A bicikli. Ezen a képen egy berlini cukorka-automatához dőlve egy illegális fixie pihen. Berlinben ugyanis a szabadonfutó és fék nélküli biciklik be vannak tiltva. Nem véletlenül. Nevük az angol fixed gear-ből származik (magyarul: örökhajtós bicó, vagy fixi – izlés szerint), tehát amíg és ahogy forog a pedál, addig és úgy forog a kerék – és amig forog a kerék, addig tekerünk. És persze viszont: ha meg akarunk állni, akkor hassal a kormányra fekve minden erőnket latba vetve nem tekerünk, és farolva megállunk. Városban, ahol gyakori a hirtelen fékezés, fixivel közlekedni a minden figyelmünket összpontosító tudatosság legmagasabbb fokán lehet csak, mikoris folyamatosan mérünk, kalkulálunk, és szkenneljük a környezetet fixi-szempontból. Ha nem ezt tesszük, akkor konstans életveszély, és bejósolható a baleset. Ez nem az önfeledt bicajozás esete, aki a városban fixivel közlekedik, az vagy maximálisan koncentrál, vagy, ha nem így tesz, akkor potenciális öngyilkos.
Az extrémsportok is a városi népművészet részei, és a fixi a városi önveszélyes sportok legfilozofikusabb formája. A lényegre szorítkozó, könnyed, és szép testét a pályagépektől örökölte, amikhez képest egy országúti bicikli is túlgyúrt monstrum. Nincs rajta semmi kényelmi fölösleg: ez az emberre szabott kétkerekű interface nulla foka. Világnézete: ha nagyon tudunk figyelni, nem kell fék.
Csak óvatosan, fixisek!
Goraka Evo 2, divatfixi
