A Szabadiskola vendége Artur Zmijewski volt

A résztvevők beszámolója

Artur Zmijewski novemberben három napos workshopot tartott a tranzit.hu nyitott irodájában. Az már a bemutatkozó prezentációból kiderült, hogy ez alkalommal nem Zmijewski munkássága, illetve sajátos, a korrektség/a művészi szabadság határain egyensúlyozó módszere, hanem egy általa korábban már több alkalommal kipróbált, egyéni problémafelvetéseket közösen tárgyaló, majd azokra csoportosan reagáló alkotómunka lesz.
A módszer lényege a csoport identitásának nem bemutatkozáson/ismerkedésen, hanem diskurzusokon/vitákon/közös munkán keresztül történő kialakítása. Az idő rövidsége miatt olyan problémákat vetettünk fel, amelyek megoldására (de legalább megjelenítésére) reálisan lehetőség mutatkozott. A halmaz szűkítése után, a workshop utolsó napján három csoportmunka készült el. Az alábbiakban néhány résztvevő válaszait olvashatjátok a közösen töltött időről és a csoportmunkáról.

Az Ismerkedés idegenekkel a Szabadság-hídon a workshop keretében valósut meg. Résztvevők: Artur Zmijewski, Zoe Karlon, Katie Johnston, Varga Lili. Fotó: Varga Lili
Az Ismerkedés idegenekkel a Szabadság-hídon a workshop keretében valósut meg. Résztvevők: Artur Zmijewski, Zoe Karlon, Katie Johnston, Varga Lili. Fotó: Varga Lili

Felrázni, meglepni a dolga után rohanó városlakót. Hogyan lehetséges ez egy köztéri performansszal? Mi volt a stratégiátok, hogyan figyeljenek rátok? A visszajelzések alapján sikeresnek tartjátok az akciót? Hogyan reagálnátok fordított esetben, ha titeket próbálna valaki kizökkenteni a rutinból? – A kérdésre a csoport nevében Varga Lili válaszolt:

A Szabadság híd közepén megvalósított akció az „Itthon maradni vagy külföldre menni” témakörrel kapcsolatos kötetlen beszélgetésre és falatozásra invitálta az arra járókat. Habár nem jött össze a célul kitűzött “nagy asztaltársaság”, sokan megálltak beszélgetni, a téma egyértelműen sokakat foglalkoztat. Nem könnyű kizökkenni, se kizökkenteni a mindennapi rutinból, az akció után mégis úgy gondolom több ilyen kezdeményezésre lenne szükség, mert egy a közvetlen környezetünkön kívüli beszélgetőpartner egészen új perspektívába helyezhet akár egy unalomig ismételt kérdést is.

vlcsnap-2016-01-05-13h44m13s472

vlcsnap-2016-01-05-13h42m14s302

vlcsnap-2016-01-05-13h43m26s311
Jelenetek a Kebab Manifesto című videomunkából, ami a workshop keretében készült. Résztvevők: Zoe Karlon, Katie Johnston, Szász Lilla, Nemes Csaba, Artur Zmijewski, Varga Krisztina, Papp Dóra

Andy Warhol és a magyar miniszterelnök. Étkezés és xenofóbia. Kortárs politikai reflexió vagy appropriation? – A kérdésre a Kebab Manifesto készítői közül Szász Lilla válaszolt:

Orbán Viktor 2015. szeptember 7-én egy diplomatáknak tartott értekezleten kijelentette, hogy: „Örülünk a körúti kebabosoknak és a szír henteseknek, de nem akarjuk, hogy az arányuk hirtelen, azonnali hatásra megugorjon.”
A közös gondolkodás Orbán Viktor kjelentéséből, illetve a még jelenleg is látható Ludwig Goes Pop kiállításból indult ki. Nemes Csaba ötlete volt, hogy Andy Warhol Eating a hamburger című munkáját vegyük alapul ahhoz a videómunkához, amit Orbán kijelentését követően, arra reagálva a körúti kebabosokban készítettünk. A videó szinte egy az egyben leköveti Warhol videóját, annyi kivétellel, hogy ebben az esetben a háttér nem semleges (részletek látszanak a helyekből), illetve a magyar mellett angolul, lengyelül és oroszul is elhangzik az ismert mondat: “My name is… and I am eating a…” (itt gyros-t). A videó felvállalt appropriation és kortárs politikai reflexió egyben, két helyzet, egy pop art kiállítás és egy miniszterelnöki kijelentés egybeeséséből következett állásfoglalás. A videót itt lehet megtekinteni

Ajándék a szomszédaimnak. A workshop során készült festmények egyike. A projekt résztvevői: Katie Johnston, Zoe Carlon, Varga Lili, Artur Zmijewski, Papp Dóra. Fotó: Papp Dóra
Ajándék a szomszédaimnak. A workshop során készült festmények egyike. A projekt résztvevői: Katie Johnston, Zoe Carlon, Varga Lili, Artur Zmijewski, Papp Dóra, Róza El-hassan. Fotó: Papp Dóra

Nem ismerem a szomszédaimat. Hogyan lehet egy ilyen, a városi létet jellemző sajnálatos helyzetre egy művészeti workshop keretében reagálni? Mennyiben volt más csoportban dolgozni és végrehajtani az akciót? Egyedül megtetted volna/megtennéd? – A kérdésre Papp Dóra, az Ajándék a szomszédaimnak akció egyik résztvevője válaszol:

A probléma nagyon jellemző a városban, a legalapvetőbb kapcsolat sincs meg az emberek között, akik a mindennapjaik jó részében egyetlen fallal vannak elválasztva egymástól. Leginkább egy panelhez vagy egy hotelhez hasonlít a ház, ahol lakok: nincsenek közös, nyitott terek, nincs gang vagy olyan lépcsőház, ahol összefuthatunk. A workshopon a közös ötletelésnek köszönhetően sikerült figyelnem arra, hogy ez bizony zavar. A csoport közös döntése volt, hogy ajándékot adjak a szomszádaimnak. Saját alkotásban gondolkodtunk. Az absztrakt festmények elkészítése fért bele az időbe és lehetővé tette a közös alkotást is. Minden festményben van legalább egy-egy ecsetvonás a csoport tagjaitól.
Az ajándékokkal becsengettünk a szomszédokhoz. Eleinte hárman, majd egyedül is próbálkoztam két helyen. Bemutatkoztam, elmondtam hol lakom a házban. Elmeséltem, hogy egy műhelymunkában vettünk/veszünk részt, és azt is, hogyan keletkeztek a festmények. Végül megkérdeztem, elfogadják-e valamelyik művet ajándékba. Megismeretem a közvetlen szomszédaimat és még két másik emeleten is jártam. A legkedvesebb élményem aznap este történt. Egy cetli várt az ajtón: a szomszéd irodából még egyszer megköszönték a festményt.

A beszámolót összeállította: Erlich Gábor

Szász Lilla Artur Zmijewskivel készült interjúját hamarosan publikáljuk.

A művészet szándéka

Interjú Artur Żmijewskivel a problémamegoldásról és a csoportdinamikáról budapesti workshopja kapcsán

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány