Új szereposztás: Kortárs trénerképzés a Független Színházban

Az esettanulmányomban a Roma hősök oktatási programhoz kapcsolódó kortárs trénerképzést fogom bemutatni azzal a céllal, hogy szakmai, módszertani áttekintést nyújtson civil szervezetek és non-formális oktatással foglalkozó szakemberek számára. Közben megismerhetik a Független Színház Magyarország tevékenységét is. Olyan színház vagyunk, ahol a kultúra közvetítése során nagy hangsúlyt fektetünk a közös értékekre, a mindnyájunkat érintő társadalmi kérdésekre. A trénerképzésünk elsődleges célja a fiatalok foglalkozásvezetővé válása, úgy, hogy a folyamat lehetőséget biztosítson az egymástól tanulásra. Ez négy európai országban (Magyarország, Románia, Olaszország és Spanyolország) valósult meg egyazon projekt keretein belül. Jelen esettanulmány elsősorban a magyarországi képzést és annak körülményeit, módszertani elemeit mutatja be. Megmutatkoznak benne a tapasztalatok mellett a buktatók, hátráltató tényezők is. Minden, amire fel kellett és fel is tudtunk készülni előzetesen, és az is, amire nem tudtunk felkészülni, de kénytelenek voltunk megbirkózni vele. Tanulságokkal és tanulással teli időszak lenyomata ez, amely egyszerre szolgálja a képzés szakmai és módszertani összegzését, és egyfajta párbeszéd kezdeményezése azon szakemberekkel, akik a mindenkori fiatalság aktivizálása, tudásának feltérképezése és kibontakoztatása, szemléletformálása iránt hivatottak tevékenykedni.

Előzmények

A színdarabokra épülő non-formális oktatási programjaink 2012-ben kezdődtek. Akkor a Tollfosztás c. színdaraboz készült kétszer másfél órás foglalkozás módszertan. Az előadás alapját olyan, az 1980-as évektől a 2010-es évekig Magyarországon elkövetett gyűlölet-bűncselekmények és diszkriminációs esetek szolgáltatták, amelyek áldozatai gyermekek voltak. Különös hangsúllyal a 2009-es romák elleni sorozatgyilkosság gyermek áldozatainak eseteire. A foglalkozás során a diákok megismerhettek roma és nem roma fiatalokkal kapcsolatos személyes történeteket. Ezek megerősítették a résztvevőket a közös értékek, alapvető emberi jellemzőkre vonatkozóan, ugyanakkor a diszkrimináció jelenségét is közelebb hozták hozzájuk. A személyes megismerést megelőző ítélkezésről, az előítéletről gyakran esett szó a workshopokon. A foglalkozásvezetők nyitottsággal álltak a fiatalokhoz: azok bátran vállalhatták a saját, vagy a családjuktól hozott előítéleteiket a romákkal, melegekkel vagy egyéb kisebbségekkel szemben. Egymás véleményének tiszteletben tartása egy az első és legfontosabb közös elv volt a foglalkozásokon, ezzel tudtuk megteremteni a biztonságos terepet, ahol a résztvevők őszinték lehettek. A Tollfosztás workshop szemléletformáló hatása éppen ennek a nyitottságnak volt köszönhető. Egy tizenéves fiatal számára egyszerre meghökkentő és felszabadító érzés, ha őszintén beszélhet arról, amiről máskor hallgatni illik. Ezt a hallgatást törtük meg ezzel a foglalkozással. Sőt, a megjelenített esetek tragikus végéről értesülve sokan hangot adtak véleményüknek, mi szerint tenni kell valamit azért, hogy hasonló eset ne történhessen meg újból. Ennek nagyon örültünk, mert azt éreztük, a workshop által biztosított megtapasztalás állampolgári aktivitás felé indítja el a résztvevő fiatalokat. Szerettük volna mérhetővé tenni a hatást, amit a foglalkozás kelt a résztvevőkben, ezért egy kutatást folytattunk le két középiskolás csoportban. A kutatás megmutatta, hogy a workshop valóban jelentős hatást gyakorol a résztvevő fiatalokra, azonban – mivel egyszeri és rövid intervencióról van szó – ez a hatás csupán rövidtávon érzékelhető.

A továbblépést épp ezért kétféle elvárással alakítottuk ki: törekedjünk hosszabb távon is érezhető hatásra és a fiatalok pozitív hősök történeteivel találkozzanak. Tudjuk, hogy az identitásunkat történetekben éljük meg. Milyen roma identitása lehet annak, aki roma szereplőket a televízióban, színházban, irodalomban legtöbbször csupán negatív szerepekben láthatott? Felismertük, hogy olyan roma hősökre van szükségünk, akik hús-vér emberek, akiknek az élettörténete iránymutató lehet sokak számára. Olyan színdarabokat kerestünk, amelyben roma emberek kerülnek döntéshelyzetbe, akik valamely kihívásra aktív felelősségvállalással válaszolnak, és valamilyen változást hoznak aktivitásuk által szűkebb-tágabb környezetükre nézve.

Workshopok
A pozitív megközelítés olyan gondolkodást eredményez, amely természetéből adódóan csak felszabadító és katartikus hatást vált ki a közösségből. Egyesek szerint ezért az élményért nyúlnak egyre többen különböző tudatmódosító szerekhez. Ugyan nem kijelentett cél, de ha belegondolunk, hogy a fiatalok körében alkalmazzuk az oktatási programjainkat, talán néhányan tudatosítják, hogy ilyen és ehhez hasonló programokkal csökkenthető a depresszív droghasználat.

„Mennyivel könnyebb lenne elmondanom, hogy milyen negatív dolgok jutnak eszembe… a pozitív dolgokat észrevenni valamiért nehezebb”: egy résztvevői hozzászólás a Roma hősök workshopon. Ezzel mindannyian tisztában vagyunk. A célunk az volt, hogy a pozitív élettörténetek mentén kezdjünk el gondolkodni a romákról, az őket és a többségi társadalmat is érintő kérdésekről. Majd miután megismertünk roma hősöket, egyetlen lépés csupán arra gondolni, kiket tartok én hősnek a saját életemben, vagy arra, hogy mikor, milyen helyzetben voltam én magam olyan személy, aki szembe nézett a nehézségeivel, meghozta saját döntését, hogy változtatni szeretne és ennek érdekében tett is valamit. Ez a megközelítés már sokkal pozitívabb képet festett a közösségekről, akikkel a foglalkozások keretein belül találkozunk, ebből kifolyólag magának a foglalkozásnak is jóval előremutatóbb üzenete lett, ez még inkább cselekvésre ösztönöz mindenkit, aki részt vesz rajta. A workshopokon résztvevők anonim visszajelzései alapján túlnyomó többségük sokkal inkább érzi úgy, hogy hatást gyakorolhat a saját és környezete sorsára a foglalkozás után, mint azt megelőzően.

Hogyan jutottunk hozzá a történetekhez? Az alkotók és az színdarabok felkutatása 2015–re tehető, amikor is a színház vezetői egy európai roma archívum létrehozására kaptak felkérést[1]. A munkájuk során számos hazai és európai roma színházzal és színházi alkotóval kerültek, léptek kapcsolatba. Kiderült, hogy a legtöbb roma társulatnak nincsenek jól dokumentált előadás felvételei, ezért akitől csak lehetett, színdarabokat kértünk. A roma önreprezentációnak szeretnénk teret adni, ezért olyan alkotásokat kerestünk, amelyek roma emberek tollából származnak, vagy egy olyan társulat közös alkotásaként jöttek létre, amelyben deklaráltan roma alkotók jelentős szereppel bírnak. Így kerültünk kapcsolatba (a teljesség igénye nélkül) a Giuvlipen, romániai roma feminista színházzal, Richard O’Neill skót storytellerrel, Diana Pavlovic Olaszországban élő jugoszláv színésznővel és Alina Serban romániai színésznővel, akik bemutatták műveiket az I. Nemzetközi Roma Hősök Storytelling Fesztiválon a budapesti Stúdió K színházban 2017. nyarán[2]. A fesztivál megszervezését és bonyolítását a Független Színház vállalta fel, szakmai és operatív értelemben egyaránt. Ez volt az első fesztivál, amely a nemzetközi roma színházi önreprezentációnak biztosított bemutatkozási lehetőséget. Ez Európa-szerte hiánypótló a mai napig. Az itt bemutatott előadásokról felvétel készült, az alkotókkal pedig videóinterjúk. A felvételeknek egyrészt dokumentációs, illetve kulturális örökség megőrzésére vonatkozó céljuk volt. Másrészt a Roma hősök workshopokon mutattunk ezekből rövid részleteket a fiataloknak, ugyanis ezekre alapoztuk a létrejövő oktatási módszertant. A színdarabok megismertetése mellett a résztvevők történeteit is fontosnak tartottuk. Minden alkalommal a foglalkozásokon a fiatalok megosztják egymással (így velünk is) a saját hőseik történeteit és a saját hőstetteiket, amelyeket kreatív módon is feldolgoznak. Az így gyűjtött történetekből született meg a 2018-as II. Nemzetközi Roma Hősök Storytelling Fesztivál egyik hazai előadása, a Kaméleonlány, amely szintén a Stúdió K színházban került bemutatásra. Ebben az évben már összesen nyolc előadást mutattunk be a közönségnek: spanyol, ír traveller, magyar, svájci, bolgár és román alkotók munkái.  Az eljárás az előző évhez hasonlóan alakult, mélyinterjúk készültek az alkotókkal és felvétel készült mind a nyolc előadásról. Ezután már tizenkét színdarab/monodráma közül választhattuk ki azt a négyet, amelyet az adott csoport számára a leginkább testhezállónak találtuk a Roma hősök workshopokon. A III. Nemzetközi Roma Hősök Színházi fesztiválon, 2019-ben kamaradarabokat láttunk vendégül a budapesti RS9 Színházban és az Eötvös 10-ben. Sajátként mutathattuk be a Selejtesek c. előadást, roma és nem roma fiatalok közös részvételével, valamint egy német és osztrák koprodukciós előadást Örök nyaralás címmel, ahol ugyancsak tizenéves fiatalok álltak színpadon tapasztalat színészekkel együtt. Így már tizenhatra nőtt azon alkotások száma, amelyeket használni tudtunk a workshopok során. A munkafolyamat szerves része lett a trénerképzés, ennek a tapasztalatait osztom meg a tanulmány további részében.

Erasmus találkozó
A spanyol, olasz, román és magyar kortárs trénerek találkozója a budapesti Goethe Intézettel való együttműködésünkben valósult meg 2020 februárjában. Akkor még nem kellett maszkot hordanunk és távolságot tartanunk egymástól. Az ilyen pillanatok adnak erőt a pandémia okozta szorongásaink oldásához.

Trénerképzés trénerképzés hátán – avagy hogyan lesznek a képzettekből képzők?

Ahhoz, hogy világosan lássuk ezt a folyamatot, vetnünk kell egy pillantást azokra, akik a Tollfosztás workshopokat tartották: Balogh Vivien, Dömök Edina, Macher Judit, Boros Tamás és Szegedi Tamás. Az ő képzésüket Balogh Rodrigó, Illés Márton és Szabó Angéla tartották 2012- ben. Egy évvel később a foglalkozás tematikájának, fejlesztésére került sor, ezt követően már Szabó Angéla is a trénerek között volt. Az ezt követő közel öt évben a trénerek amellett, hogy foglalkozásokat tartottak, újabb és újabb módszereket ismertek meg, amelyek a Független Színház Magyarország munkájához kapcsolódtak. Ezeket a módszereket nem csupán elsajátították, hanem át is adták velük azonos korosztályhoz tartozó fiataloknak. Ezeken az alkalmakon – mint általában – kiértékelések, visszajelzések útján nyilvánvalóvá vált, hogy az azonos korosztályban lévő fiatalok jobban elfogadják egymástól az új ismereteket, szempontokat, velük szívesebben próbálnak ki új módszereket. Ki kellett mondanunk, hogy egy több éves tapasztalattal rendelkező „profi”, a tréneri eszköztárát bevetve sikeressé tudja tenni a workshopot, azonban ugyanezt egy kortárs tréner a résztvevőkhöz való életkori, érdeklődési közelségével és más eszközökkel is elérheti. Emellett fontos azt is figyelembe venni, hogy a célcsoportunkhoz tartozó fiatal romáknak rendszerint kevés jó tapasztalata van (ha van egyáltalán) olyan helyzetekről, amikor egy „tanár” kezei alatt tanulhattak egymástól önmagukról és a saját értékeikről. A saját társaik által facilitált csoportmunka ugyanakkor sok esetben nyitottabbá és együttműködőbbé teheti őket.

Küldetésünk
A fizikai közelség, a személyes találkozás euforikus állapotba hozhatja a résztvevőket. A közös sikerélmények mélyebb hatást fejtenek ki, mint bármely művészeti alkotás vagy produktum, melynek élvezete egyénileg, vagy kisebb csoportokban, passzív megfigyelői szerepkörben történik.

2017 őszén útjára indítottuk a Roma Hősök workshopot, hazai roma szakkollégiumok és egyetemek fiataljai körében. Mivel továbbra is célunk volt, hogy a résztvevők a foglalkozást követően társadalmi akciót valósítsanak meg a saját közegükben, ezért 2017 decemberében egy öt napos intenzív akciótervező képzést tartottunk azoknak az érdeklődő fiataloknak, akik erre jelentkeztek a workshop után. Itt már a képzők között voltak a korábbi trénerek. Ennek hatására fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy a következő évben felhívást teszünk közzé új kortárs trénerek számára, akiknek a képzésében, már mi, trénerek is részt veszünk. Támogatjuk a képzésvezetők munkáját a foglalkozásokon, és lépésről-lépésre velük azonos pozícióba és feladatkörbe léphetünk. Intenzív képzési programot állítottunk össze. Mindössze öt nap alatt, negyven órában, a következő tartalmi felépítés mentén kaptak képzést a jelöltek:

• tréneri alapismertek;

• csoportvezetői és kérdezéstechnikák;

• kommunikációs alapok;

• tizenkét színdarab és a hozzájuk kapcsolódó háttéranyagok.

A képzés után azonban jelentős lemorzsolódás következett, a nyolc résztvevőből mindössze egy tréner, folytatta velünk a munkát. Tudtuk, hogy ezt a képzést újra kell gondolnunk, hogy a jövőben ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Közösen ötleteltünk, hogy mi volt jó ebben az intenzív képzésben, és mit csinálnánk másképp annak érdekében, hogy nagyobb arányban maradjanak meg a fiatalok körülöttünk és válhassanak előbb-utóbb teljes értékű munkatársainkká, kortárs trénerekké. Ezen az egyeztetési alkalmon nagyon sok szempont megfogalmazódott. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat a legfontosabbak közül:

• hosszabb távú képzés (több héten át tartó folyamat legyen, így kiderül, ki az, aki valóban hosszú távon gondol a közös munkára)

• körültekintőbb kiválasztás (önéletrajz, motivációs levél, személyes interjú, ezek korábban is megvoltak, ezen felül csoportos kiválasztásra is sort kell keríteni, hogy lássuk a jelentkezőket csoporthelyzetben is. Így vizsgálható az aktivitásuk, a kezdeményező készségük, a nyitottságuk és együttműködési készségük)

• nagyobb hangsúlyt fektetni a személyességre (fontos, hogy ne csak a munka, vagy képzés okán találkozzanak egymással a fiatalok, legyenek informális összejövetelek is, ahol jobban megismerhetik egymást, oldottabb, felszabadultabb légkörben, mint a képzéseken.)

• szerződéskötés azokkal a fiatalokkal, akikkel már volt közös munkaélményünk (korábban a szerződéskötés az első napokban megtörtént, amivel kötött helyzetbe kerültek a fiatalok és mi is. Az első közös munka felkészülése, megvalósítása és kiértékelése során azonban kiderül, hogy ki az, aki szívesen dolgozik ebben a csapatban és ki az, ha van ilyen, akinek a kompetenciái és egyéb körülményei nem teszik alkalmassá arra, hogy csoportot vezessen.)

• a színdarabok és a hozzájuk kapcsolódó háttér információk megismerése és elsajátítása fokozatosan történjen (Az intenzív öt napos képzésben másfél nap alatt ismertek meg nyolc színdarabot, majd két nap múlva már számot kellett adniuk a frissen szerzett ismereteikről, míg a 2019-es kortárstréner képzés 2019 novemberétől 2020-márciusáig tartott.)

• a teljes értékű trénerré válás belátható időn belül, egy vagy két sikeresen megvalósított workshop után történhessen meg.

Szuperhősök bevetésen. 2019: a „változások éve”

Az egyik legjelentősebb változás az volt, hogy oktatási programvezető lettem. Az oktatási programvezető feladata a workshopok egyeztetése, a trénerek diszponálása és felkészítése, valamint a kiértékelés, visszajelzések, mentorálás és ezen felül az új trénerek bevonása, képzése. Összegyűjtöttük az előző trénerképzéssel kapcsolatos meglátásokat és fejlesztendőket fogalmaztunk meg, melynek kivonatából fentebb említettem néhány lényeges elemet. Ezen felül egyéb változásokat is terveztünk bevezetni, amelyek kifejezetten a foglalkozás megvalósítását érintették. 2019 augusztusában ugyanis a négy együttműködő szervezet számára egy szakmai egyeztetés és képzés valósult meg Bukarestben (Románia). Ennek célja az volt, hogy a négy országban külön-külön megvalósuló kortárs trénerképzésnek és Roma hősök workshopoknak legyenek közös pontjai, ugyanakkor meg tudjuk őrizni szervezetenként azt a szabadságunkat, ami a képzés felépítését vagy a foglalkozás tematikájának a fejlesztését érinti. Abban állapodtunk meg, hogy nem kötelező mind a tizenkét színdarabot felhasználni a foglalkozásokon, inkább olyan alkotásokat választunk, amelyek vagy nyelvileg, vagy tartalmukat tekintve a legmegfelelőbbek. Az egy évvel korábbi rövid, intenzív trénerképzési tematikát megváltoztatva visszatértünk a kezdeti időszak trénerképzéséhez, amikor folyamatban gondolkodtunk. A képzés időtartama a mi részünkről és a kortárs aspiránsok részéről is meghatározó. A mi részünkről azért, mert azt az üzenetet közvetíti, hogy olyan fiatalokat részesítünk a képzésben, akikre hosszabb távon számítunk, és akikkel közös szellemi bázist kívánunk létrehozni. Az aspiránsok részéről pedig azért, mert itt látszik, hogy a hetente-kéthetente ismétlődő alkalmakon ki az, aki állandó teljesítményt hoz, vagy éppen ki mennyire hullámzó? Ki, hogyan kezeli a külső hatásokat, feszültségeket akár a magánéletben vagy a tanulmányai, egyéb munkái során? Ki mennyire tudja tartani a határidőket? Ki, milyen rendszerességgel kommunikál? Az előzetesen levont tapasztalatok alapján kialakítottuk a kortárs trénerképzés szakmai anyagát és menetrendjét hétvégékre lebontva. A  Független Színház Magyarország számára már bevett gyakorlat, hogy amikor új ösztöndíjasokat, leendő munkatársakat szeretnénk toborozni, akkor minden egyéb programunkhoz hasonlóan először felhívást teszünk közzé. Ez történt most is. A felhívást közösségi oldalakon és közvetlen emailes megkereséseken keresztül is igyekeztünk minél szélesebb körben eljuttatni a 18-24 éves fiatalokhoz. Korábbi workshopok résztvevőinek épp úgy, mint egyetemi és középiskolai tanárok számára. A felhívás ideje alatt élőben, a foglalkozások végén a trénerek is népszerűsítették a felhívást a résztvevők körében. Ez a módszer kifejezetten hatékonynak bizonyult, többen jelentkeztek így a képzésre és a kiválasztott nyolc fiatal közül az egyik egy korábbi workshop résztvevőből vált peer trénerré.

A legnagyobb félelmünk a lemorzsolódás volt – a korábbi trénerképzés tapasztalatai alapján. A legtöbb előkészület ennek elkerülését célozta. Ennek okán volt három lépcsős a kiválasztás, és éppen ezért került bele egy ismerkedő szakasz a trénerképzésbe, amikor még kötöttségek (szerződéskötés) nélkül ugyan, de elkezdjük a közös munkát. Együtt tervezünk, és megvalósítunk. Itt még könnyedén változhat a csoport összetétele, új tagok kerülhetnek be, és olyan is lehet, aki elköszön a képzéstől, ha időközben kiderül bármilyen tényező, amely a képzés folytatását akadályozná. A másik legnagyobb félelem a jelentkezések körül adódott. Mi lesz, ha nem jelentkeznek elegen? Mi lesz, ha nem lesz elegendő roma fiatal a jelentkezők között?

A kortárs trénerképzés terve

A  képzés négy fő egységre bontható.

  1. Ismerkedés – 2019. november – december
  2. Szakmai alapozás – 2020. január – február
  3. Tematika fejlesztés – 2020. február – március
  4. Gyakorlati tapasztalatszerzés, mentorálás – 2020. március – szeptember

Az ismerkedés

Ismerkedés a Független Színház Magyarország korábbi és meglévő projektjeivel, jövőbeni célkitűzéseivel és természetesen a színház munkatársaival. Ugyanakkor egymással is megismerkedtek a fiatalok, hiszen a közös képzési hétvégéken egyik visszatérő feladat az „én performansz” bemutatása volt. Ez azt jelenti, hogy négy alkalommal 2-2 peer tréner hozott egy játékot vagy bármilyen más kreatív formát, amin keresztül jobban megismerhettük őt. Ezek gyakran nem csak személyesek, hanem szakmai bemutatkozások is voltak. Volt olyan, aki vers performansszal készült, de olyan is volt, aki egy drámafoglalkozás keretein belül ismertette meg velünk életének fontos, meghatározó állomásait. Az ismerkedés ezeken túl arra is kiterjedt, hogy megismertük egymást, mint leendő munkatársakat. Ebben a szakaszban közösen megterveztünk és megvalósítottunk egy akciószínházi előadást, ami remek lehetőség volt arra is, hogy a leendő trénerek kipróbálják magukat „éles” helyzetben. Ez vonatkozott az akciószínház megtervezésére, a felkészülésre és a megvalósításra is. Kiderült számukra, milyen érzés megszólítani, játékba hívni ismeretlen embereket. Az egyik legfontosabb tréneri eszköz, az instrukciók pontos megfogalmazása. A tervezés és a gyakorlati megvalósítás is kipróbálható egy ilyen alkalom során. Erre a legalkalmasabb terep az utca vagy közösségi tér, ahol sok más programmal kell versenyeznie annak, aki élményhez szeretné juttatni az utca emberét. A közös munkaélményt olyan tartalommal szerettük volna feltölteni, amely előrevetíti azokat a tréneri kompetenciákat, melyekkel minden foglalkozásvezetőnek rendelkeznie kell.

A  sikerélmények mellett meg kell említeni a lemorzsolódást is, ami szintén ebben a szakaszban történt meg. Nyolc fiatal került kiválasztásra, közülük hárman azonban úgy döntöttek, hogy mégsem tudják végig vinni velünk a folyamatot, mindhárman a túlvállalás veszélye miatt. A három fiatalból kettő (egy nem cigány fiú és egy nem cigány lány) egyetemista, ők a tanulmányaik és a szakmai gyakorlatuk mellett nem tudták bevállalni a képzésen való aktív részvételt. A harmadik, egy cigány fiatalember pedig érettségiző középiskolásként zenei előmenetelében kapott egy vonzó lehetőséget, aminek köszönhetően külföldre utazhatott hosszabb időre. Ő ezért döntött úgy, hogy elköszön a csapatunktól. Szerencsésnek mondható, hogy mindez még az ismerkedés szakaszában zajlott, amire készültünk is a képzés megtervezésénél.

Szakmai alapozás

Ez a szakasz négy képzési hétvégéből állt, melynek része volt a nemzetközi találkozó, amit Budapesten rendeztünk meg 2020. februárjában. Az első képzési hétvégére 2020. január 10-11-én került sor. A házi feladatok bemutatása és ismertetése mellett itt már tréneri/csoportvezetői alapismereteket sajátíthattak el a fiatalok. A házi feladatok ismertetése az általuk választott színdarabhoz korábban írásban javasolt kreatív feldolgozási módszer rövid bemutatása volt. Ezzel már a tényleges képzés elején megvalósult a kétirányú tudásátadás, vagyis a képzésben résztvevő fiatalok nem csak új ismeretekkel gazdagodtak, de ők maguk is hoztak új, megtanulható formákat a társaik számára. Ez a „viszony” kifejezetten kedvezően hatott, és meghatározta az egész szakmai képzés hangulatát, hiszen nem csak befogadói, hanem formálói is lehettek annak. Ezek a bemutatók nagyon hasznosak és élvezetesek is voltak, hiszen mindenki egy új kreatív feldolgozási metódust hozott be ezáltal a képzésbe. Ezeknek az ismertetése jó alkalmat szolgáltatott arra is, hogy az általános tréneri kommunikációról, megszólításokról, tréneri kérdésekről elmélkedjünk közösen. Így a trénerképzés ezen része is a frontális ismertetés helyett közvetlenül gyakorlati formában tudott megvalósulni. Gondoljunk bele, mennyivel könnyebb a helyes tréneri megszólalást gyakorlatban modellezni, és reflektálni rá, mint csupán elméletben beszélni a tréneri kommunikációról! A gyakorlatok és reflexiók során szerzett ismeretek összegzése ugyanakkor szintén kulcsfontosságú. Ugyanis az újonnan megszerzett információ akkor kerül a „helyére”, ha a gyakorlati tanulás során megtapasztaltakat általános formában, röviden, tömören, ugyanakkor kontextusba helyezve is meg tudjuk fogalmazni és értelmezni. Lehetőség szerint közösen összegyűjtve az információkat és szempontokat, amelyek több gyakorlat során akár ismételten is fókuszba kerülhetnek. Az ismétlés pedig minden esetben erősíti a bevésődést. Az aspiránsok tehát megismertek új kreatív feldolgozási formákat egymástól és ismereteket gyűjtöttek a tréneri lét alapjairól. Mindez kiegészült kommunikációs képzéssel is. A tréneri kommunikációról általában és azon belül az asszertív kommunikációról is beszélgettünk. Ezek mind azért fontosak, hogy a leendő trénerek kellő felkészültséggel és ebből eredő magabiztossággal megállják a helyüket a csoportban felmerülő bármely kommunikációs helyzetben. Az agressziómentes kommunikáció mellett megvizsgáltuk azt is, hogy a csoportvezetőnek mi mindent kell mérlegelnie egy konfliktus esetén, hogy eldöntse beavatkozzon-e abba, és ha igen, milyen módon tegye azt.

A második képzési hétvége: A „vizsga” – amikor kiderül, aminek ki kell derülnie. Minthogy képzést tartunk, szükséges a résztvevőknek és képzőknek is meggyőződniük a tudásátadás eredményességéről. Január második képzési hétvégéjén ennek megfelelően elméleti, valamint gyakorlati vizsgára, valamint ünnepélyes keretek közötti szerződéskötésre került sor. Az elméleti vizsga a színdarabok ismeretére és a tréneri kommunikáció elsajátítására fókuszált, a gyakorlati vizsga pedig egy moderált beszélgetés levezetése volt egy választott színdarabhoz kapcsolódóan. (A moderált beszélgetés a workshopon a színdarabok megismerése után következik, célja, hogy a teljes csoport ismereteket szerezzen arról, hogy ki a történet hőse, miért tekinthető hősnek, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a darabban és beszélgetés induljon azokról a dilemmákról, amelyeket a színdarab fölvet.) A vizsga a szokásos hétvégéktől eltérően kibővített létszámmal történt, Balogh Rodrigó a színház művészeti vezetője és Illés Márton operatív vezető is jelen voltak. Minden moderált beszélgetés után visszajelzést kaptak a vizsgázók. Megerősítéseket és ahol szükséges volt, ott fejlesztendőket is megfogalmaztunk. Mind az öt fiatal megfelelt a vizsgán úgy az írásbeli, mint a gyakorlati rész teljesítésében. Kiderült, hogy nincsenek zavaros, vagy valótlan ismereteik a színdarabokkal kapcsolatban és az is, hogy tisztában vannak a tréneri szerepkörrel és a tréneri kommunikáció alapjaival. Immáron ösztöndíjasainkként tekinthettünk rájuk, ugyanis a szerződéskötés és az ösztöndíj folyósítása is ezzel a momentummal kezdődött el.

Tematika fejlesztés

Másnap a kreatív feldolgozási formákkal foglalkoztunk mélyrehatóbban. Ez azért volt indokolt, mert a kortárs trénerképzés egyik célja a meglévő tematika fejlesztése volt, a leendő peer trénerek bevonásával. Ahogy azt korábban írtuk, a fejlesztés irányát még 2019. szeptemberében Bukarestben a partnerszervezetekkel közös találkozón jelöltük ki, miszerint a színdarabok megismertetéséhez is szükséges a korábbinál mozgalmasabb, kreatív feldolgozásmód. Különös tekintettel arra az esetre, ha a csoport körében nehézséget okoz a kreatív írás, vagy a szövegértés, a színdarabok megismertetésére kell, hogy szolgáljon ez a rész. (Az egyetemista korosztály mellett számos esetben hátrányos helyzetű fiatalokhoz érünk el a workshopokkal, akiknek nem csak az olvasás és a szövegértés miatt nehéz a drámák megértése, hanem azért is, mert korábban a tanulmányaik során nem foglalkoztak drámaelemzéssel.) Ezen a képzési alkalmon azt jártuk körül, hogy mi a célja a kreatív feldolgozásnak, milyen formákat ismerünk. Ezek közül melyek azok, amiket mindenki el tud sajátítani, és komfortosan érzi magát azok levezetése során? Minden egyes bemutató után visszajelzések, gondolatok hangzottak el, kitértünk a látott/tapasztalt gyakorlatok tartalmi részére és a megvalósításra is. Ezt egy olyan környezetben érdemes megvalósítani, ahol megvan a szükséges bizalom az őszinteséghez. A fiatalok ekkor már egy hónapja voltak együtt a csoportban, így bátran megfogalmaztak fejlesztendőket is egy-egy gyakorlathoz, amit mindenki meglehetősen jól kezelt. Az is, aki mondta és az is, aki kapta a visszajelzést.

A nap végén összegzést tartottunk, melynek középpontjában az alábbi kérdések voltak:

• Milyen a jó instrukció? – amellett, hogy világos, mindenki számára érthető; a tréner adhat instrukciót szerepből is, ezzel máris játékba hívja a résztvevőket. Fontos azonban megemlíteni, hogy a tréner és tréner által eljátszott szerep világosan el kell, hogy különüljenek egymástól. Semmiképpen sem tekinthető a szerep szerinti véleménye, viselkedése a tréner véleményének, viselkedésének ugyanis ez a félreértés visszafordíthatatlan egyensúlyvesztést eredményez.

• Mire kell figyelni a gyakorlat levezetése közben? – Ez eltérő abban az esetben, amikor a tréner szerepben van, ilyenkor a saját szerepén kívül arra is figyelnie kell, hogy a résztvevők is szerepben maradjanak.

• Tartalmilag vagy formailag kapcsolódik a gyakorlat a színdarabhoz? Ha például egy bábelőadásról van szó, amiben tárgy animációk jelennek meg, akkor a formai megközelítésben a kreatív feldolgozás során szintén lehet tárgy animáció, ahol a téma nincsen rögzítve. Illetve egy hőstörténet storytellingje után bármilyen tartalommal bíró hőstörténet elmesélése is kapcsolódhat a monodrámához.

• Mi történik előtte? Mi történik utána? – Egy olyan gyakorlat, amely a foglalkozás központi kérdését járja körbe, felvezetést igényel, valamint amikor túl vagyunk ezen a modulon, szükséges összegezni a történteket. Ezek figyelembevételével tartalmi és metodikai szempontból is fontos, hogy kiegyensúlyozott és egymásra épülő legyen a foglalkozásterv egésze.

Gyakorlati tapasztalatszerzés

A gyakorlati képzés megvalósításának előfeltétele, hogy személyes találkozásokon tudják az aspiránsok élesben kipróbálni az elméleti képzésben és próba foglalkozások során megtanultakat. A pandémia ezt jelentősen megnehezítette, azonban amíg a vírus “nyaralni ment” addig mi éltünk a gyorsan jött lehetőséggel, és mind az öt képzésben résztvevő fiatal tarhatott legalább egy, de többnyire két workshopot egy tapasztaltabb trénerrel közösen. A foglalkozások után a trénerek kiértékelték a foglalkozásokat, a várható és váratlan helyzeteket, a résztvevői aktivitás és tréneri jelenlét közötti összefüggéseket. Emellett természetesen online is tartunk foglalkozásokat, melyek az éppen aktuálisan érvényben lévő korlátozások alatt is megvalósíthatók.

….

Számomra ez a képzés akkor fog teljesen lezárulni, amikor a peer-trénerek átadják az általuk fejlesztett új tematikát a tapasztaltabb trénereknek, a hozzájuk kapcsolódó újonnan beemelt színdarabokkal együtt, a senior trénerek pedig segítenek nekik a gyakorlati megvalósításban. Így tud megtörténni a kétirányú tudásátadás, és ekkor kerülnek majd egyformán magas státuszba egymás szemében. Ha ez úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, akkor nem lesz többé különbség tréner és tréner között. Mind egyenrangúak lesznek. Ennek előfeltétele, hogy mind az öt fiatal sikeresen meg tudjon tartani minden lehetséges modult a Roma Hősök workshopból, és akár annak a lehetősége is felmerülhessen, hogy ha szükséges, és a résztvevők létszáma lehetővé teszi, akkor egyedül is tarthasson workshopot. A kortárstréner képzés az érintett fiataloknak, a Független Színház Magyarországnak, valamint az elért fiataloknak és a módszereket átvevő, a tanulságokból inspirálódó más kezdeményezések számára egyaránt értéket teremtett.


[1] Az archívum később létrejött ugyan, de a színházi szekció felépítését Dragan Ristic vette át. https://www.romarchive.eu/en/theatre-and-drama/

[2] https://independenttheater.hu/roma-hosok-fesztival/


Az itt olvasható szöveg egy színházi oktatási módszertanra épülő kortárs tréner – képzésén készült esettanulmány kivonata, amely teljes terjedelemben hozzáférhető a Független Színház Magyarország honlapján.

(Roma) Hősök a színházban, az oktatásban és a mindennapokban – Independent Theater Hungary

© 2021 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány