A felhő mögött – a digitális szolgáltatások és eszközök hatása a mindennapi tapasztalásra

Vitathatatlan tény, hogy az elmúlt 10 év technológiai fejlesztései teljesen átalakították a mindennapok rutinjait. A digitális és hálózatalapú eszközökkel és szolgáltatásokkal átszőtt életvilág a tapasztalásnak egy olyan új dimenzióját hozta el, ami pár éve még elképzelhetetlen lett volna. Ahogy Nicholas Carr fogalmaz: az emberiség történetének legnagyobb migrációja ment végbe. A digitális eszközökhöz köthető új tapasztalási sémákból és kapcsolódó esettanulmányokból hatalmas gyűjtést készített blgojában James Bridle. A fiatal angol teoretikus 2012-ben robbantott ki vitát a „The New Aesthetics” néven elhíresült elméletével és a hozzá kapcsolódó említett gyűjtésével. Az „új esztétika” szerint a digitalizálási folyamat során az emberi élettér egyre több dimenziója válik mérhetővé és tárolhatóvá, azaz kalkulálható lesz, ezáltal nyújtva számos előnyt használóiknak. A Bridle-i esztétikai paradigma alapegysége tehát a valóság számítható paraméterei és az ennek mentén, algoritmusok által létrehozott képek és hatások.

user632.gif

User 632 – Undef (2013) | forrás: rhizome.org

Érdemes azonban egy kicsit tovább menni, mert az algoritmikus segítséggel megszülető látványokon túl, maga a fizikai-digitális viszony is átalakulóban van. Amit ma infrastrukturális szolgáltatásnak nevezhetünk, mind használja a digitális profilalkotást a fogyasztó minél kielégítőbb kiszolgálásának érdekében. Az, hogy a világ (akár állami, akár gazdasági szinten) hogyan viszonyul az egyénhez, már elválaszthatatlanan a megannyi profiltól és az egyénhez rendelt adatoktól. Ezt szemlélteti a tranzitblogon néhány hónapja bemutatott Timo Toots-munka, a Memopol. Az installáció „kilopja” a hozzáférhető adatbázisokból a látogatóról ott tárolt információkat. Egy fizikai tárgyként teszi hozzáférhetővé azokat a „lebegő” adatokat, amik a digitális univerzumban összegyűltek. Edward Snowden szivárogtatása óta tudható, hogy az installációban is bemutatott profilalkotási technológiák milyen részletekbe menően pontos képet tudnak adni a vizsgált személyről.

A profilalkotást azonban nemcsak a politikai hatalmak, hanem a piac is előszeretettel használja. Ezt hívják big datának. Ahogy az internetes mondás tartja, ha valami ingyen van, ott te magad vagy az áru. A kényelmet biztosító szolgáltatások nagy része tehát nem ingyenes, csak egy jelenleg még alul értékelt valutával kell érte fizetni: a személyes adatokkal és a felhasználói szokásokkal. Mivel életterünk egyre több része válik kalkulálhatóvá és feldolgozhatóvá – a mobileszközök terjedése miatt –, egyre mélyebben gyalogolnak bele a politikai hatalmak és a multik a magánszféránkba. Az ezzel szembeni ellenállás lehetőségét sok művész feszegeti, a legérdekesebbeket a Prosthetic Knowledge nevű blog gyűjtötte ki a Rhizome.org felkérésére. Frissessége okán Curtis Wallen igen tanulságos Aaron Brown projektje sajnos nem került be a válogatásba. Wallen fél év kutatással megkereste annak a módját, hogyan tud „egyszerű művészként”, pusztán technológiai segítséggel egy teljesen hamis személyazonosságot létrehozni.

eurocentric.png

forrás: new-aesthetic.tumblr.com

Az általunk ismert „angolszász” internetet uraló giga vállatok mára komoly (geo)politikai tényezőnek számítanak. Elég, ha csak a Google kínai törekvéseire és az azzal szembeni ellenállásra gondolunk. Tulajdonképpen a Richard Barbrook és Andy Cameron által bemutatott „virtuális osztály” a kalkulálható világ hűbér urainak tanácsadói és szövetségesei lettek. A kaliforniai ideológia már nem az információ szabadságról és a lehetőségekről szól, hanem a felhasználókról és az elérésükről, az általuk nyújtott adatok kiértékeléséről és hasznosításáról. Kalifornia a feje annak a szolgáltatóiparnak, mely a fizikai tér és a digitálisan elérhető szolgáltatások minél kielégítőbb összefésülésével célozta meg a mindennapi rutinok digitalizálását. Az előbbiekben már linkelt Benjamin Bratton ezt a globális – már politikai hatalommal is bíró – informatikai síkot hívja „Stack”-nek. A téma olyannyira aktuális, hogy január végén Berlinben a Transmedialén élőben is meghallgatható és megvitatható Brattonnal az álláspontja.

Azt, hogy a marketinges eszközként létrehozott közösségi oldalaknak mekkora a politikai jelentősége, ma már senki nem vitatja. Az arab tavasz, a kijevi blokád, a tavaly decemberi diáktüntetések vagy az Occupy Mozgalom mind bizonyítják, hogy mikre képesek a felhasználók, ha céltudatosan kezdik el használni a kormányok fölött álló „felhő” rendszereket.

Alapvető kompetenciákra és némi jártasságra is szükség van ahhoz, hogy miközben a legminimálisabb hozzáférést adjuk a magánéletünkhöz, maximálisan ki tudjuk használni ezen rendszerek lehetőségeit. A F.A.T (Free Art and Technology Lab) művészcsoport már több éve ezen kompetenciák előmozdításán és az említett rendszerek eltérítésén, kiforgatásán dolgozik. Konceptuális programjaik láthatóvá, megérthetővé vagy éppen sokkal könnyebben kihasználhatóvá tesznek digitális szolgáltatásokat és az azok mögött húzódó rendszereket. Böngészőbe telepíthető bővítményeikkel megnézhetjük, mit látnak a kínai felhasználók az általunk ismert webből, riasztást kapunk, ha a Google-nek személyes adatokat küld a böngészőnk, vagy például ingyenessé tehetjük az Amazont, hogy csak a legnépszerűbb projektjeiket említsem. A digitális szolgáltatóipart kiszolgáló hatalmas apparátusok láthatóvá tétele igen hálás téma, mert alig van róluk fellelhető anyag. Trevor Paglen fotográfusnak viszont sikerült lencsevégre kapnia pár láthatatlan infrastruktúrát. A Border Check projekt http://www.bordercheck.org/ a szerverek és adathálózatok virtuális világában követi nyomon, hogy honnan is jönnek az adatok. Daniel van der Velden és Vinca Kruk e-fluxra írt esszéjéből pedig kiderül, hogy igazából mit is értünk a felhő fogalma alatt, és hogy az napjainkban miért megkerülhetetlen.

cloud is a lie.jpg

James Bridle: The Cloud is a Lie, 2011 | forrás: shorttermmemoryloss.com

Meglátásom szerint kiemelt fontosságú, hogy az új technológiák művészeti felhasználásának ne a technológia által kínált lehetőség megragadása legyen a célja, hanem az általa gerjesztett hatással szembeni elemző, kritikai állásfoglalás. Így a művészet eszköztára alkalmassá válhat a legaktuálisabb, legszélesebb tömegeket érintő technológiai kérdésekre való reflexióra, a kommercializálódás veszélye nélkül. 

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány