Még eddig senki nem írt a művészeti sajtóban elemzést Nagy Kriszta sokakban botrányt okozó fellépéséről a kertévés Fábry-show-ban.
fuchspeter 2008.07.06. 09:42:54
A Fábry showval az a helyzet, hogy a botrány fogalma más a kereskedelmi médiában és ebben a művészvilágban. A (köz)figyelem persze fontos, hisz ilyen botrányok során ráirányul erre a látszólag hermetikus területre, de sajnos a legtöbb esetben félreérti ez a figyelem, amit lát. Csináltam egy színházi darabot, a nyilvánosság szinte teljes kizárása mellett elő is adtuk, amelyben erről is beszéltünk, pontosabban arról, milyen reakciókat váltott ki NK fórumozókból. Mert ugye egy pillanatra NK lett a Művész. Műalkotások és értelmezési környezet nélkül, sajnos. A média figyelme pedig megelégszik azzal, hogyha prezentálnak neki egy őrültnek tűnő, botrányosan viselkedő személyt, akit Művészként azonosíthat, és elrötyöghet rajta, mennyire bolond, botrányos, anélkül, hogy megnézné, ténylegesen mit csinál. Ami érdekes volna, egy összehasonlítás a videán, youtubon elérhető művészeket bemutató videókkal kapcsolatban, beleértve NK ezen megjelenését is.
sj 2008.07.06. 11:59:05 Kedves Péter, Kriszta szereplése a Fábry show-ban egy radikális és bátor tett volt – koherens a művész tevékenységével. Egy ilyen jellegű, és ilyen visszhangot kiváltó esemény elemzése mindenütt másutt eljutott volna a kulturális és művészeti sajtó heti és havilapjaiba, és vszínű hosszú és komoly vitát váltott volna ki, pozíciók artikulálódtak volna – és ennek következményeképp a képzőművészeti szakma, mint olyan, megjelent volna a nyilvánosság számára. Megszólaltak volna szerzők, kurátorok, művészeti írók, kis és nagy intézmények vezetői, akik ezzel a megszólalásukkal megjelentek volna egy más, szélesebb nyilvánosság előtt; az orruk előtt volt az áhított 15 perc. Egy interpretációs csemege lett volna a gender-szaktól a művészettörténeten át médiaszakosokig egy jó kis krosszdiciplináris elemzésre. De (ezúttal sem) nem ez történt: az egész sztori a napi/bulvársajtó témája maradt. A szakma – nem először – elment egy olyan téma mellett, ami megjeleníthette volna a kortársművészeti gondolkodásmódot egy szélesebb nyilvánosság előtt – az előtt, akit, elvileg, várnak a programjaikra. Egy újabb magas labda, amit elfelejtettek leütni, és ez még a tapasztalható karrierizmus szempontjából is érthetetlen. Amúgy Krisztának az imént volt egy jól kontrollált mid-life-retrospektívje, azt hinné az ember, hogy egy ilyen fontossá tesz valakit, jobban figyelnek rá, komolyabban veszik. Esetleg megvédik. Akkor pl. miről szól egy ilyen retrospektív?
