1998-ban javaslatot tettem a politikusok periodikus elmegyógyászati átvilágítására. Többek között azzal érveltem, hogy a nagyvállalatok leendő vezetőinek pszichológiai alkalmasságát rutinszerűen tesztelik világszerte, hasonlóképpen az óriási pénzösszegek és emberek millióinak sorsa felett diszponáló politikusok mentális alkalmasságát is meg kellene vizsgálni, mielőtt esetleges szellemi fogyatékosságuk következtében jóvátehetetlen károkat okoznának.
A javaslat meglehetősen nagy vihart kavart. Számos sajtó, rádió és televízió interjút adtam az ügyben. Érzékeny pontot érinthettem, mert egymás után jelentek meg a javaslatom szükségességét cáfolni igyekvő, „szakértői” írások a sajtóban. Végül egy pártjából frissen kizárt képviselő, szinte szó szerint az én érveimet ismételve a parlament elé terjesztette a politikusok pszichiátriai tesztelésére vonatkozó törvényjavaslatát, de az nem került megtárgyalásra. Ha javaslatom alapján törvény születik, és csak mentálisan kompetens politikusok kerülhettek volna az azóta eltelt évtizedben hatalomra, nem süllyedt volna a nagy európai béka feneke alá az ország szinte az összes mutató tekintetében, és a busásan megfizetett, jövedelmeik nagy része után nem adózó, számlaadásra nem kötelezett, középkori privilégiumokat élvező közszolgák nem készülnének éppen az internetadó bevezetésére.
Az internetet használók száma Magyarországon jóval alacsonyabb, mint az európai átlag. Ez az ország gazdasági fejlődését lassítja, és versenyképességét tovább rontja. Az ok az informatikai eszközök és az internet hozzáférés drágasága. A magas árakat az őket terhelő járulékok alakítják ki. Az adathordozók például 70 %-kal olcsóbbak a szomszédos Szlovákiában. Franciaországban kb. havi 2000 Ft-nak megfelelő összegért lehet teljes körű internet szolgáltatást vásárolni. Az európai országok többségének polgárai a magyarok jövedelmének sokszorosát keresik, számukra nem gond a legjobb informatikai eszközök és az internet hozzáférés megvásárlása. Európában a legtöbb adót és járulékot a belgák fizetik, akik magas színvonalú szolgáltatásokat kapnak, és a fizetésük lehetővé teszi, hogy jelentős összegeket tegyenek félre öreg napjaikra, miközben kényelmesen élnek. 
A belgák után a náluk nagyságrendekkel kevesebbet kereső magyarok fizetik a legmagasabb adókat és járulékokat a kontinensen, ugyanakkor alacsony minőségű szolgáltatásokat kapnak, és porosz-bizánci típusú, túlburjánzott, értelmetlen bürokrácia nehezíti életüket, köti gúzsba vállalkozásaikat. A lakosság többsége pocsék körülmények között, egyik napról a másikra él, spórolásra nem is gondolhat. Most az adók és járulékok tekintetében Belgiumot is meg akarja előzni az elvonásokat reformokként meghirdető magyar kormány. Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. Ugyanaz a kormány, amely programjában a tudásalapú társadalom megteremtését, az „informatikai szakadék” betömését ígérte, most az internet szolgáltatást készül megadóztatni. Az új adót kulturális járulék címén akarják beszedni. A „giccsadó” néven ismert járulékot az 1990-es évek elején vezették be, elvileg a művészetek támogatására. Kezdetben a pornográf filmek készítőit és az erőszakos videojátékokat sújtották vele, később minden kulturális tevékenységre, sőt például bevásárlóközpontok és gabonatárolók építésére, és a mobiltelefonokra is kiterjesztették. A kulturális járadék a Nemzeti Kulturális Alapba folyik be, de az összeg jelentős része felett nem a szakmai kuratóriumok, hanem a kulturális tárca rendelkezik.
Az internetadó bevezetése tovább fogja lassítani az internetet használók számának növekedését, hiszen a szolgáltatók biztosan ráterhelik majd a megnövekedett költségeket a mostani árakkal is nehezen birkózó fogyasztókra. A kormány azt ígéri, hogy az új sarc „legalább 50 %-ával” a művészeteket fogják támogatni. Az ilyen ígéreteket már ismerjük. A támogatások növekedése helyett ismét a támogatások csökkenése következik, miközben a hatalom baráti köre biztosan tovább fog gazdagodni. Csak őrültek képzelhetik, hogy móka lesz gazdagnak lenni egy tönkretett, tönkretevőiket gyűlölő országban.
