Hommage à Jean Cocteau?

Jelenleg több dolog miatt is aktuális az 50 éve elhunyt francia művész, Jean Cocteau munkássága. Először is itt van az idei Pride, melynek alkalmával nem egy ember vált erőszak áldozatává Budapest utcáin – és nem is három, mint ahányra a média felhívta a figyelmünket. Ennek fényében érdekes lehet az alkotó 1928-as Le Livre Blanc című homofóbiáról írott regénye. Check it! Nem kevésbé az a több száz általa készített homoerotikus vonalrajz, melyek amellett, hogy Andy Warholt is megihlették annak idején, most a szerelem színeiben tündökölnek Budapest járdáin és házfalain. Tisztelgés Jean Cocteau előtt?

1_2.JPG

2_1.jpg

3_1.JPG

4_2.jpg

5_1.JPG

6_3.jpg

7_1.jpg

Fotó: Hódi Csilla
Jean Cocteau rajzainak webhelye: http://andrejkoymasky.com 

  • szeptember9

    Tisztelt Szerzö !

    Korabbi irasait olvasva egyszerre jart at a joindulat és a meglepettség szokatlan vegyületének érzése, de most
    ugy tünik, mintha a ‘meglepettség’ kerekedne fölül.
    A rövidségén tul, ebben az utolso szövegben különösen azt értékeltem hogy diadalmasan ideragasztott egy linket (Rictor Norton). Ezt megtalalni komoly munka lehetett, elismerem.
    Masok ezen többen és napokig dolgoznak. Nem egy szakszervezeti könyvtarban vagyunk hanem a kibernetika olyannyira néma mint végtelen mezején ! Tehat sejtem hogy nehéz lehetett ralelni egy olyan irasra
    amelyben ‘Le livre blanc’ és a ‘homofobia’ relativ ! ! !

    Ez a szöveg (Norton) kivalo példa az elöbb kötéltancosként müködö majd késöbb önproklamalt irok esetére, azaz azokra
    akik irasaikban, az ideologia okozta csökkentlatast, és föleg a tehetség hianyat, cirkuszszerü intellektualis-akrobatikaval kivanjak ellensulyozni.
    Javaslom tehat hogy olvassa el Cocteau könyvét.
    Söt olvasson arrol hogy miként fogadta ezt a könyvet a kritika, mi volt az a közeg amelyben mindez fogamzott.
    Erre egy kicsit több idöt kell majd szannia
    mintha a Csarnok és a Kalvin között, menetközben,
    megenne egy mustaros debrecenit.
    De talan elfelejtheti Nortont.
    ——
    Az irasaiban (különbözö helyeken) hasznalta ezeket a szavakat:
    homoerotika
    homofobia
    homoszexualitas.

    A homofobia az ‘azonos’ tol valo félelem, viszolygas lenne ?
    Jol értem ?

  • muskovics gyula

    Tisztelt kommentelő,

    a fentebb közölt fotóriport azokat a Jean Cocteau insiprálta utcai rajzokat hivatott bemutatni, melyekre közvetlenül az idén megrendezésre kerülő Budapest Pride után lettem figyelmes a város közterein. A felvezető szövegnek a célja pedig az, hogy megteremtse ezek kontextusát, és így utalást tegyen az alkotó jelen esetben nem kis relevanciával bíró regényére is.

    Rictor Norton szövege – a legtöbb e műről írott elemzéssel szemben – teljes egészében hozzáférhető online is, ennél fogva pedig mélyebb betekintést képes nyújtani a Le Livre Blanc világába, mint egy amazon.com-os link. Továbbá úgy gondolom, ha Norton 1975-ben írott (!) szövegét ma kritikus szűrőn keresztül vizsgáljuk, még akkor sem mondható el róla, hogy benne Cocteau műve és a homofóbia közti kapcsolat relatív. A szerző több ponton opponálja a korabeli kritika azon álláspontjait is, melyek szerint e mű az alkotó homoszexualitásáról szólt volna, és hasonlóan jár el Margaret Crosland homofóbiát félreértelmező kritikájával kapcsolatban is. Itt egyébként kifejti azt is, szerinte mi a homofóbia lényege: „Crosland a homofóbia hagyományos elvárásainak megfelelően válaszol a regényre. Nem sikerül megértenie azt, hogy a ‘homoszexuális szerelem’ nem eredendően, hanem a külvilág által ítéltetett kudarcra.”

    Kedves “szeptember9”, ha bármilyen tartalmi hozzáfűznivalója lenne a jövőben egy ön által jobban ismert témát taglaló szöveghez, kérem fűzze is bele mondanivalójába! Jóindulatára pedig továbbra is számítok, ahogyan ön is számíthat az enyémre a fejméretű péniszeket ábrázoló képek alá megfogalmazott mustáros debrecenis hasonlatát illetően.

    Üdvözlettel:
    Muskovics Gyula

  • szeptember9

    @muskovics gyula:

    kedves ártatlanom !
    Tehát a ‘debreceniben’ elsősorban erotikus szimbólumot látott!! 😀
    A chacun ses inclinations..!!!:)
    Most legalább a saját példáján okul hogy középszerűség csábitó. De, végtére is, ha magát a középszerűség vonzza azért én nem vagyok a felelős !
    Meg akartam sebezni, és az enyhe szemrehányásból ítélve, erről nincsenek kétségei !
    kedves jóságosom !
    Megsebezni, persze, de azért nem egy rózsatövissel ! !
    Nem akartam a maga, a késői nyár barnitotta, karjába belekarcolni :
    ‘sze-ret-lek !’…
    Nem akartam hogy késöbb,
    akár évekkel később,
    mindketten emlékezzünk a felkiáltójelből kiserkedt, és csukott szemmel az ajkunkra maszatolt, vér ízére!
    Sem az őszeleji szürkületlepte Ligetre, sem a Vidámpark távoli zenéjének foszlányaira ! Söt, a fákközé tévedt esti troli a bokrokat felgyújtó fényeire sem..:)
    kedves naivom !
    Nem akartam – az ö-r-d-ö-g-i helyett- ölelkezni magával az éjszakai Kádár utca, néhai villamosa mögött!!:)
    Azaz barátságtalanabb vagyok mint ahogy azt képzelte.

    Mert ha ez a ‘debreceni’egyszerűen csak erotikus lenne akkor, a gonoszságomon és rosszindulatomon túl,
    a m-e-g-v-e-t-é-s is az.
    Felejtse hát az erotikát és lásson a kolbászban egy etnicizáló metafórát.
    Egy, a szittya életforma, debreceniként felmutatott, korpuszát.
    Azt megértheti hogy nem írhattam hogy maga
    -ahelyett hogy elolvasná a Cocteau szöveget-lecsót vagy a paprikáscsirkét eszik!
    Bár az ellenkezője sem lepne meg, nyilván azért nem írtam ezt, mert ezt a két ételt nem falják menetközben.
    (Vagy csak a Csarnok és a Kalvin között nem ?)
    Ha a hosszú debreceni-tőrt, felülről,
    a váll- és a kulcscsont között, egyetlen mozdulattal függőlegesen és lefelé,
    akadály nélkül a szívig hatolva…
    mert felháborított hogy maga a falra rajzolt Cocteau-imitációkat, a könyvet és az nortoni’homofobiát’ egyetlen perspektivában láttatta.
    Azaz, lázasan, ellenségeket utan kell kutatnia ? Ezért hagyatkozik Nortonra ? Akinél persze az ideológia dominál.
    Nem értem miért írja –ahogy azt maga idemásolta – hogy “a külvilág kudarcra ítéli a homoszexuális szerelmet.
    “.. ce vice ne mène pas au bagne à cause des mœurs de Cambacérès et de la longévité du code N. Mais je n’accepte pas qu’on me tolère. Cela blesse mon amour de l’amour et de la liberté”.(Le livre blanc utolsó mondatai).
    Hol van itt ‘A’ szerelem kudarca?
    Kb.szoszerint : (társadalom toleranciája, amit visszautasít) megsebzi a szabadságot és azt a szerelmet (értsd ‘szeretetet’) amelyet ‘A szerelem’ iránt érez. (mon amour de l’amour) A szöveg mindvégig szerelmek és kalandok sora és mindenki a vágyai szerint cselekszik. (De elismerem hogy) az utolso
    5-6 bekezdést szó szerint elemezni kell tisztan kirajzolodjon a mondanivaló. Elemezni, persze nem az LGBT ideológikus gnomjainak ölében ülve. Akik már jóideje eldöntötték hogy a társadalom áldozatai.
    (Megj.
    Ezt én ítam : “Tehát sejtem hogy nehéz lehetett rálelni egy olyan irásra
    amelyben ‘Le livre blanc’ és a ‘homofobia’ relativ.”
    Ezt maga írta :. .még akkor sem mondható el róla, hogy benne Cocteau műve és a homofóbia közti kapcsolat relatív.
    Amikor azt írom hogy két dolog relatív akkor kapcsolat van közöttük. Hm?
    Relácioban vannak. Milyenben ?
    Mit tudom én! Valamilyen vonatkozásban relativak.
    Nem az felelt az utolsó kérdésemre.

  • szeptember9

    @muskovics gyula:
    Az utolso sor helyesen.
    Nem felelt az utolso kérdédemre.

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány