“A létező szocializmus bukása után a kapitalizmusnak, úgy tűnik, nincs többé alternatívája.” — Így kezdődik ez a képen látható könyv, és ezt a tételt cáfolja 16 különböző elképzelést bemutató interjúban, magyarul és németül. Libertárius municipalizmus, részvételi gazdaság, inkluzív demokrácia, bolo’bolo, és az elmaradhatatlan Zapatista jó kormányzat. Mindenképp lesz valami a kapitalizmus után, és ha nem Mad Max vagy a magyar korona szent nemzetiszocializmusa, akkor valami ilyesmi.
Oliver Ressler: Alternatív Gazdaságok, Alternatív Társadalmak | fotó: maxigas
Milyen elméletünk és víziónk lehet, ha álláspontunk szerint a jó élet azon áll vagy bukik, hogy az emberek képesek-e kezükbe venni a sorsukat, vagy birkákként követik nagy emberek nagy terveit? Azok szoktak ilyet kérdezni, akik meg sem próbáltak változtatni az életükön, pusztán egy kocsmai beszélgetés erejéig vetődik fel bennük a gondolat. Mivel azonban pont ezekre az emberekre van szükségünk, el kell tudnunk mesélni nekik, hogyan változtatjuk meg a világot. Röviden: nincsen kezünkben a kész recept, de van egy gépünk aminek az egyik felén bedobjuk az emberek vágyait a másik felén pedig kidobja a megoldást. Ez a gép a gyűlés, szoviet vagy munkástanács, de leghatékonyabban mégis akkor működik, amikor nem egy formális esemény, hanem olyan társadalmi viszonyrendszer ahol a mindennapi érintkezés spontán szüli az együttműködést. Tehát nem döntésekkel hanem döntéshozatali mechanizmusokkal dolgozunk, mivel a döntéseket mindenkinek magának kell meghoznia.
Oliver Ressler: Alternatív gazdaságok, alternatív társadalmak. Installáció
Ugyanakkor a metaideológia mosógépe mégis vörös öblítővel és fekete mosóporral működik: a közvetlen és konszenzusos demokrácia (néphatalom), az ökológiai tudatosság és a társadalmi szolidaritás, a jó élet keresése az anyagi és erkölcsi érvényesülés helyett, a célok és eszközök harmóniájának követelménye olyan dogmák, amelyeket a könyv minden szerzője oszt, mint az emberi túlélés és boldogulás szükséges feltételeit. Innen fut szét a sok különböző koncepció, ezeket a változókat manipulálja az élőbeszédszerű, könnyen érthető néhány oldalas szövegek sora.
Nagyon pontos határok között mozognak: kész elméletek vagy történetek követik egymást, a társadalmi mozgalmak vállán állva, de nem érve fel a politikafilozófiai/társadalomtudományi magaslatokba. A végeredmény? Szerencsére nem utópiákról van szó — pedig milyen nehéz ezt elkerülni, mikor minden kurátor ezt várja a művészektől! — hanem a mindennapi valóság kritikájából fakadó életszagú, konkrét és többé-kevésbé kidolgozott elméletekről. A legtöbb ilyen elméletnek egyébként megvan a fonákja is a hasonló gyakorlatot folytató kisebb-nagyobb csoport, hálózat és mozgalom jóvoltából, de a könyv nem erre az oldalra koncentrál.
Oliver Ressler: Alternatív gazdaságok, alternatív társadalmak. Installáció
Koncepciójában tehát letisztult kiadvány, a képek is egyértelmű szabályok alapján készültek: a szereplők felsőtestét ismerjük meg kültéri háttér előtt. A fent leírt áltudományos megközelítéssel együtt az összbenyomás olyan, mintha a projekt kiállítás verziójához hasonlóan egy kert ösvényein sétálnánk, amelyek beszélő kertitörpékhez vezetnek. Amikor odaérünk elmondják, hogy milyennek kéne lennie a világnak, aztán megyünk tovább a következő botcsinálta világmegváltó felé. Sokan hetet-havat összehordanak, de mivel kísérleti tervekről van szó, ez ad bizonyos amatőr bájt a könyvnek: hogy bárki belekontárkodhat a világ folyásába.
Oliver Ressler videóinstallációs tudattágító environmentje könyv formában fogyaszthatóbbnak tűnik, mint kiállitásként. Ezért is nem mutatták be a Trafó Galériában, hanem inkább magyarul hozzáférhetővé tették a szövegeket — nagyon jó ötlet volt! A videóinstalláció amúgy is egy elhibázott műfaj, amennyiben az egysávos rövid narratív videók keretei között marad, hiszen az ember otthon a képernyőjén szeret kis érdekes filmeket nézni. Ha már kimozdul akkor vagy jobb látványt akar, vagy élő emberekkel találkozni, nem pedig beszélőfejeket nézni fejhallgatóval…
A könyvbemutató beszélgetésen Scheiring Gábor jogosan tette föl a kérdést: a borítón négyszer is szereplő “alternatív” kifejezés tulajdonképpen mit is jelent? Kisebbségi, szubkulturális elképzeléseket, vagy a néhány év múlva beköszöntő mainstreamet? Most éppen bizakodóan válaszolhatunk erre a kérdésre, hiszen a globalizációkritikus mozgalom közhelyei a nullás évek elejéről eltagadhatatlan valóságukkal tiporják el a kapitalista életforma feltételeit, miközben a megszokott mozgalmi jelszavakat elnyomóink és átlagemberek veszik a szájukra. Viszont ezek a megoldások tulajdonképpen egyáltalán nem alternatívák: ahogy a könyv több szerzője is elismeri, kísérleti jelleggel ugyan működhetnek hasonló rendszerek most is, de ezek a megoldások szükségszerűen szétfeszítik a kapitalizmus kereteit, vagyis nem plusz egy választható termékként jelentkeznek az életmódpiacon, hiszen vagy kapitalizmus van, vagy anarchia.
Megrendelhető: gallery@trafo.hu címen 20 EUR-ért, és hamarosan az “alternatív” könyvesboltokban. Az Írók boltjában biztosan lesz. 🙂
Szerkesztette Oliver Ressler, fordította Erhardt Miklós és Sipos Dániel. 234 oldal, 18 x 22.5 cm. Promedia, Bécs, 2008.
A könyv Creative Commons Ne vedd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 licensz alatt jelent meg, tehát szabadon magáncélra másolható.
