tanúsítanak a menekültek iránt, s ugyanígy a saját határaikon belüli történések iránti távolságtartást. Damian Le Bas Frontier de Luxe (2017) című műve viszont egy olyan világ utópisztikus vízióját mutatja be, melyben semmilyen határok nincsenek, és ahonnan hiányzik a nemzetek egymástól való területi elhatárolódása. A nacionalizmusok témájának feldolgozása programszerűen volt jelen Michal Moravčík alkotásaiban, melyeknek a Futurában kitüntetett figyelmet szenteltek.

A MeetFactory sokkalta nagyobb tereiben állít ki például Anca Benera és Arnold Estefan. Első pillantásra igencsak mulandó, minimalista művük (The World is Bound with Secret Knots, 2016) a Föld politikai értelemben vett, a világot északi és déli térfélre osztó Egyenlítő kartografikusan megkonstruált modelljét rajzolja meg, amely a jelenlegi politikai helyzetnek megfelelően adja meg a prosperitás és a szegénység területi kereteit. Magát a vonalat a horgolás technikájával alkották meg, ami jelen esetben kitágítja a mulandóság dimenzióját. A vonal ugyanis egyetlen rándítással szétbontható. Oliver Ressler Emergency Turned Upside-Down (2016) című animációs filmjét a határok kijelölésének következetes analízise s főleg a globális nyitottság és a nemzeti bezárkózás paradoxonának feltárása jellemzi. Arra mutat rá, hogy az emberek a migráció körein kívül esőkre és migránsokra is feloszthatók, tehát olyanokra, akiknek lehetőségük van a globális mozgásra, s akik számára megnehezítették, sőt, lehetetlenné tették a helyváltoztatást, és olyanokra is, akik akaratuk ellenére saját országaik foglyaivá váltak. A Németországba érkező migránsokhoz és menekültekhez kapcsolódó együttműködés, segítségnyújtás és szolidaritás pozitív példáját nyújtja az orosz származású Marina Naprushkina (Refugees’ Library, 2013-16). Rajzokkal és szövegekkel dokumentálja a menekültstátus megadását célzó valódi bírósági tárgyalások jeleneteit, aztán önkéntesek segítségével gondoskodik kilenc nyelvre való fordításukról, ezután pedig ismételten a menekültek rendelkezésére bocsátja őket, azzal a szándékkal, hogy segítsen azoknak, akikre ez az eljárás a jövőben vár. A kiállítás prágai változatán belül a szóban forgó mű jelentős kibővülését jelentette rövid életű emléktáblák készítése linómetszetek formájában, konkrét menekültek neveivel és dátumokkal.

KissPál Szabolcs:
KissPál Szabolcs: From Fake Mountains to Faith, installáció részlet

Annak ellenére, hogy a hozzáállások sajátosságainak köszönhetően mindkét kiállítótér jelentős mértékben autonóm, együtt koherens egységet alkotnak. Ebből a szempontból a Kostka galéria sem jelent kivételt, amely fizikai értelemben a MeetFactory része, és közvetlenül kapcsolódik az utóbbi által meghatározott koncepcióhoz. KissPál Szabolcs ebben a galériában mutatja be sok évet felölelő projektjének végső változatát, a From Fake Mountains to Faith (Hungarian Trilogy) (2016) elnevezésű fiktív kiállítást, amely a nemzeti mítosz kiépítésének kutatásával foglalkozik. Épp ennek a műnek a kapcsán szeretném felhívni a figyelmet egy olyan tényre, amely a konkrét kiállítási projektet rendkívülivé teszi. A Universal Hospitality két változatát a Privát nacionalizmus projekt előzte meg; a tárlatokat hat országban mutatták be, a projekt pedig már 2014 óta a fokozódó nacionalizmus légkörét, különböző megnyilvánulásait és érzékelésének módjait vizsgálta. Magát a kezdeményezést úgy is értelmezhetjük tehát, mint a közép-európai országok társadalmi-politikai helyzetében végbemenő radikalizálódás különösképpen merész és folyamatos feltérképezését. Számos hasonló kiállítás esetében azonban a hangsúlyos művek ismétlődő bemutatásának tendenciája érvényesül. Noha igaz, hogy a kiállítások e kiterjedt sorozata egyik-másik műhöz stratégiai célzattal visszatér, érdekessége az említett művek aktualizálásában rejlik. Ugyanúgy, ahogy a kiállítás aktualizálódik a társadalom adott állapotának kontextusában, több olyan mű is aktualizálódik és adaptálódik, amelyek a művészek pillanatnyi állásfoglalására reflektálnak, vagy legalábbis új és új értelmet nyernek. Így például KissPál Szabolcs Amorous Geography (2012) című, eredetileg társtalan, dokumentarista fikciója a fentebb már említett, a magyar állam politikáját kommentáló komplex trilógiává nőtte ki magát; Cséfalvay András utópiája, a Compsognation, a Dinosaur’s View of the Nation State a Compsognation: Addendum (2016) című kiegészítésnek köszönhetően új dimenziót nyert; a Borsos Lőrinc néven ismert művészpáros alkotása, az Immovable Land (2010) nem más, mint a magyar parlament épületének agyagból készült, realista modellje, amely alatt „reng a föld“, de meglepő módon továbbra is áll.

Az Universal Hospitality 2 kiállításra személy szerint úgy tekintek, mint egy kifejezetten végiggondolt kurátori lépésre, amelyet precízen kiválasztott, markáns művészi tanúvallomások támasztanak alá. Bár kritikus hangvételű művekről van szó, álláspontjukat nem kényszerítik a nézőre, a helyzetet pedig távolságtartással elemzik és értékelik. Nem adnak világos és egyértelmű válaszokat, viszont a felvetett kérdések széles spektrumát kínálják fel. A kiállítást pedig nem az az eltúlzott ambíció motiválja, hogy a nyilvánosságban zajló vita helyébe lépjen, hanem megfontoltan és stratégiai szándékkal nyitja ki a témát.

A kiállítás május 28-ig még megtekinthető a MeetFactory-ben.

G. Kovács László fordítása

 

Jegyzetek

  1. Milan Rastislav Štefánik (1880-1919), szlovák csillagász, politikus, diplomata, a francia hadsereg tábornoka; a csehek és a szlovákok közös államának létrehozására törekvő nyugati emigráció agilis tagjaként fontos szerepet játszott Csehszlovákia létrejöttében, Tomáš Garrigue Masaryk és Edvard Beneš mellett ő az “államalapító trió” harmadik tagja.

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány