Az elvárt kép

Amikor az interneten keresek városokról szóló képeket, akaratlanul is él bennem egy elvárt kép, a keresett képek ideája. Az elképzelt kép megfelel minden olyan álomnak, vágynak, kétségnek és bizonyosságnak, amelyet a város „létéhez” kötök. A kép ideája nem feltétlenül egyetlen kép, összeállhat többől is, mindenesetre egyszerre mesél töredékesen és teljesen a városról. Ahogy Gadamer mondaná, együtthaladunk – én és a kép.


Caspar David Friedrich Mönch am Meer – je és az új berlini Hauptbahnhof

A kortárs építészeti és más köztéri művészeti projektek egyrésze felismerte, hogy az országok kultúrdiplomáciájának elengedhetetlen része lett a képtermelés. Minél több digitális fénykép készül egy városról, minél több digitális fénykép kering róla különböző közösségi szoftverek terében, annál hatékonyabban terjeszthető az adott nemzeti kultúra az online térben.
 
A következőkben néhány példát elemeznék a képtermelés és a kultúrdiplomácia összefüggéseire.

Berlin új kormányzati negyede a visszatükröződés, a transzparencia, a fényképezhetőség jegyében született. A kormányzati negyed ráaadásul a copy culture, a másolás, a kulturális újrahasznosítás motívumára is utal azzal, hogy a kormányépület mellett megismétli a Reichstag mellett található, a Fal áldozatai emlékére állított kereszteket. A köznyelv a mosógép motívumát is felismerni véli az épületegyüttesben, és „Waschmaschine” -ként becézi. Az ablaküveges mosógép és a vizuális kultúra viszonyát aligha kell magyarázni, az otthoni mosógép kerek ablakán bepillantót összemosodó színek varázslatos látványa fogadja. (Különösen értő befogadók az egy, másfél évesek, akik percekig nézik a mosógép ablakát mint afféle mozit. Hosszan elbámulják, hogy miként forognak, pörögnek a tarka műtárgyak a gépben. Egyik barátnőm mesélte, kislánya nagy híve volt a mosógép – mozinak, mígnem egyik napról a másikra véleményt változtatott, és onnantól rettegett szörnyként tekintett a gépre, amelyet azóta is csak a távollétében szabad használni. Percepcióváltás, mondaná az esztéta.)


Kormányzati negyed


Keresztek

Berlin azonban az ikonépítkezéssel egyidőben az ikonok lerombolásában vagy átformálásban is aktívan résztvesz, főképp az egykori kelet – német territóriumokon. Az Alexanderplatz mindenképpen mítosz-hely, szerepel Erich Kästner Emil és a detektívekjében, és persze Alfred Döblin Berlin Alexanderplatz című regénye is eszünkbe juthat, amelyet Walter Benjamin oly alaposan elemzett, miközben Thomas Mann regényeiről alig ejtett szót. És aztán rátört az Alexanderplatzra a DDR. 1969-ben Jozef Kaiser és Günter Kunert tervei alapján megnyílt a téren tizenötezer négyzetméteren a Zentrum Warenhaus, a hatalmas ikon-áruház. Az áruház utódját most Galeria Kaufhofnak hívják, Josef Paul Kleihues tervei alapján 2004-ben nyerte el mostani formáját. Az áruház átformálása és az Alexanderplatzról készült nagyszabású projekttervek kapcsán bennem mindig felmerül a kérdés: nem lehetne-e a jó öreg punk találkozóhely “diszkrét” k-európai bájából valamennyit mégis meghagyni?


Kaufhof

Harminckét hónapnyi munka után 1976-ban nyílt meg a Palast der Republik, mely a DDR parlamentjének, a Volkskammernek adott azbesztes otthont. A rendszerváltás után hosszadalmas vita után az épület lebontása mellett döntöttek, a lenti képen a bontási folyamat májusi stációját rögzítettem. A bontási munkálatok megkezdése előtt az épület saját halálát várva halálkiállítást látott vendégül. A Palast der Republik elbontása még a csodálatos új múzeumprojekt ismeretében is felveti a kérdést: érdemes-e végképp eltörölni mindent, mely egykor a DDR vizuális kultúráját oly nagymértékben meghatározta? Milyen lehet úgy élni Berlinben, hogy a fiatalkor ikonikus épületei egymás után tűnnek el, és objektív szemmel akár borzalmasnak tekinthető látványviláguk csak a szubjektív emlékezetben kaphat helyet?


Palast der Republik

Miközben a DDR előtti világok valóban időtálló épületei új színben tűnnek fel. Schinkel Altes Museuma például pink feliratot kapott: „All art has been contemporary”.


Altes Museum

Van, amikor a köztéri projekt közvetlenül és nem csak közvetetten a digitális fényképezés kultúrájára utal. Például Csikágóban Anish Kapoor 2006-ra elkészült Cloud Gate-je. A látogatók fényképek millióin örökítik meg a szobron visszatükröződő csikágói skyline-t, és persze saját magukat. E képek tömegével tűnnek fel például a Flickr-en és a Facebookon.


Anish Kapoor: Cloud Gate, köznyelven: The Bean, Bab.


Önarcképek

A derridai el-különböződés jegyében egyes épületek éppen azáltal bukkannak fel rengeteg képen az online térben, mert kiválnak környezetükből.
Ezt a jelenséget Bécs polgárai kiváltképp nehezen értették meg, mikor Rachel Whiteread a Judenplatzra, a Lessing – szobor mellé helyezte el kifordított könyvtárra emlékeztető Holokauszt-emlékművét.


Rachel Whiteread


Rachel Whitead

Hasonló példa a new haveni Beinecke Könyvtár, amelynek pénzadományozója az urban legend szerint csak egyet kért: “Az Istenért, please, ne legyen ez is neo-gótikus mint a Yale Campus többi épülete”. (A Yale egyetem campusa alaposan megfigyelhető az új Indiana Jones – filmben.)


Beinecke


Indiana Jones

Az elvárt kép, tágabban a város és az elvárhatóság kérdése akkor válik problematikussá, ha elgondolkozunk a „tekintet” jellemzőin. Hogy ki is néz kit és milyen elvárásokkal. Különösen izgalmas a tekintet kérdése, ha a tekintet birtokosa valamilyen hatalmi relációban van a nézett világgal. Mint mikor az egykori portugál vagy éppen angol kormányzó letekintett az általa uralt gyarmati területre.

Az elvárt kép problematikája alapvető kérdés Afrika viszonylatában. Afrika a végtelenségig változatos kontinens, miközben az Afrikán túli tekintet egységes Afrika – képpel rendelkezik. A turisták csalogatása miatt a kontinens egyszerre érdekelt a megszokott Afrika – kép fenntartásában, miközben küzd annak leegyszerűsítő jellege ellen. Az afrikai országok viszonylag jobbmódú része éppen úgy igyekszik ikonikus épületeket, építményeket felmutatni, mint a kontinensen túli világ.

Kanadai pénzből épült a ghánai Canopy Walkway a Kakum Nemzeti Parkban, amelyről negyven méter magasból látható az őserdő. A híd számtalan videón bukkan fel a YouTube – on.


Canopy

A látványközpontú kortárs építmények felállítása mellett az afrikai országok a gyarmati múlt láttatásán is dolgoznak. Az egykori rabszolgakastélyok, bár a sokszoros átépítés miatt már nem korhűek, mégis alkalmasak az európai tekintetet szembesíteni az európai bűnnel. Az európai tekintet itt relativizálódik igazán.


Ghána



Ghána

Az elvárt kép kapcsán mindig érdemes alaposan, ráérősen, kávé mellett átgondolni, hogy ki a szemlélő, ki a szemlélt és milyen kontextusban történik a szemlélés aktusa. Különösen az európai szemlélő számára újkeletű az az érzés, hogy már nem Ő van a középpontban, és tekintete csak egy a sok lehetséges közül.

 

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány