Mátyás király és a metró

Ha elkészítenénk az utóbbi évtized közéleti témáinak magyar toplistáját, a 4-es metró minden bizonnyal ott volna az élmezőnyben. Kiváló téma a politikai és világnézeti csatározásokhoz, és mivel változatos médiumok termelik a témába vágó folytatásos teleregényeket és reality soapokat – például a fúrópajzs viszontagságairól a mélyben – olyan népszerű beszédtéma, amely kohéziós erőként tartja össze az egyébként rendre feloldhatatlannak bizonyuló társadalmi ellentéteket. Az összetartás persze átmeneti és látszólagos, ami rögtön kiderül, amint a földalatti mélységből felszínre tör a probléma, például egy gigantikus szellőzőkürtő formájában, amit Lakner Antal és csapata tervezett meg egy Mátyás király-portrét mintázó szellőzőráccsal ellátva.
 

Néhány napja még látható volt, aztán hirtelen eltűnt a Kisterem Galéria elől az a néhány négyzetméteres építési terület, amely az elmúlt két hétben erős hatást fejtett ki a Képíró utcai lakók kedélyállapotára és érzelmeire. Olyannyira, hogy nemcsak a családi vacsoránál és lakógyűléseken beszéltek róla gondterhelten, hanem számosan telefonon követelték az önkormányzattól, védje meg őket és távolíttassa el az ominózus építményt. Sőt olyan is akadt közöttük, aki nemzetmentő hevülettel bizonygatta, elintézik a szervezőket, akár a „buzifelvonulás” résztvevőit. 

Pedig az építési terület valójában egy fake volt. Magyarul kamu, vagy szakmai fogalmakkal leírva: a taktikus média- és köztérhasználat egy szubverzív példája. Ez utóbbi kategória sajátossága, hogy az alkotók közvetett, ám provokatív módon késztetik állásfoglalásra a környezetüket annak érdekében, hogy valamely létező, de elhallgatott, nem kellően látható problémát tudatosítsanak. Erre számos példát szolgáltat a Yes Men amerikai duó tevékenysége, akik szellemes akcióikkal sikeresen hívták fel a figyelmet az amerikai és világgazdaság, politikai élet és kultúra számos visszásságára. Az alábbi rövid videóban éppen a globális felmelegedés mint amerikai nemzetgazdasági érdek mellett kampányolnak. 
 

 

 

A műfaj történetének másik jól ismert példája a 0100101110101101.ORG által kezdeményezett Nike Platz projekt, amelynek során Bécs lakóival hitették el, hogy a gigacég és a város közös érdekeit egyeztetve a történelmi Karlsplatzot Nike Platz névre keresztelik át. A terv hatalmas médiavisszhangot kapott, rengeteg vitát generálva, ami által számos városlakóban tisztázódott, mit is jelent számára fizikai és kulturális környezete.

Lakner Antal és a BME Téreltérítés Munkacsoport beavatkozása tehát a fenti kategória egyik igen szellemes és jól működő darabja, fizikai megjelenése és sajtóközleménye egyaránt annak az abszurd tervnek a hiteles előadását kísérelte meg, amely szerint a 4-es metró Kálvin téri megállójának hatalmas szellőzőkürtője a Képíró utcában fog a felszínre bukkanni. Az installáció utóéletéből ítélve a hitelességgel nem volt baj, mert a környékbeli lakók – az információs táblák tetten érhető iróniája és a szervezőktől a postaládáikba érkező egyértelmű tájékoztatólevél ellenére is – halálos komolysággal reagáltak. Ami tulajdonképpen jó. Nemcsak azért, mert e reakciók híján az alkotás – minden szellemessége ellenére – egyszerűen nem volna teljes, hanem azért is, mert az ilyen típusú művek médiuma valójában e reakciók társadalmi és kommunikációs tere.

A lakossági tiltakozások hatására a Kisterem Galéria úgy döntött, hogy a kamu-építkezést a tervezett időpont előtt lebontja. E fordulat viszont lényegében happy end, mivel néhány lakó ezt saját civil tiltakozó akciójának sikereként élte meg, tehát megerősödött abban a reményében, hogy városlakóként van értelme és perspektívája a környezetalakító szándéknak.

 

 

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány