A kép hatalma – harmadik rész: A Nemzeti Színház elmúlt öt éve plakátokban

A plakát mesél. Látvány, ami érdekes – gondolat, ötlet, humor, irónia – a pillantás megragadása, a megragadott figyelem továbbvezetése, párbeszéd kezdeményezése, gondolkodás elindítása. Nagyjából ezeket várhatnánk manapság a hirdetésektől, különösen a kultúra eladására, de legalábbis népszerűsítésére vállalkozó plakátoktól. Egy sikeres példa a közelmúltból: a Nemzeti Színház elmúlt öt éve plakátokban.

Két kép a buszmegállóból

A buszmegállók teremtője az egyik oldalt cserélhető, beüvegezett mezőjével hirdetéseknek szánta. Két megálló egymás mellett – az egyikben drapp átlagok átlaga lakberendezés, a másik nagyvonalú, feltűnő folt és betű, rejtvény is, arra késztet, hogy megkeressük, mit jelent a nagy „m”. Az elejéről indulva: pontosan öt éve a kultúra-piacon új termék jelent meg – az új életet kezdő Nemzeti Színház ötéves terve kezdetén szükségesnek látta, hogy hónapokkal az új évad kezdése előtt jelezze az emberek számára: ott készül valami új. A bevezető kampány plakátjain egy-egy szó szerepelt, két jelző váltakozva, háromféle betűvel írva, háromféle háttér előtt – összesen hat, részleteiben különböző rokon-plakát. A „KLASSZIKUS” és „KORTÁRS” tulajdonságok leginkább kultúrához társíthatóak, a nagybetűkből sejthető, hogy két pólus felől valami művészeti terméket közelítenek. Az alkérdések: „ki mondta, hogy unalmas?” /a klasszikus/ és „ki mondta, hogy érthetetlen?” /a kortárs, játékosan agitatívak, gondolkodásra késztetnek, általánosságukkal ösztönöznek arra, hogy felderítsük, mire próbálják felhívni figyelmünket. A válasz a jobb alsó sarokban: a kérdéseket a Nemzeti Színház teszi föl, kisbetűs ígéret kíséretében: „új értelmet ad”. A plakátok fehér vagy mintás háttere előtt a „klasszikus” és „kortárs” felirat hol tartalmával ellentétes, hol azzal rokon formában jelenik meg. A szögesdrótból kiírt „klasszikus”, a keresztöltéssel hímzett „kortárs”, a bonyolult történetmesélő iniciálé játékosan zavarba és gondolkodásba ejt.

Nézzük a folytatást, az egyes bemutatókra hívó plakátokat:

Makszim Gorkij Vassza Zseleznova, Bertolt Brecht A kivétel és a szabály

El Liszickij kozmikus-utópisztikus felhővasalói taposnak a kisvárosra, kiterjesztik tagjaikat a régi táj fölé. Mindkét darab témája a folytathatatlan és tarthatatlan múlt. A feliratok a konstruktivista betűkultuszt idézik – lendületesen, ferdén haladnak föl és le, a múltba vagy a jövőbe?

Vlagyimir Szorokin A jég

Szürkés szibériai jég-ég legalján rozsdás mozi-hirdetőtábla, talán autós mozi a semmiben, a környék legmagasabb pontja lehet. A sokatmondó film-transzparensek örököse, kép helyett csak rosszul elhelyezett cserélhető betűk, nevek úsznak az ég alján. Világvége? Bal fölső sarokban az ígéret.

Katona József Bánk Bán junior

Nemzeti drámánk fiataloknak, fiatalok adják elő. „Magyarság-érzés” víz alatt, vagy mint hal a vízben – jó vagy kilátástalan? Elöl nagy piros hal, mögötte közép-nagy fehér, szorosan mellette kis zöld. Alulról tükröződnek a ködös vízfelszínen. Ők lennének a Bánk család, vagy a víz alá szorított magyar nép, aki találékonyan hallá változik? A díszlet egy embernyi méretű akvárium emberekkel, kik hol fölbukkannak, hol nem, van aki lent marad.

Martin Sperr Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból

Vérszomjas műanyag nyúl margaréták között ül a fűben. Vörös szemei egyszerre vészjóslóak és naivak. Ő vadászik vagy őt vadásszák? A modell-játék veszélyt sejtően és veszélyt sejtetően szorong a kép baloldalán.

Ulrich Hub Náthán gyermekei

Lessing Bölcs Náthán című drámája nyomán született ifjúsági változat a Náthán gyermekei. A vallások együttélése, a bonyolult zsidó-keresztény-muszlim kapcsolatrendszer egy későbbi generáció szemével. A három világvallást három macska képviseli. Játék? Mese? Évezredes harcok után a csoport látszólag nyugodt. A felekezetet fejfedő jelöli. A legnagyobb szürke püspök élesen figyel, fektében is ugrásra kész. Az elomló fehér szultán tekintetében az ég tükröződik, nem látszik terroristának. A fekete kismacska emelt fejjel, éberen tekint a jövőbe, nekünk háttal. A jövő előtte van.

Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde

Az alcím: romantikus fantázia. Tudományos-fantasztikus meztelen baba, látványosan kapcsolódó részekből álló műtest, szemérmesen összekulcsolt kezek. Arca szép, öntudatos és szomorú, tartása kérdőjel. Fülei arról tanúskodnak, hogy földönkívüli lényt látunk, aki a Földre szeretne kerülni. Lábai alatt sötét és semmi.

Klaus Mann Mephisto

Metrólejárat? Közlekedési tábla? Szép, egyszerű finálé a diktatúrák színhasználatával.

A Mephisto hirdetése a buszmegállóban

Más értelmet adott, az ígéretet sikerült valóra váltani, a sikerben fontos szerep jutott a plakátoknak.

Köszönjük a cikk írásához nyújtott segítséget a színháznak és a plakátok alkotójának, Szabó Ádám grafikusművésznek.

…azontúl tűnik semmiségbe…

Ambrus Mária