METASITU: Séta Ökumenopoliszban

Performatív túra a globális városban


2016. november 5-én, a Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola keretében szervezett budapesti séta a tranzit.hu-ban bemutatott METASITU: Ökumenopolisz – Az egész világ egy város című kiállításhoz kapcsolódóan valósult meg.  Az alábbiakban a sétához készült térképek szövegeinek egy részét publikáljuk.

A METASITU-t jövőbeli városi stratégiák kifejlesztésre alapította 2014-ben Eduardo Cassina építész és városszociológus, aki az Egyesült Királyságban, Dél-Afrikában, Hollandiában és Kínában tanult, valamint Liva Dudareva, aki tájépítészet tanult Lettországban, Svédországban és Skóciában. A METASITU létrejötte óta az ökumenopolisz – vagyis az elképzelés, miszerint az egész világ egy folyamatos város – a csoport alapvető elméleti kerete és projektjeik mozgatórugója: olyan stratégiákkal dolgoznak, amelyek kritika alá vonják a „városi állapot” hagyományos értelmezését és definícióját. Eleinte nomád kollektívaként működtek, 2015 óta bázisuk Athénban van. Az állandó alakváltozás és a transzdiszciplinaritás taktikus alkalmazása a METASITU meghatározó vonása: az adott kontextustól függően ugyanúgy használják egy városkutató, egy művész, egy kurátor vagy egy oktató eszköztárát, anélkül hogy hivatásszerűen űznék bármelyiket is.

A METASITU által vezetett budapesti séta szitnén az ökumenpolisz fogalmát igyekezett kézzel foghatóvá tenni: olyan gyakorlatokat bemutatni, amelyek különböző területekre globálisan átültethetőek. Az egyes budapesti állomásokról a duó úgy beszélt, mintha egy másik városban járnánk: többek között maserui, New York-i, bejrúti, cochabambái példákat mutattak be, amelyeket a budapesti esetekhez hasonló folyamatok alakítanak. A séta így azt is hangsúlyozta, hogy míg az építészet, a dizájn és a városfejlesztés helyi folyamatok eredményeinek tűnnek, nem feltétlenül egyedi esetek, hanem gyakran globális mintázatokat követnek.

Szintén a METASITU kiállításához kapcsolódik december 2-án, pénteken a Majakovszkij 102-ben megrendezésre kerülő Művészeti munkások ma című esemény, melynek keretében a kiállítás kurátora, Szakács Eszter beszélget Szabó Péterrel és Szűcs Terivel a művészeti munkások mai helyzetéről, a Közösségi pénzügyek művészeti dolgozóknak című projektjük kapcsán, amely a Katalizátor-díj 2014 keretében jött létre.

A METASITU projektjénél, a séta budapesti helyszíneinek kiválasztásában konzulensek: Balázs Anna és Csiszár Mátyás
Szöveg: METASITU és Szakács Eszter
Szervezés: Szakács Eszter

 

Screen Shot 2016-11-29 at 8.48.52
A térképet készítette: METASITU

 

A budapesti 70-es trolibusz mint diplomáciai ajándék a maserui Sotho Parlamenttel került párhuzamba.

 

Sotho Parlament, Maseru

Afrika déli részén, Peking növekvő befolyásának köszönhetően, egyre több Kínában készült építmény bukkan fel, amelyek a kereskedelmi előnyök és a nemzetközi befolyás szerzésére felhasznált diplomácia, vagyis az úgynevezett „dollár diplomácia” lenyomatai, illetve térbeli termékei. Lesotho Peking egyik legmegbízhatóbb kereskedelmi partnere Afrika déli részén, számos virágzó kínai befektetés helyszíne. 2005-ben a Kínai Népköztársaságtól kaptak támogatást egy új parlamenti épület megépítésére, amelyet 2012-ben be is fejeztek. Az ajándék Mesaru és Peking stratégiai szövetségét hivatott szimbolizálni: a parlament építészeti elemeinél egyrészt jellegzetes Sotho motívumokat használtak fel (például a Sotho kúp alakú sapka mintájára épített rész), másrészt az épület egészén egyszerűsített kínai írásjelek futnak végig.

sotho parliament
Sotho Parlament. Forrás: lestimes.com

 

70-es trolibusz, Budapest

1953-ig Magyarország 53 darab trolibuszt vásárolt a Szovjetuniótól. A trolibuszok a második világháborút követően először 1949. december 21-én, Sztálin hetvenedik születésnapján indultak útjukra. A trolibuszok átadása csak egy része volt annak az ünnepségsorozatnak, amelyet a Magyar Népköztársaság rendezett Sztálin születésnapjára. A trolibuszok számozása is a hetvenedik évforduló előtt tisztelgett: nem 1-től, hanem a 70-től kezdték. Ez a mai napig változatlan, és a 70-es trolibusz is szinte ugyanazon a vonalon megy, a Kossuth tértől az Erzsébet királyné útjáig.

sztalin-troli
A 70-es trolibusz 1949-ben. Forrás: urbanlegends.hu

 

A Városliget átépítéséről és a Múzeumi Negyedről szóló viták egyik lehetséges párhuzama egy bolíviai példa volt, amely a közjavak kisajátításának problémáját vetette fel.

 

Aguas del Tunari, Cochabamba

1999-ben a cochabambai önkormányzat egy olyan jogi keretet hozott létre, amely lehetővé tette egy magáncég, az Aguas del Tunari számára, hogy a város összes vízállományát kezelje. Így az Aguas del Tunari, és minden vízállomány — az esővíz begyűjtését is beleértve – privatizációját törvény hagyta jóvá, amely az ún. „vízháború” demonstrációkhoz vezetett. A hónapokon át tartó összecsapások és a statárium után a bolíviai kormány végül elállt a szerződéstől. Egy környékhez vagy akár az egész bolygóhoz tartozó közjavak – akár természeti, köztéri vagy infrastrukturális — áruba bocsátása ma ezek közös tulajdonjogának és az értük vállalt felelősségnek az újradefiniálását vonja maga után.

aguas del tunari
Tüntetés az Aguas del Tunari ellen. Forrás: blogdelagua.com

 

Városliget, Múzeumi Negyed, Budapest

A Múzeumi Negyed – új és renovált múzeumokat magába foglaló épületegyüttes — egy jelenleg is alakuló, többször megváltoztatott elképzelés, amelyet a kormány a Városligetbe tervez. A muzeológiai, gazdasági, urbanisztikai projektet 2011-ben Baán László, a budapesti Szépművészeti Múzeum igazgatója kezdeményezte, amely a magyarországi múzeumi intézményrendszer hiányosságait kívánja megoldani. A Vároliget beépítése azonban a kulturális-civil szférában az egyik legmegosztóbb vitát eredményezte. A terv ellenzői muzeológiai szempontból a szakmai egyeztetést, illetve a kormány a művészeti intézményrendszer központosító törekvéseit kifogásolják, megkérdőjelezve a beruházás politikai érdekeken túli szakmai szempontjait. A tervezet kapcsán mégis a városvédelmi problémák lettek a legláthatóbbak: a városi köztulajdon, a kulturális terek és a zöldterületek önkényes átformálása a tiltakozók szerint komoly veszélyeket hordoz magában, elsősorban olyan dzsentrifikációs folyamatokat, amelyek során a jelenleg szabad zöld- és pihenőövezet egy gazdagabb rétegeknek és turistáknak szóló, korlátozottabb térré válhat.

ligetvedok
Ligetvédők, Forrás: index.hu

 

Egy budapesti adatközpontba is ellátogattunk.

 

Google adatközpont, New York

New York város történetének eddigi legnagyobb ingatlaneladása 2010-ben volt, amikor a Google megvette a 8. sugárút 111. alatti, 270.000 m2 területű volt ipari raktárépületet. Az épületet teljesen kiürítették, és adatszerverekkel töltötték meg. Nem sokkal ezután a nagyafrekvenciás kereskedéssel foglalkozó vállalatok fizikailag is elkezdtek közelebb költözni ehhez az adatközponthoz: már a szervertől való néhány méteres távolság is több optikai szálat, így miliszekundumnyi hátrányt jelent a versenytársakhoz képest, amely anyagi veszteséggel jár. Gyakran ténylegesen ezeken a kábeleken keresztül áramló információ – amelynek már csak a fénysebesség szab határt – áll a New York-i irodai városkép térbeli átalakulása mögött. Ugyanakkor ilyen értékes információk (bank-, kormány-, személyes adatok) egyetlen fizkai helyen való koncentrációja egy lehetséges támadás súlyos következményeivel kapcsolatban is kérdéseket vet fel: az emberi életeken túl a világ infrastruktúráját működtető információk jelentős része is elveszhet.

google
Google adatközpont, New York. Forrás: cromwell-intl.com

 

Dataplex adatközpont, Budapest

A Dataplex adatközpont 14.400 m2-en, két emeleten működik Budapesten. A központ fő feladata, hogy vásárlóik szerverének a maximális biztonságát és rendelkezésre állását nyújtsák. Az adatközpont üzletpolitikája a semlegességen alapszik, annak ellenére, hogy kizárólagos tulajdonosa a T-kom. Az épületet magát egy szigorúan védett katonai erődhöz hasonlóan üzemeltetik. Például a fizikai betörés elleni rendszer többek között a betonépületből, az illetéktelen behatolás megelőzésére szolgáló betonpillérekből, hidraulikus forgalomkorlátozó oszlopokból, fémrácsokból, biztonsági őrökből és zárt láncú megfigyelő rendszerből áll. Vagyis az adatvédelem nehezen megragadható fogalma itt fizikai formájában értelmeződik – átfedést képezve a virtuális és a valós tér között.

 

rsz_img_1775
A METASITU az Google adatközpontot mutatja be a Dataplex adatközpontnál. Séta Ökumenopoliszban, Fotó: Ljosha Chashchyn

 

Viktor Janukovics Mezsgorje rezidenciáján és a volt Úttörő és Ifjúsági Állami Áruház szökőkútján keresztül a közterek és a magánterek összefonódása volt a téma.

 

Mezsgorje, ukrán elnöki rezidencia, Novi Petrivci

Mezsgorje a volt ukrán elnök, Viktor Janukovics hivatalos hétvégi háza (dácsája) volt Novi Petrivciben. Az eredetileg állami tulajdonú birtokot különböző cégek és részvényesek bonyolult hálózatán keresztül privatizálták, amely lehetővé tette, hogy Janukovics ezt a köztulajdont magántulajdonként használja és potom pénzért bérelje ki. A luxusingatlanon jachtkikötő, lovas klub, sportlőtér, teniszpálya és vadászterületek is megtalálhatóak az egyéb szabadidős létesítmények mellett, így a rezidencia tulajdonképpen a politikai elit játszóterévé vált. A majdani forradalom után, 2014-ben a Mezsgorje múzeumként nyílt újra, a hatalom színházának finommechanikáit ábrázoló látványosságként, mely a nepotizmus és a korrupció bemutatásán keresztül kívánja a Janukovics-kormányt hitelteleníteni.

former-ukrainian-president
Mezsgorje. Forrás: tripadvisor.com

 

A volt Úttörő és Ifjúsági Állami Áruház szökőkútja Budapest

A magyar államszocializmus első gyermek- és ifjúsági áruháza 1950-ben nyílt Budapesten, amely a kilencvenes évek elejéig működött. Az épületet 2008-ban lebontották és egy újat építettek a helyére, amelyben jelenleg a külföldi tulajdonú Eurostar Hotel Budapest Center üzemel. Az áruházból egyedül Kovács Margit kerámiaművész szökőkútja maradt meg. A szökőkút alján lévő terrakotta dombormű egy világtérképet ábrázol, amelyről azonban — a hidegháborús ideológiának megfelelően – hiányzik az amerikai kontinens. A szökőkút ma a hotel udvarában található, amelyet csak azért őriztek meg, illetve azért szabadon megközelíthető, mert örökségvédelem alá esik. A szökökút fölé emelt struktúrában, egy gyengén megvilágított üvegkupolában minden fajta időjárásban lecsapódik a pára, így tulajdonképpen megnézhetetlenné, értéktelenné teszi a kutat.

szokokut
Bánhalmi János képe a szökőkútról. Forrás: kozterkep.hu

 

Terültek áruba bocsájtásának, illetve a dzsentrifikációs folyamatok bemutatására egy bejrúti példát és a Corvin Sétányt kapcsoltuk össze.

 

Solidere, Bejrút

A Solidere egy libanoni részvénytársaság, amely Bejrút központi negyedének tervezéséért és átépítésért felel. 1990-ben, amikor véget ért a libanoni polgárháború, az akkori miniszterelnök, Rafik Hariri egy állami-magán céget alapított, a Solidere-t, azzal a céllal, hogy kivásárolja Bejrút belvárosának lakosságát (túlárazott) részvényekért cserébe. Bejrút városi magját tehát tőkévé formálták át: osztalékon alapuló, profitorientált, részvényesek tulajdonában lévő Solidere kötvények — amelyek mint egy magáncég működnek – jelentek meg Bejrút és Kuvait tőzsdepiacán. Ez a megközelítés azonban pontosan a Bejrút belvárosát vonzóvá tevő tényezőket nem tudta pénzzé alakítani: társadalmi és intellektuális rétegeket, amelyek nem vásárolhatóak meg részvényekkel.

solidere
Solidere. Forrás: beirutreport.com

 

Corvin Sétány, Budapest

A városfejlesztési program (2000–2014) Józsefvárosban, Budapest egyik legrosszabbnak ítélt környékén történt, amely egy új virágzó és biztonságos városi rész létrehozásával kívánta felszámolni a gettósodást. Az állam, az önkormányzat, és magánbefektetők kezdeményezésére egy 22 hektárnyi területen új lakások, irodahelyiségek, egy bevásárlóközpont és egy fitnesz centrum épült fel, amelyhez 1130 rossz állapotban lévő lakást bontottak le. A dzsentrifikációs folyamat a magasabb társadalmi osztályból származó lakosokat kívánta odacsábítani, vagyis a program a problémákat kereskedelmi-kapitalista módon akarta megoldani, nem a helyi tárásalmi érdeknek megfelelően. A roma lakosság eltűnésével, valamint egy új fogyasztói társadalmi réteg megjelenésével párhuzamosan a városrészben egy ellenállási mozgalom is megjelent olyan új helyek formájában, mint például a Gólya, amelyek bizonyos mértékig a helyi közösségi tér közfunkcióját is betöltik.

golya
Gólya. Forrás: budapest.reblog.com

 

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány