A Saul fia visszafordíthatatlanul belevéste Nemes Jeles László nevét a magyar filmtörténetbe, és ahogy minden valamirevaló holokauszt-film, vélemények és érzelmek széles skáláját váltotta ki a kevésbé és a jobban szakavatott nézőkből egyaránt. Mi az, amitől a Saul fia úgy „talál be” a nézőknek, ahogy más filmek csak a legritkábban képesek?