Nincs idő – a hatalom építészete (dekonstrukció)


Látványtervek©TEAM0708

Nézem a mindenkori hatalom érdekeit szolgáló Közszolgálati Televízió A szólás szabadsága című műsorát, amelyben csak a súlyosan beszédhibás, figyelni képtelen, hiperaktív műsorvezető szólhat szabadon. Az asztal körül neves szakemberek és a hatalom képviselői ülnek, akiket a műsorvezető folyamatosan figyelmeztet, hogy nincs idő, foglalják össze egy rövid mondatba azt, amit lehetetlen egyetlen rövid mondatba összefoglalni. Mint annyiszor Magyarországon, most is Albert Camus Caligula című darabja jut eszembe, amelyben a római diktátor költőversenyt tart: a költőknek egy perc alatt kell verset írniuk a halálról. Akinek a verse nem tetszik a diktátornak, azt azonnal kivégzik. A tévéműsorban a nagy energiával beharangozott új kormányzati negyed projekt csúfos bukásának okairól lenne szó, ha a műsorvezető hagyná, hogy gondosan összeválogatott vendégei beszéljenek. Az engedélyezett egy mondatokba is rendszeresen közbevág, locsog, fecseg. Amint kialakul egy irány, azonnal másfelé igyekszik terelni a beszélgetést. Nézhetetlen szemei ide-oda cikáznak, koncentrálóképessége kisebb, mint egy házi légyé. Nem értem, hogy miért nincs idő egy ilyen fontos téma alapos megbeszélésére, amikor az egyes műsorok közben az animált tulipánosláda motívumok mennek hosszú percekig? Miért nem engedi a száját folyamatosan nyitva felejtő műsorvezető vendégeit beszélni? Nyilván azért, mert nem az eset tisztázása, hanem összezavarása az ő (és megbízói) érdeke, ezért fizetik. Megszólal a pályázatot megnyerő építészcsoport vezetője, Janesch Péter. Nyugodtan, okosan nem támadja a felelősöket, hanem azt mondja, hogy a díjnyertes terv megvalósítását nem elvetették, csak jegelték, lát arra lehetőséget, hogy az elképzelés valamikor megvalósuljon. Kilenc építész és kb. húsz szakértő, plusz a társtervező, a világhírű japán építész Kengo Kuma csapata dolgozott három hónapig a terveken (ezt nem a tévéműsorból, hanem Janesch Pétertől tudom), az ő érdekeiket és a projekt esetleges jövőjét védi Janesch, próbálja menteni a menthetőt. A műsorvezető kapálódzása ellenére sikerül azt is elmondania, hogy a projekt leállításáról nem a megbízótól, hanem a médiából értesült. Megszólal az illetékes kormányhivatalnok, aki nem mondja el, hogy mi volt a leállítás valódi oka. Azt sem árulja el, hogy miért nem értesítették a leállításról a tervezőket. A műsorvezető nem firtatja a bunkóság okát, mint ahogy a projekt leállításának valódi oka sem érdekli igazán. Beszél a kivitelezésre egyedül pályázó cég vezetője is, aki a pályázat elbírálásával kapcsolatos szabálytalanságok miatt pert fontolgat, cégét százmilliós veszteség érte. Közben, amikor végre kialakulna egy értelmes beszélgetés, bejátszanak egy zenés összeállítást az előzményekről, amiben annyi közismert információ van, amennyit egyetlen bővített mondatban el lehetne mondani. A műsor úgy ér véget, hogy a giga-projekt bukásának valódi okai körüli homály még átláthatatlanabbá vált.

Magyarországra is eljött végre az idő, gondoltam, amikor először hallottam a díjnyertes pályázatról, láttam a terveket és megismerkedhettem az elképzelés részleteivel. Végre nem krematóriumot (Művészetek Palotája), nem megfeneklett hajóval keresztezett barokk mignont (Nemzeti Színház) akar a kormány saját képére és hasonmására, az adófizetők pénzéből építtetni, hanem a köz szolgálatára tökéletesen alkalmas, ráadásul környezetkímélő, szelíd, szerény, példaadó, korszerű épületegyüttest, gondoltam. Gondom csak a tervezett kormánynegyed helyével volt. Nehezen tudtam elképzelni, hogy az iszonyatos alsóbajor téglagyár, a belváros kisebb üzleteit kilométerekre tönkretevő West End City Center (WECC) miatt amúgy is állandóan bedugult Körút és a csatlakozó főútvonalak közlekedését rendezni tudják majd, amikor a környék járműforgalma a kormányzati negyedhez érkező autótömeg miatt megsokszorozódik. Reméltem, hogy megjön a hatalom esze, a belváros közepébe, Európában példátlan arroganciával odarittyentett WECC-monstrumot (és a Budapest egyik legszebb épületével, a Nyugati pályaudvarral szemközti rettenetes áruházat) felrobbantják, helyükön parkot létesítenek, a nyomorúságos, az egész teret elcsúfító közúti hidat lebontják, a közszolgákat pedig kerékpárhasználatra kötelezik, vagy riksákkal, esetleg gyaloghintókkal szállítják őket munkahelyükre. Aztán, néhány héttel a nagy csinnadrattával megtartott pályázati eredményhirdetés után megrökönyödve értesültem, hogy az új kormánynegyed mégsem fog felépülni. A botrányos döntést gondosan megtervezett sajtókampány előzte meg. Hirtelen kiderült, hogy nem is olyan egyszerű a főváros szívébe új hatalmi központot építeni.


Látványtervek©TEAM0708 A tervezett épületek geotermális, környezetbarát fűtés-hűtés rendszere.

A projekt leállítását számos olyan okkal indokolta a kormány, amelyeket minimális szakértelemmel előre lehetett látni. A mindenkori magyar politika abszolút dilettantizmusához és sötét módszereihez hozzászokott alattvalók még nem teljesen gondolkodásképtelen része találgatni kezdett. Amikor összeült a KISZ KB, hogy eldöntse az új kormányzati negyed megépítését, nem szólt valamelyik milliárdos elvtárs, hogy nincs a projektre pénz? Azért bukott az elképzelés, mert nem sikerült a kivitelezést (és a tervek gyökeres megváltoztatásának jogát) a városromboló megacégnek átjátszani?  A kormányzati jós figyelmeztetett a csillagok kedvezőtlen állására? Esetleg inkább közvetlenül a politikusok zsebébe vándorol a pénz, nem kell mindenféle építgetéssel maszatolni? Nem hinném, hogy a sátánfattyakként emlegetett Orbánéktól való félelem volt az oka a projekt „felfüggesztésének” (ügyes szerződésekkel el lehetett volna az újabb gödröt kerülni). Lehet, hogy a KISZ KB eszeveszett pörgése által létrejött általános káosz kényszerítette ki a hülye, az egész országot ismét lejárató döntést? Persze ezek mind találgatások, a bizánci módszereken kívül mást nem ismerő mindenkori magyar hatalom titkos indítékait nem lehet kifürkészni.

Janesch Pétert régóta ismerem. Az én A félelem háza című írásom alapján készítette 1978-ban a Színházrezervátum / Földi megfigyelőállomás című diplomamunkáját, amelyre nem kapott diplomát. Ugyanez a terv a következő évben Rész István grafikai diplomatervének lett része, Janesch Péter Fénycsöves lámpatest és Szabadtéri moziszék terveivel kiegészítve végül diplomához juttatta az építészt. Bár Janesch Péter szerint az új kormánynegyed építésének leállítása elsősorban a kormány vesztesége, én mégis a saját, személyes veszteségemnek érzem. Mikor érkezik végre Magyarországra az idő? Nekem nagyon hiányzik.

A képek a TEAM0708 engedélyével kerülnek bemutatásra

© 2023 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány