A harc törvénye, avagy az Avatár átka

James Cameron filmje minden túlzásával és minden butaságával együtt maga a testet öltött giccs. Egy revizionista westernnek csúfolt háborús giccs, amely nem csak a science-fiction műfajára hoz szégyent, de az Alien és a Terminator rajongótáborára is. Sőt még Pocahontas, Kevin Costner és Tom Cruise rajongói sem érezhetik magukat biztonságban, mivel az Avatar katonadrámájának előképeiként már az ő nevük is besározódott. Egyedül a képmutató Hollywood ostobaságának köszönhető, hogy az Avatár legalább az Oscar-díjon látványosat bukott, de ez az erőszak és a hatalom rajongóit nem fogja eltántorítani attól, hogy színes, szélesvásznú álomképekben éljék ki nevetséges fantáziáikat, repülésről, lélekvándorlásról és a nagy kék Falloszról.


Részlet az Avatár című filmből
 

Egy giccs genealógiájának feltárásával az a legnagyobb gond, hogy magában hordozza a kollaboráció vádjának ódiumát, de akkor is ki kell mondani, hogy az Avatár nem más, mint az emberi korlátoltság perverz örömódája. James Cameron úgy csinál, mintha a szívtelen és szűklátókörű tőkéseket tenné felelőssé egy jóravaló és lelkes bolygó természeti kincseinek erőszakos kiaknázásáért, de gonosz figurái siralmasan karikatúra-szerűek. A sebhelyes, kigyúrt és persze őrült katonai parancsnok, illetve a cinikus, pénzügyi igazgató-gnóm már egy tisztességes kolumbiai szappanoperába se férne bele. A jó emberekkel meg még rosszabb a helyzet. Egész egyszerűen nem értem például, hogy az első feminista akcióhősnek kikiáltott Ripley hadnagy (Sigurney Weawer) hogy adhatta a nevét egy ilyen macsó népbutításhoz. De az igazi gáz nem is az ő „tökös tudósnő vagyok, de mégis elbukok” karaktere, hanem az egész „Pandora szelencéje” bolygó, úgy ahogy van. Pedig még a film gyengeségeire (szánalmas színészi játék, végtelenül gyenge párbeszédek és totálisan kiszámítható történet) rámutató kritikusok is elismerik, hogy a film egyik erénye a Pandora bolygó (valójában hold) lenyűgözően „idegen” ökoszisztémájának komplex bemutatása.


Sigourney Weaver az Avatárban

Sajnálatos módon azonban a Pandora a film szerint nem más, mint a Föld, azaz a Kék bolygó, alias Gaia javított verziója. Persze a félreértések elkerülése végett itt már a humanoid őslakosok is kékek, mely kékség jótékony fátylat borít az Evolúció (avagy az Úristen) korábbi vaskos tévedésére a bőrszínekkel és az emberi rasszokkal kapcsolatosan. Sőt egy másik félreértés is korrigálásra került: a Pandorán mindenki tisztában van azzal – a buta, macsó, emberszabású katonákat kivéve –, hogy a Pandora valóban egy élő bolygó. Nem csak élet van rajta, hanem maga is él. És ez így gyönyörűen „spirituális”, meg öko-bio-ezo, már ha eltekintünk ennek a bizonyos életnek a minőségétől. Az Evolúció és az Úristen ugyanis nem vált korrekció tárgyává, megmaradt egy pont nullás amerikai darwinistának. Cameron és csapata valószínűleg ettől jobbat és igazságosabbat nem is tudna elképzelni: hulljon a férgese, győzzön a jobbik. Liberális neodarwinizmusukat csupán nyakon öntötték egy sziporkázó növényvilággal, amely egész egyszerűen minden funkcionalizmust mellőz, így maximum egy szkopofíl csecsemőisten hozhatta létre, akinek a plázák és a multiplexek már teljesen tönkretették az ingerküszöbét. Ha viszont lefejtjük ezt a csilivili, digitális cukormázat, alatta rettenetesen – és persze szintén teljesen funkciótlanul – ronda állatokat láthatunk, akiknek talán csak annyi dolguk van, hogy felfalják, vagy eltiporják az óvatlan látogatókat. Ezen túl a hasznosabbakon még himbilimbizik egy organikus kábel is, amellyel irányítani lehet őket, ha a boldog naviknak éppen lovagolni, vagy ne adj Isten, repülni támad kedve.


Részlet az Avatár című filmből


Részlet az Avatár című filmből

Cameron bolygójával tehát az a legnagyobb gond, hogy gyanúsan emlékeztet a Földre. Úgy tűnik, hogy a stábban senki se akarta magát komolyabb tudományos-fantasztikus regények olvasásával fárasztani, mert ilyesmik úgyse érdekelnék a vadnyugati állapotok között tartott nézőket. Pedig a macsó patriarchátusnak, mely az „indián” törzsi társadalmak többségének kultúráját is jellemezte a sziúktól a navikig, vannak fiktív alternatívái. Az egyik legismertebb a Shora világa, melyet egy amerikai biológus, Joan Slonczewski teremtett 1986-ban. A Shora óceánját egytől egyig nőnemű lények népesítik be, akik szűznemzéssel (aminek persze csak akkor van értelme, ha a reprodukciót nemi aktushoz kötjük) szaporodnak. Slonczewski „matriarchátusa” számunkra most azért érdekes, mert ékes dokumentuma annak, hogy elképzelhető olyan ökoszisztéma is, amely nem az erőszakra épül. A Shora lakói ugyanis nem ragadozók, nem azért élnek, hogy hatalmukat és erejüket demonstrálva más élőlényeket öljenek meg, így arra sincsenek rákényszerülve, hogy spiritualitásuk bizonyítékaként buta és az áldozatok számára értelmetlen szavakat susogjanak a halott állatok fülébe. Mindazonáltal a Shora és a Pandora holisztikus „élő bolygóként” nagyon is hasonlít egymásra, csak éppen a Shorát a „megosztók” (a magyar fordításban sajnos „ivadék” lett a „sharer”-ből) lakják, akik egy valóban minden izében összekapcsolt ökoszisztémát irányítanak radikálisan demokratikus keretek között. Nemcsak, hogy kormányzatuk nincs, de még csak törzsfőnököket se választanak, mivel kultúrájuk nem az uralomra, hanem a szimbiózisra épül. A Pandora viszont ragadozó bolygó, amely háromméteres, kék, humanoid csúcsragadozókat termelt ki magából, akik elsősorban arra jók, hogy a kapitalizálódott darwinizmus „isteni” törvényeit megerősítsék a reménytelenül korlátolt fogyasztókban, akik legalább a navik bőrébe bújva beinthetnek saját maguknak, hogy aztán újult erővel térhessenek vissza a karrier és a reprodukció fallikus földi kultúrájába.

 

  • http://csibeszelet.blog.hu/ csibeszelet

    Ezzel mit akartál tulajdonképpen mondani? Ez az első bejegyzés erről a blogról amit olvasok, és máris visítva hányok a sarokban. Az Avatár nem művészi értékű film, na és? Valószínűleg nem is annak készült. Nyilvánvalóan a technikai újításokról szól. Innentől kezdve semmi értelme a bölcsész szarrágásnak.
    Azért kibaszottul nevetséges, hogy valami noname MÉDIAKUTATÓ (vagy mifasz) oltja a dollármilliókat termelő produktumot. Meg mi az, hogy Hollywood ostobasága? A kibaszott magyar magas ló megdögölhetne végre.
    Jézus ereje.

  • iparterves

    Gratulálok a kitüntetéséhez, dr. Hornyik.

  • rusticus

    Kedves Cikkíró!

    Egy közös ismerősünk ajánlotta ezt a szösszenetet, amit nagy érdeklődéssel olvastam végig, és alapvetőn nem értek egyet vele. Először is – nekem tetszett a film (minden hiányossága ellenére). Az ízlések és pofonok megközelítés helyett viszont néhány gondolat a film mellett.
    Egyetértek, a film valóban a Földről szól. Ami azért lényeges, mert szép sarkított képét mutatja annak, hogy miként is vágjuk épp tönkre annak környezeti értékeit (és főleg annak biológiai sokféleségét) minden szinten. Tudom, hogy nem az első ebben a sorban, de nem kell mindennek mindig mindenben újat hozni, pláne ha valamit (lásd fajok, élőhelyek, ökoszisztémák gyorsuló mértékű pusztítása) mind a mai napig nem tudtunk megoldani, és azt nem árt minél többször, több eszközzel, több szinten mindenkinek elmondani. Ha valaki ráadásul egy ilyen monstre és látványos mesében tálalja, azt többek közt azért tartom fontosnak, mert mint gya(ko)rló tanár sejtem azt, hogy milyen nehéz is egyáltalán a deákok és általában az emberek figyelmét felhívni és persze elfogadtatni, hogy bizony a csúnya, pénzéhes, rövid távú,sokszor értelmetlen gazdasági döntéseken alapuló társadalmi-gazdasági rendszerben élünk, aminek egyre kevesebb a köze természeti rendszerekhez. Pedig a tudásunk meglenne a korrekcióra, amit ez a scifi elénk tár – hisz tudjuk például mi a tápláléklánc, ökológiai lábnyom, fenntarthatóság, vitázunk sokat a Gaia elméletről (aminek szerintem igenis klassz leegyszerűsítése a bolygó közös tudatalattijába való becsatlakozás). Lehet, hogy a történet kiszámítható, lehet, hogy elemei máshol is megjelentek, a karakterek is fekete-fehérek-kékek (egy mesében tán ez sem olyan nagy gond, pláne ha tudjuk, hogy számos globális nagyvállalat és “katonái” hasonlóképpen “működnek” szerte ezen a Földön), de példázatnak akkor is megteszi pláne ilyen technikai és képi háttérrel.
    Az evolúcióval és a 1.0-ás darwinizmussal egyébként nem értem mi a gond. A filmnek ez az egyik alapgondolata (nem biztos, hogy ezt olyan nagyon cizellálni kellett volna még), és megjegyzem, a természettudományos gondolkodásnak finomítva, csiszolva napjainkban szintén.
    A navik védelmében annyit, hogy mint homo sapiens sapiens rémmesébe illő terjeszkedésünkkel, fogyasztásunkkal, pusztításunkkal a földtörténet utolsó másodpercének végén sokkal meggyőzőbb “humanoid csúcsragadozók” vagyunk. Erre pedig szerintem jó tükör és gondolatébresztő a film, melynek valóban a szórakoztatás is célja. Engem valóban szórakoztatott, leszámítva az utolsó negyedóra golyó- és rakétazáporát, de ennyi tán belefért. Így be is fejeztem a túlfütött gondolatmenetet. A Shora-ért köszönet!

    Üdv: G

  • Hornyik Sándor

    Kedves G!

    Azt hiszem, alapvetően ugyanazt gondoljuk a film „üzenetének” tartalmáról, csak a „hordozóról” alkotott véleményünk eltérő. Igen, a film arra a toposzra épít, hogy csúnyán és meggondolatlanul vágjuk gallyra a Földet. Igen, a film egy bájos mesét mond el orbitálisan nagy fákon lakó, gyönyörű, humanoid lényekről, akik békében és harmóniában élnek környezetükkel. Igen, James Cameron és csapata bizonyára nagyon szimpatikus emberekből áll, akik bizonyára szelektíven gyűjtik a hulladékot, és a legritkább esetben használnak papírt. És, számomra még az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer majd kékre festett, munkanélküli milliók fogják tömegesen lerohanni az őserdőket amortizáló bulldózereket, hogy birtokba vegyék a még elérhető nagyobb fákat. Ugye milyen borzasztó közhelyes ez így? No, hát szerintem ilyen ez a film is, és minél többet költünk az ilyen filmekre, annál nagyobb hülyét csinálunk magunkból, mert ugye azt nem gondolod te sem, hogy a film bevételét majd alternatív energiaforrások kifejlesztésére fogják fordítani. Hát, nem! Hanem ugyanilyen 3D-s filmeket fognak csinálni belőle, amit majd 3D-s tévéken nézhetünk, és közben arra gondolhatunk, hogy az ilyen hatalmas katonai-gazdasági komplexumok ellen úgy sincs semmi esélyünk, tehát a legjobb, amit még egyáltalán tehetünk az, ha az általuk finanszírozott filmekben éljük ki egy másfajta világról szőtt fantáziáinkat. Tudom, hogy ez így paranoid, bölcsész szarrágásnak tűnhet, de ha már tényleg nincs számunkra más elérhető formája a tiltakozásnak, akkor legalább ne nézzük meg az Avatár második és harmadik részét, hátha akkor igényesebb és ötletesebb filmekre költik majd a pénzünket. Mondjuk olyanokra, mint a District 9, melyet melegen ajánlok figyelmedbe akár DVD-n is, ha még beéred a 2D-vel. Ha viszont jobban érdekel a politikai filozófia és az, hogy hol és milyen valós háborúk folytak és folynak mostanában, akkor olvasd el ezt: Afflicted Powers: the State, the Spectacle and September 11. De a Bombák földjént ne nézd meg, akármennyi Oscart is kapott, mert az nem mese, de nem is a valóság, hanem egy háborús propaganda-film.

  • kishawa

    Gaiára vágni a Földet! hehe

  • halp

    Alapvetően értitek félre a film “üzenetét”, a narratív keret kb. annyira fontos az avatarnál mint egy mai játékipari (fps és kaland megoldásokat is tartalmazó “hibrid”) terméknél – semennyire. Ma a film mellett a játékiparban van a legtöbb pénz és fejlesztés (a 3D baromságot is karöltve nyomják). Ilyen játékprogramokkal sem az irodalmi élmény miatt játszanak milliók, hanem (amellett persze hogy altervalóság a hétköznapi mellett) a repülés, a száguldás, az agresszió stb. “élménye” miatt, amit a hétköznapi valóságban korlátozott (a tömegek fékentartása a média által -Baudrillard). Szerintem feltételezhető hogy Cameron involválva van üzleti szempontból a játékiparban is. A film címe célratörően egyszerű. Összehasonlítva pl. a mátrix1-el, ami képromboló (az illúzióval szemben a fájdalmas „valóság”, ami elvezet a metafizikai valósághoz), az Avatar a játékipar apológiája: nyomorék vagy? vagy unatkozol? vagy eleged van? stb. -légy az avatarod: száguldj a mesében varázslatos képességű vagy erejű lényként-gyilkosként. Ez jellemző a mai generációkra, alig várják, hogy hazaérjenek és elmerüljenek avatarjaikként a különböző valóságokban, miközben elfelejtenek még enni is. A navi „bioszféra” pedig egy a metafizikait teljesen nélkülöző primitív informatikai modell: a flóra mérhető elektromos impulzusokkal kommunikál, a fauna USB csatlakozóval van ellátva, az ősök fáját (a szervert) ami az adatokat tárolja, ha megsemmisítik, bukik az egész adatállomány – a spiritualitás teljes hiánya, 1Ds materialista modell.

  • rusticus

    Kedves Sándor!

    Köszönöm a választ!

    Üdv:

    G

  • Matte95

    “Úgy tűnik, hogy a stábban senki se akarta magát komolyabb tudományos-fantasztikus regények olvasásával fárasztani”

    Elmondanám a cikkírónak, hogy James Cameron tökéletesen elmagyarázta Pandora élővilágát, hogy miért világítanak a növények sötétben, azt hogy a na’viknak az agyukban ösztönösen beavatkozik a “felelősek vagyunk egymásért” szoftver, ezért nincsenek gyilkosságok a törzsekben, stb. ,stb. És ha Pandora nem hasonlítana a Földre, az emberek nem mennének oda. Te most a világ eddigi legtöbb pénzt hozó filmjét, tehét a világ eddigi legjobb filmjét degradáltad le. Akkor ezek szerint neked nincs olyan hogy tökéletes film. Ha a történetet nézzük, ez akár fordítva is történhetett voln. Ők jönnek ide hozzánk, mi meg megvédjük magunkat. Csak tudod hogy James mért nem akarta ezt? Mert akkor a magadfajta szőrszálhasogatók első gondolata az lett volna, hogy nem eredeti az ötlet.

    Utóirat: Pandorán nem a na’vik a csúcsragadozók, hanem az erdőben a Thanator, a levegőben pedig a Leonopteryx.

  • Matte95

    *Ja és csak a magyar szinkronnal gyengék a párbeszédek.

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány