Sissi birodalma. Mi merünk nagyot álmodni!

A Polygon Creative Empire fiktív ingatlanberuházási projektje a bécsi MuseumsQuartier-ban

IMG_6726b (1280x853)

Kaszinó, szexmotel, lóversenypálya és plasztikai sebészetet, abortuszklinika, illetve fogászati kezelést egyszerre kínáló egészségügyi központ. Mindez egymástól csak percekre: a kényelmes összeköttetést high-tech mágnesvasút biztosítja! Ez a Sissi-negyed, Európa három országra kiterjedő régiója, ahol – a szlogen szerint – „a régi találkozik az újjal.”

Ne érezze magát senki tájékozatlannak, a Sissi-negyed (így, rossz helyesírással, i-betűbel) csak makettben, terepasztalon létezik. A Győr-Bécs-Pozsony-aranyháromszögbe a Polygon Creative Empire (PCE) néven alkotó csoport (Bajusz Orsolya, Bogyó Virág, Lendeczki Kinga és Patakfalvi-Czirják Ágnes) tervezett egy elképzelt beruházást, amit a bécsi MuseumsQuartier udvarán található Artboxban állítottak ki, a Stopover kiállítás keretében.

„Azok a kulturális és társadalmi faktorok érdekeltek minket, amelyek egy ilyen régió megtervezésénél szóba jöhetnek” – mondják az alkotók, akik a sok lehetséges megközelítés közül azt választották, hogy a befektetések nyelvén prezentálják a fiktív régiót.

A PCE név már önmagában ebbe a stílusba illik bele, egy olyan sztenderd, kapitalista körökben bizalomgerjesztő név, amely az „empire” szóval az Osztrák-Magyar Monarchiára is utal. A nyelv mellett az arculatot is befektetői világból kölcsönözték, vagy ahogy ők mondják, „lopták össze”, ezzel is rámutatva, hogy ezek olyan semmitmondó, a lokalitás és a helyi emlékezet valóságát elfedni igyekvő sablonok, amelyek a tőke egységesítő logikájának megfelelően akarnak autentikusként eladni egy leginkább a befektetők érdekeit kiszolgáló beruházást.

IMG_6717b2 (1280x853)

„Ennek a brand-, vagy imidzsépítő nyelvnek és látványvilágnak épp az a funkciója, hogy elfedjen társadalmi struktúrákat, történelmi traumákat, neuralgikus pontokat, gazdasági egyenlőtlenségeket” – magyarázzák az alkotók, ami a projektben legjobban abban jelenik meg, hogy gondosan ügyeltek arra, hogy az elképzelt beruházás semmilyen kapcsolatba ne kerüljön a terület helyiek által megélt mindennapjaival, emlékezetével.

A motelen pin-up lányként feltűnő, vagy egy hegy oldalába vésve mosolygó Sissi tökéletes szimbóluma ennek a gondolatnak. A királyné nem történelmi figuraként, hanem popkulturális termékként van fel- és kihasználva az elképzelt régiós befektetésben: semmi nem kötődik itt a valós személyéhez, csak a századfordulós aranykort megtestesítő imidzsét zsákmányolják ki. A királyné nem is él igazán jelenleg a kollektív történeti emlékezetben – bár már élete során „popularizálódó jelenség” volt –, sokkal inkább az 1955-ös Sissy-film Romy Schneidere az, akiből itt poszterlányt csinálhattak az alkotók.

Ez az a hazug máz, ami általában pozitív, kellemes asszociációkat kelt mindenkiben, lehetővé téve, hogy arculatra cseréljék a helyi emlékezetet, megágyazva ezzel egy mesterségesen kialakított régiónak.

IMG_6739b (1280x853)

Nem az itt a kérdés, hogy mi az autentikus és mi nem az, hanem hogy egy befektető hogyan ad választ egy ilyen befektetés során a felmerülő kérdésekre. Ezek a kérdések a világ bármely pontján nagyon hasonlóak: kihasználja-e valaki a pénze, pozíciója adta hatalmat arra, hogy önkényesen átrajzolja a térképet, a városokat, nevet adjon az újonnan létrehozott egységnek, aztán még identitást is kössön hozzá? Sokszor megfigyelhető, hogy kevéssé törődnek a befektetők ezekkel a dilemmákkal, és egyszerűen copy&paste-elik a paneleket lokalitástól függetlenül.

A Sissi-projektben egymásra talál a látványterv-valóság, amely igazándiból soha nem valósulhat meg, és a tér-, idő- és kontextusfüggetlen makettek, amelyeket oly könnyű ide-oda rakosgatni egy terepasztalon: ezek a globális kapitalizmushoz idomított export-import termékek, amelyekhez helyben csak valami minimális helyi ízt kell adni, hogy implementálhatóak és eladhatóak legyenek.

Egy ilyen összeerőszakolt régiós befektetés csak a befektetők és azok érdekét szolgálja, akik átutazóként, fogyasztóként, turistaként kihasználják a különféle intézményeket, látványosságokat. A helyieknek – az alkotók szerint – csak a „munka mocskos része jut”, és míg a helyi potentátok „büszkén mutogatják, hány új munkahely keletkezett, addig a helyi közösségnek okozott károk sokszor felmérhetetlenek.”

IMG_6731b (1280x853)

A Sissi-negyednek különlegessége, hogy úgy nyúlik át országhatárokon, hogy közben azok a határok elviekben nem is léteznek, ugyanis Ausztria, Magyarország és Szlovákia is a schengeni övezethez tartozik. A gazdasági-társadalmi különbségek ettől még nagyon is valósak, amelyekre a régióba elképzelt intézmények egyértelműen rá is mutatnak, csak a vastag Sissi-réteget kell ehhez lekaparni róluk.

A hármas határra tervezett egészségügyi központ jelzi legvilágosabban, hogy a terepasztalon vörös cérnával kijelölt határok egyáltalán nem virtuálisak, hiába ásítanak üresen a bódék a határátkelőkön. Az osztrák részre került az abortuszklinika, mert Ausztriában legális az abortusztabletta, a szlovák részé az olcsó plasztikai sebészet, Magyarországnak pedig a fogászat jutott. A kórház előtti körforgalom közepére odakerültek dísznek a Rajkai Szoborpark szobrai, amelyek a határok eltűnését ünneplik. Méltóbb helyet nehéz lenne találni ezeknek.

IMG_6749b (1280x853)

IMG_6764b

A többi intézmény – például a prostitúcióra utaló motel vagy a pénzmosásnak és szerencsejátéknak egyaránt teret engedő kaszinó – mind azt jelzi, hogy ezek az országhatárok nagyon is valósak továbbra is, és ebben a szürke zónában ugyanúgy folyik az ügyeskedés, és ugyanúgy működnek az alá-fölérendeltségi viszonyok, amelyeket nagyban a kelet-nyugat-lejtő határoz meg. Csak ha lenne Sissi-negyed, meg mágnesvasút, akkor gyorsabban Magyarországra érhetnének azok az osztrákok, akik olcsóbb prostituáltakat keresnek. „A Nyugat” pedig már Győrben és Pozsonyban elkezdődne, néhány kilométerrel korábban szabadulhatna meg minden öngyarmatosító „keleti, balkáni proli” az identitására koszként tapadó rossz érzésektől.

A Sissi-negyed steril nem-helyein így végső soron megvalósulna az egységes Európa határokon átívelő utópiája. Cserébe ez a legdurvább disztópia is, ahol történelmet, emlékezetet és identitást törölnek el, és befektetők, hatalmasok szelekciójának termékeit öntik betonba, acélba és karcmentes üvegbe.

A Sissi-negyed a tranzit és az Erste Alapítvány együttműködésében megvalósuló Stopover. Ways of Temporary Exchange projekt keretében valósult meg.

Hegyi Dóra interjúját az alkotókkal itt olvashatod.

IMG_6800b (1280x853)

IMG_6795b (1280x853)

IMG_6812b (1280x853)

 

 

Fotók: Bogyó Virág, Kristóf Márton

3D modell és látványtervek: Kalászi Zoltán Dávid, Kristóf Krisztián

Makettek és terepasztal: Hegedűs Fanni

 

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány