Önkényuralom és utópia

A modernizmus sivatagában című kiállítás azt mutatta be, hogy az európai építészet milyen eszközökkel kísérletezte ki épület- és lakónegyed-típusait Észak-Afrikában. Azt, ahogyan a később nyugat-európai nagyvárosok peremén épült lakótelepek „tesztelése“ zajlott Tunéziában, Marokkóban és Algériában az 1940-es, 50-es évek során.


A modernizmus sivatagában című kiállítás részlete, Berlin. | fotó: Zólyom Franciska.

A tematika elsőre felettéb távolinak tűnhet, a több szakterületet érintő kutatás eredményeit bemutató kiállítás azonban alapvető gondolatokat fogalmazott meg a hatalmi viszonyok térbeli és társadalmi vetületeivel és ábrázolhatóságával kapcsolatban. A kiállított tervek, makettek és dokumentációk építészettörténeti szempontból éppoly érdekesek voltak, mint a társadalmi konfliktusok és küzdelmek szempontjából, amelyek ezekben a lakónegyedekben ütköztek ki, illetve a gyarmatosító hatalommal szembeni ellenállás tekintetében, amely ott formálódott.


Az El Hank lakótelep (egykor zsidó-marokkói negyed), Casablanca
építészek: L. Aroutcheff / R. Lucaud / L. Moranti / M. Rousseau / L. Zéligson, épült 1952-3-ban
  fotó: Marion von Osten, 2008

De nem csak a Casablanca elővárosaiban élő marokkói népesség lázadt a város központjában lakó „idegenekkel“ szemben. Miután az európai építészek levonták a gyarmatokon megépített lakónegyedek tanulságait, hasonló (méretű és rendeltetésű) városrészeket alakítottak ki saját nagyvárosaik peremén. Hamarosan azzal szembesültek azonban, hogy a társadalmi rétegeket egymástól elválasztó, eltávolító várostervezés itt is ellenállásba ütközik. A zömmel bevándorlókból álló lakosság a periférián szerveződött egységgé, s innen vitte követeléseit a város központja felé. Jelenlétük azzal magyarázható, hogy a koloniális viszonyok mentén zajló migráció sok esetben éppen a gyarmatosító hatalom nagyvárosaiba vonzotta az (egykor) uralt országok lakóit. A szólásszabadság érvényesítésére és a saját nézőpont nyilvánosságra hozására való törekvés egyik legtragikusabb példája az 1961. október 17-ei párizsi tüntetés, melynek során több száz (sic!) tüntetőt ölt meg a francia rendőrség. Az algériai háború elleni demonstráció Párizs elővárosaiból indult…


Casablanca, 1954. Június 18. Francis Lacoste ezredes látogatása
Casablanca Carrieres Centrales negyedében.
fotó: Jacques Belin /Centre d’Archives Diplomatiques, Minist`ere des Affaires Etrang`eres, Nantes

A vizsgált téma formai és tartalmi síkon egyaránt rendkívül összetett. Érdekes megfigyelés például, hogy az észak-afrikai városok peremén hulladékból épített bidonville-ek (szó szerint: kannákból tákolt város) hatottak az építészeti diskurzusra. Egy a nemzetközi építészeti szervezet, a CIAM 1953-as találkozóján tartott és a kiállításon is bemutatott prezentáció a tervezett és a spontán építészetről, az épített és a magán- és közösségi élet által formált környezetről való gondolkodás kialakulását szemléltette. Ugyanakkor a kiállítás bemutatta a „hivatalos“ álláspont és a kritikai nézőpont közötti feszültséget is, amely a kezdetektől fogva fennállt. A bejáratnál lévő falon az úgynevezett humanista fotó képviselőinek nyomornegyedekben készített felvételeit, a szegénység ábrázolásait vetítették, míg a fal hátoldalán az építtetők teljesítmény-orientált hozzáállását illusztráló tárgyilagos épületfotók voltak láthatók. Tervezőasztalra emlékeztető állványokon korabeli propagandafilmeket és tudósításokat lehetett nézni, de egy-egy kiemelt projekt részletes tervdokumentációja is megjelent. Ezzel szemben a spontán építészeti jelenségeket vizsgáló kiállítások és elméletek kiadványai és az észak-afrikai régióban dolgozó szakembereket megszólaltató videóinterjúk álltak. Ez utóbbiak a kiállítás egyik alap kérdését járták körül, méghozzá, hogy miként építhetők be a gyarmattartáshoz köthető építészeti emlékek az adott országok kulturális örökségébe? Miként értékelhetőek ma a városrendezési projektek, amelyek a gyarmatosítók ellenőrzésre, szabályozásra irányuló hatalmi törekvéseit tükrözik?


Cité Verticale, Carri`eres Centrales, Casablanca
építészek : V. Bodiansky / G. Candilis / H. Piot / S. Wood, épült 1953-ban
fotó: Avery Architectural Library Special Collections, Columbia University, New York

Minden közelítés ellenére természetesen nehéz megítélni, hogy indokolt volt-e a kérdésfelvetés a francia viszonyokra és gyarmatokra szűkített geopolitikai fókusza, illetve, hogy mennyire pontos és fenntartható a modernizmus, a kolonializmus, az elnyomás és az ellenállás  egy speciális építészeti jelenségen keresztül történő összekapcsolása. Azáltal azonban, hogy a kutatást és számtalan előadást és beszélgetést is magába foglaló projekt a „learning from“, a valamiből tanulni akarás szellemében jött létre, illetve, hogy a bemutatás formája és a felvetett kérdések közötti kapcsolat könnyen értelmezhető volt, a látogató az akár csak részleges felismerés boldog tudatával távozott.

In der Wüste der Moderne. Koloniale Planung und danach ( A modernizmus sivatagában. A kolonialista tervezés azutánja)
Haus der Kulturen der Welt, Berlin
2008. augusztus 29 – október 26.

A projekt művészeti vezetője: Marion von Osten
Kurátorok: Tom Avermaete, Serhat Karakayali, Marion von Osten

 

Vonatkozó linkek:

www.hkw.de
www.anarchitektur.com
www.this-was-tomorrow.net

 

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány