“A kollektív gondolkodásnak az is fontos része, hogy ne gondoljuk se magunkat, se másokat mindent tudónak”

17 kérdés a Bábel közösségnek

A Bábel tábort 2018-ban kezdeményezte két művészeti egyetemre járó fiatal, Petrányi Luca, a MOME Építőművész szakos és Solymár Fanni, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatója. Hagyományteremtési szándékkal kezdtek egy interdiszciplináris programsorozat megvalósításába, aktuális témák mentén. A mára közösséggé alakult Bábel táborok sajátossága, hogy mindenki osztozik a feladatokban, egyforma jelentősége van a működtetésnek és a tartalomnak, ezen belül a gyakorlati és az elméleti foglalkozásoknak.

Különböző háttérrel és különböző tudásokkal rendelkező emberekkel, a semmiből, anyagi források nélkül tábort építeni, igyekezni a feladatokat és felelősségeket egyenlően elosztani, mindenről közösen dönteni, a másik véleményét, gondolatait minden esetben meghallgatni nem könnyű dolog, de ha sikerül, létrejön valami, ami igazán a tiétek.

Tizenhét kérdést közösen megválaszolni, aggódni amiatt, hogy a másik egyetért-e az előző és a következő mondatoddal, átnézni, hogy a másik mit írt, és elfogadni azt is a sajátodként legalább ugyanilyen nehéz, de közösségben élni is nehéz; a másikat nem elnyomni, egyenlő feltételeket és lehetőségeket teremteni, az egyéni érdekeidet nem előtérbe helyezni.

A Bábel a mi kísérletünk arra, hogy alternatív megoldásokon keresztül próbáljunk ezekkel a nehézségekkel időről-időre megbirkózni. A kísérletben benne foglaltatik a kudarc lehetősége is, szükséges hozzá az állandó reflexió és önreflexió, a célok megkérdőjelezése, új motivációk keresése és a régiek életben tartása, de legfőképp emberek szükségesek hozzá, akik segítenek építeni, javítani és örülni annak, amikor sikerül.

A napok fontos eleme az eligazítás, az információk megosztása, hogy mindenki tisztában legyen, hogy mik az aznapi feladatok, workshopok, mikben van szükségünk segítségre, mik a tudnivalók (2019). Az első két évben ezt főleg Fanni és Luca demonstrálták, de 2020-ban már minden egyes összejövetelen más és más moderált, illetve a táborozók maguk is el tudták igazítani az újonnan jövőket. Ennek az evolúciójában is látszik hogy egyre kevésbé válik el a táborozó és a táboroztató.

Kezdjük az elején: miért hoztátok létre a Bábel tábort? Egyfajta hiányérzet inspirálta? Jövő víziót kerestetek, vagy ilyesmiben nem is kell/érdemes gondolkodni?

Hiányát éreztük egy olyan közegnek, amely lehetőséget teremt arra, hogy meghallgathassuk egymást és kapcsolódhassunk egymáshoz. Úgy éreztük, hogy a városi lét, az eltérő szakmák és a tudás áruvá válása megakadályozza a feltétel nélküli tudásmegosztás lehetőségét. Ez a hiány inspirált minket egy olyan tér megteremtésére, ahol a különböző szakterületről érkező fiatal felnőttek közösen tölthetnek időt, kiszakadva a megszokott városi közegből. Célunk volt egy olyan légkör megteremtése, ahol a tudáscsere együttműködéshez vezet és a produktum helyett a folyamaton van a hangsúly. Ezek a motivációk a személyes érzésekből kiindulva egy kísérlet megvalósításához vezettek, melyben arra voltunk kíváncsiak, hogy mások is érzik-e ezeket a hiányokat, nekik is igényük van-e kipróbálni egy másfajta közösségi modellt.

Szerintünk fontos hogy legyen vízió, főleg egy olyan rendszerben ahol egyre inkább ellehetetlenítik a jövőbe tekintést. A Bábel közösség – amely három év alatt egyre erősebb és szorosabb kapcsolatokra épül – rengeteg új kaput nyitott meg. A közösség már-már teljesen önjáróvá vált, a tagok organikusan vállalnak feladatokat és felelősséget. Előre mutatónak érezzük ennek a közösségnek a létrejöttét. Hiszünk abban, hogy egy párhuzamos, alternatív valóság, egy ideális társadalom létrehozása nem az illúziókban való hit, hanem az élhető jövőnk előkészítése. A megosztás, a közösségi létforma “megtanulása” nagy feladat. Az ego, és az önérdek háttérbe helyezése szintén, és ez valójában az egyik alapköve ennek az együttlétnek. Számunkra ideális elképzelés, hogy sok kisközösség létrejötte és működése hálózatba illeszkedve kínálhat alternatívát a jelenlegi helyzetre, így megalapozva a társadalmi és politikai szempontból élhetőbb jövőt.

A délutáni előadásokon, beszélgetésen mindenki részt vesz. A két évvel ezelőtti tábor profitját egy saját sátor elkészítésére fordítottuk, amely tökéletesen funkcionál a nagy közös programok befogadására. 

Milyen referenciáitok, mintáitok, korábbi tapasztalataitok vannak, amik oda vezettek, hogy éppen egy ilyen közösségi formát választottatok?

A referenciáink között szerepelnek a különböző vallási felekezetekhez kötődő gyerekkori táboroktól kezdve a más országokban megélt évek tapasztalatai. A különböző helyeken eltöltött idő nagy hatással volt ránk és formálták a közösséghez való viszonyunkat. Az eltérő társadalmi minták és helyzetek inspirációként szolgáltak a tábor közösségi szerkezetének kialakításában. Az egyik ilyen fontos tapasztalat az Indonéziában található közösségi alapokon nyugvó kulturális és társadalmi berendezkedés volt. A másik fontos tapasztalat, hogy rengeteg eseményen, fesztiválon, mini fesztiválon, művésztelepen stb. vettünk részt mindketten. Ezek az események egy bizonyos dimenzióban nem voltak kielégítőek (vagy elértünk egy bizonyos korba, amikor már magunk is aktivizálódásra vágytunk). Tulajdonképpen könnyebb volt megfogalmazni, hogy mi az, ami hiányzik. Referenciáinkat ilyen módon használtuk kiindulópontnak: megfogalmaztuk, hogy mit tartunk értékesnek bennük és miben lehetne annál több, vagy tőlük eltérő tartalmakat megfogalmazni.

A 2019-es táborban felépített komposzt felavatási rítusához való gyülekezés látható a képen.

Miben generációs vállalkozás a Bábel? Mi jellemzi a generációtokat? Más-e az előttetek járó 30-sok, mögöttetek járó 20-asok helyzete?

Nyilvánvalóan nehezünkre esne generációs vállalkozásként tekintenünk egy folyamatban lévő projektre, ugyanakkor valóban van egy jellemző életkor a tábor résztvevői között.

Azt lehet mondani, hogy leginkább a kiábrándultságunk oka különbözik a minket megelőző generációk kiábrándultságától. Mi egy olyan időszakban nőttünk fel, amiben úgy tűnt, hogy nekünk már könnyedén elérhető lényegében bármi, amit adott esetben a jövőnket illetően elképzelünk.

Ugyanakkor meglehetősen sokan vannak, akik felnőtt életük elején azzal szembesültek, hogy ezek a lehetőségek nem valódiak. A folytonos individualista önmegvalósítás reménye és az elmagányosodás ellen vívott küzdelem kettőssége is jelen van. A szocializmusról meséket hallottunk, a kapitalizmusnak pedig az ígéretét, de a félperifériás helyzetben igazából egyik sincs jelen. Ebből ered a motiváció az alternatív megoldások kereséséhez.

A nálunk fiatalabbak számára mintha már kevésbé lenne megterhelő a körülöttük lévő világban működő mechanizmusok adaptálása. Ez egyrészt persze a kritikai gondolkodás eltűnését is jelentheti, másrészt viszont egy egészen újfajta diskurzus megjelenését, egészen újfajta megoldási javaslatokkal. Úgy tűnik, hogy a következő generáció kevésbé hitegeti magát olyan illúziókkal mint az Y generáció: és ez akár egyfajta cselekvőképességet is generálhat.

A 2018-as első tábor első napja: az alapkő letétel, azaz a közösségi sátor felépítése. A sátrat az első két évben a Hello Wood-tól kaphattuk kölcsön, amit ezúton is nagyon köszönünk nekik.

Mi a szerepe a kollektivitásnak?

A közös felelősség többféle funkciót lát el: egyrészt megszünteti a táborozók és táboroztatók között húzódó határt azáltal, hogy mindenki bevonódhat az alkotásba és a feladatokba is. Másrészt lehetőséget ad a visszacsatornázásra, arra, hogy vissza is adj egy közösségnek, ahonnan kapsz valami jót.

Miért fontos a kollektív felelősségvállalás?

A közösségi felelősségvállalásra szükség van, különben a Bábel nem lenne más, mint egy tábor, ahova befizetsz és jól érzed magad. Nálunk ez egy organikus folyamat: első évben Fanni és Luca vállalták az operatív feladatokat és szervezték meg a workshopokat. A következő évben munkacsoportok alakítására ösztönöztek minket, ahol közös ötletelés és szervezés mentén alakult a program. Ez az irány folytatódott a harmadik évben: a csoportok önállóan kerestek meg vendégelőadókat és fellépőket.

Hogyan kell ezt tanulni, gyakorolni?

A Bábel közösség viszonylag homogén életkor, érdeklődés és alapelvek tekintetében, de még így is sok dologban nagyon eltérően gondolkodunk. Egyelőre kísérletezünk a különböző formátumokkal, mi az ami működik és mi kevésbé, de ehhez elengedhetetlen, hogy személyes szinten reflektáljunk a folyamatokra. Sokat kell még tanulnunk és fejlődnünk ahhoz, hogy egy organikusan és gördülékenyen mozgó közeg alakuljon ki. Fontos, hogy nincsenek állandó felelősei egy-egy részfeladatnak: lehet, hogy egyik nap budit építesz és másnap a vadnövényes sétát vezeted.

Ahogy a munkacsoportok kialakultak és elindult a kollektív szerveződés, láthatóbbá váltak a felelősségi körök és a hozzájuk tartozó feladatok is. Szerintem ez a transzparens működés az, ami hosszútávon garantálja az önkéntes részvételt a különböző munkafolyamatokban és lehetőséget teremt a Bábel fejlődésére.

A mosogató állomás, mely szimbolizálja a feladatok megosztását. Egy olyan tevékenység kapcsolódik hozzá, amit naponta minimum 3-szor nagy mennyiségben kell elvégezni, és el kell végezni, különben nem működik a konyha. Jó esetben minél több ember végzi, annál kevesebb az egy főre jutó munka. 

Hogy alakul a működés? Milyen struktúrabeli változások figyelhetőek meg az elmúlt három évben?

A működés egyre nyíltabbá és rugalmasabbá vált a projekt indulása óta. Ahogy a résztvevők egyre jobban bevonódtak, úgy bővült a közösség is. Egy bizonyos résztvevői számon túl a működési struktúra átalakulni kényszerül, míg az ötlet éppen a kis közösségekre épül. Ahhoz, hogy a kezdeményezés nyílt és befogadó maradhasson, több ilyen közösségnek kéne szerveződnie. Ennek érdekében a következő táborig célunk egy módszertani anyagot összeállítani, ami másokat is ösztönözhet a szerveződésre.

Van-e helye az elvonulásnak, az egyedüllétnek a tábor során?

Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy a tábor ideje alatt van-e lehetőség az egyedüllétre: persze, mindenki azt csinál, amit akar. Nyilván ajánlott a programokon való részvétel, de nincs senkire ráerőltetve egy kollektív akarat. Azért táborozunk, hogy jól érezzük magunkat, ehhez szükség van néha egy kis csöndre és egyedüllétre. Ilyenkor a legnagyobb nyugalommal félre lehet vonulni, amihez az eddigi táborhelyeken szerencsére mindig rendelkezésre állt egy közeli erdő, vagy legalább egy szimpatikus kaszáló.

Ha a kérdés magára a tábori helyzetre vonatkozik: a válasz akkor is igen; kiszakadás nélkül egy ilyen közösség nem is tudna működni. Jó, ha egy kis ideig kevesebb a zaj körülöttünk. Persze így a buborékunk is fújódik tovább, de először ezen a buborékon belül kell megtalálnunk a kapcsolatokat és kapcsolódásokat; később remélhetőleg majd a buborékon kívül is értelmezhető lesz a tevékenységünk. Szóval ez egy folyamat, ami kivonulással kezdődik, hogy amikor visszatérünk, magunkkal hozzuk és igyekezzünk integrálni az így megszerzett tudást a tágabb környezetünkbe. Folyamatos visszacsatolás történik kivonulás és integráció között. Illetve, tegyük hozzá, ez így buli. Természetben, vízparton, tábortűzzel, online jelenlét nélkül.

Van-e jelentősége a szerzőségnek?

Nehezen értelmezhető a kérdés egy olyan közösség esetén, amit eleve egy szélsőségesen individuális igények alapján szerveződő életből való kiábrándultság hívott életre. Nem a kollektív/individuális ellentét mentén gondolkodunk. Egy olyan utópiát próbálunk a gyakorlatban is megvalósítani, amiben nem is létezik a koncepciója ennek a konfliktusnak. Az utópia keretei között létrehozott alkotásokat persze elismerjük egyének, vagy kisebb csoportok saját teljesítményeként – hiszen e nélkül azt sem tudnánk megítélni, hogy kitől mit tanulhatunk – de a lényeg közös tudások, közösen megtalált megfejtések összegyűjtése.

A Bábel világán belül azért nincs jelentősége a “szerzőségnek”, mert nem célunk semmilyen kész terméket előállítani, amit aztán egy szerzői név alá rendelhetnénk. Amikor mégis létrejönnek produktumok (kerámiák, rajzok, festmények, előadások, stb.), azok elsősorban a közösség számára fontosak és segítik egy kollektív történet létrejöttét. Lehet, hogy egy-egy alkotás adott esetben a Bábelen kívül is működik, de a mi szempontunkból a létrehozás módjának, idejének, körülményeinek van jelentősége. A bábeli kísérlet az utópia keretei között a közösségi létezésre, mint végső célra helyezi a hangsúlyt, hogy aztán ezzel a tapasztalattal újra tudjuk értelmezni a körülöttünk lévő világ mechanizmusait.

 A táncos workshopokon sokszor játszunk mozgás alapú közösségi játékokat, amely más módon erősíti az emberi kapcsolatokat. 

Kell-e hierarchia?

Természetesen merülnek fel olyan részfeladatok, amiknél fontos, hogy legyen valaki, aki átlátja az egész folyamatot: például, ha valamit fel kell építenünk (a WC-től a pultig), de akár egy közös, irányított beszélgetés esetén is szükség van moderátorokra. Két dolgot fontos kiemelni ezzel kapcsolatban: 1. A hierarchiában elfoglalt pozíciók állandó újra osztása az egyes feladatok mentén történik: aki tegnap beszélgetést vezetett, ma kiskukta a konyhában. 2. Nem beszélhetünk a szó szoros értelmében vett vezetőkről (ahogy szerzőkről sem), a hangsúly a komponáláson, a koordináción van.

Ezzel együtt nem akarunk bohócot csinálni magunkból, nem egy WC építésénél kell demonstrálni az abszolút demokratikus döntési folyamatokat. Sokkal hatékonyabban tudunk együtt dolgozni, ha tisztában vagyunk egymás képességeivel és az önfenntartás ezek köré szerveződik, nem pedig ezek ellenében. A kollektív gondolkodásnak az is fontos része, hogy ne gondoljuk se magunkat, se másokat mindent tudónak. Azt próbáljuk elérni, hogy végső soron, ne előre meghatározott szerepek mentén alakuljon a tábor. A hierarchikus rendszerekre általában jellemző statikussággal szemben mi egy dinamikusan alakuló hierarchiát képzelünk el. Olyan alapvető dolgokról van szó, amiket a szocializációnk elején megtanulunk a társas létezésről, mégis életszerűtlennek tűnhetnek felnőtt mindennapjaink során. Nem véletlen, hogy ez (a praktikus terhek egyenlőtlen elosztása) a legtöbbször felmerülő kritika azok részéről, akik gyakrabban vállalnak kellemetlen feladatokat. Bőven van még ebben hova fejlődnünk. A Bábelnek az is célja, hogy rámutasson ezeknek a sokszor naivnak tűnő elgondolásoknak az alapvető szükségességére és értékeire.

 2018-as táborban tartott “társadalom-játék”, amelyben megpróbáltuk leszűkíteni azokat az alapfogalmakat, amelyek a legfontosabbak számunkra az ideális társadalomban. Megvitattuk, megversenyeztettük a különböző definíciókat, végül demokratikusan összeállítottuk az legfontosabb 5 alap tételt.

Működik a bázisdemokrácia?

Bázisdemokratikus berendezkedés felé csak a legutóbbi, 2020-as táborban tettünk komolyabb lépéseket. Bár az ezt megelőző két táborban is invitáltuk a résztvevőket, hogy proaktívan formálják a napokat, mégis csak a legutóbbi alkalommal voltak jobban szétosztva a szervezői és megvalósítói feladatok. De még így is, az idei táborban is szétváltak a szervezők és a résztvevők; szeretnénk ezt fokozatosan teljesen megszüntetni és minden résztvevőt szervezővé is tenni, hogy az “előadó” és “befogadó” a “szakács” és “étkező” mind közös cselekvővé váljon. Tehát bázisdemokráciáról még valójában nem beszélhetünk, de arrafelé szeretnénk haladni.

Mi nőhet ki ebből? Közös ügy? Értékközösség?

A Bábel egy alternatív valóságot teremt. Különböző területen dolgozó, gondolkodó, alkotó emberek találkoznak és megosztják a tudásukat egymással. Ezek a találkozások már önmagában közösséget, közösségeket kovácsolnak, illetve újabb és újabb olyan projekteket szülnek, amik, bár nem hivatalos részei a Bábelnek, mégsem egészen elkülöníthetőek. Idén a tábor után elkezdtünk egy saját alternatív oktatást, tanulókört is: “Falu” és “Rítus” tematikák mentén állítottunk össze egy-egy tanítási tervet, amelyben hétről-hétre más résztvevő vezetésével tanulmányozunk filmeket, szövegeket, illetve közös kutatást végzünk és közösen tanulunk egymástól, folyamatosan reflektálva egymásra.

Mi a belépési küszöb? Mennyire inkluzív?

Az inkluzivitás-exkluzivitás jelensége a Bábel esetében gyakran felmerül a beszélgetéseink során. A hozzávetőleges konszenzus erről az, hogy meglehetősen exkluzívak vagyunk, de praktikus okokból. Nem arról van szó, hogy bárkit ki szeretnénk zárni, hanem úgy érezzük, hogy csak kis létszámban teremthető meg az a minőség, amit a Bábellel képviselni szeretnénk. Erre folyamatosan igyekszünk reflektálni, ezért a legutóbbi táborban felmerült egy, a közösségszervezés módszertanát bemutató gyakorlati útmutató létrehozása egy kiadvány formájában, vagy akár egy mentorprogram keretében. Fontos számunkra, hogy továbbadjuk a közös tudásunkat, így segíthetünk megteremteni újabb alulról szerveződő közösségeket.

A táborban sok esetben tartunk kis csoportos beszélgetős-gondolkozós-vitatkozós programokat: ezekben figyelhető meg leginkább, mennyire nem evidencia az egyetértés még hasonló háttérből jött fiatalok számára sem. Ennek a gyakorlása, illetve a minél több aktuális téma megvitatása az egyik központi tevékenységünk.

Miben más, mint más közösségek, tanulási formák?

Nem gondoljuk, hogy ne létezne hasonló: ez is egy próbálkozás a közösségépítésre, a közös tanulásra. Nyaranta egy-egy téma a kiindulási pont, amihez a közösség tagjai kapcsolódnak. Különböző módszerekkel teremtjük meg a közeget egy-egy workshop során, ahol mozgáson, alkotáson, vitán keresztül összerakjuk, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. Emellett év közben is hetente összegyűlünk: kérdések, alkotások mentén vitatkozunk, ezzel megalapozva a következő évi tábort. Ettől függetlenül is sokat foglalkozunk a nyáron történtekkel, hiszen a mindennapjainkban azok emlékeztetnek minket a közösségre.

A 2019-es táborban felépített komposzt felavatási rítusa. A Bábelen számtalan ad hoc jellegű, kollaboráción alapuló helyzet, játék, performansz alakul ki, vagy alakul meg. Ez mostanra az egyik sajátossága is lett a tábornak, mely a leginkább a tábor utolsó napján megrendezett (augusztus 20-i) Rítusban tetőzik, amikor utánozhatatlan és leírhatatlan dolgok történnek: játékon, táncon, színházon alapuló performanszot hozunk létre saját magunknak (nincs közönség).

Mit lehet itt tanulni, megtapasztalni? Miért fontos a gyakorlat? Hogy kapcsolódik össze az elmélet és a gyakorlat?

Fontos leszögezni, hogy két különböző ember a táborban mást és mást fog megtanulni. Lehet tanulni a közösségi létről, annak működéséről, a munkamegosztásról. Sokat foglalkozunk művészettel, ahol egészen eltérő témákat dolgozunk fel. Talán az a lényeg, hogy nem lehet tudni, mit fogunk megtanulni, megtapasztalni, mert a tanulás egyszerűen megtörténik, a kíváncsiság következménye.

A gyakorlat azért fontos, mert a saját tapasztalásunkon keresztül megismert tudás nagyobb eséllyel integrálódik az életünkbe. Interaktív módon van jelen az elmélet is, viták és beszélgetések formájában. Egy mozgás-workshopon például úgy kapcsolódik össze az elmélet és a gyakorlat, hogy aki vezeti a workshopot, elmondja, amit fontosnak tart, aztán kipróbáljuk, gyakoroljuk, végül pedig megosztjuk a tapasztalatainkat egymással. Működési szinten nézve pedig van egy évente változó tematikus háttere a tábornak, amely teret ad arra, hogy olyan szinten és módon kapcsolódj be, ahogyan tudsz/szeretnél. Ezzel kialakul egy olyan biztonságos közeg, ahol mindenkinek a maga módján van lehetősége megmutatkozni. Tehát organikusan alakul a résztvevőktől függően, az elmélet és a gyakorlat egyszerre van jelen.

Készül a Rítushoz a tűzlabda alapja, amelyet teljes csendben égettünk el a tó fölött (2019). 

Mi motiválja a foglalkozástartókat, csoportvezetőket?

Az első Bábelre Luca és Fanni találták ki a struktúrát és ők kérték fel a programok vezetőit. A második tábor végére világos lett, hogy sokkal inkább egy közösen szerveződő dolog a cél, ahol mindenki bedobhatja amije van, amit szeretne megosztani, amivel szeretne foglalkozni. Az első tábor központi eleme a tudásmegosztás volt: Luca és Fanni olyan különböző területen működő ismerőseiket hívták meg workshopokat és előadásokat tartani, akiktől úgy gondolták, érdemes tanulni, betekintést nyerni a szakmájukba, akik hozzá tudnak tenni egy közösen épülő tudásalapba. Így lett olyan változatos programunk, amelynek része volt a tánc és mozgás workshop, kerámiázás, könyvkészítés, teaszertartás, fotogram készítés, vadnövény túra, zenehallgatás, önismereti játék, filmvetítés, illetve előadások különféle társadalmi, kulturális és művészeti témákban. A második tábor már egy konkrét jelenség köré épült, az aktualitásában akkor eddigi tetőfokán járó klímaszorongás volt a központi téma. A harmadik, 2020-as tábor témája, a “semmi-valami” fogalompáros és a jelenkori semmittevés körüljárása volt. Ebben a kontextusban a gyakorlati workshopok szintén reflektáltak a témára: például a könyvkészítés vagy a kerámia, most a végtermék elkerülése volt a cél és az alkotás folyamatára helyezték a hangsúlyt.

A foglalkozások vezetői ahhoz a belső körhöz tartoznak, akik év közben is foglalkoznak a táborral, illetve segítenek a szervezésben. Nincs hierarchia a tábort szervezők és a résztvevők között, bárki vállalhat szervezői és workshop vezetői feladatokat.

Az első két évben is az egyik legmeghatározóbb workshop a kerámia készítés volt, ahol saját bögrét, tányért lehetett készíteni, majd gödörben kiégetni. Az első évben ezekből a bögrékből ittunk közösen a Rítus alatt.

Van-e hierarchia a foglalkozások között?

Nincs. Természetesen vannak népszerűbb és kevésbé népszerű programok, de mindegyik olyan személyes kapcsolódásokat rejt magában, amelyek különlegessé teszik az adott foglalkozást. Minden program más létszámmal működik jól, ami szintén szervesen alakítja a résztvevők eloszlását a programok között. Vannak olyan idősávok, amikor párhuzamosan több program fut, így nincs mód a mindenki részvételével zajló közös élményszerzésre, de mivel ezek a programok ismétlődnek, szinte mindenki részt vehet rajtuk. Ilyen például a könyvkészítés vagy a kerámiázás, amelyeket minden délelőtt megtartunk. A kétkezi alkotásba való belefeledkezés közben lehetőség van egymást is kicsit jobban megismerni, ha erre korábban nem volt alkalmunk, illetve reflektálni a gondolkodós programokra, előadásokra. Egyfajta szelepként működnek ezek a foglalkozások, amelyek helyet adnak a korábbi élmények feldolgozásának és a reflexiónak. Szervesen épülnek be a tábor struktúrájába, még ha első ránézésre nem is tűnnek kulcsfontosságú alkotóelemeknek a koncepcióban.

Valamint vannak olyan foglalkozások, amelyek mellett azért nem fut párhuzamosan más program, mert szeretnénk, ha mindenki részt tudna venni rajtuk (interaktív előadások, aktív zenehallgatás, filmnézés és beszélgetés). Ezek képezik a tábor egyik gerincét, a kisebb napközbeni programok mellett, mivel ilyenkor mindenki egy dologra figyel, egy témáról beszélget.

A 2020-as táborban helyet kapott egy brazil párostánc, a Forró elsajátítása is, amit egy Budapesten működő brazil csapat kísért zenével.

Fontosabb a filozofálás és a tánc, mint a főzés és az evés?

A fentebb említett szelep-jelenség miatt nem lehet azt mondani, hogy valamelyik fontosabb, mint a másik. Legalábbis a Bábel alatt nem. A kettő együtt működik, a tábornak per definitionem lényege, hogy a “kinti” életünkben háttérbe szoruló, illetve főleg magányosan zajló események (evés, főzés, akár zuhanyzás, fogmosás, mosogatás) is a közösségi élmény részei. Elvonulásra, egyedüllétre természetesen mindig van lehetőség, de az evés, főzés, takarítás nem szükségesen elvégzendő, letudásra váró feladatok, hanem a “bábeli élmény” teljes értékű részei.

Válaszadók:

Braun Vilma, Fazekas Ábel, Petrányi Luca, Rácz Rebeka, Révész Bálint, Solymár Fanni, Solymár Karen, Szekeres Laura, Szemes Botond, Szenteczki Zita, Varju Tóth Balázs


© 2021 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány