Mi is a baj a Google-lal?


Állókép Gerald Reischl “Die Google Falle” című könyve honlapjának intro-jából

„Már többen használják a hálót információ keresésre, mint sima szörfölésre. Ez azt jelenti, hogy a keresőprogram legfontosabb referenciatárunk közvetítőjévé lépett elő. A hatékonyságra és szolgáltatásainak minél szélesebb kiterjesztésére való irányultsága hajlamos eltakarni technológiájának természetét és az alatta meghúzódó (korporatív) ideológiákat.” Szabadon idézve kb. így hangzanak a „Lekérdezés társadalma” („Society of the Query”) című konferencia beharangozójának kezdő mondatai. A konferenciát az amszterdami Institute of Network Cultures (Hálózati Kultúrák Intézete) szervezi. Az INC alapítója Geert Lovink médiateoretikus, netkritikus és aktivista, aki több szálon kötődik a 90-es évek Budapestjéhez, többek közt az 1994-ben, 95-ben és 96-ban itt megrendezett MetaFórum című netkritikai és médiaművészeti konferenciasorozat révén, melyet Sugár Jánossal és Diana McCartyval közösen szervezett. A „Lekérdezés társadalma” konferencia ez év őszén olyan kérdésekre keresi a választ, mint például az, hogy a tudás beszerzését elősegítő technikai forrásokkal szemben táplált bizalmi viszonyunk hogyan alakítja kultúránkat, vagy a szemantikus web elmélet hogyan éleszti újra a „mesterséges kontra természetes intelligencia” vitát?

A konferencia témái között ilyenek szerepelnek: „digitális polgárjogok és média műveltség”, „alternatív keresés”, „művészet és gép”, „köznapi életünk el-googelizálódása” (Googlization of Everyday Life), melyeket a 2009 november 13-án és 14-én a Trouw Amsterdam nevű klubban megrendezendő eseményen terveznek megvitatni. Itt és most viszont a keret adta lehetőségnek megfelelően a konferencia témái közül csak a Google jelenség néhány sarkalatos pontjának ismertetésére vállalkozhatom, harmadkézből származó információk alapján.

„A lekérdezés társadalma” konferenciáról legutóbb Geert Lovinktól az artinfó feliratkozottjai kaphattak hírt, de a konferencia honlapján  mely megjelenésében kissé emlékeztet a Tranzitblog.hu-ra. már két hónapja gyülekeznek Dennis Deicke (INC kutató gyakornok) bejegyzései, melyek kizárólag a kereső programok elméletéről és gyakorlatáról írt könyvek recenzióiból állnak. Tranzitblogunkra külalak tekintetében jobban már csak az INC weblogja  hasonlít, ahol további nemzetközi médiaelméleti eseményekről szóló bejegyzésekre bukkanhatunk, köztük a „Media Theory on the Move: Transatlantic Perspectives on Media and Mediation”  konferencia beszámolójára, melyen a magyar Nyíri Kristóf, nyelv- és kommunikáció-filozófus is előadott. Nyíri a már fentebb említett budapesti MetaFórum konferenciák előadója is volt és mielőtt visszatérnék Deicke Google szindrómáról írt könyvekről bejegyzett recenzióihoz, idézni szeretném a két fő MetaFórum-szervező: Sugár János és Geert Lovink, még az internet hőskorában megfogalmazott megállapításait, melyek hasznos tanácsnak, sőt — Lovink esetében — igaz próféciának is bizonyultak azóta.

1997-ben (!), a három (94-es, 95-ös és 96-os) MetaFórum konferencián elhangzott előadásokból és a már fentebb is említett „Nettime” levelezőlistán közzétett elméleti írásokból való válogatás magyar nyomtatott kiadásához írt bevezetőjében Sugár arra figyelmeztet, hogy „digitális játékszereinkről ne csak az újdonságnak kijáró önkéntes és naiv promóció szintjén gondolkozzunk, hanem hosszabb távú, történeti-társadalmi kontextusban is lássuk az ezredvégi technikai konjunktúra produkálta új eszközeink hatásait.” Lovink ugyanennek a kiadványnak előszavában a következőket írja: „A Háló politikai gazdaságtana, mely még “építés alatt áll” egyszerre kritikai és spekulatív vállalkozás, hisz nincs szilárd talaj a talpunk alatt. Nincsenek adatok, és a médiaipar valódi méretét nehéz felbecsülni. Hány tagja lesz az egész világon Kroker és Weinstein “virtuális osztályának”? Felmérhető-e a Wired magazin hatása? Milyen helyet kapnak majd az információs technikák a “munka nélküli gazdaságban”? Mondjuk egy új távmunkahely szemben négy friss munkanélkülivel? Nem becsüljük-e túl a globális gazdaság hatását, és mi is az tulajdonképpen? És ki fizet majd a Wall Street elkerülhetetlen világkrachjáért? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.”

Hogy ki fizessen az azóta be is következett Wall Street féle világkrachért, az továbbra sem tűnik egyértelműnek… Viszont, a médiaipar terjeszkedésének méreteit és természetét feltérképezni vágyó törekvésünkben, 12 évvel Lovink megállapítása után inkább már az adatok túltengése mintsem hiányos volta okozza a nehézséget. Lovink segéde, Dennis Deicke recenzióiból legalábbis ez tűnik ki. Deicke június közepe óta négy recenziót is bejegyzett a „Society of the Query” konferencia honlapjára.  A recenzeált könyvek címe beszédes:

David Gugerli: „Suchmaschinen. Die Welt als Datenbank”, Suhrkamp, Frankfurt, 2009
Stefan Weber: „Das Google-Copy-Paste-Syndrome: Wie Netzplagiate Ausbildung und Wissen gefährden”, Heise Verlag, Hannover, 2009
Susanne Gaschke: „Klick – Strategien gegen die digitale Verdummung”, Herder, Freiburg, 2009.
Gerald Reischl: „Die Google Falle – Die unkontrollierte Weltmacht
im Internet”, Ueberreuter, Wien, 2008 (http://www.googlefalle.com)

Mielőtt a Gerald Reischl könyvéből Deicke által idézett gondolatok közül néhányat megpróbálnék most összefoglalni, megjegyezném, hogy a recenziók alapján a Gugerli könyv  egy történeti áttekintés útján közelít a ma problémáihoz, Stefan Weber írásműve  inkább konzervatív alapról jellemzi a Google szindrómát és Gaschke  pedig egy ideológiai elemzés mentén jut el témájához. Közös bennük a kereső programokra való koncentrálás és azon belül a Google közelebbi tanulmányozása.

De nézzük, mi baja Reischlnek a Google-lal? Mindenek előtt, Reischl megállapítja, hogy a Google monopol-helyzetének köszönhetően hatalmas befolyással bír a digitális térben. Erejét az ún. „további szolgáltatásai”-nak köszönheti, melyek messze meghaladják egy kereső program általános funkcióit. Reischl elmeséli, hogy szerinte hogyan alakult ki a Google stratégiája. Azt mondja, a Google ingyenes programmal látja el az embereket, cserébe viszont adatokat gyűjt róluk úgy, hogy nem kér erre engedélyt tőlük. A Google rengeteg olyan szabadalmat vásárolt, melynek következtében egy csomó olyan technológiával rendelkezik, mellyel azonosítani tudja a felhasználót. Ezeknek a szabadalmaknak (számítógépes programoknak) a nevét, ahelyett, hogy „user tracking” vagy „monitoring”-nak nevezné a Google „használati statisztikák”-nak (usage statistics) nevezi. Hivatalosan, azért van szükségük az adatokra, hogy a keresést hatékonyabbá tegyék, de Reischl szerint a reklámok személyre szabására (is) használják ezeket.


Állókép Gerald Reischl “Die Google Falle” című könyve honlapjának intro-jából

Reischl elmagyarázza, hogy szörfölés közben, így egy Google keresés során is rengeteg nyomot hagyunk magunk után, melyeket a Google kilenc hónapig őriz és kiszolgáltatja/kifecsegi az IP címünkre vonatkozó adatokat, időt, naptári napot, böngészőnk és operációs rendszerünk típusát és az ez alkalommal kreált cookie azonosító számát. Ezeket az adatokat nem tudja személyeknek megfeleltetni, de létre tud hozni személyes profilokat, melyek adott személyekhez tartoznak. A Gmail és Google Group felhasználók regisztrációkor megadott adatait is „felhasználja” a Google. Reischl elmondja, hogy a Google által begyűjtött és őrzött adatokat a felhasználó nem láthatja és nem törölheti.


Állókép Gerald Reischl “Die Google Falle” című könyve honlapjának intro-jából

Reischl szerint a Google olyan hatalmas adathalmazokat birtokol, hogy felmerül vele szemben a közintézmények általi felülbírálás igényének jogossága. De a kormányok Google-re való befolyása még veszélyesebb következményekkel járhat. Reischl szerint a Google olyan sokat tud az emberekről, hogy a kormányok és hadseregek is érdekeltek lehetnek benne, ami igen komolyan fenyegeti magánéletünket és szabadságunkat.


Állókép Gerald Reischl “Die Google Falle” című könyve honlapjának intro-jából

Reischl úgy gondolja, hogy a Google nem elég független ahhoz, hogy megvédje adatait a kormányok kutakodásával szemben. A Google például elfogadta a kínai kormány kérését, hogy cenzúrázza a Tibettel és demokráciával kapcsolatos kritikák lekérhetőségét. Reischl arra is felhívja a figyelmet, hogy a Google-nek akkor is küldhetnek adatot a felhasználókról, amikor azoknak alapvetően semmi dolguk a Google-lel. Az IT giant nevű kiszolgáló webmestereit egy „Google Analytics” nevű programmal látja el, mely a webhely operátoroknak abban nyújt segítséget, hogy adatokat gyűjtsenek az illető webhely felhasználóiról. A különös ebben az, hogy a Google Analytics-et használó weboldalak felhasználóitól begyűjtött adatokat a Google-nek is elküldi ez a program. A webmesterek feladata e tényről felvilágosítani a felhasználókat.


Állókép Gerald Reischl “Die Google Falle” című könyve honlapjának intro-jából

Reischl kritizálja a Google-t a hirdetési piacon elfoglalt domináns pozíciójáért is. Arra figyelmeztet, hogy a Google hamarosan elfoglalja majd a klasszikus médiaügynökségek helyét és minden fajta reklám minden fajta médiumban való megjelenésének lehetőségét ő fogja árusítani. Példaként a Google NBC-vel kötött szerződését hozza fel, melynek értelmében a Google az NBC sugárzási idejét árusíthatja.


Állókép Gerald Reischl “Die Google Falle” című könyve honlapjának intro-jából

Reischl következő példája, mely a Google világhatalmi törekvését támasztja alá a telekommunikáció piacára való betörésükkel foglalkozik. Az Androiddal a Google egy mobiltelefonos operációs rendszert tett közzé…

Deicke (Reischl könyvének recenzora) még kis ideig folytatja Reischl — egyébként általa is egyre kevésbé meggyőzőnek talált — érveinek és az azokat alátámasztó példáknak a sorolását. Én viszont itt megszakítom a harmadkézből folytatott közvetítői munkámat és üzenem minden negyedkézbeli közvetítőmnek, hogy ha Reischl általam itt leírt meglátásainak legalább felét továbbítja hallgatóságának, akkor máris jó adag immunizáló hatással lesz a jóhiszemű felhasználók táborára. Én személy szerint az irányított keresés (vagyis rangsorolt listázás) esetében azt látom a legszomorúbbnak, hogy óhatatlanul manipulatív és óhatatlanul korlátoló. Ugyanakkor, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy az internetes keresés lehetősége olyan dimenziót nyitott az ismeretek áramlásának történetében, mely külön fejezetcímet érdemel.

  • http://biopunk.hu razZ0r

    analytics lesz az, nem analitycs

  • rendszter

    @razzor:
    kösz az analyzist (ich trinke zu viel Alkohol)

  • Névtelen

    Megszűnt a több évtizedes munkahelyem.
    Saját kezembe kellett venni a sorsom alakulását, ezért kezdtem el keresni az interneten. Így bukkantam rá a KMD által kínált lehetősére, melyet mindenkinek ajánlok a mellékelt honlapon:

    kmdholding.com/hub3p3a

  • iparterves

    @: Köszi, rohanunk!

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány