A kép hatalma 4. – Ajánló a Katona József Színház 2013. január 26-án bemutatott A nyaralás című előadásához

Carlo Goldoni azonos című darabja nyomán írták a Mohácsi testvérek, Mohácsi János és Mohácsi István, Török Tamara fordítása alapján. Az ajánló az előadás látható és hallható tulajdonságainak összhangjára próbálja felhívni a figyelmet.

IMGP0014 a nyaralás1..JPG

Az első felvonás totálképe

„Egy bizonyos pillanatban egy árnyék sokkal többet tud mondani a félelemről, mint félelem állapotában lévő férfiak és nők gesztusai és szavai… lehet, hogy egy villám alakú cikázó fekete vonal egy fehér lepedőn többet mond az indulatokról, mint kivörösödött arccal üvöltöző emberek… mi az amit szavak nélkül is nyilvánvalóvá tehetünk… ha hagyunk képeket futni a szavak mellett… a gondolat képe szebb és érthetőbb lehet mint maga a gondolat maga” /Virginia Woolf:The Cinema, Arts,1926./

Minek a színházi díszlet? Felidéz, esetleg megfelelő torzításokkal lemásol egy létező helyszínt, talán olyasmit, amire a szerző gondolhatott. Eleget tesz a nézők vágyainak, hogy a képek, amelyeket hosszan nézniük kell a történések mögött, biztosítsanak számukra szép látványt, bizonyos mértékig tájékoztassák arról, hogy hol és mikor zajlik a történet. A színészek számára élőhely, kiteljesedési lehetőség. A szereplők ruhái pontos jelentéssel bírhatnak szerepekről, személyiségről, korról, jellemről. Mondhatjuk azt, hogy a díszlet és a jelmez aktívan részt vesz egy színpadi előadásra szánt mű közvetítésében.

„A darabban semmi érdekes nem történik, de az udvarlási jelenetek igen mulatságosak, és a sokféle jellem csípős komikummal, igaz és pikáns kritikával fűszerezi a művet” – ezt írja Goldoni az Emlékezések XXIII. fejezetében az 1726-ban írott művéről.

IMGP0017 a nyaralás2.JPG

Részlet az első felvonásból

A szöveg, amit hallunk a Mohácsi testvérek és a színészek közös műve, gyakorlatilag a bemutatóra készült el, a szereplők folyamatosan dolgoztak rajta, a próbákon felmerült ötletek alakították napról napra. Talán csak a szereplők nevei maradtak Goldoni eredeti szavaiból. Szép dallamos nehézkességükkel a mai szóhasználat ellenpontját adják. A végeredmény: a Goldoni-darab alaphelyzetére épített rögtönzöttnek ható dialógusok sora. Az alaphelyzet: baráti társaság nyaral egy baráti házaspár nyaralójában. Úgy tűnik, ez nem először fordul elő velük, sőt azt is gondolhatjuk, hogy ezek a nyaralások nagyon hasonlítanak egymásra – a kényszerű szabadidő töltés tevékenységei nem először vezetnek feszült unalom állapotához. Férfiak kártyáznak, nők lézengenek, bonyolultnak látszó unaloműző kapcsolatok rajzolódnak ki. A kapcsolatépítés kiteljesedése a ház asszonya szeretőjének, a két éve várt koszorús költőnek érkezése alkalmából rendezett estélyen és az azt követő éjszakán következik be. Az éjszaka történéseiről a másnap délutáni ébredést követően értesülünk. Sötétben, részegen, az eredeti tervektől eltérően egymásra talált párok próbálnak emlékezni az elmúlt órákra. A második felvonás kezdete a lassú ébredés, ezután vagy megvilágosodnak az események, vagy örökre titokban maradnak az össze-vissza házasodás részletei. Mindenesetre hirtelen vége szakad a végtelenül unalmasnak tűnő szabadidő múlatásnak, a vendégek mintegy elmenekülnek a nyaralóból, sorban távolodnak a teraszról látható lankák rétegei között.

nyaralás3.JPG

A második felvonás totálképe

Milyen a nyaraló? Elsősorban fekvő téglalap alakú tér a színpad és a hozzá tartozó nézőtér adottságai folytán, ravasz beugrók, lépcsőző falszakaszok és vízszintes gerendák mélyítik, tagolják zegzugossá a teret. Végig egy helyen vagyunk, mindössze a zűrzavaros éjszakát követik szembetűnő változások. A falakat és gerendákat képek fedik a szó szoros értemében, rájuk ragasztott képek. Más szóval poszterek, a közelmúlt kedvelt lakásszépítő és illúziókeltő eszközei. A képeken egzotikus tájrészletek sorakoznak, szorosan egymás mellett északi és déli tájak, naplemente, napfelkelte, álló és mozgó vízesések, rengeteg pálmafa. A nyitott teraszajtón át mérsékelt égövi dunakanyarszerű valóságos képet – térbeli illúziót – nyújtó tájra látunk. A posztereket zsánerképek díszítik. Agancsok tömege utal a házigazda vadászat iránti szenvedélyére. A képek között rengeteg tárgy halmozódik. Nézhetjük őket a városi háztartásban lejátszott, a nyaralóba száműzött és ott is fölösleges hulladéknak, de az is lehet, hogy a szavakhoz és ötletekhez hasonlóan minden szereplő hozhatott otthonról gázpalackot, nyugágyat, kubista szobrot, ablakrácsot vagy kitömött állatot. Vajon a tárgy kavalkád tagjai is improvizáció útján kerültek ki vagy be az előadásba? Majdnem minden tárggyal történik valami – az oldalt fekvő gáztűzhely fölső oldalán fekvő villanyrezsón slambuc fő, a háziasszony kedvenc szobra elveszti a fejét, a hajó a távolban megy, a konyhaszekrény leszakad, a hűtőszekrény hasra esik, a tolóajtó betörik, – igaz, nem mindig nyílt színen, az utóbbiak az éjszakai mulatságot követő ébredést megelőző szünetben. Nyírfaerdő mintával borított kandallóban mediterrán naplemente izzik. A terasz fölött vízszintesen nőtt lombos fa húzódik, amelyen hangszerek száradnak. Néhány bútor törött, a szavak mellett temérdek üres üveg és rekesz jelzi: sör és víz elfogyott. A vendégek ruhái a szabadidő szolgálatára születtek, elszántan a nyaraláshoz öltöztek, hangulatfestő vagy éppen azt ellenpontozó ruhákba. Természetesen inkább a nők édes színekben, a többiek elkápráztatására. A ruhákkal is megtörténik sok minden azon kívül, hogy le és felkerülnek. A szoros egymás mellett élés, az összezsúfolódás őrülete, képzelt és valódi vágyak és csábítások, a máshol másokkal levés kényszerű, de új feladatokat adó, fárasztó öröme hatja át a „szabadság” idejét. A képekből-elképzelésekből épült látszatvilág a mindennapi élet fölcicomázása az abból való évi rendes kilépéshez, a szabadságból eredő tanácstalansághoz a szabadidős tevékenységek teljes kelléktára társul. A kritikák nem hagyják szó nélkül a díszletet és a ruhákat, van aki „realisztikus” jelzővel illeti, van aki leírást ad róla, van, aki örül, hogy nem panellakást lát, mások giccshalmaznak tekintik vagy tipikus mai nyaralónak. Azt hiszem, egyiküknek sincs igaza – mindezek esszenciáját látjuk. Talán a legszebb félmondat a látható dolgokról: „önmagukért hallgató mélyebb játék- és látványelemek”. Tarján Tamás fogalmaz így a Revizor, a kritikai portál nevű fórumon a szóözönben megjelenő néma képek erejéről – gondolom ilyen pl. a délutánba nyúló éjszakát hűtőszekrény alatt kipihenő Don Ciccio /Kocsis Gergely/ vagy a rafináltan kétszer is megtépett ruhájában kígyózó Donna Giuseppina, más néven Cukorka /Rezes Judit/. A szóözönnel rokon szín- és formaözön a látható és hallható dolgok ritkán megvalósuló együttműködéséhez vezetett – ellenpróba: képzeljük el tiszta szürkében mindezt.

nyaralás4..JPG

A második felvonás részlete

nyaralás5.6..JPG

A második felvonás részlete

nyaralás6..JPG

A második felvonás részlete

Menjenek, és nézzék! Minél többen minél többször nézik, annál boldogabbak a színészek, annál többet adnak, az unalmas szabadság átkáról szóló játékban a szabadság boldogságát érzik és adják. Emlékezve Virginia Woolf némafilmért rajongó szavaira: díszlet és jelmez képei „futnak a szavakkal” – állóképként is súlyosan jelen vannak és mindig képesek együttműködni színészekkel és szavakkal és nézőkkel.

A jelmezeket Remete Kriszta, a díszletet Khell Zsolt tervezte, aki a következőképpen fogalmaz a tervezés folyamatáról: Nem volt nagyon bonyolult gondolat: forszírozott elvágyódás-hangulat idegen tájak felé, ehhez jól jött a poszterek színes világa és a vadászati témájú képek, tárgyak. Olcsó hatású környezet a “mindenképpen jól kell éreznünk magunkat” elvárásnak megfelelően.

 

A darab októbertől lesz ismét a Katona József Színház műsorán.

Ambrus Mária

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány