A Sziget neve Pepsi volt. És zene szólt rajta. Neve azért volt Pepsi, hogy ott zene szólhasson és azért szólhatott ott zene mert neve Pepsi volt. A képzőművészeti díjat most Avivának hívják, és addig élsz, kedves művész, míg meg nem kapod. Mert ha megkapod megdicsőülsz, a képzőművészet szentje, avagy újabb műszóval: sztárja leszel. Persze van élet a halálod után is, mert az Aviva erről is gondoskodik. Mert az Aviva életbiztosító társaság, kedves művész. Kevésbé píáros szóval: haláleseti. Tehát az Aviva életet biztosít halálodban és halált életedben. De miért is van ez így?
A Mécs akció szimpatizánsainak gyülekezője a Hősök terén 2009.06.24-én
Itt egy link, ahol a felütés olvasható:
Aki le szeretné spórolni a kattintgatást, annak idekopizom a hír első szavait: „Új képzőművészeti díj van a láthatáron, köszönhetően a Műcsarnok és az AVIVA Életbiztosító együttműködésének. Az ötmillió forintos díj…”
Szimpatizánsok sétája a Műcsarnok termeiben
Szóval a miérthez visszatérve röviden vázolom a sztorit:
Néhány héttel ezelőtt művészeti szakemberek (kurátor, kritikus, műgyűjtő) megkerestek egyenként egy fiatal magyar művészt (meg egy alkotópárost) és tudatták velük, hogy az AVIVA díjra jelölnék őt. A művészek egyenként elfogadták a jelölést de egyikük, Mécs Miklós elgondolkozott azon, hogy ez azért nem teljesen volna rendben így… Miért a pénz elnyeréséért versenyezteti őket az AVIVA, miközben nekik a művészetben kellene versenyezniük, vagy éppen semmiben? Tehát, mi volna, ha nem a kurátorok versengnének azon, hogy kinek a választottja kapja a főnyereményt, hanem a művészek kapnának szót esetleg, ahhoz hogy „művészi-hang-versenyt” cerebráljanak (így „r”-rel) a Műcsarnokban, és mindezt nem a pénz iránti vonzalmuk jegyében, hanem mondjuk a művészet nevében tennék? Egyszóval a pénzről, ebben a díjazási formában, akár le is lehetne mondani, gondolta Mécs.
A séta felgyorsul (de ennek amúgy semmi jelentősége)
Mécs Miklóssal éppen a Prima Primissima díjára reflektáló munkájára reflektáló interjúm miatt levelezgettem, amikor egy levlistán hozzám is eljutott az AVIVA díj híre. Nyomban írtam Miklósnak, hogy az AVIVA izgalomra van gyógyír ha pl. lenullázzák a zsűri döntését egy afféle magánbiztosítás keretében, melyet maguk között kötnének, miszerint egyenlő részekre osztják a pénzt, bárki is legyen a győztes. Csakhogy Mécs már akkor maga is azon töprengett, mit lehetne tenni ebben a — legalábbis számára — kínos helyzetben. Persze szimpatikusnak találta a biztosítósdit is és továbbította jelölttársainak azzal, hogy gondolják tovább vagy ötöljenek ki mást, ha ők is úgy érzik, hogy ötölnivalóra adna alkalmat az eset. Két beleegyező válasz érkezett a biztosítós ötletre és aztán csönd következett.
Mécs Miklós szemben az AVIVA találkozó résztvevőivel
Tehát ezen a ponton kiderült, hogy az AVIVA nem egy túlságosan kommunikatív közösséget teremtett a jelöltekből, hanem többnyire ádáz versenytársakat, izgatott fődíj-várományosokat. A kollégák, művésztársak egyike-másika még a „bocs nem’ vagy „kösz nem”-re sem méltatta Miki megkeresését. Ekkor Mécs a művészek szélesebb közösségéhez fordult és egy, a bátyjával, Mécs Lászlóval közösen kitalált művészi akciót indítványozott, melynek fő mozzanataként tette meg gesztusát, a jelöltségről való lemondását.
Mécs Miklós lemondólevele
Lemondólevelének átadásához ünnepélyes keretet a nyári napéjegyenlőség napján rendezett AVIVA zártkörű találkozó biztosított a Műcsarnokban. Mécs Miklós ezen a napon hét szimpatizáns művész kíséretében végigvonult a Műcsarnok termein, hátulról előre és mielőtt a kijáraton keresztül távoztak volna, bevonultak abba a terembe, ahol az AVIVA képviselői, az általuk felkért kurátorok és az általuk felkért kurátorok által felkért művészek üléseztek. Itt Mécs átadta lemondólevelét Készman Józsefnek, az őt korábban jelölő kurátornak.
Mécs távozik
Röviden ennyi a történet, melynek végkifejleteként Mécs Miklós biztosítottá vált az AVIVA halál ellen. De mi lesz a szétvert művészközösséggel? Tényleg olyan nehéz kitalálni, hogy miként lehetne a művészetet úgy támogatni, hogy közben ne eredményezzen reality show harcot a művészet porondján?
Goodbye!
