Újévi jókívánságok Krámli András: Zebra c. videójával

 

Levegőt! Azonnali, radikális autós forgalomcsökkentést Budapest belterületein! Ingyenes tömegközlekedést, jobb közlekedésszervezést! Mélygarázsok helyett üres telkekre felszín feletti parkolókat, szüntessük meg a várost átszelő többsávos gyorsforgalmi jellegű utakat.  Ültessünk fákat, legyen park a Rákóczi úti úttest, és a belváros valamennyi széles útja helyén. Legyen a város a gyalogosoké és a bicajosoké, a szükséges és elkerülhetetlen teherforgalmat időben korlátozzuk. Radikálisan több közteret és parkot, tízszer ennyi fát és kertet. A parkok legyenek a csend és az elmélyülés terei a városi embernek, és nyugodt élőhelyei a “városlakó” madaraknak, mókusoknak és társaiknak. Az autósoknak jobb utakat, biztonságos parkolókból közvetlen, jól működő tömegközlekedési vagy biciklis kapcsolatokat. “Ami a halnak a víz, az az embernek a gyaloglás”.


Ösztönözzük, támogassuk a nagy hálózatoktól független létet, vagyis minden olyan megoldást, amely az autonómiára ad lehetőséget. Autonóm házat, autonóm települést, autonóm internetet! Az internet legyen alapvető közszolgáltatás és a hozzá szükséges energiát nyerjük megújuló forrásokból. Csökkentsük kiszolgáltatottságunkat, növeljük szabadságunkat! Hasznosítsunk mindent újra, és lehetőleg csak annyit fogyasszunk, amennyire tényleg szükségünk van. Teremtsünk új etikát, írjuk újra a szabályokat, gondoljuk újra a jogrendszert, a “természet” legyen jogi személy, amely ellen való vétkek a legsúlyosabb büntetést vonják maguk után.

Gondoljuk újra az életminőség fogalmát. Állítsuk meg a politikai rendszertől független, a háttérben évtizedek óta tudatosan folytatott falurombolást, vegyük észre, hogy a falu és a kisváros az egyetlen településforma, amelyben fizikai és mentális értelemben egészséges gyerekeket lehet nevelni, ha nem kifosztjuk, hanem gondosan építjük azokat a rendelkezésre álló, “soft” technológiákkal. Centralizáció helyett decentralizációt, kényszer-mobilizáció helyett közösségépítést, az áruk, termékek földrészeket átívelő, irracionális áramlása helyett helyi termelést és kereskedelmet. Termeljük magunk friss zöldséget, tanuljuk meg, hogyan lehetünk profi városi farmerek, adjunk mindenkinek homegrow felszerelést és képezzük magunkat a hidrotechnológiában, ha kénytelenek vagyunk nagyvárosban élni vagy magunk választjuk ezt az inhomogén, izgalmas és dinamikus közösségi formát. Vásárláskor legyünk maximálisan tudatosak, együnk szezonális zöldséget, gyümölcsöt, és környékbeli termelőktől szerezzük be azt, amire szükségünk van. A jólét és a jól-lét fogalmát értelmezzük újra. Legyen minden emberi tevékenységnek és termelésnek ökológiai lábnyom-számítása, hogy tudjuk, mi mennyibe kerül ténylegesen. Ne higgyük, hogy a termékre írt ár fed minden tényleges költséget, vegyük észre, hogy az externáliák költségeit az árak nem tartalmazzák. S ne feledjük, hogy a művészeti tevékenység ez alól nem lehet kivétel. A “mindent szabad” elv helyett gondoljuk át, hogy tulajdonképpen mire vagyunk szabadok?

Több szolidaritást, több megértést, tiszta és egyértelmű kommunikációt, kevesebb ködösítést és érzelmi kitörést. Uralkodjunk magunkon, legyen bennünk együttérzés és fejlesszük empátiánkat. Szervezzük újra társadalmi intézményrendszereinket, több karizmatikus vezetőt, több etikát és átláthatóságot.  A város a kommunikáció és a legkülönfélébb érdekek találkozásának és elkerülhetetlen ütközésének tere, de mindenek fölött állnak a legfontosabb közös érdekek: friss levegő, tiszta víz, a tudáshoz való hozzáférés egyenlősége, az élet fizikai terének (föld, lakás, lakhatás) és valamennyi élőlény egészséges élethez szükséges feltételeinek védelme.

Tanuljunk és tanítsuk egymást, hogy ez mindenki számára világos és tiszta legyen, indítsunk harcot a kollektív elhülyülés ellen. Értsük meg a múltat, tanuljunk belőle, hogy jövőnk lehessen. Találjuk ki és tanuljuk meg a történelemoktatás új, ökológikus módszereit, találjuk meg és mutassuk meg az összefüggéseket, fedezzük fel az emberiség tapasztalataiban a mintákat, hogy azokat idejekorán felismerjük és elkerüljük a katasztrófákat, s mindezeket minél szélesebb körben tegyük világossá és érthetővé.

Építsük és fejlesszük a demokráciát, a többség uralmát a kisebbség felett úgy, hogy a többség magára nézve elfogadja a minden élőlényt magában foglaló környezet védelmének és tiszteletének éthoszát. A többség képezze magát és ne hagyja eluralkodni magán a konstans jelenbe zárt, öntudatlan, referenciák nélküli fogyasztói lét etikátlanságát. A többség ne hagyja magán uralkodni a kisebbséget, legyen bátorsága látni, hogy többségben van. A többség végre nyissa ki a száját. Korlátozzuk az esztelen versengést, szabjunk határt. A kooperáció titkait is tanítsuk, ne csak a kompetícióét. Szabjunk pontos és világos korlátokat azoknak, akik nem értik a határok szükségszerűségét, teret adva így azoknak, akik a jól definiált határokon belül versenyezve hatékonyságukkal a legfontosabb közös célokat szolgálják. Mennyiség helyett minőséget és új minőség-etikát. Használjuk végre az új technológiákat arra, amire azok valók: segítsék tisztánlátásunkat és tágítsák korlátozott racionalitásunk határait egy holisztikusabb, ökológikusabb, kollektív szemlélet felé. Ezt mind kívánom magunknak az elkövetkező új évre, és az azt követő valamennyi valóban megújuló évre.

Pásztor Erika Katalina
 

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány