Mit gondolunk róla? I. – AICA díj 2009

Három részes sorozatunk célja, hogy platformot kínáljon a magyar kortárs képzőművészeti intézményrendszer aktuális kérdéseinek a megvitatására. Az első témánk a 2009-es AICA díj, melyet december 11-én adtak át a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum előadótermében. Az idei év díjazottjai Sinkó Katalin, Mélyi József és Csörgő Attila. Az alábbiakban a vita háttéranyagaként összegyűjtöttem az eseményhez kapcsolódó részletesebb információkat: Nagy Gergő felvezető beszédét és Turai Hedvig laudációként elhangzott szövegét, valamint az AICA hivatalos sajtóanyagát. Az eseményről Taskovics Dorka által készített fotók alapján szerkesztett képgaléria is készült.

A 2009-es díj jelöltjei:

Műkritikus:
Hushegyi Gábor: Hadvezér tartásban. Szent István szobra a szlovákiai Komáromban, Műértő 2009/október Nagy Ildikó: Marta Pan és Magyarország, Műértő 2009/szeptember Sinkó Katalin: Nemzeti Képtár. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Volume XXVI, No. 11. Budapest, 2009

Kurátor:
Erőss Nikolett: Vákuumzaj, Trafó Galéria, Budapest Mélyi József: Amerigo Tot. Párhuzamos konstrukciók, Ludwig Múzeum, Budapest Páldi Lívia: Robert Capa, Ludwig Múzeum, Budapest

Kortárs művész:
Csörgő Attila: Arkhimédeszi pont, Ludwig Múzeum, Budapest Kaszás Tamás: Alternatív dunaújvárosi idegenvezetések KissPál Szabolcs: Legkisebb közös többszörös, Budapest, Ernst Múzeum

Az AICA hivatalos sajtószövege:

Kiosztották a műkritikus szakma idei díjait

Csörgő Attiláé az év legjobb kortárs képzőművészi teljesítménye a műkritikusok szerint. Pénteken a Ludwig Múzeumban három kategóriában osztották ki a hazai műkritikus szakma kortárs művészeti díját, az AICA-díjat. A legjobb kurátori, kritikai és művészi teljesítményeket ismerték el, immár másodszor, a díj tavalyi megalapítása után – adta hírül a műkritikusokat tömörítő szervezet, az AICA magyarországi elnöke, Bán András.

A budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum konferenciatermében december 11-én péntek este került sor a kritikusi díj átadására. A hazai műkritikus szakma jelentős részét tömörítő AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozata 400-400 ezer forinttal ismerte el a legjobb teljesítményeket, illetve idén először, magántámogatásból a kurátori és műkritikusi kategória díjazottait további 200 ezer forinttal.

Mindhárom kategóriában a szervezet tagsága és elnöksége is jelölhetett. A zsűri, amely az előző évhez hasonlóan, az AICA vezetőségének tagjaiból állt, hármas jelöltlistákat hozott nyilvánosságra a folyamat végén, s a díjazottakat szavazás útján e listákból választotta ki.

A legjobb kurátori teljesítményért járó díjat Mélyi József kapta az Amerigo Tot-Párhuzamos konstrukciók című kiállításért, amely a Ludwigban látható még január 3-ig. A zsűri kiemelte, hogy a kádárizmus időszakára új módon tekintő kiállításról van szó. Az egykor népszerű, izgalmas életutat, de vitatott művészi pályát befutó magyar művész pályáját helyezi kortárs szemléletű perspektívába. A kritikusok megkerülhetetlennek nevezték s üdvözölték, hogy utat nyit a múltfeltárás eleddig nálunk szokatlan módjainak.

A kategóriában jelölt volt még Páldi Lívia a Robert Capa fotóriporter életművét bemutató, Ludwig Múzeumbeli kiállítás (július 3.-október 11.), kurátora, valamint Erőss Nikolett, a Vákuumzaj című kiállításért, amely a Trafóban volt látható (február 5-március 29.). Előbbinél méltatták a nagy jelentőségű életmű méltó és friss szemléletű prezentálását, utóbbinál a dokumentarista szemléletét és társadalmi érzékenységet.

A legjobb kritikusi teljesítményért járó díj Sinkó Kataliné lett, a Nemzeti képtár című munkájáért, amely a Magyar Nemzeti Galéria Évkönyvében jelent meg, s az intézmény történetét dolgozza fel. Az indoklás kiemelte, hogy Sinkó Katalin a kortárs művészet, művészetszemlélet számára rendkívül fontos intézménykritikát írt, úgy érteti meg a Magyar Nemzeti Galéria múltját és jelenét, hogy azt a változó társadalmi, politikai rendszerek, ideológiák kontextusában helyezi el.

Mellette jelölt volt a Pozsonyban élő esztéta, Hushegyi Gábor írása, amely Hadvezéri tartásban címmel jelent meg októberben, a Műértő című lapban, és a komáromi Szent István-szobor kritikáját adta. Valamint Nagy Ildikó művészettörténész cikke, amely Marta Pan és Magyarország címmel jelent meg szintén a Műértő hasábjain szeptemberben, s a magyar származású francia szobrásznő hazai recepciójával foglalkozik.

A legjobb művészi teljesítménynek járó díj Csörgő Attiláé lett. Arkhimédészi pont című kiállítása még látható a Ludwig Múzeumban, 2010. január 24-ig. A nemzetközileg is ismert művész a fizika, az optika problémáit, végső soron a tér és a látvány kérdéseit vizsgálja izgalmas, eredeti és gyakran szórakoztató műveivel. A maga építette eszközök, kamerák a kinetikus művészet egészen új értelmezését is adják. Konzekvens művészi pályájának eddigi eredményeit foglalta össze kiállításán – emelték ki méltatásukban a kritikusok.

Rajta kívül jelölést kapott KissPál Szabolcs a Legkisebb közös többszörös című kiálításáért (Budapest, Ernst Múzeum, szept.13-dec.13.) amelynek aktivista, politikus megközelítésmódját méltatták. Mellette Kaszás Tamás Dunaújvárosban tartott idegenvezetéseit emelte ki a kuratórium. Az Interkulturális Tájékozodó Városnéző Túra címen futó, Farkas Csabával közösen szervezett projekt az egykori szocialista mintavárost mutatja be az érdeklődőknek a kortárs művészet szemszögéből.

Nagy Gergely elhangzott felvezető szövege:

A kortárs művész kategória jelöltjei:
Csörgő Attila: Arkhimédészi pont, Ludwig Múzeum, Budapest (okt.3o- 2010.jan.24.)
KissPál Szabolcs: Legkisebb közös többszörös, Budapest, Ernst Múzeum (szept.13-dec.13.)
Kaszás Tamás (Farkas Csabával közösen): Interkulturális Tájékozodó Városnéző Túra, 2009, Dunaújváros

Csörgő Attila Arkhimédészi pont című kiállításáért kapta a jelölést, amely itt látható a Ludwigban. Amennyira hézagos természettudományos ismereteimből futja, efféle pont nem létezik. Azaz nem forgatható ki sarkaiból a világ, sőt, talán sarkai sincsenek, a Monty Python tevékenysége óta úgy tudjuk, hogy a Föld valójában banán alakú. A déligyümölcsök emlegetésével egyébként is helyben vagyunk, lévén, hogy Csörgő művészetében jelentős szerephez jut a narancs, illetve annak héja, mint bevezetés a művész tér és időszemléletébe. De félre a tréfát. Valóban félre? Hiszen, ha tréfa nem is, humor azért ott bujkál Csörgő művészetében. A világ konzekvensen derűs szemlélete – amely ebben a tragikus hangoltságú korban engem személy szerint lenyűgöz. Mindig elismeréssel adózom ezen felül annak, ha valaki rendet, rendszert feltételez ott, ahol többnyire leginkább zűrzavart érzékelünk. Csörgő rendet feltételez és teremt is, azzal a szellemességgel, ahogy Öveges professzor magyarázta, mi is a tömegvonzás. Mindazonáltal Csörgő Attila nem az illúziókeltésben érdekelt. A rendet, a rendszereket leleplezi (másfelől: megkonstruálja és megmutatja a látványhoz vezető utat), a szférikus, gömbszerű látomás csak mozgó fénypontok következménye, a bonyolult térformává összeálló szerkezet pedig szorítók, csavarok, madzagok, pálcikák, csigák törékeny rendszere. Itt egy pillanatra megállnék: a masinériánál. Csörgőnek ezek a munkái apró világmodellek, égi, földi és alvilági színnel. Teátrálisak valamiképp. S ha világmodelleknek látjuk őket, máris kirajzolódik az a bizonyos pont, ahonnan szemlélve a világ bizony kifordítható. Eddigi alkotói tevékenységének összefoglalása a Ludwig-beli kiállítás, ezt ne felejtsük el megjegyezni. Konzekvens művészi programokról azt hiszem, itt ma történik említés még elégszer, de ez Csörgőre mindenképp igaz. Ráadásul úgy, hogy az úgynevezett “nemzetközi igazodás”, vagy jelenlét örökös hazai kényszerneurózisa közepette egy teljesen autonóm művészt látunk nemzetközi sikereket aratni.

A nemzetközi trendek említése jó felütés számomra KissPál Szabolcs jelölésének felkonferálásához. A Legkisebb közös többszörös című kiállításáért kapta a jelölést, s első ránézésre a nemzetközi tendenciákba illeszkedő politizáló, aktivista művészetet látnánk benne. S ez az első ránézés féltené a művészt – egyáltalán, a művészetet félteni szoktuk az utca valóságától, mifelénk, reflexből –, hogy ha túl közel megy, bevonódik, neadjisten elköteleződik, akkor csorbul az autónómiája. Ha viszont nem megy elég közel, akkor miről is beszélünk..?
Nos, KissPál Szabolcs közel merészkedik, és ebben bizony van kockázat. Nekem személy szerint tetszik ez – hiányolom a hazai kortárs irodalomból, színházból a társadalom történéseire való direkt reflexiót – s örülök, ha a képzőművészet (szó szerint) aktivizálja magát. A kockázat ebben az esetben inkább művészi-egzisztenciális, amennyiben KissPál Szabolcs saját magát is kihívás elé állítja egy ilyen kiállítás után, amely az Ernst-ben most még látható. Marad-e a politikus, aktivista művészetnél, illetve, hogy innen hova lehet tovább, azaz átlépni? Az a videómunka, amely a kiállítás elején látható (Halfway to NW), valamiképp megadja a feletet erre: a művész köztes pozícióját mutatja meg. A kettéosztott képernyőn, két idősíkon futó felvételek egy felnyitható híd fázisait mutatják, és az átkelők elvesznek a semmiben a kép két fele között. Egyedül a művész az – ha van elég időnk kivárni a videoloop végét: egy elmosódó, aprócska, az elején kissé tétova alak –, szóval egyedül ő képes átkelni a hídon, közlekedni a két idősík, a két állapot között. Szabadon – egyelőre.

A közélet és az utca radikalizálódott körülöttünk, a művészet nem képes ezzel versenyre kelni, nem tud durvábbat mutatni és tenni, mint amit az utca tesz és mutat. Ebben a helyzetben nem marad más, mint a “radikális szelídség” – ahogy egy kritikus fogalmazott Kaszás Tamásról szólva. Nem tudom pontosan, mit jelent ma a radikalitás a művészetben, mindenesetre a szóban forgó művész következetes, koncepciózus, építkező típusú alkotó, és radikálisan az. Ez alkalommal jelölését az Interkulturális Tájékozodó Városnéző Túra projektért kapta. A dunaújvárosi kötődés, egy szerepvesztésben, vagy inkább szerep-átalakulásban levő város új típusú szemlélete, amely egyben új szerepet is oszt a városnak, a turizmus, az idegenvezetés, az idegen bevezetése nála nem előzmények nélkül való – ám én most mégis egy másik munkánál állnék meg egy gondolat erejéig. A növények tanácskozása címűnél. Nekem irodalmi referenciák ugrottak be, jelesül egy perzsa költő szövege, A madarak tanácskozása, amelyben a madarak képességek, valamint filmes referencia is, a Simon mágus, amelyben egy gyilkosság rejtélyét egy növény oldja meg, ő “emlékszik” egyedül a tettesre. A növények tehát tudnak valamit és ezek szerint kommunikálnak is. A szobanövények főleg. Tudnak valamit rólunk, a tér többi lakójáról. Jellegzetes szobanövények (fikuszok, pálmák, futók) nélkül pedig nem képzelhető el, és nem is igen írható le a mi elmúlt néhány évtizedünk sem. Ha tudni szeretnéd, mi zajlott itt a mélyrétegekben, kérdezd a növényeket. A mű, s a művész reagál a társadalmi változásra s egyben állít is valami lényegeset múltunkról, jelenünkről, egykori utópiáinkról. Miközben elegáns kulturális, művészettörténeti megalapozottság is van mögötte, s ebből a stabil háttérből mutat vissza és előre egykor volt és egykor még lehetséges ideák felé. Szelíden, de igen határozottan.

Nagy Gergely

Turai Hedvig laudációja:

Az AICA Magyar Tagozatának 2009. évi kurátori díjának laudációja

Amerigo Tot. Párhuzamos konstrukciók
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2009. október 9–2010. január.3.
Kurátor: Mélyi József

Hogyan készül a zseni?

A rendszerváltásra emlékező, nagy művészeti kiállítások nálunk elmaradtak. Amerigo Tot akkor lett volna 100 éves, amikor a rendszerváltás épp húszéves. A kiállítás egy kicsit betölti tehát azt a funkciót is, hogy erre is emlékezzen. S talán épp ez az oka, hogy Mélyi József követ dobott a vízbe, s most láthatóvá váltak a kő által keltett hullámok, sőt interferenciák.

Egy szokványosnak ígérkező, kívülről jövő megkeresés, „100 éve született Amerigo Tot”, nyomán nem visszautasított, hanem vállalt feladatról van szó. Akár megrendelt, évfordulós, kötelező hommage a típusú kiállítás is lehetett volna, de amikor Bencsik Barnabás a kurátori koncepció kidolgozására Mélyit kérte fel, döntést hozott: nem tiszteletkürt akart, hanem megtudni, mit lehet kezdeni ma Amerigo Tottal. Mélyi József a tiltott, tűrt kategória melletti – elutasított, feledni akart – harmadikra, a támogatottra, s annak egyik alakjára friss szemmel tudott nézni. Emlékkiállítás helyett emlékező kiállítást rendezett. Egy korszak kultúrpolitikájának működését, a nagy művész mítoszát, Amerigo Tot személyes élettörténetét, kapcsolathálóját mutatja be. Sinkó Katalin és Mélyi József hasonló szellemben dolgozik. Mindketten meg akarnak érteni valamit, úgy, hogy azt nem vágják el a jelentől, a témára telepedett rétegekkel együtt veszik szemügyre tárgyukat, megteremtik kontextusukat. A kontextus teremtés folyamatát magát sem leplezik el. Emlékeznek. Sinkó Katalin nem véletlen indít Pierre Norától, emlékezet és történelem közötti senki földjéről.

Azt is mondhatom, emberközelbe hozta az „óriást”, megmutatta a rendszer emberarcúságát. Nevezhetjük ezt „elfogulatlan szembenézésnek” is, mégsem hiányzik a személyesség a kiállításból. Ahogyan a fotóanyagot használja, az olyan, mintha egy családtag életét, rekonstruálná, meg akarná érteni, mi történt e körül az ember körül. A „zseniből” ember lesz.

S amikor a zseniből embert csinál, akkor az is napfényre kerül, hogyan készül a zseni. Láthatóvá tette, hogy érdekek, ideológiák húzódnak az un. nagyság mögött, s nem a született zseni vagy „objektív” művészi értékek. Látjuk, milyen összefüggések alakítják azt, kiből lesz „nagy ember”, s milyen állomásokon, kliséken át, ilyeneken: „Tóth Imre, a magyar rendőrgyerekből lett szobrász”, a “libalegelőtől a világhírig”, nemzetközi pályázatot nyert magyar szobrász. S láthatóvá teszi az itthoni mítoszok, legendák szükséges hozzávalóit is. Végy egy férfit, származzon alacsony sorból, legyenek baloldali érzelmei, lehet sokáig bohém, s ízlés szerint nem baj, ha internáló táborból megszökik, az sem baj, ha élesre fent kanállal, német és olasz költővel fegyőrt intéz el, ha ejtőernyővel átugrik az ellenség területére, s az sem, ha jóképű. Sőt az sem, ha a hozzávaló maga is tud bablevest készíteni. A bableves állandóan visszatér, fontos kelléke ez a Kádár kornak. Minderre szükség van ahhoz, hogy a látszólag zabolázhatatlan életerővel teli férfit aztán a hatvanas évektől, épp Aczél korszakának kezdetétől itthon számon tartsák, visszafogadják, majd valóban vissza is térjen. Utólag milyen nyilvánvalóan beszél a korszak kultúrpolitikájáról, Kelet és Nyugat akkori viszonyáról, az a két filmhíradó, amelyekben Amerigo Tot kiállításának híre a szilveszterre hazánkba látogató külföldiekről, vagy a külföldiekkel teli Balaton partról szóló tudósítást követi. A filmhíradó élvezetes történeti forrássá lép elő. A kiállítás könnyed, olykor humoros is, a felkért kortárs művészek reflexióiból sem hiányzik a humor (Erhardt Miklós, Várnai Gyula).

Nem, egyáltalán nem ülteti szégyenpadra Mélyi Amerigo Totot. Ha azt tenné, akkor nem volna olyan hallgatagon elhelyezve a kiállítás egyik tárlójában egy furcsa tárgy, egy 1952-ben, Rómában kiállított magyar útlevél (érvényessége lejár 1956. január 1-én). Ezt a szálat Mélyi nem követte, nem fejtette tovább. Nem élt a leleplezés olcsó eszközével. S mivel elmarad a leleplezés, elmarad a világ jó és rossz részre osztása is. Ezért kellemetlen a kiállítás, nem mondja meg, hogy akkor most Amerigo Tot nagy művész volt vagy sem, szeressük-e vagy sem. Mégis arra az akrobatamutatványszerű produkcióra kell gondolnunk, amit azoknak kellett bemutatniuk, akik életükben rendszerek között jártak át, s arra, milyen ára volt ennek az átjárásnak. S talán a legbeszédesebb maga a tény, hogy Rómában, 1965-ben a korszak, eufemisztikusan szólva, rendkívül különös embere, Komlós János készített vele interjút.

S itt egy kis kitérő. Olvasom a falon a Tükör című újságból kivágott cikket, amelyben Rónai Mihály András, Egy mosoly élete és halála című írásában elmeséli, ismét járt Amerigo Totnál Rómában. S bizony nagy újság van! Az ötvenen túli mester megvette Róma legszebb fehér Alfa Rómeóját, megvette új házát, s már csak a nő hiányzik a házból. Pedig az is lett. Vagy lett volna. A szép, aphroditéi alkatú, huszonéves amerikai, egyetemet végzett lány személyében (a cikk írója szép arcú lányt ilyen okosan Comte filozófiájáról beszélni még nem hallott). Ő az a lány, akinek kitartását kemény próbatételeknek vetette alá a mester. Utolsó próbatétele az volt, hogy mielőtt felségül menne hozzá, menjen még egyszer haza a szüleihez, nézze meg az amerikai életet, döntsön végleg, fel tudja-e adni. Ám a kis Doreen (mindig csak így nevezi őt: a kis Doreen) megérzi a távolban, hogy Imrének baja esett – s tényleg, Tot ekkor csúszik el a Raffaello hajón, s töri el a karját – és Doreen időnek előtte visszarepül, ámde halálos betegen, s meghal. Mélyi érdeme, hogy a kiállítás lehetőséget ad a nézőnek arra is, hogy egészen finom szálakat fejtsen fel magának, itt például Tot viszonyában Doreenhoz, a tragikus történet számos elemében, annak retorikájában a zseni konstruálás gender olvasatát lehetne elvégezni.

Mélyi József a kiállítással azt is világossá tette, hogy az autonóm műalkotásokként értékelt szobrok nem autonómak, hogy nem igazán érdemes, önmagában a „szobrászat lényegét” vizsgálni. Mi másról szólna az is, hogy Tot halála után tulajdonképpen megszűnt az érdeklődés a művei iránt, feledésbe merült az életmű. Mert nem az életmű egyedül, hanem csakis Amerigo Tottal együtt volt fontos a rendszernek. S mert saját legendáját, mítoszát igen hatékonyan maga Tot nárcizmusa táplálta, tartotta életben, amíg élt, s amikor meghalt, nem volt miért folytatni azt.

Amerigo Tot egyszerre van itt előttünk, mint a régi, az elmúlt rendszer által szeretett, elkötelezett un. művészóriás és egy új Amerigo Tot, aki filmekben játszik, s aki mellesleg bármit, bármilyen stílusban meg tud szobrani. Egyszerre van itt előttünk a hűlt helye és az új helye. Az installáció nem törekszik a látványosságra, illetve ketté válik: a kortárs művek korszerűen és szépen vannak installálva, a történeti részek pedig kissé avitt módon, a hatvanas-hetvenes évek kultúrházi levegőjét árasztják. Másként fogalmazva: tudatosan szembeszegül a megakiállításokkal, látványkiállításokkal. Ha létezik konceptuális szobrászat, akkor létezik konceptuális kiállítás is. Mélyi kurátori koncepciójában egy művészi módszert követett, kimozdított, áthelyezett egy életművet, kontextust konstruált, de a régi kontextusoktól sem fosztotta meg azt. Ahogyan a Kis Varsó projektjei hullámokat vetnek, utóéletük van, ami mindig hozzátartozik a műhöz, az Amerigo Tot kiállításhoz is hozzátartoznak immár ezek a hullámok. Mélyi láthatóvá tette a szakmánkon belüli eltérő szemléleteket. Ha valamit leleplezett, akkor az nem Amerigo Tot, hanem ezek a szemléletbeli különbségek.

Kellett már egy ilyen kiállítás. Amikor először láttam, arra gondoltam, mennyire érdemes és fontos volna több, sok, ilyen típusú kontextust vizsgáló kiállítást csinálni, s kik azok a magyar művészek, akikkel érdemes volna. De beláttam, lehet, hogy a sok ismétlés unalmassá válna, s végül is igen hasonló dolgokat kellene újra és újra elmondani. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezután a kiállítás után nagyon meg kell majd gondolni, hogyan készüljenek a további évfordulós emlékkiállítások, s hogyan emlékezzünk a Kádár korra.

Mélyitől tudom, hogy számára van egy személyes emlékező része is a kiállításnak. Számomra is tudott egy ilyet teremteni. Azt hiszem sok családban volt, vagy van egy ilyen típusú ember, mint Tot. Nekem is volt egy fontos családtag az életemben, ő is Tot generációjához tartozott, ő is egy un „nagytermészetű”, sportos kalandor volt. Őrá gondoltam végig. Öregkorára ő is megszelídült, s nagy bölcsességeket mondott. Ilyeneket: „Láttam én már éjjeli őrt nappal meghalni!” vagy „Kicsi voltál, mikor születtél!”. Mélyi József Amerigo Totjának köszönhetően most már sokkal jobban értem, mit jelent az egy másik ilyen örökbecsű mondása: „Magyarországon világhírű”.

Turai Hedvig

Vonatkozó linkek:

Műkritikusok Díja. Szavazás, végeredmények (2008)

128 thoughts on “Mit gondolunk róla? I. – AICA díj 2009”

Hát, gratulálok. Mindenekelőtt a szakmának, amely egy minősíthetetlen kiállítás rendezését tartotta a legjobbnak.

Mitől az? Ami a laudációban elhangzik: attól. A bemutatás prekoncepciójától. A “merjünk kicsik lenni” látószögétől. A kortárs művészek abszolút semmitmondó – sajnos ilyenek, s ezt minden indulat nélkül, leíró jelleggel mondom – munkáinak “referencia-terében” a gettóba zárt Tót-életmű-töredéktől.
A kisstílű – “most megmutatjuk ám, milyen kapcsolati hálója volt ennek” – intimpistáskodástól ( amit a szakma, számomra érthetetlenül, a Kádár-kor /re/konstrukciójának nevez ).

Fontos, hogy Turai szövegében az életrajzi tények meselemként jelennek meg, valóságtartalmuk nincsen.
Vicces volt, ugye, 1933-ban koncentrációs táborba kerülni? Mókás volt, nem, a nácik ellen harcolni és kommunistának lenni?
Micsoda hülye is volt ez a Tót Imre! ( Meg mindazok, akik küzdöttek a szövetségesek oldalán, ahelyett hogy a Salói Köztársaság dicsőséges szolgálatában álltak volna )
Ja, és ezek a taták – ez a Tót nevezetű valami Róma nevű városban egy ócska pályaudvaron egy senki által nem jegyzett domborművet alkotott – aztán csorgó nyálú vénségként annyi hülyeséget beszélnek.
( Turai Hedvig 56. éves, s nemsokára hasonló sorsra juthat. Ezt csak úgy, mellékelesen. )

Megnéztem a kiállítást, s előítéleteket láttam, meg jó szobrokat szándékosan pocsék módon installálva. Nekem nem felejteni, hanem megismerni támadt kedvem Tót Imrét, s kiverni a fejemből azt, amit pl. Kis Varsóról tudtam.

Eredményes munkát végzett a kurátor.

mellékelesen=mellékesen ( mielőtt bárki a dislexiámat és a nyelvtan hiányosságaimat említve “vitatkoznék” )

@Lowas Péter: Egyetertek!

@Lowas Péter: Ezzel viszont nem igazan ertek egyet. Melyi valoban az egyik legeredetibb figuraja a szakmanak. A legfontosabb mukritikus, pontosabban az egyetlen, aki eroteljesen autonom es eredeti identitast epitett fel maganak, mint mukritikus. Ezert valoban ongol volt neki adni a kuratoroknak szolo dijat, de csak abban az esetben ha a kiallitas a sajat mezonyeben nem egyertelmuen erdemelte meg az elismerest. Eross Nikolett altal kuralt bemutato, a maga nemeben (intezmenyi parameterek stb) legalabb annyira kiemelkedo teljesitmeny volt, ha nem fontosabb, persze kerdes milyen szempotokat kell es lehet alkalmazni a dontes meghozasahoz. Az Amerigo Tot kialliatas szerintem tehat nem katasztrofalis, epp ellenkezoleg, velemenyem szerint nagyon eredeti temat vet fel, kerdes, mit hozott ki Melyi belole mint kurator?

Szerinted peldaul mi volt a koncepcio? Ehhez kepest mi valosult meg? Mit lehetett volna maskepp megvalositani? Eletmukiallitasnak gondolod a tarlatot, en teljesen maskepp latom. Inkabb tarsadalomtudomanyi erdeklodeskent ertelmezem, Amerigo Tot mint jelenseg, nem mint kepzomuvesz az erdekes a tarlat szerintem inkabb ebbol az aspektusbol kozelitette meg a temat. Az eletmukiallitas mint forma amugy is ujragondolasra valo. Ennek ellenere kicsit meltatlannak ereztem Varnagy Tibor projektjet. A hatarok kerdese izgalmas, ti etikus-e egy muveszrol maskepp beszelni mint a hagyomanyos muzeumi/esztetikai kanon teszi, vagy sem?

A masik dolog a dij kapcsan az az, hogy egyatalan nem egyertelmu, hogy eletmu dijrol van – e szo, vagy egy konkret teljesitmeny dijazasarol?

Erdemes lenne beszelni arrol is, hogy mennyire transzparens a jelolesi es dontesi folyamat, szukseg van-e valamifele transzparenciara vagy sem? Szerintem mindenkepp, erdemes lenne peldaul megtudni, hanyan jeloltek az AICA tagsag kozul, a neveket termeszetesen mar diszkreten lehet kezelni, de az aktivitas merteke legyen transzparens. Nem veletlenul gondolom igy, lehet tudni, hogy elkepesztoen kevesen eltek a jeloles lehetosegevel…. Ez varhato volt, de akkor ezt konyveljuk el ugy, mint egy megvaltoztathatlan adottsagot? Szerintem az elnoksegnek epp ebben lenne fontos szerepe, ti generaljon vitat, aktivizalja a tagsagot….

A dij maga nagyon jo lehetoseg egy uj kritikai kultura megteremtesere – amennyiben valoban nagyobb figyelmet es energia befektetest kap a jelolesi idoszak. A dijkiosztas utan is erdekes es hasznos vitat lehetne nyitni a szempontrendszerek kerdeserol. Ez eddig elmaradt.

Sokmindent irtam, es sokmindenrol lehetne meg irni mind a dij, mind a Melyi fele kiallitas kapcsan.

@nologo: “A masik dolog a dij kapcsan az az, hogy egyatalan nem egyertelmu, hogy eletmu dijrol van – e szo, vagy egy konkret teljesitmeny dijazasarol?”

Ez az egy dolog mégiscsak egyértelmű, – azt gondolom – hiszen minden jelöltet valamilyen konkrét, 2009-es tevékenységet (kiállítást, kritikát, stb.) kiemelve jelöltek. Sőt a díjazottak méltatásából is kiderül, hogy egy konkrét munkájukért kapják a díjat.

Semmi kétség, ez nem életműdíj, bár nyilván nem lehet nem számításba venni legalább minimálisan a korábbi teljesítményt is, ami végül is normális.

ord.

Izé, Lowas, izé, én azért nem nagyon írnék le olyan istentelen hülyeségeket, hogy 1933-ban volt a sörpuccs,az 10 évvel korábban és Münchenben történt. ( A II. világháború pedig 1950-ben tört ki, ugye? )
A koncentrációs táborok már a nácik hatalomra kerülése után, 1933-ban “megnyíltak”, elsőre még – mondjuk úgy – “elkülönítő” jelleggel.
A gépesített halál táborai valóban későbbiek.
Szóval: ideje lenne a történelmi ismereteket felturbózni ( mert ez az abszolút nulla fok egyelőre )

Ami a meseelem szót illeti, sajnos, mit tehetünk, az így irandó a magyar nyelvszabályai szerint.

Ennyit a bevezetésre.

@Lowas Péter: Na miért? Na?
Ki az a “financiálisan” megfelelő személy?
Akit utálni kell ( lásd: Aviva-díj )

Aknai Tamás
András Edit
Andrási Gábor
Angel Judit
Askercz Éva
Bakos Katalin
Bán András
Bárdosi József
Beke László
Beke Zsófia
Bencsik Barnabás
Berecz Ágnes
Bordács Andrea
Boros Géza
Cserba Júlia
Csorba Géza
Dékei Krisztina
Dévényi István

Erdősi Anikó
Fabényi Júlia
Faludy Judit
Fitz Péter
Forgács Éva
Havas Lujza Hegyi Dóra

Hock Bea
Horányi Attila Jerger Krisztina Kernács Gabriella
Keserü Katalin
Kovács Péter
Kovalovszky Márta
Ladányi József
Markója Csilla
Marosi Ernő

Molnár Edit
Molnár Mária Mélyi József
Nemes Attila
Néray Katalin
Nagy Gergely Nagy Ildikó
N.Mészáros Julianna Páldi Lívia
Passuth Krisztina
Pataki Gábor
Perneczky Géza
Peternák Miklós
Petrányi Zsolt
P. Szűcs Júlianna
Rózsa Gyula Sasvári Edit
Sárosdy Judit
Sinkovits Péter
Sturcz János
Sümegi György
Süvecz Emese
Szabó Júlia
Százados László
Szeifert Judit
Szipőcs Krisztina
Szoboszlai János
Szőke Annamária
Szücs György
Tatai Erzsébet
Timár Katalin
Tímár Árpád
Török Tamás
Turai Hedvig
Vadas József
Várkonyi György
Várnagy Tibor
Vécsi Nagy Zoltán
Wehner Tibor
Wessely Anna
Zólyom Franciska Zwickl András

Ők a AICA magyar tagjai. Néray Katalin is.
Török Tamás a BG kiállításrendező művészettörténésze nem nagyon publikál.
Jerger Krisztina Varsóban igazgatóhelyetteskedik.
Nem sorolom végig: jó esetben a hattucatnyi tagból kéttucatnyian publikálnak rendszeresen a kortárs művészet témakörében.

Ehhez képest “az egyik legeredetibbnek” lenni meglehetősen kétes dicsőség. Szerintem.

Olvasom Mélyi írásait és mély ellenszenv fűz össze velük. Írójukat nem ismerem ( s bevallom nem is tartok igényt az ismeretségre), az írásokat, kiváltképpen az ÉS-belieket, nem szeretem. Nem értek egyet az ítéletekkel ( ha egyáltalán vannak ) és Mélyi megközelítéseivel ( ha vannak ).

Azt sem tartom egyébiránt helyesnek, ha valaki a megrendelő intézménye kiállításáról “függetlenként” publikál, ahogy Mélyi tette.

De kis kör ez, így érthetőek lennének az átfedések. Csak ne lenne mindenki olyan istenverte módon “független”!

Lowas – meseelem

meseelem

a mesékben gyakran előforduló, rendszerint sajátos nevű tárgy, képzet, melyet minthogy a mesén kívül, hétköznapi életünkben nem szerepel, jellegzetes mesei rekvizitumnak tekintünk. Eredete szerint lehet művelődéstörténeti vagy mitikus-mágikus jellegű. A művelődéstörténeti jellegű meseelemek a közelebbi vagy távolabbi múltban még a → mesemondó és hallgatóságának tapasztalati világában is előfordultak: Pl. → hamuban sült pogácsa a Székelyföldön még a századforduló idején is úti eledelül szolgált; időszámításunk kezdetén, sőt még a középkorban is készült Indiában olyan selyem, amelyet egy gyűrűn át lehetett húzni; a finom selyemanyag minőségét úgy állapították meg, hogy egy gyűrűn áthúzták stb. A → mágikus tárgyak egy része is szerepet játszott még a közelmúlt hétköznapi paraszti tudatában, pl. a → vasfű, amelyről azt tartották, hogy minden zárat kinyit, vagy az élő-haló (élek-halok) fű, amelytől a vérző seb beheged stb. A mindentlátó tükör vagy a győzhetetlen kard, a varázsgyűrű, -síp, -vessző, láthatatlanná tevő köpeny, repülő szőnyeg, láda, mérföldlépő csizma stb. már a → népi hitvilág képzetkörén túl van, a keleti csodák birodalmába tartozik. Az → üveghegy, Óperenciás tenger (→ Óperenciás tengeren is túl, az), kacsalábon forgó vár valamikor valóságosnak vélt, ma már mesének tekintett földrajzi „ismeretek” maradványa. A népmese, szerkezeti és nyelvi kötöttségei következtében, alkalmas tőlünk térben és időben távol eső társadalmak használati tárgyainak, kulturális vagy kultikus képzeteinek legalább név szerint való megőrzésére. – Irod. Erdész Sándor: Ámi Lajos meséi (I., Bp., 1968); UMNGy, XIII.)

nyelvszabályai = nyelv szabályai ( nehogy ez kifogás alá essék ! )

@Lowas Péter: Dachau 1933 márciusában nyílt, ez volt az első. ide még nem származásuk miatt hurcolták a nácik az embereket, hanem főleg politikai okos miatt, így kommunistákat, szocdemeket vagy liberálisokat. tot kommunista volt, így sztem összeáll a kép.

@Lowas Péter: Jaj, hogy én milyen szomorú. buta és az iróniát nem értő egyed vagyok. Hogy nem ismertem fel Önben a posztmodern játékosság finom szavú poétáját!
És végtelenül humortalan vagyok, mert nem értettem meg ( dislexia! ) a magával ragadó szellemességű szövegét.
Bár meg fog lepődni: én tudom, mi történt 1923-ban és 1933-ban, 1939-ben, 1941-ben és 1945-ben is. Ehhez nem szükséges a wiki, már azelőtt tudtam. De ezt egy olyan fennsőbbséges szellemnek, mint Ön, tényleg nem kell elhinnie.
Ami az útálatot illeti: itt van például Ön. Semmilyen ilyen érzés nem köt magához, egy műveletlen senkinek tartom ( juj, ez nem volt éppen PC, de lásd bellevillebrando szíves kiegészítését ).
A magam unalmas, pedáns és humortalan módján, mindössze a tényekre figyelve ( ez az undok pozitivizmus maradványa a tényeket oly bátran kezelő világban , idemásolnám nemes sorait:
“Számomra ennél a díjnál például az a legbosszantóbb, hadd ne mondjam arcpirítóan szemérmetlen sértés, hogy akkor a művész kategóriát miért nem toldották meg 200 000 FT-al az arra financiálisan alkalmas és hivatott!! személyek?”
Hol van ebben Spengler és/vagy bárki más nevesítve? Vagy Spenglert akart írni, de személyek lett? Diszgráfia?

@Lowas Péter:
teoten.files.wordpress.com/2009/05/dont_feed_the_trolls.jpg

’cause they gonna bite the hand that feeds them…

@Lowas Péter: csak hogy visszakanyarodjunk az aicához, és a magángyűjtő házaspár által nem felajánlott összeghez: én erre azt az ellenérvet hallottam (nem tőlük), amivel amúgy egyet is értek, hogy az elmúlt években a Spengler-Somló házaspár művészeti kiadásaival leginkább a kortárs művészeket segítette és segíti, nagyobb összeggel és direktebb módon támogatva ezzel a munkájukat, mint mondjuk a műkritikusokét vagy a kurátorokét. Most, ez alkalommal tehát ebbe a kategóriába nem tettek pénzt.

somogyi hajnalka: köszönöm, hogy visszaterelted a kommentek áradatát egy izgalmasabb és relevánsabb kérdéshez.

1. Az AICA a nemzetközi műkritikusok szövetsége. Tehát valószínüleg eu-s, vagy alapítványi, stb pénzekből operál.
2.Spengler Katalin és Somlói Zsolt magángyűjtő. A magángyűjtők gyűjtenek, illetve megpróbálják kimeríteni a mecénás szó fogalmát.
3. Kurátorokat nem támogatnak magánygyűjtők, legalábbis ez a bevett szokás.
4. A művészeket nem támogatja senki Mo-n. A művésztől történt műtárgyvásárlás nem támogatás!!!Ezt fel kéne fognia már mindenkinek egyszer s mindenkorra. Az hogy van pár nyamvadt díj, semmit nem jelet. Az NKA nem pénzügyi lehetőség, hanem egy butaság.
5. Spenglerék Aica-s jelenléte szerepzavar.

@Lowas Péter: én szeretném, hogy így legyen, de a valóság azt mutatja, hogy csak a legjobbak tudnak ebből megélni, mármint művészek. a gyűjtőknek meg gyakran évtizedekig nem lesz ebből semmiféle profitja, sőt, lehet, h soha nem lesz, mert kortárs művészetet gyűjteni egyszerre filantrópia és mérhetetlen bátorság. Spengler-Somlói páros nem a művészek kizsákmányolásából szerezte azt a tőkét, amivel vásárol,katalógusokat csinál és kiegészít díjakat,tehát méltatlan támadni őket azért, mert nem adtak még többet. örüljünk, hogy vannak, ennyi.

@Lowas Péter: Hát, nagyon nehéz frusztráció nélkül elviselni, amikor olyan módon, szinten és tudás(hiánnyal) írnak, mint Ön volt szíves.
Iditóta-köszönöm. Tudja, mert feltételezhetően ismeri: az idióták társadalomban betöltött szerepét és annak változásait, különös tekintettel a romantika felfogására ( na, most csak fogódzóul egyet, mert a filmet csak látta valamikor: Kaspar Hauser ).
Ami a hobbitörténészkedést illeti: van ilyen, de legalább tudom, hogy nem 1933 a sörpuccs éve.
Ami a nyelvészkedést illeti: no, legyünk pontosan a történetben: az Ön kezdte. Állítólag humorosan.
Véleményét tiszteletben tartom,s a maga helyére helyezem. ( Képzelheti!?)

Na, de nézzük a lényeget ( ami nem az én személyem, de nem is az öné ).

Először számomkéri Spengleréken a 200.000 Ft-hoz való hozzájárulás hiányát(14:38-as hsz), majd szenvedélyesen, számozott véleménye 5. pontjaként leszögezi (19:14-es hsz), hogy Spenglerék AICA-s jelenléte szerepzavar.

Most akkor mi is a helyzet, mi a kívánság? Spengler Katalin, mint oly sok más gyűjtő, ír a művészetről – bár, ahogyan tapasztaltam, attól óvakodik, hogy kiálításkritikával jelentkezzék -, de nem tagja az AICA-nak. Ebben az értelemben nincs szerepzavara.
Pénzt kellett volna adni anélkül, hogy jelen lenne? Immaterializálódjék? Hogyan?

A műgyűjtés és mecenetúra fogalma is keveredik szövegeiben. A művész kisiparos, mondja, aki a piacra viszi a munkáját és ott – nyilván nyereséggel – eladja. Ha tudja.
Ha nem, akkor tevékenységét – a munkahelye megőrzése érdekében, hogy az Ön vázolta pályán maradjak – támogatni kell. Ez a mecenatúra. Remélem, ilyen jellegű tevékenységet is végeznek a műgyűjtők. S ez nem szükségképpen pénz átadását jelenti, hanem szolgáltatást is: például katalógus megjelentetését, marketing feladatokat, a művész érdekképviseletét stb.Hogy a művészek egy része kifejezetten jó körülmények között él, az szerencsés helyzet. De nem jellemző mindenkire.

Azt mondja: a műtárgy vétele befektetés. Spenglerék – leszámítva a nem hazai beszerzéseiket – olyan műtárgyakat vesznek, amelynek ma Magyarországon nincs vagy csak egészen korlátozott piaca van.
Miért vesz valaki, akinek az élete véges olyat úgymond befektetésként, aminek a vételárát sem láthatja viszont rövid földi pályafutása során?

Azt ugye nem akarja állítani senki sem, hogy a Sugár-féle “Wash..”-stencil mérhetetlen profitot hoz majd. Azt sem, hogy a fotómunkák ára rövidesen a csillagos eget veri.

Szóval: nem ártana újragondolnia a gyűjtő-képét magában.

Még valamit: nálunk nincsen olyan méretű személyiség ( Somlói nem az ), aki Saatchi-ként el tudna indítani egy YHA-t.
Nincs Jay Joplingunk sem, aki White Cube-ot üzemeltet és beszáll a multimilliomos YBA-os Hirst Skull-jába befektetőként.
Ha a piac felől közelítjük meg a kérdést: nem lesznek érdemi és elfogadható válaszok.

@Lowas Péter:

Tud. véve. Ha nem haragszik, sírni nem fogok.

Tényszerűen: nem meselem – meseelem.
Szubjektíven: remélem a jogmegvonást saját magára is kiterjeszti.
Tárgyszerűen:
“Spengler Katalin: A legtöbb szakmabéli rossz véleménnyel van a gyűjtőkről, ez részben jogos, részben nem.”-idézet az e lapon másutt található ún. rendhagyó interjúból.

That is all ( a MASH-ből.)

“A gyűjtő gyűjt, mert az ő neve ezért marad fenn. punktum.”
Tényleg?
Lásd: Saatchi – Labour is not working.

“Az általa művészetre elköltött összeg befektetés, vásárlás.”

Én is rendszeresen befektetek: veszek cipőt a gyerekeimnek például. Mert nemcsak a galériából kivitt és már ekkor a vételár töredékét érő tárgy vásárlása a befektetés, hanem évi két cipőé is.

@Lowas Péter: Egyetlen percig sem volt titok senki előtt, hogy szenvedő művésznek tetszik lenni.
Az artinsideout által hivatkozottak ( az Ön etető kézbe harap ) nyilvánvaló: a fene a büdös gyűjtőibe, hogy nem képesek tovább finanszírozni a berlini létét.
Mint Németh Hajnal, galériájuk vezetője a Műértőben nyilatkozta: “Szerencsésebbnek tartom, hogyha egy galéria támogatásból működhet.” Ja, én is így gondolnám, ha másként nem tudnék megélni.
Ami az Ön által említett művészeket illeti, Lakner a Nothelfer-nél van, s nem az Eigen-nél.
Magyar művész pedig egyetlen egy sincsen, aki galériás szempontból “eukompatibilis” lenne.

Legvégül: én úgy gondolom, az állam egyáltalán ne támogasson művészeket! Ne.
Vegyen műveket, adjon projektekhez pénzt, de szűntesse meg egyszer s mindenkorra a művészek direkt támogatását.

Ne legyen semmiféle állami ösztöndíj, Derkó vagy más. Nincs értelme, hamis hivatkozási alap.

Az AICA saját tagjainak ad pénz, legyen hát coop- vagy artist-gallery-k és mutassák meg: fenn tudnak maradni.

@Lowas Péter: Nem, a kortárs magyar művészek munkái a piacon semmit ( újra leírom, hogy világos és érthető legyen: semmit ) sem érnek.
Nem befektetési célpont és anyagilag ( fentebb sem esztétikailag minősítettem a műtárgyat ) nullát érő mű.

@Lowas Péter: Személye egyáltalán nem érdekel.

@Lowas Péter:

“Végignézve a blogbejegyzéseit soha nem egy konstruktív vita elindítása volt a célja, csak felesleges személyeskedés, hobbinyelvészkedés és hobbitörténészkedés, valamint mások sértegetése.” Ezzel mintegy kitűnően definiáltad a troll fogalmát, mégis asszisztálsz az általa végzett fórumromboláshoz. Talán inkább hagyd.

Ellenben a Lada projekt honlapja emlékezetem szerint hónapok óta férges. Esetleg nem lehetne megtisztítani? Kedves, látogatóbarát gesztus lenne.

@Lowas Péter: A területi képviselő cégeknél van, s nem a választásoknál.
De ez a kisebb baj.

A személye – amelyet nem ismerek és nem is érdekel – fontosságát összetéveszti a témáéval és a kiigazítások számával. Gondok lehetnek egójánál.

Tőlem lehet éhező vagy jóllakott, sikertelen vagy sikeres művész. Számomra tökmindegy. ennyit a személyéről.

Az enyémről: honnan tudja, milyen az embertársaimhoz való viszonyom? Távolbalátó? Szereti a gyors, egybenyomásos következtetéseket?

A művészetről: más a véleményük a művészet, de a művészek szükségességéről is.
Naplopónak nem neveztem, de ha igényt tart rá…miért is ne. Nekem ugyan nem ez a véleményem a művészekről. ( Mégha vannak is, akik naplopók. Akárcsak mások, pl. én is. )

A kérdés ma ott kezdődik: ki a művész?

Ott folytatódik: azért mert művész, szükségszerűen a művészetből kell megélnie?

Majd: ha nem tud megélni, mindenképpen állami-közösségi pénzekből kell támogatni?

Aztán: ki jogosult megítélni a művész teljesítményét? Ő maga, barátai, üzletfelei?

Vagy kénytelen legyen szembenézni a szélesebb ( és feltételezhetően ellenségesebb, mert konzervatívabb ) közönséggel is?

Mi az, amit ad a művész és mi az, amit elvár? Szinkronban vannak ezek egymással?

Rengeteg hasonló kérdés van, ami válaszra vár.

Ön talán tudja mindre a feleletet?

@artinsideout: Kitüntet, mint fórumrombolót.
( A Lada honlapját én is megnéztem most és “üvöltött” a gépem. )
Nem vagyok túl erős a dialektikában, de volt itt olyan fórum, amit le tudtam rombolni?

@Lowas Péter: Most ellőhetném azt a poént, hogy nem figyelt fel az irónikus utalásra, amellyel Kafka novellájához csatoltam, de érdemes?
Ugye, hogy nem.

@Lowas Péter:

Na igen, de azok meselemek 🙂
A virtuális térben elég, ha nem eteted.

Hát, az AVG most is bejelez. Feltehetőleg a féreg akkor teleszórta az oldalt izgalmas helyekre irányító szkriptekkel, talán megnézhetnéd még egyszer, az ilyesmi kódszinten is látszik. Én most inkább nem látogatnék vissza 🙂

@Lowas Péter: Technikai megjegyzés: én is Firefox-ot használok és azon jelezte a fertőzöttséget az Lada-projekt oldal.

@artinsideout: Nem értek a számítástechnikához, egyszerű júzer vagyok, de pont úgy történt nálam is, ahogyan leírta ( AVG jelzés )

Azt hiszem, a díjátadástól a legalapvetőbb kérdésekig jutottunk el.
Kiváncsi vagyok,érkezik e hozzászólás, érdemi e témában is.

Addig: LP-vel egyetlen dologban feltétlenül egyet kell értenem:”az egész művészeti rendszert ki kéne dobni a kukába”.

csörgő námdzsunpájk díja után vértziki az ajka díj -későnász-

mélyi (az egyik népszerűtlen hazai művészeti periodika főszerkesztőjének meg nem erősített állítása szerint amerigo gyűjtői és befektetői nyomásra ludwigizálódott) kiállítás volt a legszakmaibb?….hehehe -a többtucatos ajkatagság néhány!!!! jelölőjének véleménye szerint- vérgáz

kétszóval : uncsi, homokozó

AICA-dij jelölés – Capa kiallitas

Meglepve olvasom hogy az AICA-dijra jelöltek között volt Paldi Livia mint a Capa kiallitas kuratora, Süvecz Emese fenti sorai szerint “a nagy jelentöségü életmü mélto és friss szemléletü prezentalasaért”.
A nyar folyaman elolvastam a kiallitassal kapcsolatos irasokat, (szandékosan nem “kritikakat”) amelyek természetesen dicsérték azt. Az egyetlen, és tökéletesen izléstelen, biralat a Fotoriporter oldalain jelent meg, mar megnyito elött, de az inkabb a szerzöt minösiti mintsem Paldi Liviat.
Mindenesetre a Capa kiallitas, ovatosan fogalmazva, kétes teljesitmény volt.
Nincs sem hely, de különösen idö, hogy részleteiben elemezgessük mi az hogy ‘fotokiallitas’, sem hogy valojaban ki Robert Capa vagy mi a Capa-mü, vagy mindez miként és hogyan emelkedik ki (illetve inkabb: agyazodik bele) abba a korba amelyben létrejött. Arrol nem is beszélve hogy a mü miként formalodott azza ami, elsösorban az elmult hat évtized soran (1954-2010). Erröl bizonyara lesz alkalma tajékozodni annak aki egy kicsit is kivancsi. (Ti. ez a kérdés szerves része a münek.)

A Ludwig-kiallitas (és ez nem PL hibaja) az ICP konyhajaban készült menü, amit az ICP receptje szerint föztek. Ezt az ételt talalta PL, mondjuk azt hogy egy kicsit megpaprikazva. Ez nem azt jelenti hogy “csipösen”, csak egy kicsit pirosan, (talan azért hogy a latogato otthonosan érezze magat az elsö teremben miutan felkelt a paprikascsirkés asztaltol).

Az ICP tökéletesen denaturalta Capat, és egyuttal azt a történelmi kontextust amelyben létrejött a “mü”. Söt elhallgatva a Capa-image történetét vagy utoéletét sikeresen megteremtette a mitoszt. A kétségkivül tökéletesen jelentéktelen fotografus, de sikeres üzletember, Cornell Capa (& Co.) létrehozott egy “globalizalt” képsort amit a miniszter megvett és Paldi Livia kiallitott. Ugy, hogy ettöl az ICP konyhatol egyetlen csipet soval sem tavolodott el. (Merészség nélkül egyebkent nem is lett volna könnyü !)
Az hogy a kiallitas képei csak emlékeztetnek Capa fotoira az nem PL hibaja.
De vajon miért nem probalta meg PL egy kicsit enyhiteni a fotok uniformizalt méreteiböl következö “televizualis” hatast ? Miért ragaszkodott kizarolagosan egyfajta történelmi narraciohoz figyelmen kivül hagyva a fotografia nyelvének fontossagat? Elfelejtve (vagy inkabb elfeledtetve . .) hogy Capa elsösorban fotografus és nem a történelemkönyvek haborus oldalainak illusztratora. A történelmet nem Capa fotoibol tanuljuk, hanem annak csak bizonyos pillanatairol, szereplöiröl és csak bizonyos latoszögbol kapunk képet. De az igazan nem hangsulyozodott hogy mi is ez a Capa-i latoszög. Azaz érdekesebb lett volna ha a valamiféle nyelvi szekvencialitast is felfedezhet a latogato (persze ehhez megkellett volna törni ezt a szigoruan bezaro történelmi linearitast). Az elég nagy teret feloszthatta volna a kurator ugy is hogy nem kényszeriti csakis erre az olvasatra a nézöt. stb, stb.

‘Friss szemlélet’ lett volna (szemben a “Robert Capa, according to ICP”) ha a kiallitas érinti, akarcsak felületesen is, a nevezetes “The Falling Soldier” történetét, nem az ezzel kapcsolatos “vitat”, mert vita mar nincs. Hosszu idö ota tudjuk hogy ez a kép “staged”, “mise en scene”, és minden kétséget kizarolag. Ettöl ez a kép persze nem vesztette el a jelentöségét, semmi nem minimizalja azt a tragikumot amit akkor sugarzott és mai is sugaroz. Ellenkezöleg, pontosan azért mert azzal hogy “staged” ez egyben a “fotografia” diadalat is reprezentalja. Mindezt most részletek nélkül.
(Azt hogy erröl Richard Whelan hallani sem akart volna és az ICP ugyszintén, az mas kérdés. Senki sem szereti ha az épulet alol, amiben lakik, és amire a “trade” évtizedek ota épult, valaki ki akarja venni a fundamentumot . .) Bizonyara mindezt mutatni, targyalni persze ‘friss szemlélet’ söt merészség lett volna, és hat miért ne?
(A kép szerzöiségével (!) kapcsolatos jelenleg folyo vitat (!) megértem hogy nem érinthette PL, erröl majd talan egy következö Capa kiallitason . . . )

A megnyito napjan megnéztem a Ludwig honlapjat és elolvastam a szöveget, amelyben a következö mondat all : . . “Félelmet ismerve, de batran volt jelen a XX. szazad közepének valamennyi nagy haborujaban, s küzdött az ujsagirok és fotoriporterek örök kinjaval : “hiénaként” ott lenni és megmutatni az eseményeket, de nem részt venni, nem segiteni a menekülönek, az elesettnek.” . . .
(a szöveg végén “Kurator : Paldi Livia” tehat egyaltalan nem biztos hogy ez PL mondata !)
Mindenesetre aki ezt irta (és ez most enyhe lesz) az egyszerüen hülye.
F-o-g-a-l-m-a s-i-n-cs miröl beszél.
Hogy gyorsan tullegyek ennek a fszsgnak az egyik részén : ez a formula “les hyenes de la presse” (a sajto hiénai) a koran szenilis, lassan megsüketedö, az opiumgöztöl bamba Sartre-tol jön, de sem az ujsagirokra sem a fotografusokra nem vonatkozott, hanem az egymast felvasarolo sajtomagnasokat nevezte hiénaknak a mar majdnem, és joggal, elfelejtett. (De ma part j’l’emmerde, surtout que j’ai pas mal fumé.) Itt pont.

“de nem részt venni, nem segiteni a menekülönek, az elesettnek”

Nem fogok a haborus fotografia és a haboru fotografusainak elkötelezettségéröl prédikalni, de a 20. szazad konfliktusai soran, és kivétel nélkül, ezek minden esetben eminens szerepet jatszottak. A közvéleményt elvakito politika mindig szembetalalta magat a foto meggyözö erejével (és a tv mindeddig alulmaradt ebben a rivalitasban!) . A közelmult legfontosabb konfliktusanak fordulopontja egyértelmüen a My-Lai-i atrocitas fotoinak megjelenése volt! A viet-nami haborut persze nem Ronald Haeberle képei miatt fejezik be, de miutan azok megjelennek a The Plan Dealer elején 1969 november
20-an a közvélemény azonnal “megfordul” és valojaban ez a haboru végének kezdete. (Nem beszélve az Art Workers’ Coalition emblematikus müvéröl, akik felhasznaljak Haeberle képét amely, most mar két sor szöveggel, röviddel ezutan mindenütt feltünik (“Q.: And the babies ? A.: And the babies.”) Ez aztan visszavonhatatlanul dramatizalja az eseményt.

Es a többi fotografus? Mindnyajan az elkötelezettek soraiban voltak. Larry Burrows, Gilles Caron, Henri Huet, Keisaburo Shimamoto !!, Kent Potter ?? Velük együtt összesen 72 fotografus halt meg Viet-Namban. Ez a szam (72) csak a nyugatiakra (occident) vonatkozik. Azaz talan joval több.
Ezek hetvenketten, most ott, fentröl, néman nézik ezt a baromsagot ami a mai napig a Ludwig site-on van!!! (Remélem nem latjak.)
Es a még élö Gilles Peress ? Catherine Leroy ??????

Minderröl ajanlom PL-nek, talan egy következö Capa kiallitas elött, D. Perlmutter munkajat: Photojournalism and Foreign Policy, Icons of Outrage in International Crises. ! Kb 10 éve jelent meg. Többek között . . !
Capa elötérbe helyezésének érdekében talan egy kicsit szerényebben kellett volna fogalmazni a Ludwig oldalon.
Mindezt talan nem PL irta de az ö kiallitasat vezetik be az interneten

Még nincs vége. A Ludwig site szövegéböl idézve : ” . . .és Richard Whelan (Robert Capa baratja és életrajziroja) a fényképész életutjat . . “. Eletrajziroja igen, de “baratja” NEM, nyet, no, non, nein, nunca, never ever ! Ez a két személy soha-soha de soha nem talalkozott, nem ismerte egymast, nem valtottak levelet, nem telefonaltak, nem lattak egymast, stb. Csak a pontossag kedvéért !

A Tranzitrol is. Hazas Nikoletta, Paparazzo volt e Robert Capa . . Siralmas volt. Capa nem lehetett paparazzo. Mivel az a fajta nyilvanossag amely ezt a fotografiat generalja éppen akkor éled amikor Capa meghal.

Készül egy Capa kiallitas Amszterdamban. A kinai képekböl. Meglatjuk. Ott nem volt “embedded” mint mindenütt masutt. Ott nem voltak frontok nem lehetett csak az egyik oldalon maradni.

@Szabolcsi Judit: Ha jól látom, külföldről ír.
Ha jól érzem az elkötelezettség alatt azt a fajta kapcsolatot érti, amit A. Tot is megtartott hosszú élete során.
Ha így van, akkor a “denaturalás” azt a folyamat Capa esetében, mint Totnál a Turai Hedvig által leírt “öregkori hülyülés”, a művészet etikai tartalma és dimenziója politikai kapcsolódásának eltagadása.
Ha netán így lenne, akkor az AICA magyarországi tagozata a múlt egy általa szégyellt (?) fejezetét akarja átírni, de alaposan.
Félek, kevés sikerrel, de nagyon sok “szembeköpést” vállalva.

Inkább írjunk képaláírást a nyitó fotóhoz:) Mit súg Mélyi Sasvári Editnek?

Lehet hogy ezt mondja:

Thank you for your order. If you have questions regarding this order, reply to this e-mail:
causewehatewhatyoudoandwehateyourwholecrew @ sopleasedont stayintouch.com

@Havasi Elek: A következő sort is be kellett volna írnia.
Vagy azt mindenki tudja?

Azért engem nagyon elgondolkoztatott Lowas egyik írása, amelyben kifakadt: a művészek féláron adják a munkáikat.
Mihez képest fél ár a félár? Annak a fele, amit a művész gondolt?
Azé, amennyibe esetleg egy galériánál került volna ( mert ilyenkor a félár pont annyi, amennyit a művész kapna )?
Ki állapítja meg a mű árát?
Én nem tudom.

Ipartervesnek

Te most egy nagyon fogas kérdést tettél fel.
Nem mintha erre tudnék valaszolni de a jaték kedvéért mégis gondolkodom rajta.
Azt hiszem, hogy a pénz a mükereskedelemben egyfajta nyelv. Ez az a nyelv amelyet az elado és a vevö azonos szinten beszél. Mindenkét fél tudja, hogy 100 az 100, 1000 az 1000 és igy tovabb. Egyetértesz velem?
Az eladando mü természetesen ezerféle képpen nézhetö, értelmezhetö, ezerféle modon vagyhat ra a vevö,
de a végén az ar (a pénz) 1000 %-kosan egyértelmü lesz. Mindkét fél azonos nyelvet beszél majd.
Mi mason, ha nem ezen az univerzalis nyelven fejezödne be (eladva/nem eladva) a dialogus ? Kell hogy ez a két “ösvény”, a mü-vészet és a mü-kereskedelem néha keresztezze egymast.
Te ugyan mintha az összegröl kérdeznél, és mar rettegek is hogy a végén majd nem leszel elégedett . .

A jaték kedvéért mondjuk azt hogy van egy galéria, azaz egy elado, és egy vevö, igy egyszerübb.

(De biztos hogy két különallo félröl van szo? Es antagonisztikus értelemben?)

A galérista töri a fejét és kitalal egy arat amit megfelelönek tart arra hogy az a vevökör amely körülveszi a galériat, (mint egy koncentrikus forma, vagy mint egy piramidalis épitmény), “méltonak” tart majd. Ez az “interaktivitas” (eladas/vétel), a “mélto ar” amelynek elfogadasa mintegy “tamogatas”, “fenntartas”, érték-esiti, érték-essé teszi a galériat, ugy hogy ezaltal és egyuttal a vevo is érdem-essé, érték-essé valjék ettöl.

A mélto artol a vevö önmaga is méltosagot kap, érték-esül.
Söt azontul, hogy ez a vevö az ar “méltosagat” élvezi, (amelynek képzésében a vasarlassal, önmaga és sajat érdekében részt is vesz), élvezi majd azt az egyfajta horizontalis (koncentrikus) és vertikalis (piramidalis) “méltosagot” amelyet a galéria mas vevöi egyuttal “sugaroznak” felé is (mivel nem ö az egyetlen vevö). Azaz önmagat egy bizonyos értékes és méltosagteljes network “tükrében” lathatja lattatja, miközben önmaga is tükör a network-öt alkotoknak.
A galéria, ez a kereskedelmi és relacionalis struktura, network, ennek kapcsolatai, elfogadottsaga, “méltosaga”, megnyitoi, katalogusai arra hivatottak hogy biztositsak a müvész és müvei “lathatosagat”.
Ez az egyetlenés legfontosabb “minöség” amit képviselnie kell. Az “épitmény” a network kritériumai gyakorlatilag helyettesitik azokat a kritériumokat amelyeket korabban olyanok reprezentaltak mint (mondjuk) egy akadémista szépségidealhoz valo viszony, a müvész manualis képessége, müvész elhivatottsaga, a müvészi “üzenetének” univerzalitasa, a rajzolni-festeni-mintazni tudas, és még mit tudom én . .
A galerista most mar ezeknek az ujszeü kritériumoknak, a network kritériumainak, figyelembevételével “fedez fel” müvészeket. Es csakis igy.
Mindenesetben a galéria a/egy network inkarnacioja, és amennyiben nem ilyen modon strukturalt, ugy csak egy üres tojashéj.

Bébi, ez most egy kicsit bonyolult volt de tudom hogy megérted azért.
A kritika, a muzeumok, az NKA szintén kapcsolodnak ehhez a network-höz. Kicsit tavolabbrol de tagadhatatlanul szerepük van. Ok szentesitenek!
Bar ez mar nem mindenesetben biztos . .
Azt még azért mondhatom hogy ez a network vonzza majd azokat a müvészeket is amelyek szintén méltonak tartjak magukat arra . . stb. stb., most nem fogunk itt egy életen at erröl. . .
Enélkül a network nélkül a müvészek . . .
Emmiatt az utolso mondat miatt biztos a hajamat tépnéd, utolagos engedelmeddel mégis leirtam. 🙂
Kétlem hogy ez ne lenne igy, cica.

Söt, és mar elöre ne haragudj ram !, de a galérista végülis a network tagjainak, (mondjuk) a “klienseknek”, barmit eladhat. Vagy majdnem barmit. Talan csak azt kell biztosan tudnia hogy mit-nem-adhat-el, és hogyan-nem-adhat-el. Mi az amit esetlegesen ez a network visszautasithat. Van néhany ok. Hagylak, hogy ezen elgondolkozz, de azért engedd meg hogy én is mondjak egyetlen ilyen okot. Es ha mar a pénznél tartunk . .
Szerintem egy elég nyomos ok a “kiabrandulasra”, vagy visszautasitasra ha a galérista valamilyen müért olyan arat kér amely nem kényszeriti, akar minimalis, anyagi eröfeszitésre a klienseket, nem “mélto” hozzajuk, Ez elsösorban azokra vonatkozik akik ennek a piramis-szerü vagy koncentrikus networknek föleg a belso vagy felsö részében vannak.
Azaz a leggazdabbak, legtekintélyesebbek. vagy a “leghozzaértöbbek”. 🙂 Mindez biztositja majd mobilitast ezen a network-ön belül. Mindenki szeret gazdag-nak, érdem-esnek, érték-esnek latszani méltosag-ot kapni, azért hogy a networkben centralisabb helyet foglaljon el hogy megszilarditsa ezt a network-öt, vagyis egyben sajat magat is.
(Azaz egyre többet és dragabban fog vasarolni és kukkk.)

(Ne haragujd hogy ilyen szemét vagyok de ha nincs önelégült fogcsikorgatas, akkor nincs üzlet, bébi. Tehat az ar az egy koncenzus amelyet a network hataroz meg. Mit gondolsz erröl ?)

Ezt te jobban tudod mint én,
de ez csak egy szocialis jaték. A mü-Kereskedelemben vagyunk és nem a mü-Vészettörténetben. Hogyan függ mégis ez a kettö össze, mert összefügg persze, azt légyszives majd ird le te.

Mondd, neked az orvos irta föl a Tranzitot ?
Hanyszor kell bevenned egy nap ?

Mindezt amit irtam te biztos megérted.
Tudom, hogy egy kicsit ködös vagyok, sajnos.
De ha elolvasod Vasari-t megérted, ha elolvasod a Goncourt testvéreket megérted.
De ezeknél még talan érdekesebb Balzac :
Amikor Iris Clert kiallitotta Yves Klein monochrome-jait négy teljesen azonos kép volt a falon.
Azaz Monochrome I. II. II. IV. .
Azonos kék képek, azonos méterüek , de négy különbözö arral. A III. 50%-kal volt dragabb mint a IV., a II. ismét 50%-kal a III.-hoz képest, és a n°I. 50 %-kal ment tul a n°II. aran.
Ezt majd rosszul viseled, de tudd hogy a n°I kelt el elöször.
A legdragabb.
De ne idegesits magad, a mükereskedelem kizarolag a hiusag vasara.
Te müvész vagy, mond ? Iszol? Biztos vagyok benne hogy jo képeid vannak.
Allitom összerezzensz amikor hallod a csillagaszati arakat !
Nem tagadom, én is.
De tudod hogy jelennek meg ezek a hajnalcsillag arak a kereskedelem sötét egén ? Vagy hogy IS jelennek meg?
Képzeljük el hogy “XY” vesz egy képet New York kellös közepén egy galériaban, mondjuk 1millio dollarért.
(szerinted ö mar egy gazdag ?)
Egy év mulva elviszi a Sotheby’s–hoz és ott kalapacs ala kerül.
Es különös modon ez a kép, amely mindenki szerint kb. 1 millio körüli arat ér, most 3 millioért megy majd el az arverésen !!! Bumm és durrr és bumm. Es tudod ki veszi meg ? A “Luna Limited” ! (Azért irok a Luna-rol mert, bar ez a cég Panamaban van bejegyezve, a székhaza a Holdon van, csak hogy tudd.) Igen, a vevö a Luna Limited, ami egyben az elado azaz “XY” cége, (és a pénz attol a libanonitol jött a Lunahoz, attol aki segitette eladni azt repülögépet amit egy saudi megvett, pld). Mindeddig a 3 millio eddig ott döglött Panamaban, de most megérkezett NY kellös közepébe a Sotheby’s hoz, aki kifizeti “XY”-on,
(aki veszt 5%-ot) de a pénz immar patyolat tiszta és XY visszaakaszthatja a képet is a falra. Es most mar 3 milliot er ez a festö, Es bumm. Na ehhez mit szolsz ???

Erröl most nem fogunk beszélni, de hasonlo söt sokkal durvabb ügyekben az amerikai muzeumok tökéletesen cinkosok. Nem nyakig vannak ebben a lében, hanem ugy hogy a hajuk sem latszik ki !! Mi itt Pesten a sponzoralasrol beszélünk, és gyakran az amerikaiakat emlegetjük. Tudd hogy ez az egész tökéletes maszlag, hazugsag és még azt is le merem irni hogy füllentés. Ha van sponzoring Amerikaban az minimalis. Viszonylagosan !!!!! (azaz viszonylagosan) sokkal kevesebb mint Magyarorszagon. Ezt jo hogy tudod te aki erröl oly könnyedén, brilliansan és gyakran irsz. Egyébként, bravo.
Tudom hogy ez egy kicsit unalmas vagyok. Ne haragudj ram. De ha akarod leirhatom mit csinalnak a muzeumok. De nem most mert a Star Trek mindjart megy az RTL-en.

Mond mennyit kér a körzeti aki felirta neked a Tranzitot ?

Tudod mit? Irj arrol hogy mindez hogy jön ez ide amikor itt az AICA-rol van szo? Mi is a kritika szerepe, bébi ??
Amit itt leirtam az mind a kritikai csödje miatt van, kedvenc!
Te mit szolsz ?

Szerinted ez tul hosszu amit össze-visssza irka-firkaltam?
Nem akarsz velem talalkozni? Szivjunk el egyet.
De én csak estefelé tudok, azt mondom elöre. Es a Moszkva körül. Nem mindig megyek at Pestre. De ha messze laksz akkor majd nem maradunk sokaig.
Majd beszélgetünk az ingyen mütargyrol.
Na, ez a masik szörnyszülöttje a mi kis életünknek. A természettudomanyi muzeum mar érdeklödik :D.

@Szabolcsi Judit:

muhaha 😀
Engedjen meg, kérem, egy tiszteletteljes kézszorítást.

@Szabolcsi Judit: Hát, kezicsókolom, szépen tetszett írni.
Megvallom, én az amerikai new journalism szövegeit jobban szeretem, de hát – mint az Ön is tudja – ízlések és pofonok.
Néhány szíves kérdésére azért válaszolok:
1. nem vagyok művész
2. nem írta fel a doktor a tranzitot, az olyan fantasztikus egóju alakok miatt olvasom, mint kegyed (?)
3. a mű ára Lowas úr megnyilatkozása kapcsán került szóba ( ha elolvassa, amire még mindig van lehetősége, talán megérti )
4. az AICA és magyar tagozata egyformán érdekelt a mindennapi üzletben ( amely a saját maguk eladásától a körükbe tartozó művészek szakmai menedzseléséig terjed – vagy erről nem tetszik tudni? ), és része a networknek.

Nos, ami a lényeget – mármint ha van ilyesmi a szövegében – illeti, az éppenséggel nem a galerista és gyüjtői közötti XXI. századi fogalomkinccsel leírt ( de, tudja, már Kahnweiler-nél is működő ) rendszer lenne, hanem a művész ( aki én nem vagyok ) által kialakított ár.
Mitől és mennyi az?
Erre a maga szógörgetege nem adott választ. Feltehetőleg nem is akart. Nem baj.

A Sotheby’s-es példája jó és megmutatja – nyilván eleget olvas az aukciókról és az ott munkálkodó erőkről, a művek és a folyóiratok felsorolását most engedelmével mellőzöm – a manipulását lehetőségeit.

Ugyanakkor a sztorit nem viszi tovább. Ugyanis jön a ciklus másik pontja, amikor a 3 M-es képet szeretné eladni, ha már annyit ér ( hiszen a mértékadó cégnél ilyen összegért kelt el ).

S lőn meglepetés: a másik, a Christie’s, a Philips, Bonham’s, Doyle vagy bárki más, és nem megy el a kép.

Mi történik? Lejjebb viszik az árat! Hihetetlen, náluk elképzelhetetlen, de ez van. S ha másodszor sem megy el, még lejjebb. S egyszercsak beáll egy időre az ár 1.5 M-nél például.

Ennyi.

No, ezt csak az elfogult és mérhetetlenül egyirányú ( buta, jaj, az bizony ) szövegre, a galériás és co. egymást erősítő társaságára írom. Az ilyesmi akkor, amikor nem sikerült valamit “értékén” eladni, megbomlik, de meg ám.
Nem lenne baj, ha ezzel a végkifejlettel is megbarátkozna, s nemcsak a nagy galérista-ellenes szöveget nyomná.
( Noch dazu: nem vagyok galérista sem )

Az ingyen műtárgy, ahogyan a drága, nem érdekel. Pontosítok: nem az ára érdekel.
Vagy csak annyiban, amennyiben a művész, mint Lowas azt mondja: neki is többe van, mint amennyiért eladja.

( Nem vagyok pesti, budai sem. Szóval, nem tudunk találkozni. )

Bocs: egy kérdés. Mennyi is volt Iris Clert-nél annak idején a legdrágább nemzetközi Klein-kék?
És mennyi az ma?

És egy plusz: a műkereskedelmi pénzmosás semmiben sem különbözik a pártfinanszírozásétól, de Jasper Johns Zászlója nem attól lett annyi, ahogy Frank Stella negyven éves képei sem.

Vannak szemét művészek, szemét politikusok é szemét kereskedők is. Vannak normális gyűjtők, tisztességes alkotók és rendes emberek.

A szponzoráció Amerikában óriási, az ösztöndíjak, alkotótelepek és nem befektetési célú vásárlások révén. Vesznek ugyanis a városok, múzeumok – és el is adnak. A műtárgy – amint kikerül a forgalomba – kereskedelmi tárgyként funkcionál.

Nálunk – nem.

Az emberi értékességről: Ön ugyanazt mondja, amit Lowas: a műgyűűjtő a gyüjtött mű által válik értékessé. Anélkül egy nulla.
Mi van, ha a műtárgyak együttese a műgyűjtő személyisége miatt és által rendeződnek értékelhetővé és a gyüjtő teszi őket azzá, amik?
Antal Péter eminens műgyűjteményébe sokan ajándékba adnak, hogy szerepeljenek benne.
A Ludwigban letevő-jótevők vannak, akik a falon akarnak lenni és látszani.
Hogy is van akkor a network-kel?

És az ár: én az utóbbi időben a határhaszon-elmélet (leegyszerűsített változata ) híve lettem.
Ha Lowas számtalan azonos méretű és technikájú, művészeti színvonalú műve közül az egyik 100, a másik 75 a harmadik és egyben utolsó 10 egységért megy el, akkor nálam a valós ár a 10.

SZJ számára is tartogathat meglepetéseket ez az idézet:

“A Ludwig Múzeum identitásának alakulása nagyban összefügg azzal, hogy az intézmény mennyiben képes a különböző történeti és művészettörténeti kontextusok tisztázására és józan felmutatására. Hiszen nem csupán a „kortárs nemzetközi művészeti élet meghatározó, közép-európai regionális központjának” szerepéről vagy ennek jelszaváról van szó, hanem az örökségek felvállalásáról és továbbalakításáról vagy akár a gyűjtemény fogalmának újragondolásáról is. Az elmulasztott idők és a lemaradások kezelése, a lépéstartás a jelennel és az elképzelt jövővel, vagy az anakronizmusok feloldása olyan – egyidejűleg jelentkező, de egyszerre megoldhatatlan – feladatok, amelyeknek lehetetlensége – térben és időben egyaránt – a várakozásokra és megszokásokra rácáfoló megoldásokat kíván.”
Mélyi József: A páncélos lovag nézése
Mozgó Világ 2009. június

Visszatértünk az AICA-hoz?

ipartervesnek

Most duzzogok.
Elöre tudtam hogy besöpörsz a szönyeg ala . .
Miért kellett nekem . .
Rad több idöt kell forditani mint a növérem 3 gyerekére!!
Elöször is. Miért nem akarsz velem talalkozni ?
Na jo, nem most, mondjuk tavasszal.
Ha neked nem jo, akkor ne a Moszkvanal. Barhol.
Egy pipacsos réten.
(En fehér ruhaban lennék majd. Balkezemben egy kis bugyor, kenyér, gyulai, bor !!
Jobbkezemben egy kis fehér zaszlo és jönnék feléd mint egy Osztyapenko.
Ne tiltakozz rögtön, nem akarok töled SMS-t , (short MALE service.) . . .

Még komolyabban: egy ici-picit félreértettél: én nem akartam moralizalni.
Amiröl irtam az sem jo, sem rossz. En igy latom innen, a Maros utcabol.
De valaszolok neked hosszabban, atgondoltabban. De egy kicsit késöbb mert mindjart vége az ebédidönek.
Gondolsz ram?

@Szabolcsi Judit: Kedves Hölgyem!
Izgalmasnak látszik válasza.
Félreértésnek nyoma sincsen.
Kérésem egyetlen egy: ha megtisztelne a magázással/önözéssel ( feltehetően legalább kétszer olyan idős vagyok, mint ön ), jólesne.

ipartervesnek 1

Te ? Maga ? Ön ? . . Na nem, ez a kis baranyfelhö nem takarhatja el a Napot amely – egyuttal rank is sütve- a tranzit egén ragyog.
Bevallom egy kicsit megilletödtem amikor délben meglattam hogy több komment is érkezett tegnap ota ! De miutan felfedeztem hogy a felado egy és ugyanaz rögtön az Egri csillagok jutott az eszembe, ahol az ellenség többször is megostromolja a varat ugyanazon a napon. (jo, tudom !! hogy Ön nem ellenség, nem lesz vesztes, én sem gyöztes, sem forditva, és nem mi leszünk a születö “A tranzit csillagai” cimü regény hösei. énnemszeretném@deönmiértne.kukk)
Utolagos engedelmével most ide masolom azokat a részeket amikre irni fogok –de csak röviden, igérem- és aztan irok minden keresettség nélkül.

Ön: az AICA és magyar tagozata egyformán érdekelt a mindennapi üzletben ( amely a saját maguk eladásától a körükbe tartozó müvészek szakmai menedzseléséig terjed – vagy erröl nem tetszik tudni? ), és része a networknek.

én: szerintem inkabb a mindennapi üzletet “érdekli” az AICA döntése, ez nyomatékosit vagy nyomatékosithat (konfirmalhat/infirmalhat) bizonyos üzleti
döntéseket.

Ön: Nos, ami a lényeget ( . . .) illeti, az éppenséggel nem a galerista és gyüjtöi közötti XXI. századi fogalomkinccsel leírt (de, tudja, már Kahnweiler-nél is müködö) rendszer lenne, hanem a müvész (. . .) által kialakított ár.
Mitöl és mennyi az?
Erre a maga szógörgetege nem adott választ. Feltehetleg nem is akart. Nem baj.

én: szerényen azt akartam illusztralni hogy a müvész nem a sivatag közepén él és az arat mindez, –ami tegnap leirtam, csak tudnam miért- vagy mindezek a tényezök hatarozzak vagy -hatjak meg.

Ön: A Sotheby’s-es példája jó és megmutatja ( . . . .) és az ott munkálkodó erökröl, ( . . . ) a manipulását lehetöségeit. Ugyanakkor a sztorit nem viszi tovább. Ugyanis jön a ciklus másik pontja, amikor a 3 M-es képet szeretné eladni, ha már annyit ér hiszen a mértékadó cégnél ilyen összegért kelt el. S lön meglepetés: a másik, a Christie’s, a Philips, ( . . ) vagy bárki más, és nem megy el a kép.
Mi történik? Lejjebb viszik az árat! Hihetetlen, náluk elképzelhetetlen, de ez van.
S ha másodszor sem megy el, még lejjebb. S egyszercsak beáll egy idöre az ár 1.5 M-nél például.

én: nem megy el . . na és? a fak nem nönek az égig ! En csak azt akartam leirni, a hasamra csapva, (de azért konkrét példak tucatjaval vannak) hogy hogyan, milyen uton, ki altal, kinek a hasznara született a 3 millio. Pont.
Ezentul és most :a mükereskedelem gambling is, Kapitany Ur.

Ön: No, ezt csak az elfogult és mérhetetlenül egyirányú ( buta, jaj, az bizony ) szövegre, a galériás és co. egymást erösítö társaságára írom. Az ilyesmi akkor, amikor nem sikerült valamit “értékén” eladni, megbomlik, de meg ám.
Nem lenne baj, ha ezzel a végkifejlettel is megbarátkozna, s nemcsak a nagy galérista-ellenes szöveget nyomná.

én: Irtam mar hogy ez nem a roka és a hollo, nincs tanulsag. Leirtam egyfajta modellt. Ez nem jo nem rossz. Ezennel felkérlek, ne moralizaljon légyszives.
Most lerohanok kenyérért, de aztan jövök a folytatasra .

ipartervesnek 2

Ön: Bocs: egy kérdés. Mennyi is volt Iris Clert-nél annak idején a legdrágább nemzetközi Klein-kék? És mennyi az ma?

én: ezt, ha akarja, megtudom de kell egy két nap . .

Ön: Vannak szemét müvészek, szemét politikusok és szemét kereskedök is. Vannak normális gyüjtök, tisztességes alkotók és rendes emberek.

én: na ! itt ugy érzem hogy egy kicsit zaklatott volt. . . .
Nem hiszem hogy vannak szemét müvészek, stb.
Kis Peti egy szemét. Fogl. müvész
Nagy Pali egy szemét. Fogl. kereskedö.
Kovacs Pityu jo ember. Fogl. mozdonyvezetö. Stb, stb.
Ezzelbekellérniemost, ugyan ez csak az én véleményem.

Ipartervesnek 3

Ön: Az emberi értékességröl: Ön ugyanazt mondja, amit Lowas: a mügyüjtö a gyüjtött mü által válik értékessé. Anélkül egy nulla.

én: ezt igy, unilateralisan, EGYALTALAN NEM mondom.
A jaték kedvéért: ha lambda mozdonyvezetö –aki nyert a lotton- és holnap vesz egy-két fontos és föleg draga képet, “értékessé” talan még nem valik de ismertté biztos. A kereskedök persze “értékesként” fogjak kezelni öt. 🙂 söt 😀

Ön: Mi van, ha a mütárgyak együttese a mügyüjtö személyisége miatt és által rendezödnek értékelhetövé és a gyüjtö teszi öket azzá, amik?

én: André Bretonra gondol ?
Egyetlen megjegyzés mert nem akarok itt erröl egy könyvet irni Önnek szakralizaciorol. Ön igy kezdi “Mi van, ha a mütargyak . .” Nemszivem, nem a mütargyak; a “targyak!!!!!” együttese. . . aztan miutan ebbe a szakralizalo kézbe kerülnek, vagy “keresztül” mennek rajta mar MÜtargyak lesznek altala de azért ezek az univerzalis, omnipotencialis kezek elég ritkak . . . Pont.
Uj mondat: ready-made, Duchamp, etc. Campbell Soap, etc.
Unom.

Ön: Antal Péter eminens mügyüjteményébe sokan ajándékba adnak, hogy szerepeljenek benne.

én : rendezöi utasitas: “szenvtelenül” :
Ha igy gondoljak miért ne ? Az a céljuk hogy Antal Péter szakralizalja öket.
Hogy hozzakötödjenek az antali-networkhöz. 🙂

Ön: A Ludwigban letevö-jótevök vannak, akik a falon akarnak lenni és látszani.
Hogy is van akkor a network-kel?

én: ismét szenvtelenül: Miért ne? Intézményesedni akarnak. Az akarjak hogy a Ludwig auraja érték-esitse öket.
A Ludwig mint network. Pontosan, Kapitanyom.

ipartervesnek 4

Mélyi szövege:
Nem értem pontosan mennyiben érinti ez azt amit én irtam.
Többször elolvastam. Elég nehéz követni.
Most mit csinaljak? Nézzem sorrol sorra?
Na jo a többes szamok rosszak,
nincs “elmulasztott idök” idö ebben az értelemben csak egy van stb.
De ez olyan gyakori hogy észre sem veszem. Van benne a csomo hiba. Bummm.
lépéstartas az elképzelt jövövel . . . trash
az egész utolso mondat . .trash
De legyen joindulatu, mérnök ur. Amit én itt fent irtam is biztos kritizalhato.Es különösen aludja jol ki magat.

@Szabolcsi Judit: Nem mérnök

@ErsteBank: De nem ám.

@Szabolcsi Judit:
Annak csak örülni lehet, hogy a kritikusokról és művészettörténészekről ilyen jó véleménye van. Döntéseik nem is magukban fontosan, hanem kánonteremtőek, kitüntetnek ( vagy eltemetnek ).

Induljunk ki abból, hogy az AICA magyar tagjai ennek tudatában vannak. Intelligens emberek, biztos tudják, mire való az értékítéletük.

Ha döntenek, írnak, kanonizálnak – azt mindentől és mindenkitől függetlenül teszik, csak egy saját maguk által igaznak, jónak és követendőnek tartott ( esztétikai-művészettörténeti ) mérce szerint, vagy feltehető, hogy esetlegesen más, emberi, üzleti vagy egyébszempontok is vezetik. ( Lásd pl. Clement Greenberg esetét, de a kurátor Henry Geldzahler /nomen est omen / is idefér ).

Ki is pontosan a maga számára maffiaként működő network? Az AICA tagjai “minden gyanú felett álló” polgárok?

Elfogultságainak levetkőzése már időszerű lenne.

És ide illik: vannak szemét művészek és kritikusok. Akik nem emberként azok, hanem kifejezetten professiójukban.

@Szabolcsi Judit:
Egy olyan ragyogó elme, mint az Öné nem tudott mit kezdeni a tényekkel?
Mélyi, a független művészettörténész Mély írása akkor jelent meg, amikor már régen megkapta a kurátori megbizatást.
Akkor fogalmazta meg ugyanazt – kritikaként -, amit a Tot kiállításon programjaként.
Mélyi független?
Vagy tanácsadója Bencsiknek?
Vagy ő a Ludwig új igazgatója?

Antal és a letevők.
Antal: szakralizálja (?) az ajándékozókat. Nem fordítva? Meg a kritikusokkal együtt?

Letevők: ők szakralizáljék műveikkel a múzeumot vagy a múzeum a létével és befogadáskkal őket?

Vagy együtt és egyszerre mindkettő?

(SZJ: a dialektikus gondolkodásmódja erősítésre szorul. )

André Bretonra gondol ?- kérdi SZJ.

Nem. Tudok még pár nevet, de nem akarom untatni.

Duchamp ready-made-jei nem a szakralizáció által lettek (mű)alkotássá ( de én sem akarom fárasztani ennek kifejtésével, a megfelelő szakirodalom rendelkezésére áll, mélyedjen el benne ).

Azzal, hogy a műalkotást tárgyként aposztrofálja, megfosztja attól a különlegességétől (na, csak a maga kedvéért: különösségétől ), ami kiemeli a tárgyak közül ( nem vagyok heideggeriánus, ezt a vonalat már most szakítsa el ).
Nem a befogadó teszi a tárgyakat műalkotássá: az alkotó ( megformálás), a közzététel és a befogadó együttese ( és csókoltatják önt az orosz elméletirók tömegei ).

SZJ: és végül

“Bevallom egy kicsit megilletödtem amikor délben meglattam hogy több komment is érkezett tegnap ota “

Függőnek tetszik lenni? Felírta a körzeti ( copyright by SZJ )?

Az én kis ipartervesemnek n°1

Most (és mindörökre) is ugy csinaltam mint eddig . .
Masolok. Irok. Masolok. Irok.

Ön: Annak csak örülni lehet, hogy a kritikusokról és müvészettörténészekröl ilyen jó véleménye van. Döntéseik nem is magukban fontosan, hanem kánonteremtöek, kitüntetnek ( vagy eltemetnek ).

én: valojaban nincs véleményem A kritikusokrol és A müvészettörténészekröl.
A kritikarol és a müvészettörténetröl viszont igen, és ez a vélemény többé-kevésbé csak annyira pertinens mint barki masé.

Ön: Induljunk ki abból, hogy az AICA magyar tagjai ennek tudatában vannak. Intelligens emberek, biztos tudják, mire való az értékítéletük.
Ha döntenek, írnak, kanonizálnak – azt mindentöl és mindenkitöl függetlenül teszik, csak egy saját maguk által igaznak, jónak és követendönek tartott ( . . .) mérce szerint, vagy feltehetö, hogy esetlegesen más, emberi, üzleti vagy egyéb szempontok is vezetik. ( Lásd pl. Clement Greenberg esetét, de a kurátor Henry Geldzahler /nomen est omen / is idefér ).

én: Amikor ezt a fennti mondatot olvasom ez hangulat jut eszembe: A nyaron voltam a Kispesti strandon. Baromi meleg volt, telis-tele emberekkel, a gyerekek ugraltak a vizbe. A WC eldugulva. Egy kislany beleejtette a langost a medencébe, az öccse utanna ugrott fasirozottal a kezében ami kiesett a zsömléböl . . A pénzt nem hagytam a ruhaimnal mert féltem hogy elkallodik, emiatt aztan az az elazott. 🙂 Uszni igazan nem lehetett mert . . mert nem lehetett és kész. Melletünk volt egy hazaspar, ketten együtt kb. 250 kilok voltak, a pasi aludt és hortyogott, a nö horgolt és pecsenyére égett. Nem csodalkozom, negyven fok volt. Este hazamentünk. Utközben vettem egy zacsko szilvat, amit aztan leejtettem a buszon.

Ön: Ki is pontosan a maga számára maffiaként müködö network? Az AICA tagjai “minden gyanú felett álló” polgárok? Elfogultságainak levetközése már idöszerü lenne. És ide illik: vannak szemét müvészek és kritikusok. Akik nem emberként azok, hanem kifejezetten professiójukban.

én: egyaltalan nem irtam hogy barki v. barmi maffia-szerüen müködne, kismacko !

Ön: Egy olyan ragyogó elme, mint az Öné nem tudott mit kezdeni a tényekkel?
Mélyi, a független müvészettörténész Mély írása akkor jelent meg, amikor már régen megkapta a kurátori megbizatást. Akkor fogalmazta meg ugyanazt – kritikaként -, amit a Tot kiállításon programjaként. Mélyi független?
Vagy tanácsadója Bencsiknek? Vagy ö a Ludwig új igazgatója?

én: Mélyi független e ? Miért ne ?
Bencsik ? Nem tudom hogy jön ide a Bencsik. A Bencsik mögöttem ült a gimiben. A sracok imadtak mert mindig nevetett és olyan szoknyaja volt mint nekem; a bugyija mindig kivillant. A Kalmar bevitte a fiuvécébe és hat, ja . .
(Engem is be akart vinni, malac !, de én a fiukhoz nem akartam. A lanyoké nem jo ?
Végülis az elsö emeletre mentünk, ott is volt WC, de csak a tanaroknak. Es nem volt kiirva hogy férfi vagy nöi ! Igy senkinek nem lett igaza. De közben hetek teltek el. Es közben én felmentem a Sanyihoz is, aki majdnem a szomszédunk volt. Tehat a Kalmar elszalasztott valamit, a kis hülye.) De lehet hogy itt egy masik Bencsikröl van szo? Az én Bencsikem az B. Klari.

Ön: Antal és a letevök.
Antal: szakralizálja (?) az ajándékozókat. Nem fordítva? Meg a kritikusokkal együtt?

én: rendezöi utasitas: “türelmesen”: Attol függ hogy ki az adomanyozo, szivem ! Ha Kis Péter akkor igen, ebben az esetben az Antal szakralizalja az egyébként Soroksaron nagyon jol ismert és tisztelt Kis Péter müvét. De ha mondjuk Gerhard Richter ajandékozna A.-nak akkor G.R. “szakralizalna” Antal gyüjteményét. (ami lehet hogy kivalo, egyébként . .) (Ez egy kicsit mechanizalt de igy van, nagyjabol.)
(Inkabb mondjuk ugy hogy Antal mint egy antalista pap megaldja Kis Péter munkajat.. Az antalizmus talan még nem olyan univerzalis vallas mint mondjuk a bretonizmus. De nem kevésbé tiszteletremélto! Vannak antalista hivök nem? , és ezek szerint nem is kevesen. Es miért ne?

Ön: Letevök: ök szakralizáljék müveikkel a múzeumot vagy a múzeum a létével és befogadáskkal öket?
én: rendezö utasitas: “egy kicsit kevésbé türelmesen”: Valojaban én egy naiv, kis hülye PECSA vagyok. Ezt mondta mar a baratom is.

Ön: André Bretonra gondol ?- kérdi SZJ.
Nem. Tudok még pár nevet, de nem akarom untatni.
én: Kösz, macikam, ez egy isteni ötlet.

Ön: Duchamp ready-made-jei nem a szakralizáció által lettek (mü)alkotássá ( de én sem akarom fárasztani ennek kifejtésével, a megfelelö szakirodalom rendelkezésére áll, mélyedjen el benne ).Azzal, hogy a müalkotást tárgyként aposztrofálja, megfosztja attól a különlegességétöl (na, csak a maga kedvéért: különösségétöl ), ami kiemeli a tárgyak közül ( nem vagyok heideggeriánus, ezt a vonalat már most szakítsa el ).
Nem a befogadó teszi a tárgyakat müalkotássá: az alkotó ( megformálás), a közzététel és a befogadó együttese ( és csókoltatják önt az orosz elméletirók tömegei).

én: egyaltalan nem mondtam hogy Duchamp “szakralizal”, vagy a ready-made “szakralis”. Ha jol megfigyeli, ovatossagbol !, figyelembe véve a körülményeket !, igy irtam: . . . .MÜtargyak lesznek altala de azért ezek az univerzalis, omnipotencialis kezek elég ritkak . . . PONT.
UJ MONDAT: ready-made, Duchamp, etc. Campbell Soap, etc.
tehat: (hangsulyosan) . .tehat : Pont. Uj mondat. . . .

még nincs vége, herge . ..

Iparterves urnak, az utolso szo jogan:

Felhivtam a, kétségkivül LEGJOBB, haveromat.
Zoltan.
Leadtam neki egy részletes front-jelentést.
Elolvasott mindent.
Felhiv.
Igy, egy kicsit lesajnalva engem:
“Jaaaa, hat tudom kiröl van szooo. . .” (Igy beszél. Mit csinaljak ?)
“Iparterveees ! Ö mar ott volt akkor is amikor ezt a blogot ugy hivtak hogy transzfer.blog.hu”.
én: Na neee . .
Elmeséli, hogy akkor ez a blog a Magyar Pszichoanalitikus Egyesületének blogja volt és mindenki ingyenesen analizaltathatta magat . .
én: Na, ezt nem értem?
Ö: “Nem érted, mert hülye vagy. Chat, de analizalnak.”
(Na jo, mindig lehülyéz.)
Azt mondja, hogy aztan az analitikusok késöbb rajöttek hogy ez nem az igazi mert, a szeanszhoz le kell feküdni, kevés fény, meg mit tudom én . .
“Nem nagyon lehet chat-elni hanyattfekve, ugyhogy közben megy a tévé a masik szobaban, érted.”- ezt mondja a Zoltan.
én: Az tuti. Ez nem evidens, az biztos
Mindenesetre bezartak a transzfer.blog.hu-t és aztan orvosok vették kézbe az oldalt, és ingyen konzultacio volt emésztési és urologiai problémakkal kapcsolatban.
Na ekkor nevezték el ugy hogy tranzit.blog.hu.
Innen mar én is tudtam, mert én akkor egyszerre feketecsokoladé és ricinus reklammal is foglalkoztam és probaltam eladni erre a blogra néhany reklamot.
Ment is darabig.
De talan orvostudomany gyözelmének bizonyitékaként, nem volt több tanacsra szükség és egycsapasra ennek is vége lett.
De a tranzit.blog.hu nem szünt meg!!!!
Söt ! Ujjaéledt. De a nevét nem valtoztattak meg.
Es most mar a müvészetröl lett szo.
(Lehet hogy azért mert a müvészet egy kicsit a lélek- és az emésztési problémak elegyének problematikajabol IS fakad ?
Na ezt nem tudom azért biztosan de megkérdezem a Zoltant. Nem ! Nem kérdezem meg. Mert megint lehülyéz majd. . mara egyszer elég volt).

Tehat, kedves kis Ipartervesem, ez itt mar nem az ingyenes pszichoanalizis honlap, életem.
Az néhany éve volt.
Ez most mar mas. Itt a müvészetröl van szo.
Csak ugy mondom, gerle.

Mondja, igazgato ur, nem akarja megvaltoztatni a nevét ? “Iparterves” egy kicsit snassz.
Tudom hogy ennek most nem örül . . De néha a valtozas nem art.
Bar sok esetben nem is hasznal. (pld. a szomszédunk: sokat ivott, az orvos megtiltotta, aztan nem ivott, és hamarosan a Farkasréten talalta magat. Allitom hogy azért mert mar nem ivott.) Mitszolehhez, nagyokos ?

En harom nevet ajanlok. En mind a harmat szeretem.
Tessék ! Valasszon tehat, korunk höse.

Az elsö név: “nixon”. Ez anyam cicajanak a neve. Imadom.
Néha ratörnek kisebb dührohamok., és akkor többször ramtamad, megkarmol, a kis huncut, de nagyon cukor.
A masodik név: “bogancs”. Ez volt az elözö cica: édes volt !
Ha ültem mindenaron felakart maszni ram.
Kénytelen voltam vele jatszani. De ha jatszottam vele mindenfele kisért és csapkodott a kis mancsaval.
Mar nincs itt szegény, még a cicak is halandok.

A harmadik: “szellem”. Igy hivjak a mi cicankat.
Tökéletesen nyugodt kis dög. Semmi nem izgatja föl.
Néz ram a két szép szemével meghallgatja amit mondok.
Nem kivanom töle hogy azt gondolja amit én mindenesetre azt hogy figyel ram az jol esik.
Szerintem olvas, ha nem vagyok otthon, és képzelje talaltam egy könyvet, amit allitom hogy becsuktam, és amikor hazaértem nyitva volt.
A cime: My name is Charles Saatchi and I am an Artoholic :).
Nem tudtam hogy a cicak ilyen könyveket olvasnak.

Valasztott ? De lehet mind a harmat is . .

Kedves !
Fajo, de most bucsuznunk kell.
Ha még talalkozunk, kérem ne legyen ilyen szangvinikus,
ne ismételjen el haromszor mindent, ne kapaszkodjon bele minden szoba, ez nem vérre megy, bébi.
Önböl ugy tör ki minden mint Laszlo Laszlo szajabol az ektoplazma, huszar.

Es külösen ha majd ir tartsa szem elött hogy a szellem mindenekfelett.
Nem baj ha rosszat ir de legyenek buborékok! Szerinted?
Allitom jol zongorazik ! De mar unja és inkabb veri a gépet.
Ha lejatszik egy Mozart darabot a computeren én azt ugy hallom itt mintha Chopin Gyaszindolaja lenne.
Legyen tekintettel ram én nö vagyok.

Es tanulja meg hogy az önguny a legszebb guny. Mit szolsz?
Utolag bevallom hogy egyaltalan nem olvastam el amit a Lowassal diskuralt. Olvashatatlan.
Félek hogy nem mindig a L. miatt.
Almodjon rolam.

iparterves: az inkoherens megafika nem szamizdat
szabolcsi: a váltóműfaj széllel az igazi
lowas: teszkódiszkó az ósanba mély éjfélkor?
——
mindannyian ott lester , gúnyában, mediátorral, imádnivaló vigyor fehérfogatokon, cupp, cuppp,….
allen, tim, éva

iparterves: Ön csonkít !!!
szabolcsi: önki oktat!
záró: /csók-függöny már lent
halle–lulya
halle-lulya

mindannyian ott lester , gúnyában, mediátorral, imádnivaló vigyor fehérfogatokon, cupp, cuppp,….
allen, tim, éva
———-

iparterves: szűk a fazon, túl a frászon
lesz kész azon nyáron
szabolcsi: uram teremtőm kettőezertíz
lowas: “szabolcsi azért mert diszkrécióval tudja feltölteni a művészek lelkét, és elszámol a pénzzel”

mindannyian ott lester , gúnyában, mediátorral, imádnivaló vigyor fehérfogatokon, cupp, cuppp,….
allen, tim, éva

iparterves: halott
szabolcsi: halott
lowas: haldoklik
egy ujjjjjjam vann

mindannyian ott lester , gúnyában, mediátorral, imádnivaló vigyor fehérfogatokon, cupp, cuppp,….
allen, tim, éva

@Szabolcsi Judit:
Es tanulja meg hogy az önguny a legszebb guny.

Köszi.

Mondja, igazgato ur, nem akarja megvaltoztatni a nevét ? “Iparterves” egy kicsit snassz.

Nem, snassz, ugyan miért drága hölgy (?).
Mert nem 1989 utáni?

Tehat, kedves kis Ipartervesem, ez itt mar nem az ingyenes pszichoanalizis honlap, életem.

Ebben egyetértünk. Mit keres akkor Ön itt a végtelenített szövegeivel, ha szabad a legteljesebb tiszteletemmel kérdeznem? Mit?
( Üdvözlöm Zolit is )

Önböl ugy tör ki minden mint Laszlo Laszlo szajabol az ektoplazma, huszar.

Mintha mondta volna, hogy nem pszichoanalitika a blog? Vagy változott volna a véleménye?
Nem bírta az ektoplazmáját magában tartani?

Azt már el sem merem gondolni, hogy erkölcsi magaslatáról letekintve úgy látja, amit szabad Jupiternek…
Nem elég szakralizált vagy diszkurzív?

Akkor a lényegről:

Mit ír SZJ?

“Attol függ hogy ki az adomanyozo, szivem ! Ha Kis Péter akkor igen, ebben az esetben az Antal szakralizalja az egyébként Soroksaron nagyon jol ismert és tisztelt Kis Péter müvét. De ha mondjuk Gerhard Richter ajandékozna A.-nak akkor G.R. “szakralizalna” Antal gyüjteményét. (ami lehet hogy kivalo, egyébként . .) (Ez egy kicsit mechanizalt de igy van, nagyjabol.)”

Érdekes meglátás. Kiből lett G. R. Művész? Mikor lett G.R. “A” Művész? Milyen eljárások nyomán ( undorító kölni galériása segített neki vagy Ludwigék, vagy a Kapitalista Realizmus vált történeti értékké vagy…? ) alakult G.R G.R-ré, akinek bármilyen (értsd így: bármilyen, akármilyen, pici, nagy, ofszet, olaj, vagy csak egy sajtpapírra írt számot tartalmaz műve – mert a művész bármit csinál, az mű ! -vészet )alkotása szakralizálja a műgyűjteményt.
A név varázsa működik.
Mi van a gyüjteményedben-kérdi majd SZJ?
Egy G.R.
Azta’!-hördül fel a szakértő. megszakralizálta a kollekciódat ez a G.R.
Mi van még?
Kis Péter.
Azta’-élénkül fel az ekszpert. Most meg már te szakralizátad meg ez a k.p.-t, mert ott van nálad a G.R.
Így megy ez.
Nem műveket kell gyűjteni ( pláne nem, ami tetszik, na már csak az kéne ! ), hanem neveket.
Így lesz egy gyűjtemény azonos egy koncepcionális művel. A ténylegesen birtokolt művek ne, csak a megszerzett nevek érdekesek.
Fájin.

Megoldás: nem is kell gyűjteni. Elég a név- és szómágia alkalmazása, s felírható egy papírlapra, kitől szeretnénk műveket. Ennyi – és ez maga is egy önálló koncept lesz.

De mi történik akkor a művészekkel? Mi lesz Lowas-sal, aki féláron sem tudja eladni azt, ami egész áron sem menne el.

Nem tudom, majd központi költségvetésből megoldatik a dolog.

@hortib: Maga viszont él!
Mint a Nagymama Elias Canetti Esküvő című darabjában ( ezt még a maga időszámítása előtt adták a Katonában , aki ezt kiabálta: ” De én még élek! “
Kb. így él maga is. Jó mulatást!

@Lowas Péter:

Lowas bejegyzése január 8-án 10:17-kor.

“A gyűjtő gyűjt, mert az ő neve ezért marad fenn. punktum.”

Lowas bejegyzése január 13-ám 20:39-kor:

“Én azt mondtam, a műgyűjtő azért gyűjt műveket, hogy neve ezáltal (is) maradjon fenn.”

Mit mondott Lowas? Az “is” korábban hol volt? Változott vele a mondat értelme? ( Igen. )

“Továbbiakban kéretik szavaim pontos idézése, ha már muszáj, hogy érveljen velük.”

És még ugyanekkor:

“Magamat, mint alkotót szintén nem kevertem a történetbe, ebbe szintén iparterhes terelt azzal, hogy szenvedő művésznek titulált.”

A Lada projekt, a gyűjtő finanszírozta berlini művészlét? Erről ki beszélt, Lowas úr?

Az apró csúszatások tengerméretűvé dagadnak, Lowas úr.

( Kedves, nem túl eredeti művére válaszolva: vagyok, ahogy lehetek. És Ön? )

SZJ írja még:

“Itt a müvészetröl van szo.”

Komolyan? Én azt hittem, hogy egy kitüntetésről. Meg pénzről, meg egyebekről.

Művészetről – azon kívűl, hogy Lowas szerint baromi nagy bátorság kell a műveléséhez, mert egy olyan barbár országban, amilyen a miénk, a kortársak nem lelnek megértésre – nem esett szó.

@Lowas Péter:

Lowas bejegyzése január 8-án 10:17-kor.

“A gyűjtő gyűjt, mert az ő neve ezért marad fenn. punktum.”

Lowas bejegyzése január 13-ám 20:39-kor:

“Én azt mondtam, a műgyűjtő azért gyűjt műveket, hogy neve ezáltal (is) maradjon fenn.”

Ennyi a szöveg, a többi, Lowas, a maga későbbi kiegészítése.

A művészsége csak bekerült, hiszen ki a fene tudta magáról – saját közlése nélkül -, hogy Berlinben él.

Most viszont már tudjuk, hogy van gyűjtő, aki támogat !

Kifizette a bérleti díjat.

Mit kapott cserébe? L.P. szakralizálja a nevét? Vagy az Ismeretlen Gyűjtő szakralizálja L.P-t?

A következő fél évszázad majd megadja a megoldást.

Lowas: menjem művészni ( jó ez az ige? Nem, mégis kifejezi a létállapotát: művész vagyok művészetet termelek, mint pék a kenyeret. Ma megteremtem az a művészetmennyiséget, amely létfenntartásomhoz szükséges. A többi már luxus.

Ugye: a művészkedni pejoratív, a művészetet csinálni, az a tárgykészítés kultúrájához vezet. Jaj, de nehéz is ez. )

@Lowas Péter: Kellene? Az ilyen dolgokat próbálja – ha kétségei vannak – Danto-val megbeszélni.

Az utolsó bekezdés egy mű-tárgy, mert egy mű-tárgyról szó mű-tárgyias módon.

( Privátim: hogy valaki a saját gondolatainak folyását annyira ne tudja követni, mint Ön,s szükségképpen állandó ellentmondásba kerüljön saját magával, az kimerítő lehet. Az állandó küzdelem…)

HORTIB -NAK

Na végre ! ! !
Mégis van egy jo kis hir ma !
Halott vagyok ! ! !

Erre rég vagyom mar . .
Azért mert hiszek a reinkarnacioban.
és ez most egy nagyszerü alkalom lesz !

Nem vagyok biztos benne hogy lehet valasztani mi-ként szülessen ujra az ember, de azt hiszem hogy egyet mégiscsak lehet valasztani.
Es ha tényleg lehet akkor én mar valasztottam.
En férficipöként szeretnék ujjaszületni ! ! En leszek majd “A férficipö” ! !
A szégyenlös férfiak mindig engem néznek majd.
Van néhany ! ! ! . . .
Imadom amikor a férfiak néznek,
különösen ha egy ici-picit szégyelösek.
(aztan majd meglatjuk. . .)

Miközben ezek néznek engem én majd hallgatozom
és igyekeszem megtudni
mit is jelent ez az enigmatikus
“a valtomüfaj a széllel az igazi” . . ?
Amilyen akaratos kis popsi vagyok mindent tudni akarok. . .

Az egy masik vilag lesz majd nekem, ott nem beszélhetek,
nem nézhetem a tranzitot.
Viszont majd alulrol nézhetem a fehérbotok
irdatlan magyar kerekerdejét. . .
Azt a vilagot ahol vak vezet vilagtalant.
Es ahol én soha nem akartam kioktatni senkit.
Pedig ahol ez olyan de olyan könnyü lenne ! ! !

Iparterves !
Ha véletlenül ujja szeretne születni, figyelmeztetem,
ne legyen telefonfülke !
Az olyan snassz.
Mindenki bemehet ha van husz forintja, vagy egy kartyaja,
ott krakog, kiabal, atkozodik mert foglalt a hivott,
köpköd, veri a készüléket, meg mittudomén.
Dohanyzik. . .
Mit valasztana ?
A Battyanyi örökmécses nem rossz? Mit szol?

@Lowas Péter: Ez örömteli hír: a küzdelem tehát elmarad, s békésen skizonfrénülnek a belső ellentmondások.

S Ü V E C Z E M E S É N E K

Kedves Süvecz Emese !

Az AICA díjra jelölhetőség
szükséges feltétele az AICA-tagság?

Stencer Sára -amint látom- nem tagja az AICA-nak.
Stencer volt a kurátora annak a kiállitásnak – “F I K A “-
amely tavaly nyáron volt látható Pécsen.
Láttam, és úgy találtam hogy ez egy nagyon ambiciózus és érdekes és sokatmondó kiállítás volt.
Talán nem “nagy” nevekkel de nagyon érdekes
és időszerű művekkel, amelyek közül aztán később
egy munka meg is nyerte egy párizsi kállításon a fődíjat.

Stencer Sára mint kurátor és kiállítása jelölhető volt
az AICA díjra?
Előre köszönöm válaszod.
Hevesi Anna

@Hevesi Anna: Kedves Anna!

A AICA díj jelöltjének, nem szükséges AICA tagnak lennie. Erőss Nikolett pl. nem AICA tag. Stenczer Sára kiállítása jelölhető lett volna a díjra. Jelölést azonban csak AICA tagok tehetnek.

Minden díj a szakmai megfontolások mellett politika, kapcsolatok, és erőviszonyok kérdése is, ami egy strukturálisan adott dolog, mivel sokan sokfélét gondolhatnak egy adott kiállításról, vagy írásról. Nyilván az a legideálisabb helyzet, mikor a szakmai kvalitásról alkotott elképzelések egy kiérlelt, többlépcsős, és többféle fórumot és alkalmat magába foglaló szakmai vita eredményeként születnek meg. Ez lehet valamiféle garancia arra nézve, hogy egy szakmai közösség többsége valóban magáénak érezze a díjazottak kiválasztásának politikáját. Ez azonban ritkán fordul elő (vö. a legbanálisabb példát az Oscar-t)

Az AICA díj létrejötte szerintem azért nagyon fontos eredmény, mert lehetőséget ad, hogy ezek a folyamatok a magyar képzőművészeti életben is elinduljanak (vö.tranzit.blog.hu/2009/02/06/mindannyian_mas_nyelven_beszelunk). Azért is tettük ki a blogra a végeredményeket, hogy ezzel is segítsük a díj jövőbeni alakulását. “Társadalmasítsuk” a kérdést, azaz vonjuk be minél több érdekeltet a díjjal kapcsolatos nyilvános beszédbe, mely akkor is releváns, ha nick néven érkeznek be vélemények – akár még elgondolkodtatóbb is lehet. Úgyhogy azzal, hogy most ide beírtál nekünk, segítetted a FIKA kiállítás láthatóságát, Sári munkájának újragondolását, és a díj jövőbeni alakulását.

Szándékosan vagyok didaktikus, mert a díj kapcsán a vita számomra sokkal fontosabb, mint a bármikori végeredmény, noha természetesen nekem is van véleményem arról, hogy melyik teljesítmény és miért érdemelné meg a díjat az adott évben.

iparterves: kritikát magyarországra..!!!
lowas: kritikám magyarországról..!!
szabolcsi: kritika magyarországon..????

bulatov a jobbsarockban
bulatova a balsarockban

jaja tranzshit
minek írsz?

koestler-buzi kötél
ejfelcsokor-nyakkendő

iparterves: renyél
lowas: henyél
szabolcsi: merél

bulatov a jobbsarockban
bulatova a balsarockban

@Lowas Péter:

Lowasnak

Ha irtam a Caparol az ezért volt mert amikor 10 évvel ezelött talalkoztam és hosszan beszéltem a Capa biografussal –Richard Whelan- megértettem miként és hogyan tette erre az “uniformizalt sinre” az ICP a Capa müvet figyelmen kivül hagyva mindent ami negativan érintheti ezt a “globalizalt” felfogast.
Hogyan és milyen modon “céloztak meg” ezzel a Capa-koncepcioval azokat, akik a kiallitast –nem a Ludwigét, hanem altalaban minden Capa kiallitast- csak ugy nézhetik mintha a tv elött ülnének. Arra a mesterséges és felerösitett konfuziora akartam utalni amely a történelmi ismeretek és Capa képei között létrejött. Ezt nem a Ludwig kiallitas hozta létre, az csak “szoszerint” megismételte azt.

Az “arképzés” vagy “hogy születik az ar” kapcsan az örök-elégedetlen, könnyü préda, ipartervesnek azért irtam –bar erre te nem kértél- hogy egy kicsit megvédjelek téged a ö pontatlansagaitol, badarsagaitol hogy lassa hogy “nem minden arany ami fénylik”, és hogy “nem eszik olyan forron a kasat”, meg mittudomén. Azért batorkodtam erröl irni mert ugy éreztem hogy a tapasztalataim erre feljogositanak.

Bébi, félek hogy itt neked kell szabadkoznod.
Te egy olyan levesbe föztél bele engem
amit a kiskonyhaban csinalsz.
Itt a tranziton is szabadkozhatsz . . .!
En itt Szabolcsi néven irtam mert azt gondoltam
hogy ugy viccesebb, de irhatsz nekem ide is:
csaba@morocz-photographies.com
Mindent amit leirtam innen is irhattam volna.
Erdekes volt ez a jaték. Magammal is.
De amit leirtam, jol meggondolva, megfontolva irtam.
Minden sort meggondoltam és mérlegeltem.
Es föleg visszafogtam magam ! ! !
Es vicces volt.
Ez a te igazi neved ?
Engedd meg hogy hasznaljam. Ritkan irok ne izgulj.
Majd jelezd hogy mikor akarod.
Akiröl itt irtam senkit sem ismerek.
Se jol se rosszul, egy kicsit se. Sehogyan.
Fogalmam sincs hogy ki a Bencsik, az Antal, iparterves, Süvecz Emese, és a többiek.
Viszont Capat ismerem. Ezért irtam.

@Lowas Péter:

De de, meg kell ismerned ipartervest.
Szerintem érdekes lehet
Vennél neki két kilo narancsot a nevemben.
Mondd hogy én küldtem.

Szerintem ez nem szomszéd bosszantas.
Ez nagyon is jo dolog.
Hol akarod hogy mindez történjen ha nem itt, bébi?

@Lowas Péter:

Ha a kommentek nem pontosan “talaltak”,
illetve ha ez nem igy latszott, akkor az az én hibam.
Tudd hogy mindig céloztam (dehat nem talalhat
az ember a 10-es be folyamatosan.)
Viszont iparterves néha tiz centröl sem talalt.
Mi tehetünk?

@Szabolcsi Judit:
Hát semmit. Különösen ha olyan szerény és annyira önkritikus, mint maga.
Én, a rossz szemeimmel és posztmodern előtti világommal csak itt éldegélek, s mellé-mellétalálgatok.
Maguk meg azonnal bele! Bummmmm!!!

@Lowas Péter:

Két megjegyzés.
1. Valahol – pedig maga művészeti író is, s mint ilyen biztos sokat olvas, nehogy lemaradjon – kimaradhatott az életéből a posztmodern high-tech, s maradt a ló-tech-nél.
A posztmodern egyik fontos állítása: Igazság már nincsen, igazságok vannak ( vö: SZJ méltatlanul mellőzött, s fantasztikusan eredeti megjegyzését “a” kritikusokról. Az egy csoda volt.)
2.”A kiállított műalkotások mind zsűrizett munkák.” Ez fontos, nem, Lowas úr?

Csak nehogy ez történjen a magukkal annyira elégedett Lowas-sal és Dzabolcsival.

“A monográfia talán legfőbb tudományos eredménye a művészről mint bohémról alkotott korabeli sztereotípia korrigálása. A professzionális, többnyire férfi művészek ugyanis, bizonyítja Szívós, rendszerint csak a művészi életpálya kezdetén feleltek meg ennek a romantikus önképnek. Ezt követően legtöbben „beérkeztek”, a helyzetük ezáltal konszolidálódott, az életvitelük pedig lehiggadt. Mindez művészi teljesítményük elismerésének, valamint a művészeti tevékenység szélesebb körű intézményesedésének volt szükségszerű következménye.” ( ollózva az És-ből)

Az ugyanis már a cég lenne, s jönnének a huszonévesek és nem értenek, mit akarnak ezek az öregek.

@Szabolcsi Judit: Szöszi, ne erőltessük a dolgot. Már mondtam.
Szóból ért az ember, nem?

@iparterves:

Kedves jonapot.igen.az.elsö.asztal.szabad!

Nagyon érdekes amit idéz.

Gondoltam irok, vagy dühös ram, italt.hozhatok?

Elkülönitettem harom szot ebböl az ES szovegböl:
“beérkeztek”, “konszolidalodott”, “intézményesedett”.
(Szandékosan megfeledkezem a “férfi müvészek”-röl,.
Miért a nök nem konszolidalodnak, nem érkeznek be,
nem intézményesednek ?)
Nem kedvelem a szexista latoszöget . .
Ön sem kedveli, nemde, gössert.vagy.amstelt ?

Vesse össze a két szöveget, az ES-belit és amit
én fentebb a “galéria-mint-networkröl” irtam.
Biztosan értelmesebb lesz az
az amiröl itt korabban irtam,
Megtenné ezt értem, kedves metélttel.v.gomboccal ?

Ha figyelmes akkor megérti hogy a/egy network-höz
tartozas egyben a “beérkezés” egyik feltétele söt jele.
Hangsulyozom az “egyik”.
(A müvész sem levegön és vizen él.)
Amikor itt az ES sorainak iroja a konszolidaciot emliti
(amiröl mi mindketten tudjuk hogy megerösödést,
megszilardulast jelent) ezalatt egyfajta
szocialis konszolidaciot IS ért, nem ?

Mit szol ehhez, milyen.körettel ?

Ön: feljebb szoszerint ezt kérdezi tölem :
“A Ludwigban letevö-jotevök vannak, akik a falakon
akarnak lenni és latszani.
Hogy is van akkor ez a network-kel ?”

Az Es: szöveg: …”müvészi teljesitményük elismerésének
(…) intézményesedésének volt (…) következménye.

Az én: valaszom (szoszerint) az Ön kérdésére 01.12. 21.00:
“. .Intézményesedni akarnak. Azt akarjak hogy a
Ludwig auraja érték-esitse öket “.

Mi erröl most a mar elöreis
tisztelendö véleménye, szénsavas.vagy.mentes?

Gondolkodjon el ezen, nem olyan bonyolult,
tisztelt sajnos.a.somloi.mar.elfogyott!

Az intézményesedés persze nem feltétlenül
a ludwigbanlogast jelent, de miért ne ?
Lapozom a Fluxus Codex-et, 616 oldal,
ezek a müvészek is
mindannyian “intézményesedtek”
(bar nem feltétlenül lognak a MOMAban.)
Ebben az ES irasban a “monografiarol” van szo.
A monografia viszonylag nagyszamu müvet feltételez,
amely nem egycsapasra születik.
ezeknek a müvészeknek, müveknek mindezidö alatt
“lathatosagra” van szükségük.
Tehat ha leirtam a galériat mint a “lathatosagot”
biztosito network-öt nem feltétlenül negativként
akartam azt minösiteni.
Na jo, az Ön kedvéért, csak megprobaltam leirni . .

Nomen est omen, draga igen.hozom.a.szamlat !

Kedves köszönjük.viszontlatasra,
ne keressen minden kakan csomot.
De legalabbis ne mindig.

@Szabolcsi Judit:

Jesszusom, melyik a berkezés többi jele, sőt feltétele a networkizálódáson túl? És hány van neki?
Megszámlálhatóak? 666?

Izgatottan várom 10-be találó válaszát!
Most és itt és soha többé: megtudhatjuk a Nagy Tutit!

Á, én mint elaggott premodern, akinek még a Fluxus lexikon sem fekszik az otthoni könyvespolcán, úgy sejtem: a nem-szerveződés is szerveződés, s a networkizálódás ( olyan jó, hogy el lehet játszani a kompjúter-korszak jelszavaival )egyenlő a nem-networkizálódással is. Együtt vannak jelen, tudja, mint off, majd off-off, majd off-off-off Broadway ( ez utóbbi behelyettesíthető, akár a Szalonnal is – de olyan mélyre annak a bizonyos kútnak a mélyébe ne nézzen. Fölösleges. )

Aki kimarad, az marad benn, s aki benn lenni látszik, az kerülhet ki ( a kanonizálódás folyamatában, de kedves posztmodern SZJ, ilyen távolra igazán nem kell látni/nézni, még megzavarja a minden átfogó tekintetét a múlt és a lehetséges jövő ).

Mindegy, mindegy.

Az is, hogy a nagyon laza szövegében kis undokságait ( az olyat mint maga: neo-undoknak hívják, tudta? ) elhelyezi.

Ne keressen kákán csomót -mondja.
Ja, könnyű úgy az élet, hogy kijelentésekből áll és az esetleges ellenvélemény ( mégha olyan formában is érkezik, mint az enyém ) kákacsomókeresés.

Várjon csak! Én ezt ismerem már valahonnan, ahonnan maga nem. Igen, megvan.
Ugyanezt mondták a kritikákra harminc-negyven éve is.

Akik szerették volna hallani a más véleményt, ha az olyan, mint az övéké.

Öröm egy ilyen premodern számára, hogy van még változatlanság is, nem csak ez a nagy és érthetetlen mozgás ( aminek a fejlődéshez igazán nincsen köze ).

Szabolcsi: azt persze nem tudja, honnan ollóztam és miről szól a dolog, de omnipotens válasza rögtön kész volt.
Kiemelt- és ládd: helyre is tett mindent.
Így megy ez! ( Az angol megfelelőjét majd maga hozzáfűzi.)

Feledhetetlen !

Megnéztem az Yves Klein arat, amiutan érdeklödött néhany napja.
A Monochrome n°1 nek 300.000 frank volt az ara
Iris Clert istennö galériajaban.
(Négy évvel késöbb – az uj frank megjelenésekor- ez 3.000 frank lett volna).
300.000 frank (1958) ma azonos 4.866 euro (2010) értékével.
(forras: Iris Clert: Iris Time,)

Puszi

@iparterves:

Az amit itt fentebb irt majd nem marad megvalaszolatlanul,
erre ne is szamitson!
De ma szabadnapos vagyok.
Egyébként a valaszom egyaltalan nem volt kész azonnal,
néha gondolkodnom kell hogy lehet magaval kikezdeni.

@Lowas Péter:

“Ami itt zajlik nem több kispolgári szomszédbosszantásnál…”

Kitalálom, ne segtísen: a kispolgár én vagyok.

A polgárpukkasztó pedig, na, na-Lowas.

A Művész, akit támogatni Kell.

Mert Művész, a Jövő Mérnöke, Sámán.

A Művész, akinek csak a bérleti díját fedezte a gyűjtő.

A Művész az nem lehet Kispolgár ( mégha kispolgári álmai is vannak, lásd.)

A Művész Világpolgár és olyan mint a sas, mindent Magasabbról és Jobban lát.

Ha nem így lenne, nem lenne Művész.

De az. MŰVÉSZ.
Zsűrizett, tehát nem is akárki. De nem ám.

@Szabolcsi Judit:
1. Az Iris Time nem nagyon lehet a forrása a 2010-es átszámításnak, mert egyfelől az Iris Time utolsó megjelenése 1972. volt ( a galéria 1971-ben szűnt meg), másfelől I.C. 1986-ban halt meg.
Az átszámításnál persze a hivatalos €/FFR rátát számolva 550 € körüli összeg jönne ki.
Jó lenne tudni, mit vett még figyelembe ( infláció, átlagkereset, vásárlóerő ), amikor szokás szerint beletalált a 10-be és fillérre megmondta, hogy 4866 €-t ér az a pénz.

@iparterves:

Bébi, az Iris Time nem az atszamitas forrasa, bébi, hanem az ar forrasa.
Az atszamitas forrasa a Banque de France.
Az 1958 frankot meg kell szorozni 0,01622 euroval
és megkapja a 4.866-ot. (300.000 x 0,01622)

Ez volt a maga kis reggeli csomoja a kakan . .

Mit jelent ma az hogy 4.866 Eu.? Döntse el Ön, kedvesem.

Mindezt a gyengébbek kedvéért irtam le.

De most nincs idöm hosszabban,

Az Iris Time legalabb ötször megjelent . .

Any questions?

@iparterves:

Ebédszünet ! és megint küldök maganak egy taviratot . .
Csak azért hogy informaljam.
A Christie’s el fog adni egy Klein-t februarban.
Datum 1961, méret 45×80 cm, nem kékszivacs relief
hanem arany.
Becslési ar: 5-7 millio pound.
Igen, ez egy kicsit kevésbé keresett mint a kék.
Jo, de kék nincs olyan sok. Es ez egy közepes méret.

Most itt nem a müvészetröl irtam Önnek
hanem a mükereskedésröl.
Mint mondtam ez két különbözö dolog.
Persze tavolrol összefüggenek azért.

@iparterves:

Igen, abban tökéletesen igazat adok Önnek
hogy az ugynevezett “beérkezésnek”
sok-sok mas jele lehet, mindenesetre
én ezt probaltam meg relacioba hozni
a maga kiollozasaval az ES-böl..
Mindezt csak azért hogy hü maradjak ahhoz
amit korabban leirtam és amire Ön azt valaszolta hogy a
galéria-ellenes vagyok.
Ebben az esetben is tulzott !!
Beismeri ?

Kérem, legyen következetes és ne mondjon tul gyakran
ellent önmaganak. Köszönöm.
Ha igy folytatja félek hogy tul nagy helyet foglal majd el
Az Inkoherencia és a Következetlenség Uj Nagylexikonaban
(work in progress . . ) (és lehet hogy kiszorit némelyeket
akiknek szintén ott volna a helyük).
Biztositom, engem majd nem tud kiszoritani.
Könyörögtem hogy én is kapjak legalabb egy kis sarkot és az igéretek biztatoak voltak.
Ami az utolso mondatait illeti : valoban nem tudom
honnan jön ez a szöveg.
Gyakran megveszem az ES-t de nem mindig
olvasok el mindent.
Viszont minden alkalommal és mindegyik rajzot kiszinezem.
Az ES az én kifestökönyvem.

Viszont amit a sorok között irt egy kicsit jobban érdekelt.
Es rögtön ellentmondok Önnek : (az Ön szavai) “. .miszerint zavarna ‘a mult’ (és a) ‘a lehetséges jövö’ . .
Ami engem illet sem az egyik sem a masik nem zavar.
Soraiban éreztem egy enyhe dühöt vagy haragot.
Söt, le merem irni : elégedetlenséget.
Csak azt nem értem miért nem mondja ki azt
ami nyomja a szivét. Azokat a jelszavakat amelyeket
“a komputer korszak jelszavainak” hiv mar nem abban
az irodaban fogalmazzak meg
ahol a fürész ottlogott a falon,
ahol az acsceruzaval irtak ala,
és ahol acskapocs is mindig kéznél volt . .
Most, megnyugtatom, ugy tünik egy masik korban élünk.

Amikor itt a Fluxus-rol és az “off-off Broadway-rol” ir
“aki kimarad, az marad benn, s aki benn lenni latszik,
az kerülhet ki” akkor egy müvészre utal ?
Ha felhatalmaz leirom mit gondolok.
Azt majd ne varja hogy egyuttal magat megkiméljem,
de nem leszek majd brutalis. Ezt sajnos vallalnia kell.
Nehéz felismerni azt, és aztan megkisérelni
hogy folyamatosan szabaduljunk a szervilitastol,
de nem értelmetlen.
Ha fellapozna a Kortars Magyar Müvészeti Lexikon
(Enciklopédia Kiado 2001) harmadik kötetének 408-as oldalat !
Tehat?

@Szabolcsi Judit: Igazán megtisztelne, ha a linket beadná.
Én csak a hivatalos €/FFR átszámítást ismerem.
Mint írta: új frankban az ár 3000 volt. S ezt az új frankot kell átszámítani.

Francia frank FRF 6,55957 (=1€)

Ebből az is jön aztán, hogy 655,97 régi frank 1€.

But the song remains the same, dear fellow.

@Szabolcsi Judit: Nincsen meg a Kortárs lexikon. Nekem az túl drága.

Bár lehet, hogy nem tűnt fel magának – s olyan jól esik mindenfélét, zaftosat összeírni – jelen pillanatban is kompjúterrel dolgozom és az internetet használom.

S innen, megnyugtatására: nem nyomja semmi a szívemet.

@Lowas Péter: Úgy, ahogyan mondja. Én vagyok a kispolgár, a szűklátókörű, a szeretetlen, a művészethiányos.
Ön pedig…A Művész.

Hogy is írja:
“A művész és a kispolgáriság antagonisztikus fogalmak. Ne tévessze meg a művész cekkerrel, párizsivéggel a szája sarkában. “

Eszemben sincsen ilyesmi. Arra sem merek gondolni, hogy bankbetétet tart fenn a művész, úgy él, mint bárki más ( nyaral, iskolába jártja gyerekeit, ha vannak neki ).

Ne adj isten, a bolygónkon ott hagyja excrementuma – nyilván a kispolgárétól eltérő – szentséges nyomait ( vagy konzerválja és eladja “ezeknek”. Mást úgyem érdemel az a csűrhe! Fizessen és takarodjék! )

Mert most már tudom, hogy A Művész ( Ön egyébként mitől lenne az, ha szabad kérdeznem? ) az más!

Emberfeletti ember!

Isten meghalt-Nietzsche ( s az ön gondolatai is már születésükkor halottak, csak a lehetetlen nagyképűségük él és virul bennük. )

@Szabolcsi Judit:

“Viszont amit a sorok között irt egy kicsit jobban érdekelt. “

“Most, megnyugtatom, ugy tünik egy masik korban élünk.”

Ha ott élünk, akkor döntse már el, hogy a sorokat olvassa, vagy megmaradt a sorok közötti értelmezésnél.

@Lowas Péter:

Ezt sajnos nem tudom kihagyni:

“A művész nem a világ polgára, hanem a mindent átható isteni gondolaté. Mint ahogy Ön is.”

Maga lehet, én nem. Sem Istent, sem isteni gondolatot nincsen szerencsém ismerhetni.

Ön találkozott velük?

Szolgálati közlemény Lowasnak: Ne szeressen.
Legyen emberi. ( tudja: Nietzsche)
Én semmilyen érzelmi viszonyt nem ápolok Önnel ( SZJ-vel sem ), pengeváltásainkat és személyének ( személyemnek ) szóló minősítéseket semmiféle emocionálitás nem mozgatja.
A maga interneten elérhető művészetét (?) értékelhetetlennek tartom a magam számára, de sokakéval vagyok így.

A sok buta kispolgár YK ügyben is megtévedt.

“Yves Klein exhibited Proposte monocrome, epoca blu, at the Apollinaire gallery in Milan. Eleven works of identical format (78 x 56 cm), uniformly painted in ultramarine blue, were hung by a system of brackets at a distance of 20 cm from the wall, saturating the limited space of the small gallery. Because the blue panels were not framed, the color covered the outside edges of the chassis. For the first time, Klein presented an entire room of blue monochromes, one of which was purchased by Lucio Fontana.”

ja, hogy a kispolgár Fontana volt? Az más!

( forrás:http://www.yveskleinarchives.org/documents/bio_content_us.html)

“nietzsche meghalt”

isten

@iparterves:

Bocsass meg, bébikém, de nem gondolod
hogy egy kicsit reménytelen vagy?

http://www.insee.fr/fr/themes/indicateur.asp?id=29&page=achatfranc.htm

Itt küldöm Önnek ezt a linket,
minden különösebb magyarazat nélkül, nézd meg, és ha gondolja hogy mégis magyarazzam meg, akkor szivesen értelmezem a maga kedvéért.
Mondja, az iskolaban is minden alkalommal kétségbe vonta
hogy az “a” betü az valoban “a” betü e?
Legyen egy kicsit több bizalma az emberekben.
Minden utcasarkon nem var téged egy Jack the Ripper . . . . elhiheti. Nyugi.
Feljebb irtam hogy ez itt mar nem a “transzfer” page !
Ami YK illeti, irtam maganak hogy ez a “gold” és nem a kék, légy egy kicsit figyelmesebb, körültekintöbb
Ugy tünik mintha még pizsamaban a gép elé rohanna és igy, még félalomban valaszolgatna a hülyéknek.

“For the first time, Klein presented an entire room of blue monochromes, . .”

De itt a “first time” nem a “blue monochromes”ra vonatkozik
hanem az “entire room”-ra.
Azaz, elöször volt a egy kiallitohelységben CSAK “blue stb.”
Ez tehat nem jelenti azt hogy elöször itt allitotta ki a kék képeket.
Ha idemasolta volna a szöveg többi részét is akkor nyilvanvalo
lett volna hogy ‘a bemutatott anyag egy része’ I.C. töl jött.

Ettöl függetlenül ez az egész nem ér meg
ennyi haborut és vérfürdöt,
söt nem félek hogy kimondjam, az ég is leszakadhat !!: homlokrancolast.

@Szabolcsi Judit: Szöszi, a régi frank és az új frank között ( az 1958-as nagy inflatórikus időszakot követően ) volt egy váltás.
Got it?
Nos, az új frank az a mai frank, a “régi frank” már nem játszik.
Heveskedni lehet, de az YK – infláció és egyebek nélküli – ára €-ban 500 alatt van.
As simple as that.

@Lowas Péter: Eredeti, azt a!

Olvasson egy kis Milosz-t és megérti.

@Szabolcsi Judit: Biztos? Esetleg mégsem úgy van, mint írta? A tények – pfuj, útálatos dolgok – más adnak ki.
Nem baj, csak lazán, továbbra is csak lazán.

SZJ: Tudom, hogy bizonyos közgazdasági fogalmak idegenek egy művésztől, de attól még vannak. Amilyen ez a világ, vannak dolgok a művészeten kívül.

Az egyszerű pénzváltási kurzus, amivel nap mnt nap találkozhat a bankjaiban például, talán meglepődik, nem ugyanaz, mint a valuta vásárlóereje. Tudja, hiszen miért is ne tudná: vannak alul- és felülértékelt valuták. De a vásárlóerőt nem a többi valutához való viszonyban mérik, hanem – nagyon, túlzottan egyszerűen fogalmazva – mennyi árút lehet kapni egységéért.

A BdF nem az átváltási kurzust adta meg (retroaktív módon nem is tudta volna, s nem is számolt az €-t megelőző számlapénzzel sem), hanem a vásárlóerőt fejezte ki €-ban ( ha egy kicsit, de tényleg: a felületesnél egy picit alaposabban elolvassa az oldalt, megértheti ) (Lásd: The purchasing power of FRF 1,000 in 1998 is hence equal to EUR 181.72 in 2008. Érti, ugye: „purchasing power”!)

Ennek következtében pl. az 1958-as frank értéke és a két évvel későbbi új frank értéke között nem egy a százhoz az arány, s később is – figyeli, ugye? – változik a frank értéke ( vásárlóértéke ) (romlik, romlik, majd, hopp, 2001-re egyenesbe jön.).
Na, mindegy, mindegy, mindegy.

Igen, SZJ, láthatja: mind a mai napig megnézem, hogy az „a” valóban „a”-e. Tágabban: ez az ún. kritikai gondolkodás egyik feltétele. Tudja, kritikai gondolkodás. Biztosan hallott felőle.
S mint látja, nem árt, ha az ember nem fogad el olyan nagy tekintélyektől sem mindent, mint Ön.

Ha körülnéz, láthatja azt is, hogy egy mai közepesen ismert alkotó munkája bőségesen megkapható 4000€-ért, sőt. Kevesebbért is. Vásárlóeerő-paritáson tehát YK mint be nem futott festő helyzete maradt, ami volt.

Végül: köszönöm színes hozzászólásait ( Lowas Művésznek is ), s mivel a témánkat már kimerítettük, tisztelettel elköszönök Önöktől.

Jó alkotást, fizetőképes gyűjtőket és sok ösztöndíj-lehetőséget kívánok. Meg értő kritikusokat és művészettörténészeket.

Dear Waste of Time !

Most minden részlet nélkül:

Ha valaki -visszautazva az idöben 1958 ig- ma meg kivanna venni egy képet (vagy barmit) ami akkor, 1958-ban, 300.000 frankba került akkor a BdF adatai felhasznalo INSEE (a francia statisztikai hivatal)- tablazata szerint 4.866 Eurot kellenne fizetnie.

De ha gondolja irhatunk ezeknek egy levelet és reklamalunk hogy ez mégsem biztos hogy igy van
mert szerintünk 3×2 az 7,
söt: h5gkr1 x 4dgklm = sevretrapI = 0.

@iparterves:

Az Ön szavai:
“Ha körülnéz, láthatja azt is,
hogy egy mai közepesen ismert alkotó”

Latja, ez egy nagyon érdekes kiindulopont egy beszélgetéshez

mit is jelent az hogy “ma” . .
mit takar az “ismert” szo . .
mire gondolunk amikor ezt halljuk, “alkoto” . .

Gondolkozzon el ezen !

Es ha van egy ötlete, szivesen olvasom.

@iparterves:

Ebben az YK ügyben is egy részlet-hülyeségen ragodott.
(Föleg hogy nincs igaza . .)

Erdekesebb lett volna ha masra gondol.
Példaul arra hogy milyen volt az YK fogadtatas 1958-ban ?
Mit irt a kritika? Mit mondott YK?
Mit ir Iris Clert?
Hogy latta 14 évvel késöbb amikor a könyvet irta?
Mit jelent a kortars müvészet fogadtatasa
abban a kontextusban?
Mi ma YK ?
Miért olyan draga?
Mikor került a muzeumok falara és miért?
Ki altal?
Hogy születtek a “szivacsok”?
Miért pont a “szivacsok?
Mi történik itt, akkor, Magyarorszagon
amikor minden zajlik, ott, Parizsban?

(Belegabalyodik abba
hogy valami 500 eurot ért 1958-ban vagy 5000 eurot.
Amikor ezek a képek 5 és 10 millio dollart érnek ma . .
ez tökéletesen érdektelen !
Felfogja ezt a groteszket, cirmos?)

Legyen nyitott és érdeklödö ! !
Ne üljön naphosszat a tükör elött !!

Most elszomorodtam, söt, durcas vagyok !
Kellett ez maganak ?

@Szabolcsi Judit: Most belekényszerített egy válaszba, amihez nincsen kedve.

Az Igazság? Óh, Ön kimondja, hogy nincs ( nekem ), s nincs.

Ha bárki megnézni ( miért is tenné ? ) az ön által belinkelt lapot, láthatja, hogy kegyed nagy hülyeséget beszél ( s nem akarom elismételni, mit a különbség az átváltás és a vásárlóerő között, mert ez, úgy tetszik, önben, óh, igazság, nem ragadt meg. )

Jaj, jaj, jaj, hogy miért nem arról beszéltem, amire most kitért: mert nem ez volt a témánk. Maga bedobta az YK árat ( jelezve-sejtetve, hogy a sok hülye gyűjtőjét miképpen lehet manipulálni, s lehet )-ennyi volt.

Az árakról csak annyit: nem minden 5M, van ami 0.01, csak lapozgassa szorgosan a katalógusokat. S ha így nézzük, már nem annyira érdektelen, hiszen egy adott munkáért vásárlóértéken is csak annyit kap a nyomorult átvert kollektor, mint 50 éve.

De mi köze ennek a művészethez?

@Szabolcsi Judit:

Az “a” az “a+ ( de csak magának).
A “ma” az “ma” ( de csak magának )
Az “alkotó” az “mindenki” (J Beuys – csak magának).

Gondolkozzon igen sokat.

@Szabolcsi Judit:

Erre a sületlenségére már válaszolni sem kéne, olyan kétségbeesetten nem tud mit kezdeni reáliákkal ( 2+2=4 ).

A számjátéka értelme hiányát jelzi. Sajnálom, de ezt kell mondanom, nincs bocsánat, tudom.

Értse már meg, ha tud és képes olvasni, hogy az 1€ számított vásárlóértéke 2008-as alapokon az, amit a táblázat tartalmaz.

Ez, bármilyen meglepő, nem jelenti egyben azt is ( mert itt átváltási arányok jönnek ), hogy bárki a néhányezer €-ért vehet(né) meg a képet, de azt jelenti, hogy az akkori 300.000 Frank vásárlóértéke ma áron ennyi.

Fel tudta fogni?
(Nem. Gondoltam. Mindegy.)

Azért 2008 mert a 2009-es adatok nyilvan még nincsenek készen.
Azt minden orszagban kb marcius eleje körül szoktak nyilvanossagra hozni.
Ezért vagyunk még mindig 2008-ban.
Mennyi volt az inflacio az euro zonaban 2009-ben?
1%-2% . . Az uj adat tehat ezt az arat majd kb. ennyiben fogja modositani.

STOP. REJECT.

Itt semmiféle atvaltasrol nincs szo. A frank volt és az euro jelenleg Franciaorszag pénze.
Maga itt valutarol beszél . . . Itt nincs valuta.

STOP. REJECT.

@Szabolcsi Judit:

1. Átváltás van-frankról euróra, hiszen a frank értékét euróban fejezik ki.

2.
Mi az a vásárlóerő-paritás?
A vásárlóerő-paritás (angolul “purchasing power parity”, rövidítve PPP) egy közgazdasági módszer egy alternatív árfolyam kiszámítására két valuta között. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. A termékek és szolgáltatások egy úgynevezett kosarat alkotnak, aminek a tartalmát megfontoltan kell összeválogatni. A referenciavaluta általában az amerikai dollár egy adott évre.

Ezzel a módszerrel két problémán lehet felülkerekedni:

* A valutaárfolyamok finom és durva ingadozáson eshetnek át anélkül, hogy változnának a gazdasági körülmények. Egy rövid távú nemzetközi összehasonlítás hamis ereményre jutna a piaci árfolyam használatával.
* A szegény országok valutáit rendszerint alulértékelik a piacon a gyenge termelékenységük miatt

A vásárlóerő-paritás árfolyamát mindenekelött nemzetközi életszínvonal összehasonlításokra használják. A nemzetközi GDP összehasonlítás nem veszi figyelembe, hogy egyes országokban másak az árak. A piaci árfolyam és a PPP árfolyam közti különbség jelentős eltérést is mutathat. Indikátornak is használható a PPP, hogy a kérdéses valuta mennyire túl- illetve alulértékelt egy másik valutához képest a Forex devizapiacon.

Viszlát, szöszi.

Túlbonyolított, de szórakoztató irodalmi eszmefuttatások, sok esetben nagy háttérismerettel…
de még jobb lenne – ha akár a frappáns irodalmasság kárára – egyszerű és tényszerű reakciókat, véleményeket olvasni a díjakról, a kusza, rejtegetett összefonodások és egyéni rövidtávú érdekek mozgató rugóiról mert ezek amik durván befolyásolják és meghatározzák a magyar művészet provinciális és marginális voltát ….
Mélyi nem tudott semmit hozzátenni ( nem is lehet ) Amerigo vagy a jelenség középszerűségéhez, de nem is volna feladata a Ludwignak erről értekezni. Vannak ennél fontosabb, érdekesebb témák is….
Bencsik a ráerőltetett feladatot nem volt bátorsága elutasítani….
Ki vagy kik állnak a dolgok mögött ?
Ennek az okfeltárása érdekesebb volna mint a kiállítás kapcsán született magyarázatok ( magyarázkodások ) amelyek ugyanakkor látványosabbak mint ez az érdektelen kiállítás maga, csakhogy ez így nem más mint szemfényvesztés.

Ha egy bűntény kapcsán érdekes gondolatok netán műalkotások születnek az nem mentesíti magát a bűnelkövetőt .

Kurátorok és díjazók szíves figyelmébe ajánlom – mert nem csak a Gendercheck van – az impresszionista kiállítást az Albertinában és a Vermeert KHM-ben.
Hogyan lehet a kort, a technikákat, az emberi kapcsolatokat bemutatni és a mával a kapcsolatot jelezni?
Aki látta a kiállításokat, tudhatja: nem úgy, mint Mélyinél, aki üdítően kulturálatlannak és kőbáltás embernek látszik az osztrák rendezők mellett.
Nem véletlenül mondotta vot Metternich, hogy Kelet a Landstrasse-nál kezdődik.
S most is ott van.

És az a legszomorúbb, hogy a Keletet mi magunk építjük újra, mert úgy teszünk, mintha felfedezésszámba menne az, ami már közhely.
Vermeer esetében a perspektíva használata, az anyagok eredete és minősége és a mikroszocio-kulturális háttér éppúgy fontos volt, mint az, hogy a hagyatéki leltárba a képet nem jegyezték be.
Érdekes módon nem tették főhelyre a kor nagy emberének írott levelét, mint Mélyi. Pedig ha valaki, akkor Vermeer és festptársai ki voltak “szolgáltatva” a megrendelőknek, a műbarát-politikusoknak/polgároknak/gyűjtőknek/bankároknak.

Az is meglepő lehet, hogy az impresszionistáknál a szalonfestészet képviselőit is mgejelenítették, fölvátolva a kort, amelybe “beleléptek” a művészek. Nem egy-egy (kitűnő) Lakner plakáttal kell(ett volna) a művészeti egyidejűségben levést jelezni, hanem a képcsarnoki és a második nyilvánosságbeli munkákkal.

Jó, egyszerűbb volt szembeköpni a művészt és a kort, beleszarni a közepébe!Mert ez történt és ez díjazódott: a beleszarás a kiállításrendezés és a vizsgálódás helyett.

@Szabolcsi Judit: Egy Klein-kép 5M-ért ment el (nem fointért .
Mit gondol, ettől jobb lett?

Hahó, Szabolcsi! A pervesztessége miatt szenvedő Enciklopédia Kiadónak küldött már pénzt?

@iparterves: Te védted őket?

@iparterves:

Kedves Iparterves Ur,

Nagyon meghat hogy érdeklödik kis személyem irant.
Ha akarja tudni, beteg voltam. Szivrakom volt.
Több mint egy héten at nem szedtem semmit,
de aztan mégis raszantam magam és bevettem
egy aszpirint és masnapra elmult.
Azt mondta az orvos hogy a tranzit miatt kaptam a szivrakot. Söt azt is mondta hogy ezutan csak félszemmel nézzem a tranzitot. Ugy csak szivrohamot kapok majd.
Most is félszemmel irok.
De a masik szemem azért dolgozik! Sir !
Nem azt siratja hogy nem én vettem meg az Yves Klein t
amit 5.865.000 fontért adtak el Londonban,
söt azt sem hogy nem én voltam az elado, hanem azt
hogy nem lehettem én az underbider.
Legalabb a kalapacs utan hallhattam volna:
“Köszönjük hogy segitett, és jotett helyébe jot varj”!
Latja, igy lehet a középszerüségböl érdemeket kovacsolni !!
Most tanult valamit.
Bébi, miért foglalkozik Ön az arverések eredményeivel?
Mindez csak a hiusag vasara, irtam mar neked egyszer feljebb.
Sokkal érdekesebb a magyar cenzura kérdése, nem gondolja ?
Söt, a cenzuran tul, érdekesebbek azok akiknek elégedetten dobogott a szivük ha megtudtak hogy “meghuztak” vagy “leakasztottak” öket.. ( mindezt csak a humanizalas kedvéért)
Születtek olyan életmüvek, de legalabbis mestermüvek,
amelyek valaha homalyban maradtak,
de ma mar lathatoak, olvashatoak, hallhatoak stb.
Mit gondol erröl, kedves toldimiklos ?
Azt azért majd ne irja hogy a cenzura jo!
Legyen ügyes, okos, értelmes. Mint mindig.

@ErsteBank: ? Mire vonatkozik a kérdése?
( Én nem vagyok Antal Péter. Ha erre. )

@Szabolcsi Judit: Ki kell ábrándítanom, mint Lowas urat. Személye engem semmilyen szempontból nem érdekel.
Mivel említette, hogy megtalálható a KKL-ben,gondolta, mint résztvevő segíteni fog az Enciklopédián.
Sok mindenről ír,erről nem.Szóval:nem adott.

@iparterves:

Legyen egy kicsit vilagosabb mint altalaban.
Fogalmam sincs mi az a KKL.
Minden kérdésére szivesen adok, ha tudok, pontos, öszinte, meggondolatlan vagy félrevezetö valaszokat,
de azért tudnom kell hogy mit kérdez . .

@Szabolcsi Judit: Kortárs Képzőművészek Lexikona, amelyet én -anyagiak hiányában- nem tudtam megvenni, de maga valahol a sokszázadik oldalon – mint írta- megtalálható.

“…kusza, rejtegetett összefonodások és egyéni rövidtávú érdekek…” amik
“meghatározzák a magyar művészet provinciális és marginális voltát …”
–érdemes lenne Jacobbson eme (fenti) megjegyzésén jobban elgondolkodni, és az altala javasolt megvilagitasban vizsgalni
a “középszerüséghez” valo viszonyunkat.

Comments are closed.

Mit gondolunk róla? I. – AICA díj 2009

A Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) Magyar Tagozata elnökségének nyilatkozata a Magyar Művészeti Akadémiával kapcsolatos kormányhatározatról

TRAFÓ - Hálózatba kötve. Konferencia a Trafó jövőjéről (Részletek)

AICA-Fórum: a Magyar Nemzeti Galéria beolvasztása és az Andrássy-negyed közgyűjteményi tervei

Művészet, mint archívum

128 thoughts on “Mit gondolunk róla? I. – AICA díj 2009”

Share this:

A Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) Magyar Tagozata elnökségének nyilatkozata a Magyar Művészeti Akadémiával kapcsolatos kormányhatározatról

TRAFÓ - Hálózatba kötve. Konferencia a Trafó jövőjéről (Részletek)

AICA-Fórum: a Magyar Nemzeti Galéria beolvasztása és az Andrássy-negyed közgyűjteményi tervei

Művészet, mint archívum

128 thoughts on “Mit gondolunk róla? I. – AICA díj 2009”