Óvatos léptekkel a határok felé: Design Hét Budapest, 2013

A tizedik alkalommal megrendezett budapesti Design Hét tematikája idén a képzőművészet és a design határterületeit, lehetséges kereszteződéseit, a tervezői és a művészi gondolkodás metszéspontjait kutatja. A városszerte, több helyszínen zajló esemény a magyar design színtér fontos szereplője: a Design Hét az év legnagyobb, a tágabban értelmezett vizuális- és tárgykultúrával foglalkozó rendezvénye, mely a hazai design ügyét képviseli.

1_kiallitas.jpg

Metszéspontok, kiállítás, kurátor: Szemerey Samu, Design Terminál, Budapest, 2013 | fotó: Mohai Balázs

 

Különlegesség, hogy ebben az évben először a debreceni MODEM-ben egy szatellitkiállítás is nyílik Természetrajz címmel, némiképp feloldva így a Design Hét sokat bírált Budapest centrikusságát.

A program magját képező nyitókiállítás koncepcióját minden évben egy adott téma határozza meg, melyet a kurátor szabadon interpretál. Szemerey Samu, a Design Terminálban rendezett idei tárlat kurátora a dolgok működésének megismerését, az emberi környezet formálásának lehetséges útjait és azok kereszteződéseit vizsgálja. A narráció szerint a tárgyak és a használóik közötti viszony történetté áll össze, és ez a személyesség hidat képez a technológiai fejlődés és a természetes környezet között. A nemzetközi és magyar tervezők tárgyait a történetmesélés, a természet, a technológia és a kézművesség fogalmai mentén csoportosították a kiállítótér visszhangzó földszinti csarnokában. A térben világoson elkülönülő kategóriák a design különböző területeit, a formatervezést, a tipográfiát, a divattervezést egy-egy tág fogalom alá helyezik, ezért az egyes objektek csak lazán, olykor pedig egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, gyakran a kiállítás koncepcióját is érintőlegesen közelítik meg.

 

Interjú Szemerey Sámuel kurátorral a Design Hét 2013 Metszéspontok című kiállításról

 

A kiállított tárgyak mögött húzódó gondolatiság meglepően sok hasonlóságot mutat a kortárs képzőművészet gazdasági, társadalmi természetű kurrens témáival. Megjelenik például a marginalitás, a posztkolonialista társadalom kérdése a svéd FRONT design group projektjében, melyben a kisszériában gyártott vázák a dél-afrikai, tradicionális gyöngyfűzéssel foglalkozó asszonyok személyes történeteit jelenítik meg, Hanna Hedman súlyos ékszerei a társadalmi felelősségvállalást tematizálják, a hiba esztétikáját a brit designer, Jeremy Hutchinson tárgyalja a Hibásan gyártott tárgyakban.

2_frontdesign.jpg

Metszéspontok, kiállítást, kurátor: Szemerey Sámuel, Design Terminál, Budapest, 2013 | fotó: Mohai Balázs
A képen a Front design group munkája látható

 

Az újrahasznosítást, a fenntartható fejlődést, a környezettudatos gondolkodást, a közösségek építését is felveti a válogatott anyag. Mindezek mellett kiemelt szerepet kap a kutatás mint tudományos tevékenység, metódus és mint önálló produktum is. Ez a hatalmas merítés azonban sokszor egy kiszámítható és meglehetősen általános szintig jut el, és a külön-külön is figyelmet érdemlő tárgykörök, értékes gondolatok elvesznek, vagy hangsúlytalanná válnak ebben a tág kontextusban. Annak ellenére, hogy a kiállítás világosan strukturált, az összefüggések néhol esetlegesek és a határokat igen óvatos léptekkel közelítik csak meg. Ez a jelenség nem a szakmaiság hiányából vagy a kurátori szándék helytelenségéből fakad, hanem a design elméleti megközelítésének töredékes beágyazottságára vezethető vissza. A programokat tekintve a Design Hét egy szélesebb közönség igényeit igyekszik kiszolgálni, és kevésbé kíván a magyar design szakma egy lehetséges fórumaként funkcionálni. A design iránt elmélyültebben érdeklődők számára ma már más kezdeményezések is jó alternatívát nyújthatnak, például a kéthetente pénteken jelentkező Creative Mornings, a mostanság kevésbé intenzíven létező Design Meetup vagy a Pecha Kucha Night. Míg a képzőművészeti kritikának Magyarországon is vannak hagyományai, addig a tárgykultúra, a design területén csak az utóbbi évtizedben kezdett megjelenni a szakszerű tudósítás és elméleti reflexió.

A képzőművészet és design metszéspontjai a kiállítás által felvetett kérdésekben mutatkoznak meg leginkább, alkalmazott- és képzőművészet azonban nem csap össze olyan egyértelműen és látványosan, mint a Möbel X Kunst című projekt esetében. A Soroksári útról balra kanyarodva, egy kies ipartelepen található a Möbelkunst raktára, műhelye és bemutatóterme, mely egy hétre alkalmi kiállítótérré alakult. Az acb Galéria hat művésze valamint a Möbelkunst részéről Fugerth András és Markó Barbara működtek közre az egyes műalkotások és különböző berendezési tárgyak szintéziseiként létrejövő installációk bemutatásában.

3_esterhazy_marcell.jpg

Esterházy Marcell Leporidae (2013), Möbelkunst, Budapest, 2013 | fotó: Balázsi Dániel

 

A galériákban általában jellemző, üres, elidegenítő terek helyett itt egy eklektikus és zsúfolt közegben érvényesülnek a művek, modern, huszadik századi berendezési tárgyak kavalkádjában, mintha csak egy nappaliba tévedtünk volna. A bútorok nem csupán installációs elemként szolgálnak, hanem új jelentésekkel egészítik ki a műveket, alakítják a befogadói élményt.

Az itt kiállító Esterházy Marcell már más munkájában is foglalkozott a tárgyak életével és jelentésük vizsgálatával. A Leporidae című, harmincas évekből származó két családi fotója egy-egy rajzfilmstúdióból előkerült átvilágítóasztalon jelenik meg, melyeken azelőtt a filmek egyes fázisait rajzolták meg. A fotók és az asztalok története összemosódik, és a múltat többféle érzékre hatóan idézik fel.

4_horvath_tibor.jpg

Horváth Tibor szivesen 2010-2013, Möbelkunst, Budapest, 2013 | fotó: Balázsi Dániel

 

Horváth Tibor fehér leplekkel letakart bútorokkal egy költözés előkészületeit mutatja be, melyet a művész közelmúltban készített, piros-fehér-zöld színkombinációval, feliratokkal és sematizált figurákkal ábrázolt aktuálpolitikai témájú grafikái legitimálnak, magyaráznak meg. A hátrahagyott fehér szoba a kiüresedett társadalmi és privát tér pillanatképe. Gerhes Gábor trónra emlékeztető, fekete fotelt és arany betűkirakót társított a Hallgatag egyház című fotósorozat képzeletbeli egyházi személyekről készült portréihoz.

6_gerhes_gabor.jpg

Gerhes Gábor Hallgatag egyház III-IV. (2011), Möbelkunst, Budapest, 2013 | fotó: Balázsi Dániel 

 

A következő teremben a katonás rendbe pakolt, rakásolható székek némán merednek egy képernyőre, melyen nehezen kivehető felirat olvasható: We are too few, azaz, túl kevesen vagyunk. Szarka Péter azonos című műve egy gondolatkísérlet egy valaha volt törzsi kultúra hanyatlásáról, és a posztindusztriális kor kódokba, jelekbe bonyolódó társadalmáról.

6_szarka_peter.jpg

Szarka Péter We are too few (2013), Möbelkunst, Budapest, 2013 | fotó: Balázsi Dániel

 

Halász Péter Tamás a fénnyel mint fizikai jelenséggel foglalkozik visszapillantó tükrök, két ipari reflektor és egy gránitból készült izzó segítségével.

7_halasz_peter_tamas.jpg

Halász Péter Tamás Installáció, Möbelkunst, Budapest, 2013 | fotó: Balázsi Dániel

 

Várnai Gyula A Nagy Bumm című alkotásában a tudomány szemszögéből közelíti meg a művészetet: az orvosi székekkel és a negyvenes évekből származó orvosi vasszekrényekkel berendezett tér kissé borzongató élménye passzol a szokatlan nézőpontból fényképezett szobabelső képéhez.

8_varnai_gyula.jpg

Várnai Gyula A Nagy Bumm (2006), Möbelkunst, Budapest, 2013 | fotó: Balázsi Dániel

 

Az acb és a Möbelkunst együttműködése nem csupán azért üditő része a Design Hét programjának, mert korábban nem volt példa hasonló kezdeményezésre, hanem mert a műalkotások és a tárgyak valóban interakcióba kerülnek egymással. Kissé a múzeumok elődeire, a wunderkammerekre vagy kunstkammerekre emlékeztető szellemben mutatnak rá arra, hogy ahogyan a tizenhatodik századi kis kabinetekben megfértek egymás mellett az egzotikus tájakról származó ásványok, használati tárgyak és műalkotások, úgy a kortárs művészet is kiszabadulhat a hagyományos kiállítás műfaji keretei közül. A design pedig nem feltétlenül csak a forma és funkció, hanem gondolatok, emlékek, élmények hordozója is lehet.

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány