Kurátorok és kritikusok sokan és sokszor megfogalmaztuk már, hol informálisan, hol nyilvánosan, hogy alig találni nemzetközi elvárásokkal kompatibilis magyar képzőművészt. Nehéz leírni ezen sorokat, de nem a lokális politikai aspirációim okán, hanem mert a rendszert – és itt csak egyetlen egyről, a globális kapitalizmus mindent beolvasztó kohójáról lehet és kell beszélni – kritikusan szemlélem. Ha a kirekesztettek, vagy esetünkben inkább a kizsákmányoltak, azaz a művészek jogairól van szó, mert itt arról lesz szó, akkor esetemben az érzelmek is előtérbe kerülnek. Hock Bea írásai (Dua Ditaktika: Rendezetlen számla, Már a tudomány sem a régi) kapcsán szeretnék hozzászólni a művészeti kutatás témájához.
Elképzelések egy fiktív akadémiáról. Nemzetközi csoportos kiállítás és szimpózium. Kurátor: Lázár Eszter
Kezdjük egy rövid fogalmi tisztázással: a művészeti kutatás egy olyan szakkifejezés, amely az elmúlt évtizedben jelent meg a művészeti-világ (artworld) szótárában. Miért csupán most és minek a képviseletében?
Azért most és nem korábban, mert a művészeti kutatás intézményesült helyszínei, a művészeti akadémiák maguk is meglehetősen későn, csupán a kilencvenes években(!) csatlakoztak ahhoz a tudományos diszkurzushoz, amely a dekonstrukciós láz hevében újraértékelte a művészeti intézményrendszer – mint tudományos diszkurzus, mint intézményi keret satöbbi – modernizmusban gyökerező működési elveit. Érdemes elgondolkozni hogy miért történt ez így és nem másként? Miért lép fel itt újfent a megkésettség? Esetleg azért mert a világ valamennyi akadémiáján tanító valamennyi művésztanár egyaránt valamiféle ókonzervatív ízlés jegyében megakadályozta volna a friss és polemikus tudományos szemléletek megjelenését? Nyílvánvalóan nem csak erről van szó. Az ízlésháborúk mindig valami másról is szólnak: a hatalomhoz való hozzáférés lehetőségéről. Mielőtt azonban újfent azt gondolnánk, hogy akadémiai munkahelyek birtoklása lenne pusztán a tét (vagyis a megkésettséget továbbra is a művész professzorok gazdasági marakodásainak a számlájára írnánk, ahol a rosszfiúk/és esetenként a rossz lányok vannak mindig a nyerő pozícióban), gondoljuk tovább a kérdést, ássunk kicsit mélyebbre. Miért van az, hogy míg a modernista művészettörténet, vagy a múzeum, vagy mostanában a kurátorság diszkurzusának kritikája egyetemi katedrát, doktori szintű képzést, vagy egyenesen külön egyetemet kapott, folyóiratai és különféle tudományos iskolái működnek, addig a művészet autonóm felfogásának a kritikája – a művészeti kutatás diszkurzusa – nem birtokol hasonló mértékben intézményi legitimációt a művészoktatás intézményeiben? A művészeti kutatás fogalmának a megszületése és elterjedése a művészek tudáshoz való hozzáférésének a jogáról (is) szól, és ez nem kizárólag a kistílű egyéni érdekek, hanem kulturális és gazdaság politikai elvek háborújaként írható le.
Láthatósági viszonyok. Kiállítás és workshop sorozat. Kurátor: Lázár Eszter
Lehet azon polemizálni a magyar helyzetet tekintve, hogy miért van az, hogy a művészek nem felkészültek, nem olvasottak vagy következetesek eléggé ha kutatásra adják fejüket (mellesleg minden „jó“ művész kutat és felfedez, így a festő vagy a szobrász is, ennek ellenére nemzetközileg is használatban van az ún. „kutató művész“ fogalma, mely megnevezés meglehetősen szerencsétlen ti. a modernista, műfajok szerinti kategorizációt termeli újra*). Vagy miért van az, hogy ha a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) meg is rendez egy konferenciát művészet és/mint kutatás témájában, akkor ennek még mindig nem sikerül lényegében túllépnie a művészet tudományközi vizsgálatának határait? – vagyis kijelenetenie, hogy művészeti kutatás van, volt, és lesz, azaz jogunk van saját intézményrendszerhez! Mert itt nem kizárólagosan a művészet autonóm felfogásának a kritikájáról van szó, hanem alapvető jogokról. Minden más kérdés egyenlőre még merő szemfényvesztés. Persze lehet arról vitát nyitni – sőt valahogy majd egyszer szükséges is – hogy mennyiben más, vagy mennyiben hasonló a művészet kutatása a tudományos kutatások módszertanát illetőleg, de a legitimitás az nem episztemológiai kérdés.
Láthatósági viszonyok. Kiállítás és workshop sorozat. Kurátor: Lázár Eszter
Magyarországon van DLA képzés, miről is beszélünk tulajdonképpen? A tartalomról és a célokról, de ez esetben még nem az elméleti nézőpontháborúk összefüggéseiben. Ezen a ponton ismereteim a magyar kontextust tekintve hiányosak, ezért kicsit bizonytalan vagyok, de remélhetőleg majd a kommentelők kisegítenek: a képzőművész PHD/DLA képzések oktatás és gazdaság politikai irányelveit kell megvizsgálni ahhoz, hogy kiderüljön pontosan minek is szánja a fenntartó – többnyire még az állam – ezeket a programokat. Míg Svédországban elit oktatás van, azaz kevés diák (többnyire még) minőségi körülmények között és állami támogatással tanul a felsőoktatás intézményeiben, addig például Nagy Britanniában különbséget tesznek kutatásra jogosult és nem jogosult felsőoktatási intézmények között, mely különbség a források egyenlőtlen elosztását, vagyis lényegében a csökkentését jelenti. Nem a doktori iskolák léte vagy nem léte tehát feltétlenül a tét, hanem az, hogy milyen körülmények között és milyen célból oktatják a hallgatókat. Az oktatási vagy egyéb piacokat akarnak továbbgörgetni, vagy a tudomány szabad művelését támogatják? Ezért nehéz kritikát írni például az MKE művészetet kutatásként vizsgáló konferenciáját illetően. A tét az nem pusztán a nézőpontok, hanem a célok egyeztetése. Ha a nézőpontok eltérőek is, a céljaink, feltételezem, megegyeznek.
Haraszti Gina, a Másodlagos Tanszék workshop egyik résztvevőjének a munkája.
Ha a művészeti kutatás módszereiről folyó vitával szembesülünk, látszólag módszertani diszkussziók szemtanúi lehetünk, mely egy izgalmas és továbbgondolásra insipiráló alakuló félben lévő terület. De a diszkurzus egyben a művészet szabad műveléséről is szól, arról, hogy ne pusztán leendő oktatókat termeljenek ezek a doktori programok, hanem legyen lehetőség a művészet szabad művelésére a felsőoktatás nyújtotta biztonságos feltételek között. Ehhez persze szükséges az elméleti koncepció és módszertan. Persze vannak olyanok, akik firtatják a művész doktorok tömeges megjelenését, mondván, hogy ezzel elbürokratizálódik a művészeti-világ. Érvként a kurátorképzések ipari méreteit és ennek negatív következményeit hozzák fel. Csakhogy óriási különbség van a művészek és kurátorok termelési és munkavállalói lehetőségeinek tekintetében, ahol a művészeknek jóval kevesebb intézményi (piac, oktatás, kiállítás) lehetőségeik vannak, mint a kurátoroknak. Az legyen a legnagyobb gondunk ha a művészek doktori képzésük során – a rendelkezésre álló időt és lehetőséget kizárólag kutatásra, azaz alkotásra használva – ipari méretekben termelnének műalkotásokat saját maguk és leendő közönségeik örömére. Svédországban a művészeti doktoranduszok, hasonlóképp más doktori programok diákjaihoz, havi 2000 Euro kutatási támogatásban részesülnek, négy éven keresztül. Ipari méretek tehát akkor fenyegetnek ha a cél nem a kutatás támogatása, hanem a termelés szabályozása.
Nehéz dolog tehát vitát nyitni a hazai művészeti kutatás, de akár az egyes művészek alkotómódszereinek témakörét tekintve, mert a tudáshoz való hozzáférés egyéni és intézményes esélyeit nem lehet figyelmen kívűl hagynunk hogy szelíd – vagy kevésbé szelíd – de mindenképpen okos kritikákkal segítsük a hazai művészek munkáját.
További kapcsolódó anyagok:
Amit szabad Jupiternek miért nem szabad a kisökörnek?
Művészeti kutatás ahogy Jee-Eun Kim látja
Minden a személyes döntésen múlik
kedves kis pitsa-végig sem(tudva)olvasva a cikkedet küldöm eu kompatibilis seggemet magyar művészként horvathtibor
ha ez “…alig találni nemzetközi elvárásokkal kompatibilis magyar képzőművészt” igaz, akkor az dialektikusan tobbek kozott azt jelenti, hogy alig talalni a nemzetkozi elvarasokkal kompatibilis magyar kuratort es kritikust.
a leereszkedo hangnem pedig nagyon rossz asszociaciokat (emlekeket, lsd. revai, aczel) kelt.
http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/olvas/koszonjuk-emese/
@hortib: Tibor, lehet, hogy az egeszet felreolvasom, s nem erzekelem az ironiat elegge, de miert ez a hangnem? en sem ertem mi koze van az elso bekezdes felvetesenek a cikk tovabbi temajahoz ebben a formaban,de ez a hangnem sem igazan konstruktiv. es persze nem vezet semerre – pedig amugy szerintem fontos felvetes a tudashoz valo feres es a hatalmi poziciok atlathatosaganak felvetese.
Tudni kell, hogy a penzt mindig a poraz vegere kotik. A muveszeti kutatas ket fo pillere a SZABAD gondolkodas es a hozzarendelt anyagi eroforras. A ketto altalaban egymas terhere novekszik.
Namost: miva’??? Miről akarsz mondani valami, kinek? — neee, nem kell válaszolni, ajjaj.. na mindegy: biztos csak én vagyok _kellően_ képzetlen (kutatom is az okait, keményennn), de nem értem a magyarnak induló mondatokat. Hát az én bajom, ja.
Na, próbálok, újra. Érteni – jól értem?
– Alig találni nemzetközi elvárásokkal kompatibilis képzőművészt… – na akkor most kinek küldjem a lóf*szt? A “nemzetközi elvárásoknak”, vagy annak, aki ilyet leír – vagy mindenkinek? MIALÓ… -ja, ez már volt, bocs..
– valaki valamilyen hatalmával valahogy valakivel szemben valamikor valamilyen keretek között visszaél, valamiért. Nem él vissza. Jó lenne ha nem élne vissza/visszaélne. Élne is – meg nem is. Vissza.
– Svédországban 2000 Euro/hó*48 – ez igen! Ezze’ lehet valamit kezdeni! Ezt mindenki érti 🙂
Na.akkor: nem írnád-e újra ezt a kis cikket, hátha tényleg fontos dolgokrul esik benne szó. Meg érzelmileg érintve is vagy, ugyebár…
Barátilag, amúgy. (A lófa*zozást nehogy _túlzottan_ magadra vedd, héhahó!)
(Egyes szemtanúk szerint egyszerűen arról van itt szó, hogy látszólag módszertani diszkussziók áldozata lettem, pedig vissza kék már menni, mer lejárt a cigiszünet ös indulna a traktor! Az én anyámat, ja, megyek má!)
Talan ez az utolso hozzaszolas egy kicsit nyers, de ez a mondat ez nyilvan ki fogja verni meg nehany embernel az ablakot.
Biztosak vagytok benne, hogy jo alaposan korulneztetek? (nemcsak a haverok es csokosok kozott)
Valamiert kimaradt az idezet. Ebben a programban nem lehet copy/paste-elni???
Szoval ez a mondat, hogy aszongya : “Kuratorok es kritikusok sokan es sokszor megfogalmaztuk mar, hol informalisan, hol nyilvanosan, hogy alig talalni nemzetkozi elvarasokkal kompatibilis magyar kepzomuveszt.”-szoval ez az a mondat ami kiveri windowt. Azert megegyszer megkerdem – jol korulneztetek???
ugy tunik az elso bekezdesnel nehezen jutunk tovabb…valoszinuleg ez (a nemzetkozi mercevel eleg jo muvesz) kulon topikot kivan. lehet hogy jobb is volna az eredeti tema szempontjabol levalasztani a cikkrol – bar utolag ez mar valoszinuleg nem egyszeru. igy mintha a gyereket is kiontenenk a furdovizzel, vagy hogy is mondjak ezt.
Maximálisan továbbjutottam az első bekezdésnél: már itt járok a hetedhét-határba’, nemsoká gyön a téesz földje!
Ettől még továbbra sem értem _mit akart mondani-miről_? Ez az írás. Amúgy.
(A nemtalálhatóan kompatibilis az meg… peh.. – szóra sem.)
Amúgy hajrá! 🙂
Hejj!Kéne keress egy szponzort a saját továbbképzésedre,mert most”informálisan megfogalmazom”, mint kortárs alkotó, hogy írásod nem felel meg az elvárásaim/ink-nak, mely elvárások nem felelnek meg az elvárásaid/itok-nak, így kölcsönösen nem felelünk meg az egymás elvárásainknak,így önmagunkat kölcsönösen meghatározzuk.
Lövésünk nincs egymásról, csak én nem publikálok ilyen ordas EU-konform idiotizmust .
“egymás elvárásainknak” helyett “egymás elvárásainak”
elnézést a hibáért…
picit zavarban vagyok, mert lehet hogy felreertettem, s a sok hozzaszolo csak viccelt hogy nem erti a cikket.
biztos majd a szerzo is megszolalal (bar ennyi szemelyeskedes utan nem konnyu visszaterelni a dolgokat a tartalom iranyaba).
az en olvasatomban emese fokent azt probalja javasolni, hogy mielott a muveszeti kutatas temakoreben modszertani kerdesek, egyes muveszeti strategiak elemzesehez ill. a tudomanyos kutatas modszertanahoz hasonlitasanak nekiallnank, tegyunk egy lepest hatra es probaljunk nagyobb osszefuggeseket is figyelembe venni.
pl. a tudashoz feres lehetosegenek es a hatalmi poziciok megtartasanak/megszerzesenek osszefuggeset, s hogy ehhez kepest a muvesz mint termelo milyen helyet foglal el ebben a rendszerben.
ezen kivul meg a dla kepzes problemajat kapcsolta ide emese, azt javasolva, hogy a kepzes celjanak tisztazasa (a szabad kutatas lehetosegenek biztositasa, vagy pedig az oktatasi es egyeb piacok igenyeit kielegitve tanarok kepzese a cel) segithet tullepni a legitimizalas kicsit partalannak tuno vitajan.
en sem tartom szerencsesnek ezt a gondolatmenetet a magyar muveszek inkompetentibilatasaval(foleg ilyen altalanosito modon osszekapcsolni), de azzal mintegy buszkelkedni(es persze ezert a masikat hibaztatni), hogy valaki egy szoveget nem bir ertelmezni csak erositi az effajta eloiteleteket.
meg egyszer elnezest ha csak en nem ertettem volna ezt a viccet.
kedves Kleinepanik, a hozzászólások annak adtak hangot, hogy a cikk bikkfanyelven íródott, szintaktikai, helyesírási hibáktól hemzseg, valamint, hogy negédességgel ellensúlyozott indulatkitörései nincsenek arányban valós tartalmával (amelynek kibogozását ezúton köszönjük).
kedves Kleinepanik, a hozzászólások annak adtak hangot, hogy a cikk bikkfanyelven íródott, szintaktikai, helyesírási hibáktól hemzseg, valamint, hogy negédességgel ellensúlyozott indulatkitörései nincsenek arányban valós tartalmával (amelynek kibogozását ezúton köszönjük).
Miért védi @kleinepanik ennyire azt a szöveget, melyben olyan mondatok szerepelnek, amilyeneket jó ízlésű ember nem ír le. (Tán érdek üti fel a fejét ilyenkor?)
Ha én “magyar képzőművész” lennék, akkor igyekezném távol tartani magam azoktól, a “Kurátoroktól és kritikusoktól”, akiknek az írásában ilyen mondatok szerepelnek: “…alig találni nemzetközi elvárásokkal kompatibilis magyar képzőművészt”.
nem gondolom hogy a szoveget vedtem. az elso nehany hozzaszolas szamomra durvanak es szuksegtelenul indulatosnak es szemelyeskedonek tuno hangnemere reagaltam.
tobbszor is hozzatettem, hogy nem ertek egyet egy ilyen altalanosito kijelentessel, ill. azzal, hogy ezt miert kell a muveszeti kutatasrol folyo diskurzusba ilyen modon belekeverni. persze nem emese az elso kurator/mutortenesz/kritikus akitol ezt a kijelentest hallottuk – valoszinuleg ezert sem kezdtem felhaborodni rajta . es mert nem is akarnam magamra venni – feluletesnek gondolom, es persze rogton ott a kerdes hogy valoban, van-e akkor nemzetkozi szinvonalu, a kortars muveszet mukodeseben aktivan resztvevo kuratorunk (ahogy pl. a lengyeleknek es a szlovakoknak is van tobb olyan kuratoruk aki nagy nemzetkozi muzeumot igazgat, manifestat, biennalet kural, stb)
ezt azert nem vetettem fel, mert ez kulon tema, s szerintem jobb volna levalasztani a muveszeti kutatasrol szolo diskurzusrol vegre.
azert probaltam posztolni itt, mert szerintem, amint korabban is leirtam, a cikknek van olyan felvetese, ami megerne a tovabbi beszedet.
de mivel sem a szerzo nem reagal, sem a tobbi posztolo nem hajlando tullepni a szemelyeskedesen es a vadaskodason, kezdem azt gondolni hogy ennek igy nem sok ertelme.
remelhetoleg a tartalmas szakmai diskurzus valahol mashol folyik – talan a valos terben….
a jo izlesu ember kategoria meg szerintem kicsit ingovanyos talaj – lehet, hogy nem ezt kene ervnek felhozni.
.kedves bátya, herr @kleinepanik, _annyira_ magától értetődő volt, h a blogradarom csilingelni fog még itt – valaki jól megfejti majd nekünk a cikket! Sajnos te sem fejtetted meg, de legalább TAG-elted, és ez alap. Köszönjük.
Arról nem is beszélve, hogy az a cikk, amit ilyen elemi szinten fejteni kellene, az – ehem… szóval: vázlatos. Mondjuk én is TAG-elhettem volna, mert nem okozna nehézséget számomra egy ekkora értelmes és/vagy logikus szöveg egyszeri olvasás utáni észben tartása, de ezt nem elég egyszer, sőt. Sokszor kellene. Túl. De akkor leírhatnám milyen szavakra kötött a nb. szerző csomókat. Viszont hamár! Aztat megfigyelted-e, hogy Emese szövege milyen szép, a maga csacska nemében? Számomra esztétikus, úgyhogy szép az ami érdek nélkül tetszik. Ja, bocs, ez igaz, de közhely, és én TAG-elés meg hebegés helyett mondanám:
– Emese! Nincs baj azzal, hogy írsz. Hogy erről a témáról. Hogy ide. Hogy nem mindenkinek tetszik. Hogy a srácok azok faszok, és vulgárisan blogolnak, +kommentelnek, ++. De inkább írd újra ezt a cikket, hogy legalábbis stilisztikailag – vagymiafrász – illeszkedjék a témában már megjelent írásokhoz. Érthetőre. Meg akarjuk érteni, hogy mit mondasz a minket – lehetséges hogy érdeklő témában. Még a _véleményed_ is érdekelhet. Ha kell, anwalt des teufels: lássuk a magyar művészi inkompatibilitást – mint ‘olyat’. Felőlem! De írd át, kérlek… (Mert még rád sütik, hogy érthetetlen és(?) felelőtlen szavakat lövöldözöl erre-arra, hm?)
Bocs @kleinepanik, azt hiszem helyes hogy véded, +lovagias(lovagnős?). De senki nem akarja megenni. Őtet. – Egyelőre. Eddige kb. 1 db. művészsegget küddtek neki, meg 1 db. lóf*szt (de ezt nem is biztos hogy neki), volt 1 db. mellélövésváltás, de hadd ne legyén má egy kéremkaccsoljaki!
Na, akko Tirpákiábul, a traktorrul hazafele, még üzenem: a tranzitunk az ugya még nemige, de az eeső szántás az mégvan! A kenyészegés ünnepin meg maj láttyuk egymást, kezicsólom, ha ugyan addig nemis, de mit léhet tunni!
Maradtam ütődött híve: .Nyers Magam. / Meg aki publikál, az csak ne sírjon, ha reagálnak, az én anyám ismét, hogy ennyit foglalkozok vele, nemde-ugy-e?
.na, látom új percek-új hozzászólás. Meg azt is h elmentél valami érthetetlen erkölcsi-érzelmi elhatárolódásba. Hát tudod, ezek a hozzászólások a maguk nemében nem durvábbak mint amihez a maga nemében hozzászólnak. igazából nincs itt durvaság, csak hogy ez azér duuuuvaa! 😛 Nem kéne befagyni, de ha muszáj, elkezdem a köntöstépést is. Esztétának vagy effélének nem megyek, ennyi már elég! 🙂 Csak minek elmenni a téma mellett. Vádaskodás?? A’ meg mi?
Hát ott a pont: megérne még egy-két összeszedett (pár)beszédet a sokszor elsütött diskurzus. vagy diskurzust a párbeszéd. Vagy fordítva. Kiváncsi volnék mit szólnál egy élő emberi “diskurzushoz” – ha a hozzászólások alapján gázsprével készülnél, hát szomorú lennék, igazán. 🙁
Mindegy, írni, újraírni és írni és írni. etc. Boldog új évet!
(:)
Kedves melkein, kishawa, kleinepanik es Zimbabe
Feluteskent egy sztereotipiaval kezdtem az artwoldrol, amelynek a realitasat igen, de ertekrendszeret nem fogadom el. Az allitas – ti. az artwoldben valo helyunket tekintve es a beszelo piziciom – egyatalan nem nelkulozi a valosagalapot, tobb szempontbol sem. Reszint mert az artwold hierarchiajaban keves magyar szarmazasu szakember tolt be hatalmi poziciot. Masfelol mert felkeszultseg teren nem merhetoek ossze a tudashoz valo hozzajutas feltetelei a gazdagabb orszagok lakoival, fokepp nem az artwold vonatkozasaban. Tovabba, mert ilyen megjegyzesek mint az elso mondat, sokszor elhangoznak, es tobbnyire nemzetkozi kuratorok szajabol, es ti ezt pontosan tudjatok, tehat ezzel nem allitottam semmilyen ujdonsagot (pl a vonatkozo anyagoknal, uccso link egy sved kurator eseteben). Magyar kontextusban szinte mindenki egymast csepuli, de ezt tudjuk. Engem ez a szal nem erdekel. Visszaterve az elso mondatra, mivel nem akartam a megmondo partatlan bekebiro stb okostobias lenni, ezert soroltam magam a kuratorok koze, ez igy tudtam, hogy provkativ lesz, de gondoltam nagyszeru, akkor majd tobben elolvassatok, mi a fene utott ebbe bele felutessel. Engem a magyar kepzomuveszeti ugyek tekinteteben a strukturalis okok erdekelnek, a hierarchiarol, eselyegyenlosegrol valo beszed es az oktatas. Ami meg erdekes, hogy a lead elso mondatanak ellentmondasos beszelo pozicioja ennyire irritalo volt, holott ez nem olyan egyertelmu es segitsegkent ott a nevem a cikk folott, tovabba a kapcsolodo anyagok, amelyek hierarchiara vonatkozo reszeinek tobbseget en keszitettem. A vita szemelyes es sablonos volta is azt tanusitja, hogy mi magunk is kezdjuk ezen az optikan keresztul latni egymast es onmagunkat, ezt tartom uj fejlemenynek a 90es evekhez kepest. Merthogy ez nem puszta ertelmisegi klikkesedo sznoberia, ez az artwold/kapitalizmus versenyszelleme. Szoval tobb kreditet kene egymasnak adni, kerdeseket feltenni a masiknak, ha vmi nem egyertelmu vagy szokatlan hiszen ismerjuk egymast, johiszmubbnek es megbocsatobbnak is lehet lenni (szintaktikai es egyeb hiba tovabba negedes stilus – ez utobbin nevetnem kellett, a tobbit majd szepen kijavitom). Legfokepp tobb onbizalmat kene adni onmagunknak a hierarchiaban betoltott helyunk tekinteteben. Es persze, mindezek mellett elnezest, ha valamelyikotok meltosagat megsertettem barmiben is, ez nem allt szandekomban. Kozben megjelent Melyi Jozsinak egy cikke, ami egy total gaz ugy, es egy remek kikutatott iras, jo lenne ha azon haborognatok, mert az en posztom kapcsan nem erdemes agyuval verebre loni – ami az en hierarchiaban betoltott szerepemre vonatkozik, ami persze megint ott volt mindebben, de ugy latszik nem esett le.
.jóvanna, Emese. Nekem elgurult a traktor alá, de már meglett. De amúgy: annyit kommentelek, ami belefér. Mert én vagyok a Kommentelő, engedtessék meg. Ott szaporítom a szót, ahol akarom. Vagy ahol hagyják. Éppen volt kedvem, de már nincs, semmi nem “provokál” tovább. Fene gondolta hogy ez ilyen bonyolult lesz – pedig tudhattam(?) előre, (szinte) tökmindegy hogy művészeti vagy cigányozósblog.. Küldöm a több önbizalmat, meg a bocsátást, a stílusnak adjál te, mert az itt már kifogyott, azt nem tudok küldeni.
Nonembaj. Ez szépen lefőtt, akkor hát legközelebb! Ha nem esett le, hogy tényleg mit tett szóvá ez a pár komment, az még gondot jelenthet. Neked.
Búcsúzom, tolulok tovább. És bár nem ismerjük egymást, de azért csak szép tavaszt!
– Ja, meg mivel ágyú az nemigen akad errefele, hát próbáltam má rájukmenni a Taurus Radiállal, de mindíg szétröppennek, a fene a zuzájukba! Azóta negédesen itt tartom a sörétest a fülkébe, biztos ami ziher!
@Süvecz Emese és @ ZimBabe 2009.03.24. 08:10:31
Ja, részben az van, ami volt egyszer, amikor a Sugár írt az Omaráról: szerző nem írja meg jól a cuccot, nem igazán mondja ki, hogy miről is beszél és miért van az a véleménye, ami van (miközben meg valahogy elvárja, hogy nekünk is az legyen) – és aztán csodálkozik, ha a szövegének a szerinte fontos része elpárolog, és másról témáznak a kommentelők. Jó, hogy blogba’ vagyunk, de kéne kicsit odafigyelni, hogy hogy írunk (pláne, ha provokálunk, pláne, ha szándékosan)
Tisztelt Mindenki!
Okulva a sztem egymást szépen ide-oda toszogató hozzászólások sorából,figyelmes olvasás után, még mindíg az a véleményem, hogy a kuráció legfontosabb része a kúrálható művészek és hidden tendenciák felfedezése, mellyel magukat a művészeket hozzuk olyan helyzetbe, hogy nem kell tagozódniuk un. “nemzetközi mezőnybe”, hiszen az unikum mivolt az ami a sokszorosan összebogozott és ilyen elemző,de kicsinyt sem a jelen helyzetet átlépö,hanem azt restartoló,a meleg fos kihűlésétöl tartó (természetesen ettöl még fontos és akár pontos) saját státuszt is újra és újra ön/igazoló írásokhoz vezet.
A lokális sajétosságok és az underground műhelymunka( mely persze társuljon a globális tájékozottsággal) mindíg sokkal hamarabb hozott nemzetközi visszhangot akár nem világhírű fórumokon prezentálva, mint egy áttekintö elemzés és a jelen helyzetröl való nyilatkozás: “Tényleg szar ami van….,de….ööööö,nemjó na…,vagy jó, de nem ara használjuk amire kéne, vagy nem használjuk,de azért mindemellett tökjó…”
A tudáshoz való hozzáférésről pedig megint csak annyit, hogy a nagy önkonzerváló rendszerek mellett mindíg elhúznak(overground vs. underground) az okos “kisfejlesztések”, amelyek alkotói természetesen soha nem lehetnek analfabéta,akadémikus kretének de a kánonizált fokozatok(lásd akár master of art,vagy DLA minősítés) általában a híhedtté/híressé válás után/közben köszönnek rájuk, melyet a nagyrendszerek(állami és nemzetközi artworld-ök) tesznek kötelezővé a saját fennmaradásuk, a maguk felé mutató brain-drain megvalósíthatósága érdekében és nem ezek vállán növi ki magát bárki a nemzetközi nehézsúlyú profi porondra (lásd akár magyar underground elektronikus zene,vagy a yBA in GBr ).
Végül: az én hiányérzetem S.E. írásában és általában a hazai kurátorok által publikált hasonszőrű írásokban,a hivatalosan deklarált és csak rendszerekben gondolkodás hegemóniájának elemezgetése, foltozgatásának módozatai és a fogalmi maszturbáció a kizárólagos alany és állítmány, ahelyett hogy arról sztoriznának milyen titkos kis műtermekben,kvházi beszélgetéseken vettek részt, ahol csírázik már megint valami.Mert MINDÍG CSÍRÁZIK VALAMI!
Ja! Nem erről beszélek én is? A veteményröl?
/traktor fixáció mosmár aztán OFF.