
Az elmúlt napokat Kaposváron töltöttem. A Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar Színházi Tanszéke másodéves színészhallgatói hívtak meg, hogy tartsak kurzust az élő színházról, amelynek feltámasztásán 1971 óta munkálkodom. A színészhallgatókkal 2007 májusában ismerkedtem meg, a Theremin; Downtown Blues és A Blum-ház rejtélye című könyveim theremin (a világ első térvezérlésű, elektronikus hangszere, amelyet nem kell megérinteni játék közben) koncerttel nyomatékosított bemutatóján. Kurzusom könyvbemutatókkal kezdődött. Korábbi könyveim mellett a 2008 márciusában, a Golyós Toll Kiadó gondozásában megjelenő, Prieger Zsolttal (Anima Sound System) és Schuller Gabriella színháztörténésszel közösen írt YIPPIE! – Az engedetlen polgár című, az 1960-70-es évek Amerikáját (és egy fejezet erejéig a korabeli Magyarország párhuzamos kultúráját) bemutató, 2008 márciusában, a Golyós Toll Kiadó gondozásában megjelenő könyvünkről is beszéltem. A KIADÓ NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET A KÖNYVBEN KIFEJTETT NÉZETEKKEL!
A balkáni csatatérre emlékeztető Keletiből indult a vonatom. A megafonok folyamatosan rikácsoltak, kizárólag magyarul a nemzetközi pályaudvaron. Kétségbeesett külföldiek rohangáltak csomagjaikkal a peronokon és az alagsorba bújtatott pénztárakhoz, információs fülkékhez vezető, csúszós lépcsőn. Az információs fülkékben ülő tisztviselők nem tudnak angolul, hangosan szidták az információt kérő külföldieket: „Minek jön ide ez a rohadék, ha nem tud magyarul?!” Gondolom az a külföldi, aki a pályaudvaron találkozik először a magyaros vendégszeretettel, inkább Albániába utazik legközelebb.
A vonaton, miután szembajom miatt sem olvasni, sem a táj pusztulását tanulmányozni nem tudtam, az Anima Sound Systemmel kollaborálva készített, kiadóra váró Karl-Heinz Koala hangoskönyvemet hallgattam. Kaposvár határában ért véget a tragikus koala – barnamedve szerelmet elmesélő történet, amelyet hallgatva lélekben Ausztráliában, Mexikóban, Prágában, Indiában és a börzsönyligeti Morgó büfében jártam ismét. Az Anima zseniális zene-dramaturgiája következtében mintha nem is az én szövegem duruzsolt volna a füleimbe, hanem valaki másé, egy sokkal avatottabb íróé, mint én vagyok.
A hangoskönyvnek és beteg szemeimnek köszönhetően ezúttal nem látogattam meg a büfékocsit. Amikor utoljára a méregdrága Intercity-n utaztam, Szombathely és Dombóvár között a részeg pincér beletenyerelt a (zacskós) levesembe. Nosztalgiával gondolok a Kádár korszakra, amikor az olcsó gyorsvonatok kényelmes étkezőkocsijaiban finom ételkülönlegességeket szolgáltak fel a szmokingos pincérek és ezüst evőeszközökkel ettek az utasok. A politika lázas pörgése következtében a devolúció (DEVO) felgyorsult Magyarországon. Ez nemcsak a fejekben, hanem az élet minden területén megmutatkozik. Azt mondják, hogy a MÁV hamarosan leállítja a vonatokat, de a helységek között, négykézláb mászva közlekedő utasoktól a megemelt tarifát továbbra is be fogják szedni, hogy legyen miből a közlekedési vállalat vezetőinek (párttársak, rokonok, barátok, ismerősök, szeretők) busás fizetését és jutalmait kifizetni, és a számlaadási, adófizetési kötelezettségeken lazán felülemelkedő pártok, politikusok is megkaphassák a szokásos sarcot.


A szereplők (Hátsó sor, balról jobbra: Egri Bálint, Ördög Tamás, Székely Rozi, Kiss-Végh Emőke, Téby Zita, Csillag Botond, Budai Zsófi, Barsi Márton, Bekő Fóri Zenkő, Misurák Tünde, Bunkóczi Tímea és Mezei Réka / Első sor, balról jobbra: Vaszkó Bence, Vass Csaba és Czakó Máté) Fotó: Najmányi László © 2008