Louise Bourgeois francia származású New York-i képzőművész, aki meglehetősen későn, pályájának derekán érte el első meghatározó művészeti sikereit. A francia hölgy igazi mondén, nagypolgári életet élt, pontosabban még él, hiszen ebben az évben lesz 96 éves! Louise Bourgeois tekintetében nem igazán használható az idős nő feministák által ajánlott, politikailag korrektebb megnevezés. Hogy miért? Ha röpke pillantást is vetünk csak a róla készült, az egyik leghíresebb portré fotóra, pillanatok alatt képbe kerülünk Louise Bourgeois történetét illetően. Az idős francia hölgy, ha nem is kifejezetten a polgárjogi mozgalom (többek között a nőmozgalom), de mindenképpen a polgári radikalizmus képviselője. Louise Bourgeois énekét tehát kizárólag ennek a fotónak ismeretében ajánlom meghallgatni.
A fotót egy nagyhatású fotográfus, az azóta AIDS-ben elhunyt Robert Mapplethorpe készítette. A félreértések elkerülése végett, a képen látható pénisz nem egyszerűen egy buta és üres vizuális gag. Bourgeois életének és művészetének kvintesszenciájára utal, a biológiai ösztön és a vágy megkülönbözetésére.
Tulajdonképpen ezt a bejegyzést egy online művészeti rádió, a wps1 bemutatásának terveztem, ami New Yorkban működik, és egy fontos kiállítóhely, a PS1 kezdeményezése. Első nekifutásra gondban voltam, hogyan találjak olyan adást, ami képzőművészeti vonatkozású is, ugyanakkor mindenki számára egyaránt élvezetes lehet. Ekkor akadtam rá a kérdéses programra. Bourgeois gyerekdalokat és sanzonokat énekel, melyeket a felvétel második részében Frederic Sanchez elektronikus fantáziává remixel. Az egész kedves és szórakoztató, mondhatni egzotikus. Már ezért is érdemes meghallgatni. Én azonban egy picit más füllel hallgatom. Vannak olyan képek – akár dallamok is – melyek alapjaiban hozzák mozgásba az ember önmagáról alkotott elképzeléseit, és nem utolsó sorban vágyait. Különösen így van ez olyan esetekben, mikor kirekesztettség, vagy alárendeltség érzetünket felkavaró élet tapasztalatainkat szólítja meg üdítően felszabadító módon valami. A művészet avantgárd irányait politikai motiváltságukból adódóan mindig is foglalkoztatta ilyen képeknek a kidolgozása. Ilyenek lehettek például a húszas évek avantgárdjának munkás tömegekről készített fotográfiái a korabeli munkások szemében. Ennek az érzésnek egy szolidabb, de mindenképpen megragadó változatát jelenti számomra a Louise Bourgeois-féle felvétel. További képeket idéz meg bennem nők különféle csoportjairól a világ és a történelem különféle szegleteiben. Louise Bourgeois-nak sikerült, ami sokaknak csak vágyálom maradt: ha csak néhány pillanatra is, de kilépni a patriarchátus jól működő ideológiai gépezetéből.
A wps1 több éve sugároz és valóságos kincsesbánya a kortárs művészet rajongói számára. Archív felvételektől kezdve (Marcel Duchamp), aktuális szakmai vitafórumokon, műkritikusokkal készített oral history interjúkon keresztül, az elektronikus zene kedvelőinek is számos meglepetést tartogat.
Vonatkozó linkek:
WACK! ART and the FEMINIST Revoltution