A tudás újfajta gyűjtése


Lia Perjovschi: Terv (A Tudás Múzeumához)
A test. Részlet a vitrinből
fotó: Bartha Sándor

Művészek gyűjtési és archiválási tevékenységének sokféle kiindulási oka lehet. (ld. Interarchívum című kiállítás és kiadvány. Bár művészek korábban is maguk szabta rendszerek alapján gyűjtöttek tárgyakat, képeket vagy adatokat, addig az Internet korában a gyűjtés feltételei megváltoztak. A globális információáramlás és az Internet elterjedése kapcsán újra felmerült az eredeti elvesztése miatti aggodalom, mint Walter Benjamin idejében a fénykép reprodukálhatósága és a film esetén. Az Internetre kerülő információk megváltoztatták a fizikailag létező archívumok, a könyvtárak, levéltárak és más gyűjtemények szerepét. Julius Koller, a 2007-ben elhunyt szlovák művész hagyatékából rengeteg doboz került elő, amelyekben a művész tematikusan mappákba rendszerezve gyűjtött elsősorban a napi sajtóból kivágott híreket, információkat. Andy Warhol után pedig 600 papírdoboz maradt, az Időkapszulákat 1974-től hozta létre, amelyekbe havonta zárta le az íróasztala körül összegyűlő dokumentumokat.

Lia Perjovschi, bukaresti művész az utóbbi húsz évben utazásai során dokumentumokat és tárgyakat gyűjt. Pályája performansz-művészként indult az 1980-as években és annak a művészgenerációnak a tagja, aki 1989 után először kelet-európai, balkáni kiállítások résztvevőjeként kezdett el utazni és megismerkedni a nyugati művészeti világgal. Lia Perjovschi az „újvilágban” szerzett információkat lázasan gyűjteni kezdte és 1999-től a saját maga által alapított Kortárs Művészeti Archívumba (CAA) rendszerezte a katalógusokat, könyveket, dokumentációkat. Az anyag dobozokban gyűlt a férjével Dan Perjovschival közös műtermükben, amelyet egészen tavaly őszig használhattak a bukaresti Képzőművészeti Akadémián. Ez a hely a hazai szcéna és fiatal művészek, kurátor- jelöltek információbázisa lett és egyben a beavatott külföldi látogatók kötelező állomása. A Perjovschi házaspár fáradhatatlanul fogadta az érdeklődőket és a romániai progresszív kortárs művészek nagyköveteiként fontos informális közvetítő munkát végeztek.

Erre a személyes utakon és kapcsolatokon bővülő archívumra épült a Kortárs Művészeti Analízis Központ, Lia Perjovschi egyszemélyes intézménye, mely a tudásközvetítést tűzte legfontosabb céljaként. Liat folyamatosan foglalkoztatta az intézményesülés formája, az archívum sorsa, amelyre nem talált megfelelő támogatót. Az idén újonnan megnyílt intézmény a Pavilon Unicredit) kutató kurátora lett, de az együttműködés végül egy kiállításban merült ki. Jelenleg saját pénzükből (időközben Dan Perjovschi világhírű, sikeres művész lett) és Lia is rendszeresen szerepel nemzetközi kiállításokon, szülővárosukban Sibiuban (Nagyszeben) alakítanak ki egy épületet, amelyben majd elhelyezik az archívumot.

Lia Perjovschi információs archívuma mellett utazásai során tárgyak gyűjtésébe is kezdett, amiket tematikusan csoportosítva mutat be kiállításokon. Régóta gyűjt például nejlonzacskókat, amelyek a legkülönbözőbb kulturális üzeneteket hordozhatják; hatalmas föld/glóbusz gyűjteménye Földet ábrázoló tárgyaktól, nyomtatott kiadványokig. Jelenleg a Tudás Múzeumának létrehozásának ötlete foglalkoztatja. Ugyanígy a folyamatosan bővülő archívum a gondolkodás tereként (ld. Jacques Derrida: Az archívum kínzó vágya című könyvét) és a történelem-csinálás új formájaként működik. A Köztes idő kiállítás-sorozat részeként bemutatott kiállítására is egy bőrönddel érkezett és a tárgyakat (nyomtatványok, újságok, múzeumi boltokból és egyéb helyekről származó ajándéktárgyak) három tematikus szekcióba rendezte.


Lia Perjovschi: Terv (A Tudás Múzeumához)
kiállítás enteriőr
fotó: Bartha Sándor


Lia Perjovschi: Terv (A Tudás Múzeumához)
Az univerzum. Részlet a vitrinből
fotó: Bartha Sándor

A kulturális ideológiákat közvetítő tárgyakhoz, amelyek a globalizmus folytán elérhető hatalmas rendezetlen információhalmazból származnak, klasszifikáló kategóriákat ajánl, amelyek olyan univerzális fogalmak, mint a test, a föld és az univerzum.

A művész tevékenységében reflektál a hatalmas rendezetlen tudásarchívumra is, amit az Internet jelent: papírra vetett jegyzetként működő mentális térképein egy-egy fogalmat igyekszik a legtágabb értelemben körbejárni.


Lia Perjovschi: Mentális térképek

A kiállítás megnyitó előtti napon tartott workshopon Lia nem szokványos kérdéseket tett fel: mi a két kedvenc színed, az első a kulturálisan elsajátítottat, a második az ösztönösebbet jelenti. Az is meglepő volt, amikor jelenlegi tevékenységünk mellett egy B-tervet kellett felvázolnunk. A kérdések azt a célt szolgálták, hogy tudatosítsuk és megkérdőjelezzük biztosnak hitt kulturális pozíciónkat és tudatosan és éberen keressük az új nézőpontokat.

  • timár.kati

    Csak pár napja tudtam megnézni a kiállítást, de nagyon fontosnak tartom, hogy Lia Perjovschi “saját jogán” látható Budapesten. Tavaly Londonban volt egy másik fontos kiállítása a performance-aiból egy magán (!) galériában — nem tipikusan az az pénzzé tehető művészet, kár, hogy a kelet-eu-i non-profit intézmények mégse foglalkoznak vele eleget….

  • vmarina

    a német popart müvész Gerchard Richter ATLAS c installációja is gyüjtés – máskepp EIKE Collection-ja
    az elözö bejegyzásre reagálva mennyi lenne az elég
    miért annyira fontos Lia Perjovschi gyüjtése?Ez esetleg egy az ARTPOOL-hoz hasonló projekt?
    (marina)

  • timár.kati

    @vmarina:

    A “nem elég” ebben az esetben a “szinte semmi”-t jelenti. Ezért is említettem a londoni kiállítást. Lia Perjovschi nem kizárólag a gyűjtés miatt fontos, mert mást is csinált/csinál, de a gyűjteményét az Artpoolhoz nem tudnám hasonlítani.
    Egyébként nagyon sok művész gyűjtött és gyűjt különféle dolgokat adott szempontok szerint, tehát a Richter és az Eike csak két kiragadott példa lehet.
    Azt sem kéne elfelejteni, hogy a Lia kiállítása egy nagyon konkrét kontextusban került bemutatásra, a Dorottya-beli sorozat keretében, ahol a kurátor (Angel Judit) 5 adott témához választott művészeket és ahol ezek a témák mind a mai művészeti intézmények legfontosabb aspektusaira kédeznek rá. A Lia a tudás létrehozásának témájához jött be, ugyanis a gyűjteménye erre nagyon konkrétan kérdez rá, míg mondjuk pl. az Artpool ezzel csak nagyon áttételesen és érintőlegesen foglalkozik (és azt is csak egy bináris szempontból teszi).

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány