Szorongás ellen reptéri esztétika

forrás:  www.spiegel.de

Tegnap repülőre szálltam, Brüsszelbe jöttem Ferihegy 1-ről. Megint egyike voltam tehát annak a sok millió embernek, aki genetikailag rendelt helyváltoztatási módját megtagadva a levegőben utazik, és egyben annak a sok milliónak, aki erősen szorong ettől, mégis gyakran utazik így. Elsősorban azért, mert amióta a fapados társaságok működnek, árban ez az utazási mód legyőzhetetlen, akárcsak a repüléstől való szorongás. (Legalábbis nekem mindkettő így tűnik.)

A szorongás azonban nem gátolja meg a vizuális ingerek feldolgozását – jóllehet, esetenként torzítja, erősíti vagy gyengíti azokat. Így vagyok ezzel mindig a repülőtereken: az ember szeme belecsimpaszkodik a megnyugtató  látványokba, a jól kialakított belső terekbe, a fényekbe, a logókba, és így tovább… Tudják ezt jól a repülőterek tervezői is, és tegnap azzal próbáltam meg gyorsabb pörgésre ösztökélni a levegőben töltött másodperceket, hogy azon gondolkodtam, mely repülőterek sikerültek nekik szerintem a legjobban azok közül, ahol eddig jártam.

Mindjárt az elején arra jutottam, hogy ebből a szempontból nagyon szívesen vagyok Ferihegy 1-en.

Ezt a terminált 2005-ben adták át felújítva, és az  esztétikáját, kényelmét, az ottlét kellemességét tekintve messze veri Ferihegy 2-t. Retro elemek, 21. századi építészet, világos terek, barátságos anyagok, színek és fények elegye, benne egy ide tervezett Illy kávézóval… Ferihegy 1 nálam telitalálat.

Különösen éles a kontraszt más olyan repülőterekkel összehasonlítva, amelyekre fapadosok járnak. De még egyszer: nemcsak ezekhez, hanem sok nagy nemzetközi repülőtérhez képest is nyerő Ferihegy 1. Vannak azután jól ismert csodák, mint a frankfurti repülőtér, a diszfunkcionálisra puffasztott, de szuperkúl Heathrow vagy a Las Vegas-i, de inkább két olyan kisebb repteret említenék itt, ami talán nem ennyire ismert és egy nagyobbat, amit nyilván többen láttak már az olvasók közül.

Az első a floridai Tampa International Airport (képgaléria itt), amelyik már a 90-es években is a legjobbak közé tartozott, s nemcsak azért, mert már akkor is nyeregvasúttal lehetett közlekedni az egyes terminálok között, hanem mert építészetileg egyszerre volt nagyon korszerű és nagyon floridai. A tereibe sikerült minden szempontból beengedni vagy belefoglalni a környék természeti adottságait. Az év nagy részében Floridára áradó napsütés, a felhős, sötét időszakok minimális volta tökéletes lehetőséget nyújtott arra, hogy a hatalmas üvegfelületeken át beáramló természetes fény legyen az uralkodó. Emiatt és a magas, helyenként kupolás terekben a pálmafák és a mindenütt jelen lévő növényzet miatt inkább egy botanikus kertet, másutt egy trópusi város utcáját idézték számomra, mint egy repülőteret.

Egy másik kisvárosbeli kedvencem, szintén Amerikából, a General Mitchell International Airport Milwaukee-ban, Wisconsin államban.

Csak véletlenül keveredtem oda néhány éve, két átszállással lehetett a legolcsóbban eljutni New Yorkból Las Vegasba. Így vetődtem a milwaukee-i reptérre, amelyik kisebb, mint a tampai, de jóllehet több ezer kilométerre északra van a Tampa Internationaltől, nagyon hasonló módon engedi belső tereibe a környéket, mint a TPA. Méreteinél és a belső terek helyi karakterre hangolásánál fogva kedves és otthonos hely.

A harmadik kedvencem egy gigantikus repülőtér, a szöuli Incheon International Airport (a site-on érdemes megnézni a Tourist information szekcióban a virtuális túrát).

forrás: www.ite-nic.de

Az előzőkkel szemben itt nem a külső környezettel való összhang igénye vezérelte az építészeket: a jövő repülőterét csinálták meg a jelenben. A 22. századi légikikötőt 2006-ban és 2007-ben is a világ legjobb repülőterének hozta ki az Airports Council International nevű világszervezet Airport Service Quality felmérése. A dobogóra egyébként csak ázsiai repülőterek kerültek fel, a második a Kuala Lumpur International Airport, a harmadik a szingapúri Changi lett. A napi százezernél több utast áteresztő Incheon mindezzel együtt nemcsak a jövőbelisége és a funkcionális tökélye miatt tetszik. Sokat emel az értékén nálam, hogy nagy galériát működtet, amelyben most Nam June Paik több fontos művét állították ki.

© 2022 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány