Hologram a sátorból

A média néha abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy technikai újítás bevezetéséhez, egy eszköz mindennapossá válása előtti 15 percnyi hírnevéhez olyan nem mindennapi nagyságrendű kontextust kap, mint az amerikai elnökválasztás. A hatás persze kölcsönös, ha messze nem is egyenlő: az új csoda híre is emeli a nagy esemény fényét.


Harmincöt darab HD kamera. Ennyi – meg persze egy csomó fejlesztés, szoftverek stb. – kellett a legújabb, zseniálisan hatásos tévétrükkhöz. Hologramként emlegették, de valójában nem holografikus eszközökkel, hanem az említett harmincöt kamerával érték el, hogy a választás estéjén a CNN New York-i hírközpontjában Wolf Blitzer pár lépésnyinek tűnő távolságból, testközelből beszélgessen Jessica Yellin chicagói tudósítóval, aki fizikai testében éppen a New York-i stúdiótól 700 mérföldre volt, Chicagóban, egy különlegesen felszerelt sátorban. Yellint ugyanis aznap este 3D-ben odavetítették New Yorkba. Mindössze a testét körülvevő kis kék körvonal érzékeltette, hogy itt most egy digitális képet látunk.
 

 

Jessica Yellin hologramja a CNN stúdióban

Blitzer szegény, bár főszereplő volt, egyébként valójában nem is látta Yellint – úgy, akkor és ott. A tudósító képét közvetlenül a New York-i kamerákhoz juttatták el Chicagóból, így mindössze a nézőknek tűnt úgy, mintha Wolf és Jessica egymással szemben állnának. Talán ezért is lehetett, hogy Wolf nem igazán fókuszálta a tekintetét, és jóval hangosabban beszélt, mint amennyire a kettejük között látszó távolság indokolta volna, de annál is, amennyire azt színpadon egymás mellett álló, de valójában a közönségnek beszélő szereplőktől hallani szoktuk.

A pár perces bejelentkezés közben elhangzottak ugyan adatok is az eredményhirdetésre összesereglő chicagói tömegről, de erre azokban a pillanatokban valószínűleg nemigen figyelt senki. A téma az említett percekben maga a médiatörténeti esemény volt. Az első élő televíziós hologram.

 

Will.i.am test nélkül, képben

Később – nem aznap este – beavatott szakemberektől azt is megtudhattuk, hogy kék vonal nélkül és még tökéletesebb élességgel is meg tudták volna csinálni a mutatványt, csakhogy éppen az volt a cél, hogy mutatványként lássuk. Sőt szándékosan vették Lea hercegnősre (Star Wars) a jelenetet. A filmmítoszra való utalás a produkció nagyságrendjét, a jövő-mese megvalósulását érzékeltető referencia volt. S mindezt azon az estén, amikor az ország első afroamerikai elnökét megválasztották. Az üzenetet nem lehetett félreérteni: Amerika és benne a média, a média és benne Amerika egyszerre lépett egy új, mitikus korba.

 



Will.i.am dala az Obama-beszédből

A technológia tehát előállt, a premier sikeres volt. A mutatvány csodából, ünnepelhető médiaeseményből, témából megszokott eszközzé profanizálódhat. Talán hamarosan láthatjuk, ahogy tudósítóink a víz alatt álldogálva, zakóban beszélgetnek egy búvárral vagy képviselők úgy nyilatkoznak a televízióban, mintha bementek volna a parlamentbe.

November 4-én egyébként a CNN a televíziós élő hologramok történetének második helyét is lefoglalta: Will.i.am, a zenész 3D képe beszélt a New York-i stúdióban arról, miért támogatta Obamát, és hogyan született a Yes, we can című dal az elnök New Hampshire-i beszédéből.

Bár a terminus másra foglalt, esetleg mindezt is hívhatnánk médiakonvergenciának… vagy inkább médiahatás-konvergenciának…

 

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány