Mi a szép kód? Mit jelent az elegancia a programozásban? És mit jelent ez a felhasználók szempontjából? Mitől lesz használható egy felhasználói felület? Erről beszélgettünk darkeye-al, a Tyrell cég emberével. Azt mondta, a legtöbb felhasználó ma már nem olyan felületeket akar, amit bárki első ránézésre használni tud; hiszen a számítógép munkaeszközzé vált — szerszám, aminek célja egy feladat hatékony elvégzése. Az első ilyen igazán használható operációs rendszer a mamutgépeken futó Unix volt, ezért sokan beszélnek a Unix filozófiájáról. A Unix recept, ami nem sokat változott változott a 60-as évek óta. Közvetlenül a szaggatott vonal alá írok, a gép meg aláírja a válaszát.
A Unix eredetileg csak szöveges módban működött, amit a felhasználó által begépelt parancsok és a számítógép által küldött válaszok ritmusa határoz meg. Így beszélgethetünk a számítógéppel. Neil Stephenson sci-fi író "Kezdetben volt a parancssor" című írásában pont ezen ironizál: a grafikus felhasználói felület egérkattintásaival, eldöntendő kérdéseivel és menüsoraival egyfajta evolúciós csúszda, amivel visszajutunk egy nyelv előtti korba, amikor társainkkal böködés, mutogatás és artikulálatlan hangok segítségével próbáltunk kommunikálni. Ez a metakommunikáció olyannyira sokrétű, cseppfolyós és egyben primitív, hogy nehéz igazán magunkévá tenni és készségszinten használni. A legtöbb szoftver a többszörösét tudja, mint amire szükségünk van, és ezeket a feladatokat is rengeteg különböző módon lehet elvégezni. A Unix környezetben (mint a Linux vagy a Mac OS X operációs rendszerekben) viszont minden program csak egy dolgot tud, de azt jól csinálja. A bonyolultabb feladatok elvégzéséhez ezeket a paracsokat kombináljuk, mintha összetett mondatokban fogalmaznánk. Mivel a parancsok különálló kis programok, ezért átláthatóak. A fejlesztők így jobb programokat tudnak írni, mert nem kell mindenre figyelniük, a felhasználóknak pedig csak annyit kell megtanulniuk, amennyire éppen szükségük van.
Amikor elkezdtem Linuxot használni, olyan grafikus felületet kerestem, ami ezeket az elveket maximálisan megvalósítja, ugyanakkor nem kell lemondanom a multimédia és a világháló nem szöveges világáról sem. Szerencsére a Linux — mint minden szabad szofter — a választás szabadságára épül, ezért használhatunk csillogó-villogó, ugráló és háromdimenziós ablakokkal teletömött felületet is, vagy olyan minimalista ablakkezelőt, ami a Unix filozófiához illeszkedik. Az utóbbiak közül a Wmii nevűt választottam, ami a suckless nevű brigád munkájának gyümölcse. Itt nincs szükség egérre, az ablakok határait egyetlen pixel vastag vonal jelzi, és még a képernyő sarkában halmozódó ikonoktól is megszabadulhatok: ami információ az óra mellett megjelenik, azt az említett parancsori programokkal gyűjthetem be, tehát nem kell új funkciókat megtanulnom az állítgatásához. A parancsor és a minimalista ablakkezelő kombinációja olyan felhasználói felületet eredményez, ahol gyakorlatilag minden szöveg ugyanazzal a betűtípussal és formázással jelenik meg. Még a Word dokumentumokat is ugyanolyan stílusban látom (az antiword programmal), mint a leveleimet, az Internetes honlapokat vagy a szakdolgozatomat. Ezt nevezem konzisztens formatervezésnek!
Azért lehet több dolgot csinálni egyszerre. A leveleim listája, alatta egy megnyitott levél, jobbra fönt ez a cikk amint írom, alatta pedig a tranzit blog, mindez az emacs szöveges programban a wmii ablakkezelő egy ablakában.
Eleinte azt gondoltam, hogy ez csak az olyan kiberpunkoknak kényelmes és hatékony környezet, mint én. Később találtam egy tanulmányt, ami pont arról szólt, hogy milyen gondjaik vannak a kezdő számítógépfelhasználóknak, és hogy a "párbeszédes üzemmód" mennyivel egyszerűbben kezelhető, ha a tanulóknak segítenek átesni a kezdeti megrökönyödésen. Végül amikor a nagymamám születésnapjára laptopot kapott, magam is szembesültem a grafikus felhasználói felületek zavarbaejtő felépítésével. Rengeteg dolog van egy ilyen képernyőn, és mégtöbb dologra kell odafigyelni. Például tegyük fel, hogy a kezdő felhasználó egyszerre csak egy dologra tud figyelni. Amíg gépel, a billentyűzetet nézi, aztán a képernyőt, hogy sikerült-e a művelet. Eddig minden rendben. Ugyanakkor egerezni már nem lehet szem-kéz koordináció nélkül: ha vagy az egérre, vagy a kis nyilacskára figyelünk, gyorsan elvesztjük a fonalat. Ráadásul a különböző funkciók a képernyő különböző pontjain vannak szétszórva, mindenféle diagnosztikai információ között, keresésük közben pedig bármikor szembetalálkozhatunk egy felpattanó ablakkal. A legrosszabb, hogy az ablakok átfedik egymást, fel-le repülnek és nem is olyan egyszerű előszednünk azt amelyikre éppen kíváncsiak vagyunk. Ez a káosz nem a felhasználó, hanem a formatervező hibája: ha minden műveletet a villogó kurzor által kijelölt sorban kellene végrehajtanunk, és minden új információ közvetlenül a parancssor fölé íródna ki szépen sorjában, akkor sokkal egyszerűbb lenne az életünk.
Azért egy kellő felbontású képernyő nem árt hozzá, de tetszik.
Hány éves a nagymamád?-:))
Az én nagymamámnál is próbálkoztam, de az volt a válasz, hogy elég neki a mobilja is, talán jövőre eldönti, hogy mit akar:-))
egyiketsem: amit latsz az 1024*768 felbontas, tehat semmi extra (a kepek felere vannak kicsinyitve). igazabol mivel barmennyi kepernyot hasznalhatsz, csak akkor osztok fel egy kepernyot tobb ablakra, ha komolyan az van hogy egyszerre kell latnom a ket dolgot (pl. jegyzet egyik oldalon, cikk a masikon). szoval ennel unalmasabban szokott kinezni a kepernyom, dehat mit mutogassak egy menusor nelkuli bongeszoablakon vagy egy kepernyonyi natur szovegen?.. :j
maxigaz! ejnye, ejnye, nem hatoltam kérdésemmel a prividbe, mért nem méltacc válaszra?
Egyébként biztos nem unalmas a képernyőd, mert amit itt-ott írsz az bizoy izgalmas és lenyűgöző.Tehát a tartalom és a forma uralma:-)))
Várom a válaszod!
mennyire jellemző, hogy a wmii screenshotok a gnome-screenshot parancssal keszultek…
LOL?
trailblazer: na hat ezt annyira nem vagom de amennyire tudom a gnome-ban meg az ablakkezelo nem gnome hanem metacity, nem? hat ez is “jellemzo”… 😛
szoval a gnome az egy felhasznaloi kornyezet, a wmii meg tenyleg egy ablakkezelo. tehat neked kell berendezned a felhasznaloi kornyezetet hozza… persze nyilvan mindent parancsorbol probalsz megoldani (pl. filmet vagok, kepet szerkesztek parancsokkal (ffmpeg, imagemagick)), meg minimalista alkalmazasokat hasznalsz, amikrol lesporoltak a gombokat meg menuket. alapvetoen a vege az, hogy Linux helyett felteszed a Plan9 (from Outer Space) nevu operacios rendszert, es akkor az a nirvana. Bj
Értem, de ..
.. A magyarázat éppen az amit írsz – ha már a purifikált minimalizmusnál tartunk.
~$ ldd /usr/bin/gnome-screenshot
ennyi