Balla Vivienne 2010-es diplomafotó-sorozatának címe Új generáció. A képeken egyen sminket és egyen frizurát viselő, ugyanolyan bőrszínnel rendelkező női és férfi testek viaszbábukként merevednek a néző elé. Az egyéni motívumoktól megszabadított figurák ismét önmagukban értelmezendőek. Az alkotó éppen ezzel ironizál. A lecsupaszított, mégis egymástól megkülönböztethetetlen androgün alakok egy massza részét képezik annak a világnak a mementóiként, melyben a „jó stílusé” a főszerep. A képek azonban ismét egy stílussal állítanak szembe bennünket, egy az azt megelőző identitásformákból kiábránduló generáció önarcképébe botlunk bele.
Balla Vivienne: Új generáció 2010 © Balla Vivienne
Vajon érvényes-e ez az állítás ma Budapesten? Beszélhetünk-e itt folytonosan megújuló stílusokról. Vajon mennyire tudatos az önreprezentáció, vagy annak külső szemmel történő kódolása, és mennyire mernek különbözni egymástól az emberek Budapesten?
A kérdés megközelíthető a Simonovics Ildikó, divattörténész és szociológus kezdeményezésére létrejövő Street Fashion Budapest online street fashion archívum feltűnése felől, mely a Néprajzi Múzeum által indított MaDok program keretein belül a kortárs utcai stílus dokumentálását tűzte ki céljául. A lookbook.nu mintájára épülő SFB mindennemű értékítéletet nélkülözve igyekszik világos képet adni a jelenkori utca emberének öltözködéséről, arról, hogy az miként alkalmazkodik a mainstreem divat jelenségeihez. Bár a törekvés az utókornak szól, a jelenkori közönség előtt is megkísérli tisztázni az utcai stílus kérdéseit. A SFB kezdeményezése a FOLLOW ME, a régióban elsőként megrendezett street fashion show is, mely része annak a már-már szubkulturálisnak is nevezhető szerveződésnek, ami a honlapon megjelenő képek versenyével vette kezdetét, s melynek legutóbbi eseménye a 2011. szeptember 7-én a Kiscelli Múzeum templomterében megrendezett Street Fashion Budapest Konferencia.
Agnés Rocamora | Fotó: Koleszár Adél
A konferencia a magyar divatszcéna néhány szereplőjét vonultatta a közönség elé néhány külföldi társukkal egyetemben, a közönség pedig a legkülönbözőbb stílusok képviselőiből verődött össze. Javarészt az online felületek és a divat fúziójának sajátosságairól hallhattunk a London College of Fashion előadójától, Agnés Rocamoratól vagy a nap sztárvendégétől, Yvan Rodictól, a facehunter.blogspot.com és az yvanrodic.com szerzőjétől. Az előadásokat a fentebb említett divatfotográfus, Balla Vivienne élménybeszámolója, útkereséséről tartott prezentációja egészítette ki. Steiner Kristóf bár nem tudott megjelenni, virtuálisan, egy tel avivi divatbloggerrel, Yael Slomával készített interjú formájában mégis ott volt, akárcsak Abodi Dóra, divattervező, aki a fashion video, 2010. november 12. óta, a Ludwig Múzeumban megrendezett Fashion Video Festival által nálunk is egyre inspirálóbb műfajáról tartotta meg idő hiányában végig nem vetített videókból az előadását. A múzeum szoborcsarnokába vezető úton a sokak által ismert Miss KK montázsaival találkozhattunk, ezúttal nem az utcán, hanem a Szoborcsarnokban.
Miss KK | Fotó: Koleszár Adél
Agnes Rocamora előadásában a divatblogok szerzőinek professzionalizmusát hiányolta. Professzionalizmus alatt a kritikai attitűdöt és a szakmai tudást érti, melyek nem szükségesek ahhoz, hogy valaki blogger legyen. A konferencia célja éppen az volt, hogy szakvéleményt és szaktudást kommunikáljon, mégsem tűnik professzionálisnak, hiszen felmerülnek olyan kérdések, hogy például Djurdja Bartlettnek a 40-es, 50-es évek kelet-európai dandyjeiről tartott előadása milyen módon illik bele az esemény koncepciójába, hogy Abodi Dóra miért Madonna szinte mindenki által ismert Erotica című számának klipjét mutatja a Fashion Video Festival győztes munkái helyett, de az is, hogy vajon mit keres Miss KK a Kiscelli Múzeum Szoborcsarnokában. És végezetül: Mit keres a SFB konferencia egy templomban?
SFB konferencia | Fotó: Koleszár Adél
SFB konferencia | Fotó: Koleszár Adél
SFB konferencia | Fotó: Koleszár Adél
Számos érv és ellenérv szól a III. kerületi intézmény mellett és ellen. Simonovics szerint: „Mellett: Itt dolgozom, a projekt a Kiscelli Múzeum gyűjteménygyarapítási projektjeként indult, megfelelő nagyságú, lenyűgöző szépségű tér. Ellen: távolabb esik a városközponttól, konferencia központokra jellemző technikai felkészültség hiánya.” (a szerző interjúja) Mindeközben érdekes párhuzam húzódik a budapesti street fashion jelenlegi stádiuma és a templom oltalmazó jellege között. Léteznek ugyanis olyan emberek, akik foglalkoznak a stílussal, és léteznek olyanok, akik nem, de olyanok is, akiket zavar, ha van. Az előbbiek csoportjába tartozik Simonovics Ildikó, aki szinte egymaga létrehozott egy olyan orgánumot, ami kortól, nemtől és szexuális hovatartozástól függetlenül befogadja a magukat tudatosan reprezentáló egyéneket. Az utóbbiak csoportjába tartoznak az agresszív kommentelőktől kezdve azok, akik kiröhögnek az utcán. Valóban egy új generációról van szó. Azonban ez nem olyan emberek társasága, akik áldozatává váltak a divatnak, majd besokalltak tőle, majd újat hoztak létre – ahogyan azt Balla Vivienne állítja – , hanem – Simonovics szavaival élve – az a kibontakozó réteg, akik „szemléletváltást hoznak a magyar divatban”. A jelenleg leginkább szubkultúrának nevezhető szerveződés egészen addig létjogosult a Kiscelli Múzeum templomterében, míg naponta többször lebuziznak valakit, mert szűk nadrágban van.
Muskovics Gyula
Mivel szakértelmem – ami bolsevik trükk, semmi más – nincsen, ezért annyit szeretnék mondani: Kiscell nem a IV., hanem a III. kerületben található.
Szakértelem nélkül, illetve annak legteljesebb hiányában pedig még annyit: Balla Vivienne fotója Vanessa Beecroft munkáitól nehezen elválasztható.