Mindenki Rajzoljon!

Tegnap délelőtt egy érdekes eseményre kaptam meghívást a Műcsarnok alagsori előadótermébe. A program elsősorban múzeumpedagógusoknak szólt, de mivel én is hasonló dolgokkal foglalkozom, Juhász Litza, a Szépművészeti Múzeum munkatársa, aki az utóbbi hónapokban figyelemmel kíséri a művészet és tudomány kölcsönhatásait feltáró munkámat, úgy gondolta, hogy számomra is érdekes lehet ez a Nagy-Britanniából induló kezdeményezés.

 

 

A projekt „The Campaign for Drawing” néven 2000-ben indult, John Ruskin centenáriumán, egy jótékonysági alapítvány minimális pénzéből. Ruskin maga a viktoriánus Angliában élt 1819 és 1900 között. Társadalomelméleti és esztétikai tárgyú írásaival nagy hatást gyakorolt kora tudományos és pedagógiai szemléletére valamint a legkülönbözőbb művészeti ágak művelőire. A magyar származású Sue Grayson Ford a kampány elindítója szinte a semmiből fejlesztette ki a mára már nemzetközi mozgalommá terebélyesedett művészetpedagógiai programot. Azért jött Budapestre, hogy megpróbálja bevonni a magyar kulturális és oktatási intézeteket is a mozgalomba.

Előadásában elmondta, hogy az utóbbi 7-8 évben a legkülönbözőbb ötletekkel keresték meg, és rendkívül sokrétű tevékenységet folytatnak a festészettől, szobrászattól kezdve a különbözőbb játékokon keresztül a tudományos kísérletekig, zenélésig és a táncig. Az idei események száma megközelítette az ezret. Az egyik bemutatott program keretében például egy neves fuvolaművész Nathan "Flutebox" Lee muzsikájára Steven Appleby grafikusművész a helyszínen rajzokat készített, amelyeket alakulásuk közben kivetítettek a muzsikus háta mögött kifeszített vetítővászonra. Egy másik helyszínen pedig a jelenlévő tömeget egy hivatásos karmester használta zeneeszközül és egy hatalmas közösségi kompozícióba vonta bele a megjelenteket.

Hasonló indíttatásból rendeztük Pécsett idén ősszel a P-AGE (Pécs – Ars Geometrica) keretében azt az élményműhelyt, amely elsősorban matematikai és geometriai törvényszerűségeket és összefüggéseket próbál úgy bemutatni a diákoknak, hogy azt ne csupán egy kötelezően elvégzendő munkának, megpróbáltatásnak és nyűgnek érezzék,  hanem élménnyé és felfedezéssé váljon számukra. A jelenlevő művészek és pedagógusok különböző szemléltetőeszközökkel, vetítésekkel, játékkal és humorral vonták be azt a több mint 1000 tanulót – később pedagógusokat és a szülőket is – abba a folyamatba, amely révén izgalmas kalanddá vált a tanulás. Az egynapos foglalkozás keretében, amelyet az Apáczai Csere János Nevelési Központban rendeztünk meg, a számítógépes modellezés mellett a jelenlévők megismerkedhettek a gömbi geometria érdekességeivel, gráfelméleti problémákkal, a rombikus poliéderekkel, a spidronok különös tulajdonságaival, a papírhajtogatásban rejlő geometriai tartalommal, az iszlám ornamentikával és az úgynevezett polidimenzionális szerkesztés elvével. Mindez nem fárasztotta a közönséget, a diákokat – felvillanyozta őket. A délutánra maradt csempekirakó játékot alig akarták a gyerekek és a szüleik abbahagyni. A bemutató után Dr.Klein Sándor provokált élénk beszélgetést a gyerekek és a tanárok között.
 

P-AGE Élményműhely – a Pécsi Kulturális Központ képarchívuma
 
Valószínűleg a különböző hazai és külföldi kezdeményezések előbb-utóbb egymásra találnak és felerősítik egymást. A Műcsarnok egyik alagsori oldaltermében a helyi múzeumpedagógusok egy érdekes kiállításra vezettek be minket a beszélgetés után. A 2008 december 9-ig nyitvatartó „FÖLD-RAJZ – Adj energiát, hogy tovább forogjon a Föld!” (Alcíme: Egy kiállítás mindazoknak, akiket érdekel a gyermeki kreativitás, foglalkoztat a környezetvédelem és kíváncsi e kettő találkozására.) című bemutatón gyerekek munkáit láttuk, amelyek kizárólag hulladékokból készültek. Az Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület szakmai támogatásával egy pályázatot írtak ki a szervezők, amelynek alapötletét Szabics Ágnes képzőművész adta. Több mint 350 pályaműből válogatták ki a legjobbakat. A gyerekek kreativitása lenyűgözően megmutatkozott a rengeteg játékos ötletet, a legkülönbözőbb, színeket, formákat és anyagokat magukba sűrítő vidám munkákon. Ezek között több komoly művészi teljesítményt felfedezhetünk.
 

Sakk és  Rakéta című alkotások A FÖLD-RAJZ című kiállításon, Műcsarnok, Budapest

Az angol és a két magyar kezdeményezés is a művészet és a tudás demokratizálásáról szól. Mindenkit bátorítanak arra, hogy a környező világot felfedezzék, megismerjék, alakítsák és fogalmazzák újra. Szakmai vezetéssel szabadítják fel a lappangó kreatív képességeket, az elérhető anyagokkal, nyitott feladatokkal játszásra, tevékenységre és együttműködésre ösztönzik a résztvevőket. Ez a törekvés nem csupán a gyerekeknek szól. A szerepek gyakran megcserélődnek. Néha a tanárok és a művészek válnak érdeklődő és csodálkozó közönségévé a saját tanítványaiknak. Sue Grayson szerint a rajz az az eszköz, amely segítségével az emberek legjobban képesek a világot megismerni, értelmezni, kommunikálni és együttműködni. A beszélgetés végén – nem kis meglepetésemre – megemlítette, hogy ő volt 21 éves korában az egyike azoknak a művészeknek, akik megalapították az azóta legendává vált londoni Serpentine Gallery-t,  amely máig a kortárs művészet egyik legreprezentatívabb helye. A „The Campaign for Drawing” egyik patrónusa pedig az a Sir Roger Penrose, aki rendkívül figyelemreméltó tudományos tevékenysége során Steven Hawkinggal kidolgozta a fekete lyukak és az eseményhorizontok elméletét, valamint 1977-ben felfedezte az első olyan, két darabból álló geometriai csempecsaládot, amely a sík aperiodikus lefedését garantálja.

 

 

© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány