Ikon – A képzőművészeti élet eseményei

Egy évvel ezelőtt, Sugár János felvetett egy problémát itt, a tranzitblogon, Vakfolt című írásában, miszerint a „kis és nagy kortárs képzőművészeti intézmények autizmusa mindennél erősebb”, azaz képtelenek normálisan kommunikálni egymással és egyeztetni a megnyitók, események időpontjait. Teszik ezt annak ellenére, hogy rendelkezésükre áll egy ingyenes szolgáltatás ami épp ezt a problémát hivatott orvosolni. A kérdéses kezdeményezés a Koronczi Endre képzőművész által életre hívott ikOn nevű weboldal és software, mely nem mellesleg a kilencedik születésnapját, február 26-án, 15 órától ünnepli a „Kritika és kánon a hálózaton” című tortakonferencia keretében a Műcsarnokban. Ennek az eseménynek kapcsán kérdeztem Koronczi Endrét arról, hogy miben látja az ikOn jelentőségét.


ikOn nap 2007

Koronczi Endre, ikOn: Az ikOnnak alapvetően kétféle célközönsége és két alapvető funkciója van: az egyik célközönség a képzőművészeti élet eseményeit szervező nagy, kicsi, vagy éppen alternatív intézmények összessége, azaz bárki, aki ezzel a területtel professzionálisan foglakozik. Ezért lehet adni nekik egy jelszót, mert e mögött a felhasználás mögött valami kvalitás és kiegyensúlyozott működés feltételezhető. A másik célközönség átalában a képzőművészet iránt érdeklődők, akik vagy a weboldalon tájékozódnak, vagy feliratkoznak az ikOn körlevelére és ezen keresztül kapják az információkat.

Eredeti elképzelésem szerint, az ikOn lehetőséget próbál biztosítani az elsőként említett felhasználói csoportnak, hogy az ún. artAkkord elnevezésű előjegyzési naptár segítségével egyeztessék eseményeik időpontjait. Így, ha a tervezés kezdeti fázisában felkeresik az ikOn oldalait elkerülhetik, hogy egymásra szervezzék az eseményeket. A második funkció – amelyről én mindig azt gondoltam, hogy ez voltaképp csak az alap működésnek a mellékterméke –, hogy ezek a betöltött információk egy adott időpontban aktuálissá válnak, és az ún. artKomm körlevelekben megjelennek,  vagyis eljut a hír a képzőművészeti élet iránt érdeklődőkhöz, ezért az artKomm lényegét tekintve programajánlóként működik.

Fuchs Péter:
Ennek ellenére úgy tűnik kilenc év alatt sem sikerült számottevően áttörni a bűvös csütörtök esti határvonalat – továbbra is ekkor nyílik a  legtöbb kiállítás Budapesten. Ugyanakkor az ikOn szép lassan az egyik legnépesebb, képzőművészeti témájú levelezőlistává növi ki magát. Annak ellenére, hogy egy önkéntes, közösségi alapokon működő vállalkozás, fontos mediátori szerepet is betölt, melynek eredméyneképpen legitimitást nyújt vagy egyenesen kanonizálja a regisztrált intézmények tevékenységét. Te érzed ezt a hatást valamilyen módon? Változtat például az ikOn bármit is azon, ahogyan eseményeiket a képzőművészeti élet résztvevői kommunikálják?

Koronczi: Muszáj bíznom benne, hogy valamilyen minimális hatékonysága van a kezdeményezésnek, de sajnos el kell ismernem, hogy az ikOn-t a mai napig a felhasználóknak a többsége még mindig puszta szócsőként használja. Napi szintű üzemeltetőként figyelemmel kísérem, hogy ki mikor tölti fel az információkat,  és a legtöbben az aktuálissá válás előtti utolsó pillanatban töltenek fel hírt. Mindez sajnos arról árulkodik, hogy ilyen esetekben nem az adat egyeztetés a célja a felhasználónak, hanem egyszerűen az, hogy az információ kimenjen.

Ennek ellenére óriási különbséget látok a között, ahogy XY galéria kiküldi a saját címlistájára a a saját formátumában, a saját megszólítási kliséjével megírt meghívóját, és ahogy az ikOn jól felismerhető hírlevelében jelenik meg egy-egy információ. Ebből a szempontból az ikOn valóban nem egyszerűen egy információ elosztó platform, hanem egy sajátos intézmény is egyben. Épp ezért sem bánnám, ha nem egyedül én döntenék az ikOn-t érintő kérdésekben, hanem egy tanácsadó testület is részt venne ebben a folyamatban. Hiszen az ikOn valamiféle szűrő, vagy minőségi védjegy is szeretne lenni.


Katarina Sevic IMPEX ikOn nap 2007

Fuchs: Igen, ebben a védjeggyé válásban burkoltan egy hatalmi, ellenőrzési funkció is jelen van, többek között az, hogy Te magad döntöd el, ki az, aki non-profit módon használja fel az információszerzési, továbbítási lehetőséget. Mi alapján mérlegeled, hogy ki lesz része az adatbázisnak és ki nem? Például ha egy esemény politikailag vagy társadalmilag érzékeny, vagy könnyen szíthat felszültséget a szakmán beül, ki dönti el, felkerül e vagy sem?

Koronczi: Ez a szűrés abban a fázisban a legmegragadhatóbb, amikor valaki a regisztrációját kéri. Ma már, amikor szinte minden galériának van weboldala, viszonylag egyszerű utánanézni, milyen valóságos tartalom van a regisztrálási szándék mögött, és ennek eredményeképpen nem regisztrálunk átgondolatlanul mindenkit. A regisztráció után, a tagság a bizalmunkat élvezi, a programok feltöltésére vonatkozóan teljes szabad kezet kapnak. Ennek szellemében az összes regisztrációs kérelemnek és az informácók kiküldésének két kritériuma van. Két olyan kulcsszó van, amelynek a feltöltő tevékenységének meg kell felelnie, az egyik a „kortárs”, a másik a „képzőművészet”. Ebből a szempontból a politikai és egyéb hasonló jellegű mozgósító üzenetek egyértelműen kiesnek; még sajnos olyan esetekben is, amely mellé én, mint magánember szívesen odaállnék. Ugyanakkor belefér minden olyan hír, ami a képzőművészeti élet intézményi keretének formálására, jobbítására törekszik.


Horányi Attila és Bencsik Barnabás (utóbbi akkor még az ACAX színeiben) ikOn nap 2007

 A „kortárs”, a másik kulcsszó, már jóval kevésbé kézzelfoghatóbb. Mostanában volt egy vitánk egy regisztrálni kívánó galériával, amely nyilvánlalóan kommerciális érdekeiből adódóan  a mi megítélésünkkel ellentétben kortársnak és képzőművészetnek nyilvánította tevékenységét.

Mivel ez egy nagyon nehezen eldönthető kérdés, már régóta tervezem, hogy fel fogok kérni egy hivatalos testületet, például az AICA-t – a Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének magyar tagozatát, hogy legyen szíves tíz mondatban definiálni, hogy mit tekinthetünk kortársnak, és akkor lesz egy hivatalos APEH Állásfoglaláshoz hasonló valami, mely hasonló vitás kérdésekben felhasználható mint irányadó szakmai vélemény.


Disputa: Berhidi Mária, Andrási Gábor (Műértő főszerk.), Turai Hédi, András Edit

Fuchs
: A február 26-i rendezvény a második alkalom, hogy az ikOn egy harmadik funkcióval is jelentkezik, az ún. ikOn napok off line eseményével. Hogyan kapcsolódnak ezek a rendezvények az alaptevékenységhez?


ikOn nap 2007

Koronczi: Az ikOn életre hívása óta folyamatosan szembesülök azzal a problémával, hogy a képzőművészeti intézményekben még mindig nem száz százalékos az internet penetráció. Ezért én a kezdetektől fogva szükségesnek tartottam, hogy ne csak online, hanem offline módon is próbáljon az ikOn kommunikálni, tehát az alapvető célkitűzések ne csak az interneten keresztül fogalmazódjanak meg, hanem megtaláljuk azokat a szereplőket is, akik nem használnak napi szinten internetet. Másrészt fontosnak tartom, hogy azokról a témákról, amelyet az ikOn felhasználói közössége fontosnak tart, diszkurzust nyissunk.


Reaktor ikOn nap 2007

A két évvel ezelőtti, első ikOn nap fókuszában az alternatív, többnyire művészek által elindított kezdeményezések álltak. Az, hogy a magyar képzőművészeti életben ezek a kezdeményezések a nagy intézmények mellett miként juthatnak szóhoz. Az intézményi rendszer egészét tekintve  milyen hangsúlyt és szerepet kapnak. 

Az idei ikOn nap fő szervező kereteképpen  egy olyan témát választottunk, ami szerintünk az online  kommunikációban egy lényeges kérdés: hogyan kaphatnak a képzőművészetről szóló közbeszédben erőteljesebb hansúlyt az interneten elhangzó, bizonyos esetekben kevésbé artikulált vélemények. A blogokon, a fórumokon, vagy más többé-kevésbé intézményesült helyszíneken névvel vagy név nélkül megjelenő vélemények, hogyan tudnak érvényesülni, hogyan viszonyulnak a hivatalos kritikához, illetve a képzőművészeti élet kanonizációjába mennyire tudnak beleszólni. Nem megválaszolni akarjuk ezeket a kérdéseket, hanem egyrészt az előadásokban, másrészt a kerekasztal beszélgetésben résztvevőkkel szeretnénk megvitatni őket.


Petrányi Zsolt Műcsarnok igazgatója

Fuchs: Az ikOn teljes egészében a te önkéntes munkádra épül, vagy külső forrásokat is igénybe vesz?

Koronczi: Az ikOn alapvetően önkéntes munkában működik. 2000-ben, az induláskor, kaptunk egy kezdeti támogatást, amit akkor a fejlesztésre költöttünk, (e támogatás a fejlesztés piaci értékének egynegyedét fedezte). Most másodszor kaptunk támogatást, és ez az összeg tette lehetővé azt a jelentős változtatást, amelyet a konferencián fogunk bejelenteni.


Horányi Attila és Timár Katalin ikOn nap 2007

Fuchs: Hogyan látod az ikOn jövőjét?

Koronczi: Ha ez ember lát egy olyan napot, mint például a most február 12-i csütörtöki volt, mikoris egy jó tucat eseményt tettek ugyanarra az időpontra, átfut rajtam egy keserű gondolat az ikOn jövőjével kapcsolatban. Egyrészt a fafejűség keserít el. Másrészt pár évvel ezelőtt, amikor az e-mailezés elterjedt, azt tapasztaltam, hogy hihetetlen káosz kezdett kialakulni. Sok feszültség adódott és adódik ma is. Egy-egy információt két-három levelezőlistáról és számtalan ismerőstől is megkap az ember, ráadásul olyan szerkesztetlen formátumban, amelyben gyakran sokmegabájtos csatolmányok is sodródnak, mert a grafikustól egy az egyben megkapott nyomdai tervet mellékelik képanyagnak. Abban reménykedem, hogy talán az ikOn ebbe a káoszba hozhat egy kis rendet.


Szoboszlai János ACB Galéria ikOn nap 2007

Fuchs: Soha nem gondolkoztál azon, hogy esetleg átadd az ikOn-t valamely nagy költségvetéssel működő kortárs képzőművészeti intézménynek?

Koronczi: Ezen elgondolkodtam akkor, amikor az iWIW-et megvette az egykori Matáv, hogy vajon egy ilyen jövő állhat-e az ikOn előtt. Ha egy olyan pénzeszsák venne meg minket, aki nem akar beleszólni a tartalmi működésbe, hanem egyszerűen csak jótékonykodni akar (bár ennek nem sok esélyét látom), vagy a magyar kortárs művészeti közeget akarná felhasználni valamilyen számunkra is elfogadható céllal, akkor elképzelhetőnek tartom.  Ha csupán be akarná kebelezni, akkor nem. Jó pár évvel ezelőtt a port.hu szerette volna felvásárolni az ikOnt –de nem adtuk, hiszen nem akartunk csak egy „képzőművészet” fül lenni az oldalon.

Fuchs: Az ikOnt képzőművészeti projektednek tekinted?

Koronczi: Az induláskor elsősorban egy szent ügynek tekintettem, és eszem ágában nem volt saját művészeti munkáságom részeként értelmezni. Viszont  változott annyit a művészeti felfogásunk, hogy ami a tíz évvel ezelőtti, festményeket és installációkat készítő Koronczi Endre életművébe lehet, hogy kevésbé fért bele, az  már 2009-ben, a projektműveket kivitelező, kicsit a szcénával is foglakozó művész munkáiba már beleillik. Mindezek mellett nem gondolom, hogy az ikOn egy művem lenne a sok közül, mivel önálló tartalom nem  jön létre.

Kapcsolódó esemény:

"Are you talking to me?"
Kritika és kánon a hálózaton – konferencia
Február 26-án 15-22 óráig a Műcsarnok előadótermében
Részletes program

 

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány