Transmediale 2014, Haus der Kulturen der Welt, Berlin, 2014. 01. 29 – 02. 02
Az 1988 óta évente megrendezett berlini médiaművészeti fesztivál, a Transmediale idei mottójaként szolgáló „afterglow” szó magyarra fordításakor a következőkkel lehet találkozni: a lemenő nap utolsó sugarai, utánviláglás, utánizzás. Az előbbi kifejezés esetén disztópiába ütközünk: a lemenő nap utolsó sugarait (a technológia „aranykorának” leáldozását/visszájára fordulását) sötétség/félelem követi. A sötétség az új technológiáktól való félelmet is jelentheti: a természeten felülkerekedett embereken a technológia fog felülkerekedni.
A digitális forradalom egykor utópisztikus ígéretei (valós idejű elektronikus kommunikáció, végtelen tárolási lehetőségek, nagy felbontású audiovizuális anyagok) mára széles körben elterjedt valósággá váltak. A digitális világot és termékeit „fényes-homály” fedi, és a jelen perspektívából szemlélve messze nem utópisztikus a helyzet. Az idei Transmediale a poszt-digitális kor „afterglow” szakaszában egy diagnózist próbál felállítani. Az állapot szemét és kincs közötti elhelyezésére vállalkozik, a digitális kultúra ambivalens helyzetét felidézve, mely napjainkban omladozik a kezünkben.
Mérőállomás-invázió
A Jamie Allen és David Gauthier által készített központi installáció, mely a fesztiválnak otthont adó Haus der Kulturen der Welt központi terében kapott helyett, a Critical Infrastucture címet viseli. A mű a Transmediale rezidencia programja során készült, és a fesztivált megelőzően számos workshop és nyilvános esemény kísérte.
Jamie Allen, David Gauthier: Critical Infrastructure, Transmediale 2014
A kiállított teodolitok eredetileg a geodéziában használt eszközök, melyeket a térképekhez, a navigációhoz és a földrajzi helymeghatározás során, továbbá a földbirtok- és országhatárok mérésére használnak. A teodolit tehát egy mérőműszer, mely kiegészítve mérőállomásként is használatos. A rögzített adatokból térképet képes készíteni, kitűzhető vele egy-egy tervezett objektum pontos helye, valamint képes a GPS-szel, digitális szintezőműszerekkel való együttműködésre is. A legmodernebb mérőállomások képalkotásra, szekkenésre is alkalmasak.
Az installáció módosított teodolitjaiból álló mérőállomások dinamikus (élő) adat-forrásként működtek: valós idejű adatokat mutattak a fizikai környezetről, a jelenlévőkről, s a rendszer a mérések összehasonlítására is képes volt. A projekt, mely egy média- és technológiai fesztivál teljes intézményének (fel)mérésére vállalkozott, beleértve a költségvetést, az oxigénfogyasztást, és a közönség elégedettségét, gegként is értelmezhető.
Jamie Allen és David Gauthier központi teret betöltő kritikus mérőállomás-inváziójukkal a jelen média-archeológusaiként a poszt-digitális technológiák mélyebb rétegeit kutatták: a projekt nemcsak történeti perspektívából tekint a technológia „lemenő sugaraira”, hanem a figyelem és az érzékelés, illetve a technológiák mögötti infrastruktúra szempontjából is.
Felügyelet és reszketés
A tavaly kirobbant NSA-botrány (lásd még itt) végigkísérte a fesztivált: a nyitónapon egy a programban nem szereplő akció alkalmával a fesztivál látogatója jelképesen visszaigényelhette az NSA által ellopott adatait. A lentebb ismertetett Art Hack Day-en több művész/hacker is foglalkozott ezzel a témával.
Fotók a programban nem szereplő, az NSA adatlehallgatási botrányához kapcsolódó performanszról, Transmediale 2014
A fesztivál meghívott előadója volt Laura Poitras dokumentumfilm-rendező, újságíró, művész is. Ő az, akit Edward Snowden felkeresett Glenn Greenwald után, hogy az NSA globális adatlehallgatási rendszerével kapcsolatos dokumentumokat nyilvánosságra hozza. Snowden az NSA és a CIA volt alkalmazottja, és az általa kiszivárogtatott információk alapján tudjuk, hogy az amerikai titkosszolgálatok világszerte figyelik az emberek mobiltelefon-hívásait és internetes tevékenységét.
A privacy – melynek egyelőre nincs magyar nyelvű megfelelője – közbeszédben való megjelenése azonban nem az elmúlt években kezdődött. Bruce Sterling (újság)író, kritikus, futurológus szerint, ahogyan arra megnyitó beszédében is utalt, a technológiai megfigyelés már a II. világháború óta komoly szinten van, de annak mélysége a nagyközönség számára csak az elmúlt években vált nyilvánvalóvá az NSA-botrány kapcsán. A kibertér Thomas Jeffersonaként emlegetett John Perry Barlow-t is megfigyelték titkosszolgálati eszközökkel az Apple vádjai alapján, mondta Sterling, de véleménye szerint a nagyobb problémát napjainkban a Google, a Facebook és az Amazon üzleti célokból történő adatgyűjtése jelenti.
A hacker-osztály
Az Art Hack Day esemény résztvevői olyan hackerek, akiknek médiumuk a művészet és olyan művészek, akiknek médiumuk a technológia. Az Art Hack Day célja az, hogyáthidalja a művészet és a technológia közti szakadékot; a technológiát a társadalmi változásért, a közjó érdekében használja/alakítsa. A fesztivál során megvalósult hackathon az Art Hack Day, a LEAP Berlin (Lab for Electronic Arts and Performance) és a Transmediale szervezésében jött létre. A 100 meghívott résztvevő a 48 órás „hack maraton” alkalmával az afterglow hívószóra reflektált (az Art Hack Day katalógusa ezen a linken érhető el).
Art Hack Day, 2014
Sebastian Schmeig és Johannes Osterhoff a Google Saint-Ghislain-i adatközpontjából száramazó, széttört merevlemezeket öntött a kiállító tér padlójára (10 kg From the New Factory), Dani Ploeger egy tv-tekercs részt ültetett a bőre alá egy testmódosító specialista segítéségével (Recycled Coil c. videodokumentáció és performansz); Nicklas Marelius, Kristina Lindström és Åsa Ståhl mobiltelefonokat bontott elemeire/anyagaira (Mobile mining: „I wont’ give you my mobile phone – there’s too much gold in it!”).
Sebastian Schmeig – Johannes Osterhoff: 10 kg From the New Factory, Transmediale 2014
Fotó: Monhor Viktória – Balla Zoltán
Dani Ploeger: Recycled Coil, Transmediale 2014 l © berlinartlink.com
Az Art Hack Day-re radikális művészek/aktivisták is meghívást kaptak. Danja Vasiliev és Julian Oliver PRISM: The Beacon Frame című, a Transmediale technikai partnere által letiltott műve a következőképp nézett ki: a mintegy 740 látogató, miután egy térerővel nem rendelkező ún. dead zone-ba ért, az általuk felállított rendszer közvetítésével a következő sms-eket kapta: State Spying Reform 2014-A6. Embrace Our Transparency. // NSA Thanks You For Use Of Your Device // This Device Has Cooperated. We Thank It. // Intercepted For Future Use. GCHQ Thanks You. // Trans Atlantic Upload Complete. // Remain Still. Do Not Switch Off Device – GCHQ.
Danja Vasiliev & Julian Oliver: PRISM: The Beacon Frame, Transmediale 2014
A mű az NSA lehallgatási botrányára utal: a címben szereplő PRISM szó az NSA elektronikus megfigyelési rendszerének neve, melyre az alkotók a fesztivál látogatóinak nem-legális úton küldött sms-eivel „válaszol”.
A hacker, a hack fogalmát és célját tekintve, fontos megemlíteni McKenzie Wark 2004-es Hacker kiáltványát (részletek a kiáltványból), mely a kialakulóban lévő, az új világ megteremtéséért – új fogalmak, új érzékelések és új érzetek nyers adatokból való kitermeléséért – felelős osztály eredetét, céljait és érdekeit definiálja. A kiáltvány megfogalmazója Steven Levy Hackers: Heroes of the Computer Revolution című könyvéből idéz: „Ahhoz, hogy valami hack legyen, az eseményt át kell járnia az újításnak, a stílusnak és a technikai virtuozitásnak.” Ez a hack(er) fogalmának számítógépes berkekben kialakult fogama. Paul D. Miller – vagy fellépő nevén olykor DJ Spooky, máskor Szublimális Kölyök – elektronikus és kísérleti hip-hop zenész, író, filozófus Wark könyvéről írt összefoglalója szerint a Hacker kiáltvány a hackelés filozófiájának mélyére vezet, új fényben láttatva azokat a tiszteletet nem ismerő alakokat, akik örök időkig játszanak a digitális kultúrával.
Titkos közösség az Interneten
„Egyszer, réges-régen az Internet a szabadság helye volt… ma ez a visszájára fordult” – áll az Internet Yami-Ichi című esemény leírásában. A más néven Internet Black Marketet egy IDPW (I.D. Password) nevű japán művészcsoport alapította. Elképzelésük szerint az eseményük olyan, mintha az internetet a valós térbe helyeznék, ezzel a szemtől-szemben történő keresésre és eladásra nyújtva lehetőséget. A részvétel egyetlen feltétele az, hogy olyan dolgokat lehet csak árulni, amelyeknek valamilyen közük van az internethez. Berlini bemutatkozásukkor (videó a helyszínről) lehetett selfie-t, kézzel írt spam-levelet, re-tweetként elüvöltött tetszőleges szavakat (videó itt), adatokat és bizonyos mobiltelefonokra letölthető performanszot vásárolni, de voltak nem eladó printek is.
Internet Yama-Ichi, Transmediale 2014
A japán médiaművészet az Internet Yami-Ichin túl is jelen volt a fesztiválon, az auditórium előtti térben a Japan Media Arts Festival katalógusait, munkáit lehetett megtekinteni, így a Cod.Act Pendulum Choir-ját és So Kanno&Takahiro Yamaguchi Senseless Drawing Botját.
Taiwani állapotjelentés
A Collegium Hungaricum Berlinben kapott teret a Transmediale egyik kísérő kiállítása, a 2013 ősze óta turnézó Schizophrenia Taiwan 2.0, mely fiatal taiwani médiaművészek alkotásaiból válogatott. Yi-Ya Chen Dear President című multimédia installációjában például a világ országainak vezetőitől kapott aláírások voltak kiállítva térkép és a projekthez kapcsolódó megállapítások kíséretében.
Digitális Komposzt
Kinek a feladata a folyamatosan termelődő digitális adat által megszülető párhuzamos valóságban a bizonytalanul létező egyének védelme? Az államé, a cégeké, a civil szervezeteké, a hackereké vagy talán az egyénre kell bízni ezt a felelősséget? Az államok felett átívelő probléma egy új társadalmi szerződés létrejöttét teszi szükségessé. Amíg ez nem születik meg, addig is vásárolhatunk Bitcoinnal.
Paolo Cirio olasz művész alkotásaiban ebből a hatalmas adathalmazból szerkeszt olyan szolgáltatásokat, amelyek egyfelől a Big Data haszonélvezőit támadják, másrészt felhívják a figyelmet az egyén kiszolgáltatottságára ebben a rendszerben. A Face to Facebook című projektben a Facebookról egymillió publikus profilfotót gyűjtött össze, majd arckifejezésük alapján rendszerezte ezeket a (már nem elérhető) Lovely-Faces.com-on. A Persecuting.us oldalon jobb és bal oldali irányultságuk alapján válogatta szét a felhasználókat, akiknek akár levelet is írhatunk, hogy közöljük velük világnézeteikkel való egyet(nem)értésünket. Az alkotó Loophole for All című projektjében a névtelenség homályába bújó offshore cégek nevében állított ki igazolást az igénylők számára.
Paolo Cirio: Face to Facebook l © face-to-facebook.net (lásd még Maxigas cikkét: A Facebook igazi arca)
Hogy vagy?
Ben Hattenbach: White Sands Ι © Laboratory of Manuel Bürger, Transmediale 2014
Az idei Transmediale trailere, melyet minden beszélgetés, esemény előtt vetítettek, kommersz-szép képekből áll, a tematikának látszólag ellentmondva. Ál-utópikus képek ezek, mint a fentebb látható How do you feel today? kérdést illusztráló idilli sivatag. Andreas Fischer Art Hack Day-en kiállított művének címe lehetséges válaszul szolgálhat a kérdésre: Past, Present, Future, Future, Future.
Monhor Viktória – Balla Zoltán