„Semmiképpen nem avantgárd“

Manifesztum! — Izmusok, stratégiák, kapcsolatrendszerek. Interjú a Kassák Múzeum szeminárium sorozatának szervezőivel

Az ember hajlamos elfelejteni, hogy a művészet nem csak afféle vérszegény mozi, ami a galériák falain belül pereg, hanem valós tétje is lehet. Mondjuk megváltoztatja azt, ahogy a dolgokat látjuk, vagy éppenséggel társadalmi változásokat eszközöl. Ehhez pedig gyakran manifesztumot szerkeszt. A Kassák Múzeumban megrendezett Manifesztum! előadás-sorozat a kiáltvány sokarcú műfaját vizsgálja: megpróbálja kitapintani a 20. századi izmusok egyik ütőerét. A szervezőkkel, Dobó Gáborral és Szeredi Merse Pállal beszélgettünk.

 

Kiáltvány a tömegek uj kulturájáért. Uj Művészetet. Le a művésszel, mert eladta magát. Le a csendélettel. Le a dekorációval. Le a széplelkek macskazenéjével. Le a hedonizmus cifra penészvirágával. Áhitatos nagy művészetet a millióknak. A felszabadult ember művészetét. Ki az utcára a tömegek elé. [Manifesto for the New Culture of the Masses. New Art! Down with the Artists Because they Sold Themselves! Down with the Still Life! Down with the Decoration! Down with the Caterwauling of the Namby-Pambies! Down with the Gaudy Ruins of Hedonism! Devoted, Great Art for the Millions! The Art of the Liberated Men! Out to the Streets, to Meet the Masses!]. Ödön – Hevesy Palasovszky, Iván. Forrás: foldvaribooks.com
Kiáltvány a tömegek uj kulturájáért. Uj Művészetet. Le a művésszel, mert eladta magát. Le a csendélettel. Le a dekorációval. Le a széplelkek macskazenéjével. Le a hedonizmus cifra penészvirágával. Áhitatos nagy művészetet a millióknak. A felszabadult ember művészetét. Ki az utcára a tömegek elé. Palasovszky Ödön – Hevesy Iván. Forrás: foldvaribooks.com

Purkarthofer Benedek: Hogyan foglalnátok össze röviden, miről szól az általatok szervezett Manifesztum! — Izmusok, stratégiák, kapcsolatrendszerek előadás-sorozat?

Dobó Gábor: Mersével két éve dolgozunk együtt a Kassák Múzeumban. A sorozat egy nagyobb kutatási programba csatlakozik, amely a történeti avantgárddal foglalkozik. Ennek része a Manifesztum! előadássorozat. Ez már a második ilyen program, amit együtt szervezünk. Az elsőt egy évvel ezelőtt hirdettük meg: a történeti avantgárd folyóiratokkal foglalkozott. A Manifesztum! – Izmusok, stratégiák, kapcsolatrendszerek egyaránt kapcsolódik a Ma kiállításhoz (megtekinthető január 15-ig) és az idén száz éves Dada mozgalom évfordulójára szervezett nemzetközi konferenciához is. Mint ahogy mindig, úgy a konferencia, kiállítás és előadás-sorozat esetében igyekszünk interdiszciplináris megközelítést alkalmazni. Az a célunk, hogy irodalomtörténészek, művészettörténészek, társadalomtörténészek és képzőművészek beszéljenek ugyanarról a témáról, ami nem egyszerűen a történeti avantgárd, hanem a művészeti kiáltványok egész 20. századi pályája, vagy még kicsit több is, hiszen kortárs tendenciákról is szó esik. Az előadás-sorozat nyilvános, ugyanakkor egyetemi kurzusként is hallgatható. Szintén az interdiszciplinaritás keretében az ELTE-ről és a MOME-ról jönnek a diákok, hiszen ez olyan téma, amit nagyon sok felől lehet megközelíteni.

 

Ma kiállítás a Kassák Múzeumban. Fotó: Simon Zsuzsanna
Ma kiállítás a Kassák Múzeumban. Fotó: Simon Zsuzsanna

 

PB: Milyen szempontok szerint alakítottátok ki a sorozat programját?

DG: Az volt a célunk, hogy a sorozat ne kizárólag ismeretterjesztő jellegű legyen, vagyis ne próbálja enciklopédikus teljességgel tárgyalni a manifesztumok történetét — aminek persze szintén lenne értelme. Ehelyett igyekeztünk számunkra különösen érdekes előadásokat összeválogatni a futurizmustól egészen a kortárs művészetig. További szempont volt, hogy olyan kutatókat, szakmabelieket hívjunk meg, akik éppen folyamatban lévő, friss projektjeiket tudják prezentálni. Ez azért fontos, hogy az előadók részéről is aktuális érdeklődés álljon a háttérben, ami — jó értelemben — műhelyjelleget is kölcsönöz az előadásoknak. Ez a Kassák Múzeum programjával is egybevág, és mi Mersével is arra törekszünk, hogy ne zárjuk rövidre egy-egy téma tárgyalását a kutatásainkban, hanem bizonyos értelemben inkluzív módon közelítsünk a kérdéshez. Ehhez kapcsolódóan egy korábban az ELTE-n tartott kutatószemináriumunkból kinőtte magát egy kutatócsoport, ami kéthetente összejön a Kassák Múzeumban, és amelyen mindenki a saját témájával vesz részt. Tulajdonképpen viták ezek, amikből mi is rengeteget tanulunk, és mindeközben, azt hiszem, minden szereplőnek előnyös.

PB: A művészeti kiáltványokról a legtöbbeknek a történeti avantgárd mozgalmai jutnak eszébe. Hogyan lehet egy ilyen témájú sorozatot úgy alakítani, hogy mégis inkább a folyamatszerűségen, a lezáratlanságon legyen a hangsúly, tehát hogy a század második felének fejleményei is szóhoz jussanak?

 

Georg Baselitz és Eugen Schönebeck Pandemoniális manifesztuma. Forrás: londoneyeball.wordpress.com
Georg Baselitz és Eugen Schönebeck Pandemoniális manifesztuma. Forrás: londoneyeball.wordpress.com

 

Szeredi Merse Pál: A kurzus életrehívója az a felismerés — és ezt látszanak alátámasztani mind a forráskiadások, mind a feltáró munkák —, hogy a manifesztum mint műfaj, mint stratégia, mint művészi kifejezőeszköz semmit sem vesztett erejéből, mondjuk a szürrealizmus óta, és az egész 20. században hangsúlyos elem volt. Viszont, hogy hogyan és mire használták a művészek, hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak neki, és hogy a különböző megjelenési formáinak mik a lehetséges magyarázatai, elemzési módszerei, az szintúgy nagyon sokféle az elmúlt bő száz évben. A történeti avantgárdhoz szorosan kapcsolódó manifesztumokat régóta lehet magyar fordításban olvasni, és sokan ismerik is ezeket, hivatkoznak rájuk, ugyanakkor a kurzusnak az is célja, hogy rámutasson a bennük rejlő újfajta értelmezési lehetőségekre. Nagyon sok olyan új aspektus és kutatás van, amiken keresztül egészen más fényben látszanak a művészet kanonizált kiáltványai. A század második feléből pedig olyan előadásokat kerestünk, kifejezetten olyan előadókat, akik új kutatásokat és témákat tudnak prezentálni. Példaként megemlíthetjük Kürti Emese december 1-jei előadását, aki a magyar akcionizmus szinte ismeretlen manifesztumairól fog előadni.

DG: Még röviden három további előadást említenék. Az első Kutasy Mercédesz előadása a dél-amerikai avantgárdról. Ez a téma azért különösen érdekes számunkra, mert többen érvelnek amellett, hogy strukturális hasonlóságok vannak Dél-Amerika és Közép-Kelet-Európa avantgárd mozgalmai között. Vagy Puskár Krisztián december 15-i előadása az olasz ólomévek kultúrájáról, továbbá Mélyi Józsefé, az 1960-as évek német művészeti manifesztumairól — nagyon fontos témák a 20. század második feléből.

 

Przemysław Strożek előadása a Spartakiádok, a munkásmozgalmak és az avantgárd kapcsolatáról. Fotó: Kassák Múzeum
Przemysław Strożek előadása a Spartakiádok, a munkásmozgalmak és az avantgárd kapcsolatáról. Fotó: Kassák Múzeum

 

PB: Miért lehetnek ma relevánsak a manifesztumok?

SZMP: A lényeg, hogy lássuk és megpróbáljuk elemezni azokat a stratégiákat, amikkel egyszer már kísérletet tettek. Az mindenképpen fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ezek a programok miből építkeztek, mi volt a céljuk, mit tudtak ebből megvalósítani, illetve hogy mi volt utópisztikus és mi reális elképzelés. Hogy a művészetvilág és a valóság kapcsolata hogyan alakult, hiszen az avantgárdnak az egyik legfontosabb gondolata éppen az volt, hogy a valóság és a művészet közötti határt és kapcsolatot boncolgatta.

 

Konferencia a Kassák Múzeumban. Fotó: Simon Zsuzsanna
Konferencia a Kassák Múzeumban. Fotó: Simon Zsuzsanna

 

PB: Említettétek, hogy a kurzus egy konferenciához is kapcsolódik. Mondanátok róla néhány szót?

DG: A zürichi Dada alakulásának századik évfordulójára szerveztünk a Dada technikák Közép-Kelet-Európában (1916-1930) című nemzetközi konferenciát az MTA Irodalomtudományi Intézetével együtt. A konferencia már csak abban az értelemben is sikeres volt, hogy a téma egyfajta piaci rést jelentett. Talán ennek is köszönhető, hogy erős programot tudtunk összehozni — pl. Günter Berghausszal, aki többek között az International Yearbook of Futurism Studies szerkesztője, Hubert van den Berggel, aki Lengyelországban és Csehországban is tanít, és a dadakutatás elismert szakembere, valamint Adrian Sudhalterrel, aki a New York-i Museum of Modern Artban megrendezett Dadaglobe kiállítás főkurátora volt, valamint számos más szereplővel, akik a régió egyetemein és kulturális kutatóintézeteiben dolgoznak. Ráadásul a dadánál magától értetődő szempont a kelet- és kelet-közép-európai perspektíva, hiszen, mint tudjuk, jelentős részt éppen ebből a régióból származó művészek formálták a mozgalmat — pontosabban a mozgalmakat. Ez a mozgalom sokszorosan emigrációs és vándorló a szó szoros értelmében — tényleges határátlépésekről beszélünk tehát, és ez a látszólag banális tény nagyban befolyásolta azt a szemléletmódot, amit a dada képviselt. A konferencián több revelatív — és gyakran egyszersmind provokatív — előadás hangzott el, például Tristan Tzarával kapcsolatban, identitáspolitikai kérdéseket is érintve.

 

Adrian Sudhalter ’Trouble with his Passport’ c. előadása Tristan Tzaráról. Fotó: Simon Zsuzsanna
Adrian Sudhalter ’Trouble with his Passport’ c. előadása Tristan Tzaráról. Fotó: Simon Zsuzsanna

 

PB: Hogyan tovább? Lehet erre a struktúrára építeni valamit a jövőben?

DG: Azt hiszem, igen. Az oktatás és a kutatás találkozása mindenképp jó. A hallgatók nem kerülnek hierarchikus beszédhelyzetbe, ahol az okosok beszélnek, ők pedig csendben figyelnek, hanem egy dialógusban vesznek részt. Ez különösen igaz a kutatócsoportunkra, amely egyébként még csak most intézményesül, tehát egyelőre félig-meddig informálisan működik. A kutatócsoport nyilvánosságot tud biztosítani egy csomó olyan kutatásnak, amit fiatalok végeznek a témában.

PB: Jól látom, hogy az egész sorozat gesztusértékkel is bír? Tehát, hogy egy alternatíváját mutatja fel annak, hogyan találkozhat össze egy nagyobb nyilvánosság, egy szakmai-kutatói közeg és azok a fiatalok, akik a későbbiekben ilyesmivel akarnak foglalkozni.

SZMP: Abszolút! Mindez főként Sasvári Editnek köszönhető, a Kassák Múzeum vezetőjének, aki helyet ad ennek a projektnek. Ő volt az, aki Gábort és engem támogatott abban, hogy folytassuk és szélesítsük azt a kutatási projektet, amit még 2014-ben elkezdtünk. A Kassák Múzeum pedig kifejezetten jó terep arra, hogy egy ilyen, kísérletezőbb irányba elvigyük a múzeumi kutatást és prezentációt, sőt, a múzeum élővé tételét is egy más irányból közelítsük meg. Nyitottságra törekszünk, nemcsak az előadások összeválogatásánál, hanem az avantgárd-kutatócsoportban is. Nagyjából ezt jelenti az interdiszciplinaritás is, amiről beszéltünk.

DG: Annyival kapcsolódnék a nyitottsághoz, hogy még az együttműködést hangsúlyoznám mindezzel kapcsolatban. Tény, hogy a kutatócsoport elsősorban a fiatal kutatók felé nyit, de együttműködésekre is épül. Olyan értelemben semmiképpen nem „avantgárd” a mi kezdeményezésünk, hogy megszakítanánk minden eddig történt dologgal a kapcsolatot, és a nulláról akarnánk újrakezdeni.

 

 

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány