Mozgó képek és mozgó terek. Miről fog szólni most három hónapig a tranzitblog?


Polyák Levente
: Az építészet az a művészeti ág, amelyhez egyszerre mindenki közel érzi magát – az épületek körülvesznek minket, strukturálják napjainkat, elősegítik és megakadályozzák cselekedeteinket. Ugyanakkor az építészet egyes összefüggései – az épületek építésének technikai követelményei miatt – kevéssé hozzáférhetőek, értelmezhetőek a kívülállók számára. De az építészet nemcsak épületek építéséből áll. A térrel és a térben zajló társadalmi folyamatokkal foglalkozó diszciplínaként az építészet feladata túllép a fizikai tárgyak tervezésén: Michael Hays szerint az építészet „a szimbólumokba és a jelentésfolyamatokba a társadalmi rend határán való beavatkozás, a társadalmi szimbólum-termelés sajátos formája, amelynek elsődleges feladata a koncepciók létrehozása.” Nem véletlen, hogy az építészet és az épített környezet kérdéseivel legalább annyit foglalkoznak a vizuális kultúra különböző létrehozói és elemzői, mint az építészek. E kitágított építészeti definíció által inspirálva az építészet által felvetett kérdéseket a pszichológia, a társadalmi kapcsolatok, a film, a képzőművészet, a térképészet és az internet összefüggéseiben vizsgáljuk.

Götz Eszter: A hatalmi struktúrák alól kibújva, a rendszerváltás után nem csupán a társadalmi formák újfajta berendezkedését kellett megtanulni, de a fizikai tér használatában, a város és a városlakók viszonyában is valami alapvető változás történt. Elvárások és politikai szabályozók helyett akciók, lehetőségek és persze csapdák is nyíltak, de az bizonyos, hogy a városi teret felmérő szubjektív topográfia egyszerre több generáció számára is meghatározó kérdés lett. Budapest 1989 előtti mentális térképe lezárult, megszilárdult, és már nem sok köze van a mai nagyváros folyamatosan mozgásban lévő helyeihez, használati struktúrájához. A város helyeit és nem-helyeit kereső kortárs gesztus többféle művészeti ágból merít inspirációt: a Filmszemlén bemutatott friss hazai filmtermés városértelmezéseiből, kiállításokból, aktuális városformáló ötletekből és abból a bonyolult viszonyból, ami ház, utca, ember és város között a vizualitás szintjén ma megélhető.

Hornyik Sándor: Jó húsz évvel a rendszerváltás után átmeneti régiónkban továbbra is izgalmas kérdés, hogy miként keverednek a különféle esztétikai és politikai ideológiák a kép-, a tárgy- és a téralkotás különféle indíttatású praxisaiban. Az is lényegbevágó kérdés, hogy ezek a bizonyos ideológiák (pl. modernizmus, posztmodernizmus, aktivizmus, nacionalizmus) miképpen használják a különféle művészeti médiumokat. És az sem mellékes, hogy az egyes médiumok, példának okáért a film, a fotó és az építészet, milyen ideológiák mentén képesek saját médiumaikat, illetve a társadalom és a politika különféle rendszereit kritikailag vizsgálni. Talán az lehetne ma a kritika elsődleges feladata, hogy ezeket az ideológiákat szétszálazza, és saját értékrendszerein belül elemezze. Az efféle kritika valószínűleg ahhoz is hozzájárulna, hogy a képzőművészet eszmei és gyakorlati tereiről, valamint lehetséges funkcióiról tisztább képet alkossunk.

Mélyi József: A Műcsarnokban megrendezett, a Balázs Béla Stúdió történetét bemutató kiállítás egyes filmjeiben hol a középpontban, hol pedig a periférián megjelennek a hatvanas-hetvenes évek – mindenekelőtt budapesti – művészeti helyszínei, a lakásoktól kezdve az Iparterv kiállítóteréig, a közterektől a műtermekig. Nehéz megragadni, miben mások ezek a terek, mennyivel volt kisebb vagy nagyobb a szabadságfokuk, mint a művészet mai helyszíneinek. Azt is nehéz talán egyértelműen kijelölni, melyek ma a képzőművészet kulcsfontosságú helyszínei. Van-e átfedés a harminc-negyven évvel ezelőtti terekkel? És vajon megjósolható-e, milyen lesz, mondjuk harminc-negyven év múlva Budapest térképe ebből a szempontból? Megvalósul-e a most felvetett múzeumi negyed, összekapcsolódik-e a Szépművészeti a Műcsarnokkal vagy a Nemzeti Galériával? És mi történik a Munkásmozgalmi Múzeummal?

  • iparterves

    “pl. modernizmus, posztmodernizmus, aktivizmus, nacionalizmus)”- ezek ideológiák?

  • iparterves

    Múzeumi negyed? Milyen “szofverrel”? Milyen anyaggal? A németes Mélyi nyilván tudja, hogy akárcsak Bécsben, a KHM-ben a Szépművészeti anyagának(színvonalában és anyagában is)sokszorosa van.
    Olyan gyűjtőnk, mint Leopold úr vagy Batliner ügyvéd úr: nincsen.
    Csinálni egy magyar kortárs múzeumot, persze, remek lenne. De – minden tiszteletem mellett – meg kell mondani: “másodlagos frissességű” dolog lenne az.
    A Ludwig pedig egyáltalán nem képes arra, hogy a nemzetközi kollekcióját fejlessze.
    A folyamatos el-és lemeradás biztosítva.
    Egy kortárs gyűjtemény pedig jó ídőre konzerválná is ezt a distanciát.

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány